Észak-Magyarország, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
E5ZAK-MAGYARORSZÁG 6 1972. febr. 27., vasárnap ÉPÍTKEZÉS Iíozsik István rajza Miskolci utcák, házuk, emberek (Mi) Történelem az utcasarkon A KOSSUTH UTCA 2. — a volt Állami Áruház helyisége — a városnak az a pontja, ahol mindig üzlet volt. Ez a „mindig” több mint hétszáz évet jelent. Mostantól' kezdve pedig a Hungarokonzum ország-világra szóló speciális csemegeboltja. Ennek a hétévszázados kereskedőháznak a története szinte azonos Miskolc kereskedelme történetével, egyik fénypontja pedig éppen a XV. század második leiére esik. A Mátyás király alatti korszak kereskedelmének történetében különösen két erő mérkőzik egymással. Az egyik a gazdag 'kereskedők — mercalorok — pénzes gazdasági ereje, a másik az egyházi gazdasági erő — a tapolcai bencés kolostor és a diósgyőri pálos kolostor gazdaságának agresszív ereje és potenciális betörése a miskolci piacra. Mindkét kolostor megtalálta az eszközöket, hogy megfelelő bázist teremtsen működése számára. A tapolcai a régibb. Fennállása 1200 körűiről datálható, alapítója az a Mis- kolc-család. amely már eltűnt a történelem színpadán. amikor a kolostor mind nagyobb tényezője lett ,a város középkori életének. Ez a pont, ahol az apátság felépítette első üzletházát. akkor a legnépesebb sokadalom, a Derékpiac északi vonalán feküdt. 14 méteres frontja, közel száz méteres udvari szárnya valóságos kereskedelmi csarnokként működött. A gazdag monostori kertkultúra termékeinek eladására,' raktározására keresve sem lehetett jobb helyet találni. Valószínűleg a Mátyás király alatti időben kapott ez a földszintes kereskedőház (markthallc) kőfalas, vagy favázas emeletet. írásos okmány 1521-ből beszél róla, ekkor már „domus lapidea’’. A ház a mátyási korszak legjelentősebb kereskedelmi egysége. Hús- és borkimérő volt. Makkoltatott sertés- kondáiból szerzett szalonna, a bükkaljai rétek virágaiból gyűjtött méz. ez a cü- korpótló táplálék. viasz, sajt, túró, sózott hal, vöröshagyma. káposzta, gazdag választékot jelentett a XV. század második felében ebben a monostori kereskedőcsarnokban. A szomszédos Kassán közös árucsarnok, volt ebben az időben (írásos emléke 1463.), Miskolcon ezt az apátúr saját üzletének tartotta fenn. Ide kívánkozik, hogy mit is ihatott a miskolci polgár Mátyás idejében? A több mint tíz különböző helyen, promontoron levő — több mint 400 szőlőben akkor a mézédes bátai. a hárslevelű, a furmint, u Daniján és a fejér bor került ki a tapo- sókádakból. Az apát piacházának forgalmát nem érte el a diósgyőri pálosok bormérésének forgalma. Ez a ház (Széchenyi ii. 40.) nem volt annyira benn a sokadalom nyüzsgő népe között, ez a rész már az Alsópiac vége volt. Egy adatunk van :|ra, hogy a hospesek Nova Ci- vitas-ának egy külön piaciere is volt egy ideig. Ez a mai Déryné utca nyugati szegélyén vonult, magába foglalta a színház, a Galéria és a következő házak helyét. Itt a hetipiaci nap a hétfő volt. Ha ehhez az óvárosi szerda—pénteki hetipiacot vesszük, akkor voltaképpen Miskolcnak három hetipiaca volt. MISKOLC KERESKEDELMI forgalmát ebben az időben még az'itt állomásozó királyi zsoldossereg gyalogos alakulata, és főleg a lengyel kereskedők emelték. A megyei nemesek pedig 1470 óta az itt rendszeresített „vármegyei kongregációkra” összegyűlve, vitték szét a város áruit. Iíomáromy József A tábornok űrtől az iigyvéel űrig Huszonhat esztendővel ezelőtt —, éppen februárt írtak akkor is — Truman amerikai elnök megbízásából George Marshall tábornok. a második világháború győztes amerikai vezérkari főnöke Kínába érkezett. Még Csang Kai-sek volt az ország névleges ura, de már látszott, hogy a jövő Mao Cetungnak dolgozik, a Kuomintang korrupt rendszere nem tud szembeszállni a hosszú menetelés vezetőjével, az USA nem tehet mást, mint megpróbál közvetíteni a két tábor között. Ez volt a tábornok úr feladata, de egy esztendő múlva dolgavégzellenül tért haza. Mao — ekkor először — ..papírtigrisnek” nevezte az USA imperializmusát, és 1049. október 1-én kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Hosszú szünet