Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-05 / 30. szám

ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 6

1972. február 5., szombat

Emberek a diósgyőri kohászatban

A harmadik század évei peregnek a patinás múltú, nagy jövőjű diósgyőri kohászat életében. Az egykor híres vashámoroknak a romjai szétporladtak, még az emléket is szétfoszlatta az idő. Az ómassai őskohó megépítésével kezdődő diósgyőri kohászat viszont naggyá, hatalmassá, sok ezer embert magába foglaló vállalattá lett.

A diósgyőri kohászat nevet és elismerési vívott ki magának a világban. A négy világrészbe, 55—60 országba eljutó hengerelt áruk, öntvények, vasúti kerékpárok, s különféle csavarok élő tanúbizonyságai a diósgyőriek ragyogó szakmai tudásának, alkotó vágyának.

Gondoljuk csak el! Utazunk a vonaton, a metrón. A kocsik alatt pörgő vasúti kerekek és tengelyek, a végtelenbe nyúló acélsínek mindmind a diósgyőri munkások szorgos munkásságának az eredményei.

A gyár dolgozói között sokan vannak olyanok, akinek ősei valaha az ó- és az újmassai kohónál ismerkedtek meg a vasolvasztással, az acélgyártással, az izzó anyag formálásával. Az utódok magasabb felkészültségük révén az új kohász generációkkal egyetemben továbbfejlesztették és fejlesztik a vas- és acélgyártást. A nemesacél-program keretében a kor új igényeinek megfelelően átformálják az üzemet, új gyárat építenek a régi testén.

Néhány ember életéről adunk vázlatot. A néhány ember élete, sorsa és vágya, a szakma, a gyár szeretető sok ezer dolgozóra jellemző. Olyan emberekre, akik a tűz szerelmesei, s akik a szürke hétköznapokon tpvább gyarapítják a gyárat, és öregbítik a Lenin Kohászati Művek hírnevét.

Hirdetésre jelentkezeti

A nagyapák nyomdokain

Hercsik István acélgyártót erős szálak kötik a diósgyőri kohászathoz.

— Itt, ebbén a gyárban dolgozott mindkét nagyapám, es hosszú éveken át az apám, aki később a DIGÉP-ben dolgozott és onnan ment nyugdíjba. Acélgyártó volt a nagybátyám. Hatan vagyunk testvérek. Sándor öcsém ugyancsak acélgyártó az elektroacélimüben.

Érdekes, hogy a kohász dinasztia tagja ezernyi húzóvonzó szál ellenére nehezen találhatta meg az utat a kemencékhez.

— 1953-ban a Kilián gimnáziumban érettségiztem — emlékszik vissza. Abban az időben igen nehéz volt bejutni a gyárba. A szovjet szaktanácsadó segítségével kerültem be a laboratóriumba. Munka mellett elvégez' lem a kohóipari technikumot. Egy felhívást bocsátottak ki a gyárban. Lényege: pályázni lehetett acélgyártó gyakornoki állásra. Előfeltétel volt ötéves gyári munka és kohóipari technikum. Mondanom sem kell, nagyon örültem, hogy elfogadták a pályázatomat.

— Egy kiváló acélgyártó, Soltész Bertalan mellett kezdtem meg a munkát. Ö később műszakos üzemvezető lett, s további segítséget az acélgyártás- megszállottjától, Mertusz Istvántól kaptam. Mindkét embertől igen sokat kaptam szakmailag, de hatottak rám emberi tulajdonságaik is. Mindkét ember pozitív emberi tulajdonságokkal rendelkezik: korrekt, szókimondó. őszinte, segítő szándékú. Ezt azért mondom, korántsem mindegy, hogy a kezdő ember ki mellett ismerkedik meg az acélgyártással, s a tanítómester milyen szellemben formálja az új generáció tagját.

