Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-29 / 50. szám
1972. február 29,, kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Becsüljük meg a társadalmi munkásokat! Az utóbbi években sok szó esik a társadalmi tevékenységről, a társadalom összefogásának jelentőségéről. Sokat beszélünk az anyagi lehetőségek tervszerű lel- nasznáiásáról, a helyi erőforrások. feltárásáról, az egész társadalom felelősségéről az előttünk 'álló nagy feladatok megvalósítása érdekében. Nem is ok nélkül, hiszen a társadalmi összefogásban óriási erő rejlik és sok milliós értékek előállítása valósítható meg a lakosság erejével. Csupán . az edeléhyi járásban líiőö óta a küzségfejlesztési .srvek megvalósításához 7ti millió forint értékű társadalmi munkát adott a lakosság! A járásban az egy emberre jutó társadalmi munka értéke így 17 év alatt 115o forint. A társadalmi munkások között elsősorban ott látjuk a párttagokat, a tanácstagokat, a Hazafias Népfront aktivistáit, a KISZ-fiatalokat, a társadalmi szervek, a szakszervezetek vezetőit, aktíváit. Szép példáit láttuk a társadalmi összefogásnak az elmúlt, években járásunk két kis községében. Marton,vi és Alsótelekes lakosai nagy részben társadalmi munkával építették fel művelődési házukat és orvosi rendelőjüket. F. két községben a családok 90 százaléka kivette részét, a társadalmi munkából. A társadalmi munkások megbecsülésére gondolt a megyei tanács. amikor ..Közösségért” elnevezésű arany. . ezüst, bronz fokozatú kitüntető jelvényt alapított. Mind több figyelmességet látunk a párt- szervek. a tanácsok, a népfrontbizottságok és más társadalmi szervek részéről is. A társadalmi munkát nem lehet mindig forintban lemérni. Azok, akik így dolgoznak, ismerősek a községekben, üzemekben, gyárakban, gyakran találkozunk velük a járásnál, a megyénél, a különböző aktívaüléseken, értekezleteken. Ott láttuk ükét a mezőgazdaság átszervezésénél, a választások előkészítésénél, ott vannak a munkásőrségben, az önkéntes tűzoltó testületekben, a tanácstagok között, az ifjúsági szervezetek élén, a nőmoz- galomban, a szakszervezetekben, és bármikor is szólítja őket a párt, a tanács, vagy más társadalmi szervezet, mindig becsülettel látják el a rájuk bízott feladatot, nem fizetésért, és nem is tiszteletdíjért. Sokan vannak, akik 20—25 éve dolgoznak így, s ha fáradtak is. szívesen teszik. Vajon minden esetben kapnak-e megbecsülést a társadalmi munkások lakhelyükön, munkahelyeiken az illetékes politikai és gazdasági vezetőktől? Nein lehet egyértelmű igennel válaszolni. Az elmúlt napokban • a Hazafias Népfront járási titkárával sorra felkerestük a községekéi? és a párttitkárral, a tanácselnökkel. a népfront, helyi titkáraival elbeszélgettünk a községi nép- frontbizoltsági választásokról, a társadalmi munkáról, a társadalmi munkásokról, megbecsülésükről. Ennek alapján elmondható, hogy a községekben a lakosság megbecsüli, tiszteli azokat az embereket, lakik aktívan részt vesznek a község társadalmi, politikai életében. Legtöbb üzemre. Intézményre is ez jellemző.’ De sajnos, vannak olyan üzemek is, altot a tanácstagról, a Hazafias Népfront aktivistáiról úgy beTöbb mint háromszáz vállalati, gazdasági és szakszervezeti vezető vett részt a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa és az Állami Biztosító megyei igazgatósága által kiirt 1971. évi munkásvédelmi’’verseny eredményeinek értékelésén tegnap, február 2(S-án. hétfőn délelőtt a* miskolci SZMT-szák- házban. A munkásvédelmi versenybe az elmúlt esztendőben a megye 104 vállalata nevezett be, c vállalatok csaknem 150 ezer dolgozója kötelezte magát,a munkás- védelmi célkitűzések magasabb színvonalú teljesítésére. A verseny értékelésén részt vettek az állami és a