Észak-Magyarország, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-12 / 61. szám
1972. márc. 12., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÁG 9 Tudomány — technika Utak a határban Az országot; járva örömmel látja az ember a mezőgazda- sági munkagépek és gépjármüvek számának rohamos gyarapodását. Az azonban már kevésbé örömteli, hogy á mezőgazdaság útviszonyai legtöbb helyen még száraz időben sem telelnek meg a követelményeknek. A követelmény az lenne, hogy a szállító gépjárművek ne süllyedjenek el a sártengerben, kihasználhassák sebességüket és minél hosszabb élettartamúnk legyenek. A rossz utakon hatványozott mértékben növekszik a járművek elhasználódása, emelkednek a javítási költségek, és megsokszorozódik az alkatrészigény (ami különösen fájó pont). Mindez nemcsak magára a gépjárműre érvényes, hanem a vontatványra is, melynek ugyancsak árt, hogy viszontagságos utat megtéve ér csak célhoz. A mezőgazdaság útépítési igénye olyan nagy. hogy a hagyományos építési technológiákkal a közeljövőben nem lesz kielégíthető. De talán nincs is mindenütt szükség a drága szilárdburkolatú utakra (makadám. beton, stb.) A kevésbé igényes bekötőutak építésére olcsóbb útszerkezeteket kísérleteztek ki, a Mezőgazdasági Gépkisérleti Intézetben. Arra is gondoltak, hogy ezek az utak kevés kézi ei'övcl, néhány egyszerű célgéppel és az általában meglevő mezőgazdasági gépekkel legyenek megépíthetek. földutak — korszerűbben A földből épített utak még hosszú ideig jelentős részét fogják képezni a mezőgazda- sági úthálózatnak. Kiépítésüket és karbantartásukat érdemes szakember irányításával végezni, mivel alapját képezhetik a később létesítendő szilárd utaknak. Az építéskor elsősorban a csapadékvíz elvezetésére, .az útfelülettől való távoltartására kell gondolni. E célból a terepszínt- ből 20—40 centiméterrel ki kell emelni az útkoronát, és kétoldalt lejtősre kell kiképezni (kb. 5 százalékos oldaleséssel). Az út szilárdságát a tömörítés biztosítja. A földút építése azzal kezdődik. hogy az előre kijelölt szakaszon (nyomvonalon) a talaj felső rétegét (humusz, növényzet gyökérmaradványok) földgyaluval a szükséges szélességben félretolják, (i méternél keskenyebb út építése nem célszerű, 7 méternél szélesebb létesítése viszont nem indokolt. A megtisztított terepen az árkok helyéről a földet az út középvonala felé tereljük, így az útfelület magasításához szükséges földmennyiséget az útmenti árokból fedezhetjük. A fokozatosan magasodó útkoronán minden újabb tíz centiméteres földréteget gumihengerrel tömöríteni kell. Gumihenger híján az útpálya tömörítését a ráterelt forgalom is elvégzi, ha nem is olyan egyenletesen. Időről- időre cl kell simítani az útfelületet. nehogy gödrös maradjon. Fontos szabály: a tömörítést mindig az' útkorona szélén kell kezdeni és fokozatosan haladni a középvonal felé. Stabilizált utak A homokos, vályogos és lösztalajon jól megépített földutak csapadék hatására sem mennek tönkre; kedvezőtlen szerkezetű talajokon azonban nem tartósak. Ilyenkor többféle módon stabilizálható a földút. Ha van a közelben lelőhely, kavicsréteget kell ráteríteni az útra. majd gumihengerrel tömörítik a felületet. Az ekként stabilizált út nyáron poros, és könnyen rongálódik, ezért egy rnész- vegyületel, az ún. kalcium- kloridot szoktak a felületére szórni, ami biztosítja az állandó nyirkosságát. A homoktalajú utak stabilizálására a bitumenes eljárás a legalkalmasabb. A bitumennek az útfelület anyagához való keverése azt eredményezi. hogy a talajszemcséket bitumenhártya vonja be, amely mintegy összeragasztja az egyes elemeket, a szerkezetre. A bitumen, más adalékanyagokkal (mészpor, cement, stb.) társítva, még jobb és tartósabb lesz az építendő út felülete. Gazdaságosság A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet gazdasági számításai azt bizonyítják, hogy a jelenlegi bekötőutak építési költségeinél lényegesen kisebb összegekért lehet egész évben jól járható utakat építeni az ismertetett technológiák