Hercsik István az I-es és a Il-es kemence munkáját irányítja. A múlt évben egy ideig hozzátartozott a III-as is. A múlt évben az acélgyártóknál új erkölcsi és anyagi ösztönzést honosítottak meg. Azóta a Martinacélmű nagy épületének földszinti folyosóján hatalmas tábla látható. A táblán ott sorakoznak az acélgyártók »evei, s az, ki hány adaé

gyártását irányította, s milyen programszerűséggel. Az eredményesen dolgozók neve vörös betűvel „világít”, s a piros betűs feliratok alapján találkozunk Hercsik Istvánnal is.

Mit mond a két kemence olvasztár brigádjairól? Elismeréssel szól róluk. Mindkét brigád remekül munkálkodik, mégis a kettő közül a Kiss György brigádjával való együttműködést tartja á jobbnak.

Hercsik Isván tagadhatatlanul örökölte szüléitől, nagyszüleitől a kohászszakma sze- retetét. Ezt mondja róla:

— Nem a pénzért iell az acélt gyártani. Kell a pénz is, hiszen abból élünk, de talán jobban hajt a szakma

szeretete. Rendkívül nehéz, de szép foglalkozás. Az elmúlt hónap alatt a két kemencével átlagon felüli eredményt értünk el: 6700 tonna acélt gyártottunk. Óriási idegmunka, rengeteg fáradtság van benne.

— Melyik a legszebb mozzanata az acélgyártásnak? — — Csodálatos a csapolás. Ez igen érdekes. . Számunkra olyan ez, mint az előadóművésznek a premier. Hogy mit érzünk, hogyan hat ránk, ezt szavakban nem is lehet kifejezni. Ezt csinálni kell. Acélt gyártani egyedül nem lehet. Sok ember kollektív munkájának az eredménye és minden csapolásban nem egy ember, hanem kisebb-nagyobb kollektíva vizsgázik.

A Martin-acélmű Il-es kemencéjének kis kollektívája az elmúlt évben ifjúsági brigáddá alakult át.

Ez korántsem véletlen, hiszen a szocialista brigád vezetője, Kemecsei István „civilben” a KISZ-szervezet titkára is. Olvasztárnak és KlSZ-titkárnak lenni szép tisztség. Az egykori nádudvari parasztfiú jó másfél évtizeddel ezelőtt talán nem is sejtette, hogy itt fok kikötni.

. — Apám korán elhalt. Anyám egyedül nevelt bennünket, a három gyermeket. A jövö igen bizonytalan volt. Kezembe került a Népszabadság egyik példánya, s abban olvastam egy hirdetést, hogy a Lenin Kohászati Művekben ipari tanulókat keresnek. Hengerésznek jelentkeztem. Összetalálkoztam egy idős mesterrel, Serfözö Pista bácsival, s ö hívott: gyere, fiam martinásznak, nagyon szép mesterség az.

— Az első nap furcsa és szokatlan volt. Még filmen sem láttam gyárat. Elsőnek a zaj ütött meg. Szokatlan volt a kemencék, a gépek zúgása. Jó félév kellett, amíg valamelyest megszoktam. És szokatlan volt a meleg is.

A tanulóidő harmadik évének elején szoktam meg valójában a súgást, a melegei.

— Milyen mesterség ez? Szerintem nagyon szép szakma. Nem mindenkinek tud azonban az acélgyártás a vérévé válni. Kilencen indultunk neki, s ebből Munkácsi Istvánnal ketten maradtunk meg ebben a szakmában.

A brigád derék vállalkozó szellemű fiatalokból. áll. Különösen vonatkozik ez Kiss Bélára, az bvasztár helyettesére, aki régóta törzstagnak számít. A II. segéd szerepét fiatal technikus, Zsebik János tölti be. A negyedik ember, Budai Béla László vájár tanulóként kezdte, s a végén itt, a kemencénél kötött ki.