szakszervezeti szervek képviselői, többek közölt Magyar Sándor, a megyei tanács osztályvezetője, dr. Balogh András, az SZMT titkára és dr. Fövenyessy József, az Állami Biztosító megyei igazgatója. A nemes versengés eredményeit Cseng éri' Zoltán, az SZMT munkásvédelmi bizottságának vezetője értékelte. Elmondotta, hogy a szakszervezetek XXII. kongresszusa. valamint a megyei küldöttértekezlet is megerősítette: a dolgozók munkakörülményeinek javítása, fejlesztése a termeléssel szorosan összefüggő feladat. E határozatok szellemében a megyében 1971-ben — a tervezett 012 millióval szemben — 639 millió forint értékben valósítottak meg munkásvédelmi és egészségügyi beruházásokat a vállalatok. Sok vállalat ért el jelentős eredményeket. az anyagmozgatás gépesítésében, a nehéz fizikai munka csökkentésében. A vállalatok felelősségük teljes tudatában törekedtek a különféle veszélyforrások feltárására és megszüntetésére. Jellemző adat, hogy a biztonságtechnikai szemlék során több mint 25 ezer munkásvédelmi, egészség- ügyi és szociális probléma vetődött fel, s ezeket kevés kivétellel meg is oldották a vállalatok. Igen eredményes volt a munkásvédelmi propaganda fejlesztése, és különösen sok sikert hoztak a vállalati munkásvédelmi hónapok. A megyei '•munkásvédelmi verseny eredményei alapján tizenegy ágazatban osztották ki az első, második és harmadik dijakért járó serlegeket, okleveleket, illetve jutalmakat.' A legjobbaknak járó díjakat dr. Balogh András, az SZMT titkára adta át. szélnek, hogy nem lehet rájuk számítani a termelésben, állandóan értekeznek, terhére vannak az üzemnek. Az egyik községi népfronttitkár, aki községi tanácstag is, elmondta, hogy nemrégen egy jó munkahelyről áthelyezlek egy olyan üzemrészhez, mely egy’ ev múlva megszűnik. Azzal a megjegyzéssel helyezték oda. hogy úgysem lehet rá számítani az üzemnél. Pedig nagyon becsületes, példamutató, fegyelmezett dolgozó, sokat tesz községének, fejlesztéséért. Azért került hátrányos helyzetbe az üzemnél, mert becsülettel eleget tesz a választóitól kapott megbízásnak, és az illetékes szervek meghívására reszt vesz az értekezleten, vagy tanácsüléseken. Azzal természetesen egyet kell értenünk, hogy a szocializmus teljes felépítéséhez olyan magas- termelési szintet kell elérnünk, ahol minden dolgozó tudásának legjavát adja, ahol a termelés és a termelékenység magas szinten van. Ennek eléréséhez fegyelmezett, öntudatos, jól dolgozó munkások kellenek. A társadalmi munkások nagy része ezek közé tartozik. De vajon a község, az üzem, vagy a gazdaság társadalmi . munkásai nem éppen e/t segítik elő, amikor a nagy közösségben tevékenykednek, amikor segítik a párt, az állami szervek határozatainak végrehajtását, amikor szervezik a munkásokat, a lakosságot a közös feladatok végrehajtására? Becsüljük akik szabad idejüket feláldozva, lemondva a szórakozásról, kényelemről, vállalják a megbízatást, az újabb és újabb feladatokat! Továbbra is nagy’ szükségünk van. rájuk. I>r. Vodila Barna járási hivatali elnökhelyettes Sokan még most sem tudják : A bányamunka biztos kenyér AMIKOK a bányában, a írón tíejtésen találkoztunk, Parcz András ifjúsági szocialista brigádvezetönek nem volt jókedve. — Még reggel a jobb szemembe pattant egy széndarab, csákányozás közben — mondta mérgesen. — Ettől még most is folyik a könny a szememből. Állandóan tö- rölgetnem kell. de még az orromat is. ami külön idegesít. A fene tudja, hogy mi az összefüggés az ember szeme és az orra között. Anyucira megütötte az a kis széndarab a szememet, hogy még a fejem is belefájdult. Valóban. A karbidlámpa sápadt világánál is látszik, hogy a jobb szeme vérben van és könnyezik. A vékony’ testalkatú., de szívós ember idegesen hunyorgat a szemével, es