valamelyikével. Természetesen a leggazdaságosabb útépítési módszer kiválasztása gondos felmérést, tájékozódást és némi elemző munkát igényel. Figyelembe kell venni az úton majdan közlekedő szállítóeszközök súlyát, sebességét és gyakoriságát is. Az útépítéshez szükséges gépi felszerelés ma már minden közepes és nagyobb mezőgazdasági üzemben megtalálható. A D4K—B traktor kiváló erőgép a földutak építéséhez, egy-egy földgyalu, nyesőgép, talajmaró. rakodógép vagy tömörítő gumihenger esetleges beszerzése pedig nem okozhat különösebb gondot. Telefonfülke helyett — „űrsisak” Nemcsak hazánkban, más országokban is egyre gyérül a „komplett” telefonfülkék száma, aminek több oka is van. Az egyik az, hogy a fémvázas, ajtóval ellátott, üvegfalú fülke felállítása igen sokba kerül. Olyan jól nem lehet (nem érdemes) hangszigetelni, hogy ne legyenek hallhatók a beszéd- foszlányok, és ezzel el is veszti tulajdonképpeni jelentőségéi. Az egyedüli, ami a telefonfülke mellett szól az, hogy szabad területen mind a készülék, mind a telefonhasználó számára védelmet nyújt az időjárási viszontagságok ellen. A párizsiak „űrsisaknak” nevezték el a képen látható leleíonbúrát, mely árkádok alatt, aluljárókban, kapualjakban stb. elhelyezve jól megfelel a telefonfülkék helyett. Az átlátszó, plexiüvegböl készült „ürsisak” megnehezíti a készülékeket feltörő, megrongáló tolvajok dolgát is, hiszen nem tudnak olyan háborítatlanul „dolgozni”, mint a zárt telefonfülkében. A félgömb alakúra kiképzett, visszafelé hajló oldalfalú telefonbúra halk beszédnél is igen jól megőrzi a „telefontitkot”. A búrán ejtett felső kivágással az extra-magasságú telefonálókra is gondolt a francia telefontársaság. G. Gorin: Pa laokposta ELHATÁROZTAM. hogy otthon fogok vacsorazni. Bementem az üzletbe, vettem egy üveg sört, egy doboz sós- heringet, egy bucit, édességnek pedig egy üveg meggy- kompótot. Ahogy hazaértem, felbontottam a sört. Töltök. Azaz csak töltenék. Nem csordul egy csepp sem. Az üveg üres. Vákuum. Azaz, hogy nem is teljes vákuum, mert az üveg alján ott fehérük egy papir- szeletke. Nagy nehezen kihalászom és elolvasom: „Tengerjárónk, az ORSZK átszelte az egyenlítőt. Hurrá!” Fogom az írást, meg az üres üveget, és megyek visz- sza az élelmiszerboltba. Elmondom a történteket. Az elárusítónő gyanús szemeket. mereszt rám. — Miért nem vette észre azonnal, és itt? ön, biztosan megitta a sört, utólag kitalálta ezt a históriát! Ostoba tréfa! Hívjuk az igazgatót. Az igazgató kezébe veszi az üveget. belefúj. ingatja a fejét, és kijelenti: •— Ez paradox! — Dehogy — felelem. — Ez teljesen érthető. Ez tengeri palackposta! A hajó átszelte az egyenlítőt, az üveget egy matróz az írással együtt bedobta a tengerbe. Az üveg szerencsésen partot ért, valaki megtalálta, elvitte egy üzletbe, ott visszaváltotta. így eljutott a sörgyárba, ott valaki elfelejtette sörrel megtölteni, de ládába tenni nem, így aztán bekerült a kereskedelmi hálózatba. Az igazgató sugárzott az örömtől. — így igaz! — kiáltotta. — Ön szerencsés ember! Gratulálok az üveghez, polgártárs! ön egy csodaüvegnek a tulajdonosa. Én másként láttam a dolgot. — Köszönöm a gratulációt, de kérem, cserélje ki nekem az üres üveget telire. Nekem ilyen emléktárgyra nincs szükségem, s egyébként is teli üvegért fizettem. Az igazgató fújja a magáét: — Mire jó ez a torzsalkodás, polgártárs! Örüljön, hogy az ORSZK átszelte az egyenlítőt! — A hajó sikerének örülök. Gratulálok is hozzá. De nem veszem jó néven, ha zavarnak a vacsorázásban. Veszekedtünk még egy ideig, így az üveget végül is kicserélték. Sietek haza, otthon felhajtok egy pohár sört. fogom a heringkonzervet, felnyitom a dobozt. Akár hiszik, akár nem: a doboz üres. Teljesen. Vákuum! Azazhogy nem teljes vákuum, mert az üveg alján ott fekszik egy kartonlapocska, melyen ez áll: ..Tisztelt barátunk! Ez a doboz cégünk milliomodik ké-. szitménye!” Rohanok ismét az üzletbe. Az elárusílónő ferde szemmel néz rám: — Ön csúfot űz belőlünk — mondja. — Ön befalja a heringet, az