— A legszebb folyamai a csapolás — vallja Kemecsei István is. Elmondja, hogy amikor a csapoló segéd hátul kibontja a kemencét, ö a technikai berendezéssel félhú- zatja az ajtót, s úgy figyeli a fogyó acélfürdőt. És nemcsak azért, hogy a szükséges szakmai intézkedéseket megtegye, hanem

mert benne is furcsa érzéseket kelt a csa- poiás, amelyet nem lehet nem figyelni.

Mit mond a jövőről? Itt akar dolgozni továbbra is a diósgyőri kohászatban, de modernebb körülmények között. A Martinacélmű lassan leéli a maga korát. Űj, korszerű konverteres acélgyár tóműre van szükség. Igaz, ennek anyagi feltételei vannak, s nem tudni még, hogy öt vagy tíz év alatt építik-e meg. A beszélgetés azt mutatja, hogy a martinászok az LD-üzemben látják az acélgyártás jövőjét.

IfjlT kohászok nevelése — és a továbbképzés

A személyzeti főosztály oktatási osztályán két ember hajol nagy töprengéssel az

asztalt elborító kimutatások, statisztikák és grafikonok fölé. Mi a töprengés oka?

iiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiuiiiiiiiiiiHiiiiimiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiimiiiiiimiiiiiimiiiiiimiiiiiiMiiiiiiiii

ja, hogy munkánk fontos, gyárunk termékeit várja a haza és szükség van rá a nagyvilágban.

Halász Lajos nem tősgyökeres kohászként kezdte, hanem később lett a

szakma szerelmese. A Halászok Sárospatakról indulva „hódították” meg a kohászatot. Az egyik testvér a gép- lalcatos szakmát tanulta, s a DIGÉP- ben művezető. János az LKM villamosjavítójában dolgozik, Feri az ÉÁÉV-nél van, s munkája túlnyomó részét e gyár nagy építkezésein végzi.

Halász Lajos a finomhengerműben

segédmunkásként kezdte. Megtetszett neki a szakma, s továbbképzésen meg is szerezte a szakmai, tudást hozzá. A középhengermű indításakor elsők között került a részlegbe, s emberi számítás szerint itt is fog dolgozni a majdani nyugdíjazásig.

A 25 tagú hengerész brigád 1960- ban alakult, s a múlt évben már az aranykoszorús fokozatot kapta meg az 1970-es évi munkáért. Ebben az évben minden bizonnyal újból megkapják a magasabb fokozatú kitüntetést, hiszen a szocialista brigád szerződés minden pontját teljesítették. Sőt, ez a kollektíva az, amely a középhengerműben egyedül, s 526 tonna mennyiségben túlteljesítette tervét. Jó minőségben dolgbztak, hiszen a selejt mindössze 0,11. Az egész kollektíva ügyéért érzett felelősséget mutatja, hogy több új 'termék kísérleti gyártásában veitek részt, újításokat adtak be, 13 alkalommal értek el rekord hengerlést. Négy alkalommal a gyors átállás eredményeképpen több százezer forint értékű termék, gyümölcsözte fáradságukat.

Minden jel, esemény azt mutatja, hogy a brigád valamennyi tagja, vagy legalábbis nagy része Halászhoz hasonlóan szereti a hengerész szakmát.

, A brigádban vannak kulcsemberek.

Aktivitásuk kihat a többiekre is. Ezek közé tartozik Remiás István készhengerész, Bukova Vilmos folytatólagossori kormányos, lgnácz István II. előhengerész. Makrai István kormányos és még egy sor ember. Az elmúlt időkben sok gondot okozott a létszámhiány. A kulcsemberek példája nyomán a brigádtagok gyakran vállalkoztak külön munkára.

A brigádvezető elmondja, hogy ahány ember, annyi jellem. Az egyik érzékenyebb, a másik szenvedélyesebb, a harmadik jobban vonzódik az új teahnikához, a negyedik egy sor társadalmi munkát is rak a saját vállára, az ötödik... Egyben valamennyi azonos: végállomásnak tekinti a kohászatot, a középhengersort, s a hengerész szív parancsára, sok esetben olyan munlcákat is elvégez, amelyet nem ír elő a munkaköri kötelesség, de teszi, mert a közösség ügyét szolgálja.