nyughatatlanul tesz- vesz. Egy darabig csak magában morog, de aztán hangosan és szenvedélyesén kitör: — Nem is az igazat mondtam! Valójában nem a szén- iitölte szemem miatt fájdult meg a fejem, hanem a munka miatt. Hallhatta, milyen idegesen szóltam az imént, a termelési tanácskozáson. Na. akkor emlékezhet rá, hogy nem magam miatt, hanem mindannyiunk érdekében, az akna, az üzem, a vállalat érdekeben is szóltam. Most számunkra a minőség, a minél több darabos szén, a tisztán termelés a legfontosabb. Ezért a brigádból most minden műszakban égj’ embert ráállítunk a meddőválogatásra. De ez nemcsak a mi feladatunk, hanem a vezetőségé is. Mert a mi darabos szenünk hosszú utat tesz meg, és közben, természetesen. egyre kisebb darabokra hullik szét... Jobb keze fejével idegesen törli könnyező szemét. Figyelem mozdulatait és eszembe jut egészséges türelmetlenségtől fűtött, szen- vedélyes hangú felszólalása. Azokat szidta, akik — mint ő mondta — okosan tudnak Parcz András brigádvezető Laczó József felv. lógni, akik mindig akkor mennek betegszabadságra, ha a bányabeit körülmények megnehezítik, szinte kínlódássá nehezítik a munkát. Mert nem akkor dolgozik igazán a bányász, amikor zavartalan a. széntermelés, hanem, amikor valami probléma van. — Persze, a gép, az jó dolog. Megkönnyíti a munkánkat, növeli a termelékenységet is — mondja, miközben lassan lecsillapodik. — A bánya, a bányamunka, a bányai berendezések egyre fiatalabbak. a bányászok pedig — mint én is —, egyre öregebbek lesznek. Ez ellentmondás, amit fél kellene oldani. Lassan elöregedik ez a szakma. Én magam 37 éves vagyök. 1949-ben kerültem a sajószentpéíeri vájáriskolába és most már húsz esztendeje, 1951-1Ő1 dolgozom itt, az Ormosi Bányaüzemnél. Mint mindenütt, nálunk is arra lenne szükség, hogy friss erők, müveit fiatalok eleve-- nítsék meg ezt a szép szakmát, A fiatalok azonban nem jönnek. Pedig, viszonylag jo pénzt keresünk. Sokan még most sem tudják, hogy a bányamunka biztos kenyér. NEM MESSZE tőlünk, zúgnak a gépek, berendezések, ezért .Parcz András brigádvezetőnek szinte kiabálni kell. hogy megértsem mondanivalóját. Ezért tűnik úgy, mintha szónokolna. Ezért tűnik úgy elsősorban és iátszo- lag, de ha mondatainak gondolati’ tartalmára gondolok, akkor magám is belátom, hogy ez valóban szónoklat. Szónoklat, hitvallás a szakma mellett, a szakma érdekében. — Mert nézzen csak körül, itt, a brigádban is. Éveink számát tekintve micsoda ifjúsági kollektíva vagyunk mi. Az igazság az, hogy’ az ifjúsághoz képest már öregek vagyunk, s mégis mi viseljük az ifjúsági szocialista brigád nevet, mert mi vagyunk a legfiaialabhak az öregek között. Parcz Andrást többször tüntették ki kivaló dolgozó jelvénnyel, oklevéllel. 1959 óta tagja a kommunisták nagy családjának, és 1962- ben lett munkatársai és vezetői bizalmából brigádvezető. Akkor valóban fiatalok voltak, ő maga is, csak 27 esztendős volt. De azóta már tíz esztendő telt el. Es most nincs helyettük huszonévesekből álló brigád, amelynek huszonéves lenne a vezetője. — Nekünk — mondja elgondolkozva — ezért most nemcsak úgy’ kell dolgoznunk, ahogyan a terv előírja, hanem úgy is, hogy’ visz- szaszerezzük a szakma becsületét. a szakma megbecsültségét, hogy megnyerjük a bányának a fiatalokat. LÁTOM RAJTA, hogy elfelejtette fájó, könny’ezö szemét. És látom rajta, hogy most valóban csak az érdekli, amiről az imént beszélt: a szakma fiatalítása, a bánya, a munka. Oravec János Borsod fehér aranya százezer köbméter kavicsot. Méltán nevezik fehér aranynak. Hiszen a kavicsban szegény vidékeken aranyat ér minden szem belőle: alapozáshoz, betonozáshoz nélkülözhetetlen: ha nagy távolságokról kellene szállíttatni, a fuvarköltség igencsak megnövelné a