üres dobozt meg visszahozza! Kéretem az igazgatót. Az nézi az üres dobozt, ingatja a fejét, és ismét azt mondja: — Paradox! — Dehogy — felelem —, teljesen érthető. A konzervgyárban nagy esemény a milliomodik doboz konzerv kibocsátása. A szakmában ezt „emlékdoboznak” nevezik. De én éhes maradok tőle! Az igazgató szerint ez lényegtelen : — önnek szerencséje van, embey. ön a miüiomodik jubiláns doboz tulajdonosa! ön hálás lehet a konzervgyárnak! — A gyárnak hálás vagyok — felelem. — De ide, az üzletbe nem azért járok, hogy olvassak, ez nem könyvtár! Ismét vitatkozunk még egy ideig, majd cserélik az árut. Megyek haza. Az úton izgulok a kompót miatt. Otthon aztán ellenőrzőm, előbb az üveget, majd felbontás után, szemenként, a meggyet. Még a magvakat is. És képzeljék: semmi írás! EZ MEGÖRVENDEZTET. Kedvem volna köszönő levelet küldeni a gyártó cégnek az ízletes kompótért! Palackpostán! Fordította: Sigér Imre, Zseb-komputer ÜT! 1» m — Peti, tápláld be, mennyi kilencszer hatvankettő!... A legfőbb munkaeszköz... i , OS I -Kata Művészbejáró Ezen a mú vészbej árón nem művészek járnak ki és be. Vagy ha netán olykor művészek is átlépik, úgy a művészethez akkor sincs köze. Ez a művészbejáró egyszerű ajtó, egy vendéglátóipari létesítmény — ezt a nyakatokért megfogalmazást kell használni, mert így a legbiztosabb — hátsó frontján található. A hivatalos bejárat a ruhatár, meg egyéb, ilyen tájon szokásos helyiségek az intézmény túlsó oldalán vannak egy kupacban, a művészbejárónak a tájékán sincs ilyen. Az egyszerű vendég nem is itt jár be, legalábbis amíg otthonos nem lesz az intézményben, hanem a rendes ajtón, a ruhatár mellett. Az intézmény nagy forgalmú, apró asztalai között alig lehet olykor üreset találni. Fogynak az italok, úszik a füstfelhő, s ha olykor valami láthatatlan óriási kéz megfacsarná a zenegép zörgésétől reszkető légrétegeket az álmennyezet alatt bizonyára sör és konyak csorogna alá. Az Intézmény nincsen a város központjában, miért is kiválóan alkalmas sokféle célra. Például napközben, munkaidő alatt el lehet itt beszélgetni, s délután, meg este is lehet itt üldögélni abban a hisze'mben. hogy ide úgysem jön senki ismerős, vagy hivatali felettes, ilyesvalaki. S mivel igen sokan hiszik ezt, igen sokan járnak ide ilyen diszkrét módon, miáltal az egész diszkréciónak semmi értelme sincs. S itt van a müvészbejáró szerepe. Aki diszkrét módon jár ide. nem akar bejönni a főbejáraton, hát bejön a hátsó ajtón, a művészbejárón. Lesunyt fejjel surran be, vagy kidüllesztett mellel vonul. Gyalog jön, vagy kocsival. Természetesen a kocsi sem állhat a főbejárat előtt, ahol mindenki felismerheti és láthatja: itt a gazdája. Megállítja hát a szomszéd ház udvarán, ahol mindig sorakozik néhány állami rendszámú Volga és egyéb kocsi is, egyébként is ez az udvar szinte a művészbejáró felvonulási területének tűnik. Késő délután és esetefelé mindig van féltucatnyi kocsi, melynek utasa vidéki kiszállásról lért vissza, de még nem teljesítette a 31 forint napidéiért kiszabott távolléti időt. Itt a müvészbejárón jár be a diszkrét menő, a fejes, meg mindenki, aki nem szeretné, ha híre futna, hogy rendszeresen ide jár. Itt járnak be a jobb emberek, s itt hozzák ki a rosszabb kislányokat, akikkel bem megismerkedtek, s Kaphatók. Az italtól adódó túltelítettség esetén iá 30 a szomszéd udvarra szolgáló művészbejáró, kár lenne a főbejárat melletti helyiséget ilyen kis dolgok miatt felkeresni. A napokban a szokatlanul kora tavaszi napsütésben egy tréfás kedvű vendég széket tett ki a művészbejáró elé. hogy az utcáról is lehessen látni. Egy teljesen eiázoti. a művészbejárón belépett vendéget ide hozott ki szellőzni. Órákon át aludt ott, s csak a tábla hiányzott a nvaká- ból: cégünk reklámia. A vendéglátóipari intézmény ugyanis, amelynek művész- bejárojáiól eddig szó volt, nem kocsma, nem snapszbu- tik. neír talponálló italbolt, hanem eszpresszó. S hogv miért kell egy eszpresszóhoz diszkrét művész- bejáró? . Hát... Csak!... Jó ha van ... (hm)