következett ezután egészen 1955-ig, — közben Koreában fegyveresen is szembeszálltak egymással a kínaiak és amerikaiak — amíg 1955- ben, a bandungi konferencia, a békés egymás melleit élés, és a be pem avatkozás jelszavának konferenciája évében ismét összeültek Géniben Kína és az USA megbízottai. Egyetlen megállapodás után azonban megint megszakadtak a tárgyalások, és csak 1958- ban folytatódtak Varsóban. Mi történt, mi nem történt Varsóban, azt csak az amerikai lobogó csillagai mögül kikandikáló „kínai sárkány” tudná megmondani, ha akarná, annyi azonban tény, hogy először Í968 novemberében — már Nixon megválasztása után —, lebbent fel a tárgyalásokat beborító sűrű szövésű' fátyol egy pillanatra. „Ha az amerikai csapatok visz- szavonulnának Tajvanról, rendezni lehetne a kapcsolatokat a békés egymás mellett élés öt elve alapján” — szólaltak meg a félre! ibbentett fátyol mögül Pekingben — „A Nixon kormány szeretné kiépíteni a kulturális és tudományos kapcsolatokat az USA és a szárazföldi Kína közölt” — jött a másra válaszoló, de mégiscsak válasznak- látszó felelet 1969. februárjában Washingtonból. Aztán még abban az évben az amerikai cégek engedélyt kaptak. hogy külföldi fiókjaik kereskedjenek Kínával, 1970. februárjában Nixon bejelentette, hogy az USA- nak érdekében áll megtenni „a szükséges intézkedéseket a Pekinggel való kapcsolatai;. megjavítására”. 1970 decemberében. Mao születésnapjának előestéjén azután a Zsenmin Zsipao hivatalos újságoldalán az Edgar Snow amerikai újságíróval folytatott Mao-be- szélgetés fölött olyan szlo- gan jelent meg, amelyben egymáshoz elég közel fordult elő a „barát” és az „amerikai” szó. A szöveg értelme nem ezt mondta, de az, hogy ez a Snow-interjú lelett jelent meg, nyomda- technikai finomságokkal közölte, hogy „valami történt.”. Persze nem szabad elfelejtenünk. hogy ez már akkor következeit be. amikor Peking katonai akciókkal párosított „elszakadást” hajtott végre Moszkvával szemben, és sajtója a Szovjetunió mellett soha sem hozta a „barát” szót. Annál többet hangoztatta viszont területi követeléseit Szibériára vonatkozóan. Ettől kezdve már ismeretesek az események. Sűrűbben jelentkeztek közeledő megnyilvánulások mind Pekingben, mind Washingtonban, amíg aztán a pingponglabdák röpte után Nixon repülőgépe is Pe- kingbe érkezett. Az ügyvéd úr gépe leszállt oda, ahonnan a tábornok úr gépe annak idején eredménytelenül távozott. Máté Iván íieücmrs £>b™lea ™ szobában. De mintha nem is a levegő lenne meleg, hanem valahogy a légkör, attól a többlettől, amit a cserépkályha hangulatán túl az apró tárgyak adnak meg. Lakk, ragasztó, selyemzsinórok, a falon sorjázó félig kész, vagy már teljesen kész horgászbotok. Meg talán azoktól a mozdulatoktól is, melyekkel a nyugdíjas Tóth János bácsi egy-egy botot a kezébe vesz, vizsgálgafja és elmondja, hogy miért jó az egyik, miért rossz a másik. Miskolcon él Tóth János bácsi, egy Kun Béla utcai lakásban; a BÁÉV-löl ment nyugdíjba, sok évvel ezelőtt. Passziója gyerek kora óta a horgászat. Az is marad mindvégig. A horgászatban pedig tálán legjobban szereti a botok elkészítését, megjavítását. — Miért nem mindegy, Nézegetjük a vékony, nád- — Nagyon kevés vize le- hasítékokból sokszögletűvé hét még az országnak, ahol összeprésell, rugalmas botot, nem jártam. Gyönyörűszép Majd egy műanyag botot vizek vannak a mi orszá- hajlít karikába. Megmutatja gunkban, nagyszerű tájak! a kettő kombinációját, az „öszvér-botot”. És az általa legjobbnak tartott nádbotot. — Miért kell ezeket átformálni, lényegében még egyszer elkészíteni? — No, ez, amit nem igen tudok majd elmagyarázni. Mert nem is mindegyiket kell, hanem —, hogy is mondjam — csak azt, amelyik nem illik a kézbe. Amelyik például visszabeszél, az nem jó bot. — Visszabeszél? — Igen. Ezt akkor érzi a horgász, amikor messzire dobná a zsinórt az ólommal, és a bot a repülő zsinórt visszarángalja. Ilyenkor vagy ki keli belőle venni egy részt, hogy „csendre” bírjuk. A nádbotot nézegetjük, a legkedvesebbet. Egy rossz uborkásüvegbe földet raktam, beletettem a csalit és adtam neki sárgarépát, meg ilyesmit. Fura