beruházások összegét. A napokban Magyar Sándorral. a Nyék- ládházi MEZÖPANEL Mezőgazdasági Épületelemgyár igazgatójával arról beszélgettünk, hogy a házgyárak és más épületelemgyárak áraihoz viszonyítva lényegesen olcsóbbak a MEZÖPANEL- termékek. igen, mert helyben van az alapanyag. Az üzem szinte rálelepült a nyélc- ládházi nagy kavicsmezőre; az osztályozóbál közvetlen futószalag továbbítja a feldolgozóba a kavicsot: szállítási költség csak) a cementnél merül fel, de szerencsére az is közelről, alig nyolc kilon\éterröl érkezik. Népgazdasági szinten ugyancsak szerencsésnek mondható, hogy’ Nyékládháza közel van a nagy lermészetátala- kító munka színhelyéhez. Kisköréhez. A cement es a vasany’ag mellett a kavics- köbméterek millióit építik itt be: a kisköréi építkezés és a nyéki kavicsbánya fejlődése, termelésének további korszerűsítése összefügg. Csaló. Kálmán, a Kavicsbanya Vállalat igazgatója első hallásra szinte meghökkentő adatokat sorol: tavaly’ az ország kavicsbányáiból (a termelőszövetkezetieket nem számítva) csaknem öt és fél millió köbméter kavicsot termeltek ki és ennek legnagyobb része már az építkezések helyszínén van, vagy talán már be is építették. Az említett -gazdasági bizottsági határozat, s a kényszer, hogy mind többet követelnek tőlük, arra sarkallja a vállalatot. hogy állami segítséggel és saját erejéből korszerűbb, többet termelő gépeket helyezzen üzembe, s növelje termékei választékát. Az 1966 óta folyó fejlesztési beruházások során Nyékre, az ország legnagyobb kavicsbányájára ötvenmillió forintot költöttek! Ily módon kavicsmosót és ú.i osztályozó berendezést építettek: a tavakra korszerű úszó-kotrót hoztak és hogy lehetőleg minél kevesebb mezőgazdaságilag hasznosítható romterületei, vonjanak el, „lefelé” termeljek. Ezek a korszerű úszókotrók képesek 15—20 méteres mélységből is felhozni a kavicsot; mondhatnánk tehát azt is, hogy’ a nyéki tavak nem is tavak, hanem hatalmas kutak ... A fejlesztési beruházások tovább folynak. Egyrészt, hogy máshol is megteremtsék a kavicsosztáiy’ozás lehetőségét, másrészt, hogy minél kisebb mezőgazdasági területről minél több építési alapanyagot bányásszanak. Mert a tavalyi öt és fél millió köbméter kavics az idén már kevés lenne. A kertész, ha növényeit ápolja, mérgesen dobja messzire a kapája alá kerülő kavicsot; az országúti forgalomban is veszélyes a gépjárművek ablakaira felpattanó kő; sokan értéktelen, anyagnak vélik. Pedig a kavics aranyat ér ott, ahol rendeltetésének megfelelően használják fel: ahol a vízi erőművek, házak, gyárak, utak és középületek alapjait, építik belőle. A kavics sok száz és ezer embernek ad kenyeret. Ezért is nevezik errefelé. Borsodban — fehér aranynak. Oltódván Miklós 104 vállalat nemes versengése Eredmények a HilísnÉiIeiÉen ILnv mi minden épül-az fV országban, arról fogalmat alkoth&tunk a felhasznált. építési anyagok tonnáinak évről évre emelkedő számából. Az építési anyagot előállító, kitermelő üzemek, bányák teljesítménye, hatékonyságának növeléséről gazdasági bizottsági határozat intézkedik, mégpedig abból a célból, hogy az országban folyó negyedik ötéves tervi építés beruházások alapanyag-szükségletét (elsősorban cement. tégla, építési kő cs kavics) hiánytalanul biztosítsák. S bár új épílöanyaggyártó üzemekben, bányákban, házgyárakban kezdték meg a közelmúltban is a termelést, a legfontosabb anyag, a cement, a légla, a cserép olykor még most is hiánycikk. De van egy ugyancsak alapvető építési' anyag — a kavics —, amiből úgyszólván korlátlan mennyiséggel rendelkezünk, s bár az állami Kavicsbánya Vállalat korszerűen termelő egységei mel? lett nagyon sok tsz-bánya is üzemel, a nagy építkezések, állami és szövetkezeti beruházások szinte elnyelik a sok