...Érdemes feljegyezni egy mozzanatot a brigád életéről. Volt már rá példa, hogy valamilyen ok, például anyaghiány miatt állniuk kellett. Ezt az időt is kihasználták. Brigádtanácskozást is tartottak, munkásvédelmi oktatást hallgattak meg, vagy éppen egy jó módszert beszéltek meg. Elö-elő- fordul, hogy közös kirándulást rendeznek. Maguk sem tudják, hogyan van, de ilyen találkozáson egész idő alatt „hengerelnek”.

Van köztük több fiatal, mini a 19 éves Valykó József. (Az apja is a gyárban dolgozik.) Belőle kormányost szeretnének nevelni. Dolgozik a brigádban 3 nő. Poráez Tiborné, például darusként kezdte, és most már kormányosként dolgozik. Érdekesség, hogy a férje is ebben a liengerdében dolgozik, s egy másik szocialista, brigád vezetője.

Bárhonan is kezdjük, a brigád bármely tagjának sorsából gombolyítjuk a szálalcat, a végeredmény: a brigádra a jelenben és a jövőben is építeni lehet.

— Az utánpótlás biztosítása érdekében — mondja Pécsi Gyula, az osztály vezetője — sok ipari tanulóra lenne szükségünk. Az 1972/73. as évben az öt miskolci tan- S intézetben 461 tanulóra szá- £ mítunk, főleg a hengerész- S forrasztár, kovács, acélöntő E és még egj> sor szakmában. E És „nem hivatalosan” fog— lalkoznak az összevont, a ~ „kohász” nevet viselő szak- ~ mával is. Korábban az ol- = vasztárképzést megszűntei- r. ték. Most, a három nagy ko- E hászati üzem, a Lenin Kohá- E szati Műbele, az ÓKÜ és ?■ E DV javaslata szerint, közö- = sen szeretnék a tanutókén- = zést megvalósítani. Bíznak

— benne, hogy a mindhárom ~ üzem számára rendkívül = fontos speciális képzést sike. E rül megoldani.

§ Az elmúlt évben 106 tanfo- ~ lyamon 2785 ember vett részt E továbbképzésben. A résztve- E vők 40 százaléka fiatal volt E s 376 nő tanult tovább. Ü.i

— vonás: a- dolgozók nagy ré 5 sze a meglevő szakmáját egy E másikkal egészíti ki, példáid ~ a hengerészek elsajátítják a E forrasztárságot. a lakatosok, a E kovácsok hegesztést tanul- E nak

E 1972-ben a múlt évitől jó ~ val több, összesen 4000 em- E ber számára szeretnék bizto ™ sítani a továbbképzést. Nagy ~ figyelmet fordítanak a ne E mesacél-hengermű leendő “ dolgozóinak továbbképzésére

— Az automatizált üzem kívá ~ Halmainak megfelelően, p s hengerészek például lakatos E szakmát, s a lakatosok a hen- ~ gerész szakmát is igyekeznek S' elsajátítató.

1965 nyarán sétahajó siklik a Volga széles hátán. A fedélzeten több diósgyőri kohász vitatkozik.

— A turbinaházat és a. hajócsavart mi gyártottuk — állítja Klaj Sándor, az acélöntődé öntője.

— Ezt az ötvenes szögvasat pedig mi hengereltük — állapítja meg Halász Lajos hengerész.

Az állítás bizonyítást is nyert, mert a szép luxushajó acélijntvényein ott volt a diósgyőri jelzés.

— És nem ez az egyetlen ilyen eset — mondja Halász Lajos a középhengermű szocialista brigád vezetője —, amikor utazásaink során gyárunk, vagy éppen saját termékeinkkel találkozunk. Jó érzést ad, hiszen bizonyítHengerészek