egy rovar volt ez! Mikor enni adtam neki nfiindig i'üty- tyentettem, és néhány hét után a füttyentésemre előjött a földből, várta az élelmet. Növekedett, megszelídült, én meg... hát megszerettem. Pedig szépnek tényhogy milyen bot van a horgász kezében, János bácsi? — Tulajdonképpen mindegy. Gyerekkorunkban cu- korspárgára kötöttük a meghajlítod gombostűt és ezzel is fogtunk halat. De azért; ha van jobb — márpedig van — akkor miért ne ezt használjuk? Nagyon sok jó bot van. Itt ez a rakott nád. Én ezek között ezt a magyar- gyártmányt tartom a legjobbnak. Nagyon szép munka! Bl i. a kis kürücslcék, — 17/.UK amiket; ilyen abályos távolságokban lát jta, nem díszítések, harn kötések. A botot erősí- ;. Csakis selyemzsinór al- lmas ehhez az aprólékos, relmes munkához. Bandá- olásnak hívják egyébként, esőbb le kell lakkozni. Ez- 1 már lehetne a vízre inaink — Sokfele járt, János bá— Az igazi, nagy fogás? — Hm. Nem volt soha igazi, nagy fogásom. Élmény persze igen. De lehet, hogy ezért meg kinevetnének. Mármint a nekem legnagyobb élményért. Vár, kávét tesz fel, majd hosszabb nógatásra elmondja: — Decemberben, 1954-ben egy élő lóletűt találtam a foiyosón. Ez a rovar nagyszerű csali. Kicsi volt még. leg nem mondható. De valahogy mindig olyan jó pofa volt, ahogy előjött a füttyre. A következő év augusztusában elvittem a Hernádra, Öcsanálos közelébe. Tudja a fene, de valahogy szégyenkezve tűztem a horogra. Mondtam is neki, hogy ne haragudj, pajtás .. . Ugye, butaságnak tartja? Tudom, hogy tényleg nevetséges ... Este dobtam be a horgokat. Az én csalim egy rendkívül erős, 80-as zsinóron, hatalmas horgon volt. Mély ott a víz nagyon. Viharos éjszaka jött, hajnalban néztem meg, van-e valami. Az erős nádbotom kettétöri, a spiccet, a bot végét kihúztam a vízből az ugyancsak eltört horoggal együtt. Pár perc múltán a társam ugyanarról a helyről kifogott egy másik, eltört botvéget. Elképzelni sem tudom mekkora harcsa lehetett, amelyik ilyen erőkifejtésre képes ... Hát ez a nagy élményem. Kitölti a kávét. Előbb kicsit keresgéli a poharakat. Nincs itthon „mamóka”, a feleség, ő meg idegenül mozog a konyhában. — Sokszor eszembe jut ez az élmény — folytatja —. Minden olyan nagy összhangban volt ott...! Lehet, hogy ez is bután hangzik, de az a különös csali, a viharos éjszaka, a ki tudja, milyen hatalmas hal... összhangban volt, igen. Mint ahogyan az egész környezetünkben, az egész természetben nagy- nagy összhang van! A növényeknél, a rovaroknál, a halaknál és mindennél. Csodálatos az élet. Csodálatos! Az embernek nem szabad kiszakadnia ebből a rendből. Tudom, hogy kiszakadunk egyszer, persze, megöregszünk és kiszakadunk. Ez is beletartozik a rendbe. De amíg élünk, Vagyunk, addig nem szabad kiszakadnunk ... Nem jól fogalmazok én, tudom, zavarosan, inkább csak valahol belül érzem ... — Mondja csak, János bácsi! — Én nyugdíjas vagyok. Nem kell már bemennem a munkahelyemre, de azért néha bemegyek, mert valami hajtja oda az embert. Bemegyek, köszöngelek, szívesen fogadnak, megkérdezik, hogy vagyok, és ezzel eljövök. És jó érzéssel jövök el. Vagy most nemrégiben elvállaltam a horgászklubban a büfé vezetését. El sem hiszi talán, hogy milyen jó érzés kedden és pénteken készülődnünk, hogy „no, mamókám, megyünk”. Az ember lesz-vesz, kiszolgál, ott van az ismerősök, barátok között. Jó dolog ez nagyon. — És itthon? — Szövetkezeti lakásunk van, amint látja, szép lakás. Gépesítve van teljesen. Még a horgászbotom mellett is piros és zöld lámpák jelzik a kapást. Van egy Wartburgom, nagy sátram ... Néha eljönnek hozzánk az unokák. Ha vendégem jön, meg tudom kínálni egy pohár pálinkával, egy pohár sörrel. Csakhát, az ember öregszik... De mikor öregszünk meg? Nem szabad teljesen megöregednünk. Én ezt arra értem hogy mindig kell érdeklődnünk a köröttünk levő dolgok iránt. És legyünk is valamit. Amit tudunk. ,)^ nádbolot. Próbál gatja a vezetőgyűrük szilárd ságát, végighüzza ujját i bandázsoláson. — Én ezt a botol bárkinek meg merném mutatni. Nem mondhatna rá rosszat senki. Meg van csinálva. Ez is valami. Nem? Priska Tibor „Mikor öregszünk meg?”
