Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-05 / 3. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 1972. január 5., szerda Az iparfejlesztés megfontolt alapozása Sátoralja áj helyen Az ».I _ cv elején nem csupán 1972-re, hanem messzebb Is tekintenek n sátoraljaújhelyi ipari üzemekben. A IV. öt­éves terv első esztendejének tapasztalataival a hátuk mögött, reálisan számolhatnak a gazdasági vezetők a középtávon megvalósítható lehetőségekkel. A városi pártbizottság pedig az üzemi pártszervezetek révén, s a gazdasági vezetőkkel ki­alakított rendszeres munkakapcsolatok útján-, elvi irányítás­sal, útmutatással segítette az egységes gazdaságpolitika ér­vényesítését, a vállalatok, üzemek önállóan elkészített közép­távú terveinek az összehangolását. A középtávú tervek közös jellemzője, hogy á közgazda­sági előrejelzések felhaszná­lásával, megfontoltan alapoz­zák az ipar arányos fejlesz­tését Sátoraljaújhelyen. Az igényekhez igazodva A város ipari üzemeiben a termelés a IV. ötéves terv­időszak végéig 36—37 száza­lékkal növekszik, az 1970-es alaphoz viszonyítva. A növe­kedés az országos előirány­zatnál nagyobb mértékű. A legnagyobb arányú fejlesz­téssel a mezőgazdasági gép- alkatrészeket készítő sátor­aljaújhelyi gyárrészleg — a megyei vállalat üzemegysége — számol: a termelését több mint kétszeresére növeli. Itt indokolt az ilyen nagymér­vű fejlesztés, mert a mező­gazdasági gépeli pótalkatré­szekkel való zavartalan ellá­tása mindeddig megoldatlan, az újhelyi üzem gyártmányai iránt mind nagyobb a keres­let, a termékek értékesítése hosszabb távra biztosított. Az ELZETT Fémlemezipari Müvek sátoraljaújhelyi gyára ugyanebben az időszakban 65,2 százalékkal növeli ter­melését. Az üzem gyártmá­nyainak tetemes hányadát exportra készíti. Az export- termelés növekedése igen kedvező: 176,4 százaléka a ki­indulási évének. Ezt a dina­mikus fejlődést a szovjet VÁZ autógyártás! programba való bekapcsolódás tette le­hetővé. Szintén meghatározó je­lentőségű az exportra való termelés a város másik nagy vállalatánál, a Hegyalja Ru­házati Szövetkezetnél. Itt a IV. ötéves terv időszakában 22,7 százalékkal kívánják növelni az exportot, főleg az igen előnyös bérmunka to­vábbi kiterjesztésével, ehhez ugyanis a megrendelő szál­lítja az anyagot is, és nincs kockázat az értékesítésnél. Uőlérhen a műszaki fejlesztés Az egyenletesen erősödő Faipari Szövetkezet is kiter­jeszti az exportra való ter­melését, s a piaci igények­hez igazodó műszaki fejlesz­téssel növeli a belföldi ér­Bemházások a DIGÉP-ben A IV. ötéves terv idősza­kában jelentős beruházások Valósulnak meg a Diósgyőri Gépgyárban. Érdemes felfi­gyelni arra, hogy a fejlesz­tési alap 65 százalékát gépek beszerzésére fordítják. Ezál­tal nemcsak a termelékeny­ség nő, hanem egy sor nehéz fizikai munka is könnyebbé válik. Az elmúlt, 1971-es esztendőben például több mint 200 gépet vásárolt a kyár, amelyeknek a l'ele köz­vetlenül te r m el ö b e re u c 1 c zés. A jövőben fokozott gondot fordítanak a nagy termelé­kenységű gépek beszerzésére, melyeket legalább két mű­szakban akarnak üzemeltet­ni. A megmunkáló géppark korszerűsítésére számos, ugyancsak nagy termelé­kenységű importgépet is , munkába állítanak. Az egyik legjelentősebb beruházás lesz a tervidő­szakban az erőmű-rekon­strukció. Az elöregedett, ne­hezen kezelhető kazánokat kiselejtezik, s földgázüzemre férnek át, ami energiameg- fkkai'ítást tesz lehetővé. Különösen a gyártmányok minőségének fokozása szem­pontjából lesz nagy jelentő­sége egy másik beruházás­nak, az úgynevezett fehér hőkezelőnek. Ma még nehéz fizikai munkával, s óriási , szakmai rutinnal lehet csak az alkatrészeket jó minőség­ben hőkeáelni. Ha elkészül a fehér hőkezelő, a készre munkált alkatré­szek a hőkezelés után fényes felületitek marad­nak. s megszűnik a nehéz fizikai munka is. Az ötéves beruházási terv szerint a DIGÉP a rendéllke- zésre álló pénzösszeg alig 27 százalékát fordítja . építésre. Az épületberuházások döntő többsége — mintegy 75 szá­zaléka — termelési célokat szolgál majd. Itt kell meg­említenünk azokat a szociá­lis és jóléti beruházásokat is, amelyek közül kiemelke­dik a DIGÉP új munkásszál­lója (építését 1975-re terve­zik), s az 1000 személyes öltöző (ennek kivitelezési munkái előreláthatólag jövő­re kezdődnek ipeg), s még több más, szociális-kulturális célokat szolgáló beruházás. A DIGÉP középtávú terve azzal számol, hogy a lét­számnak az 1970-es évi szin- | ten tartása mellett, mintegy 20 százalékkal nő a gyár nyeresége, ennél nagyobb ütemben a termelés. Mind­ezek valóra váltásában jelen­tős szerepet töltenek majd be az új beruházások is. tőkésítésre szánt gyártmá­nyainak a termelését. A műszaki fejlesztés a vá­ros valamennyi számottevő üzemében előtérbe kerül. Ez a legcélszerűbb módja a ter­melés korszerűsítésének, a termelékenység hatékonyabb, gyorsabb iramú növelésének, hogy az újhelyi üzemek ver­senyképesek maradjanak a hazai és a külföldi piaco­kon. A műszaki fejlesztés nagy lehetőségeit jól érzé­kelteti az ELZETT Fémle­mezipari Művek gyárának terve: ebben az üzemben csupán műszaki fejlesztés­sel, ésszerűbb gyártási struk­túra kialakításával kereken 280 ezer normaórát és 30 millió forintot kívánnak megtakarítani a mostani öt­éves tervidőszakban. Ezáltal arányosan több pénz juthat belső forrásokból szociális, kulturális és munkásvédelmi létesítmények fejlesztésére. Gyarapodik a munkásság A helyi lehetőségek reális mérlegelésével, még gondo­latban sem elrugaszkodva rajzolták meg a sátoraljaúj­helyi üzemekben a közeljö­vőben elérhető fejlődés kör­vonalait.. Ez a mértéktartó tervezés is lehetővé teszi, hogy a IV. ötéves tervidő­szak végéig újabb 900 em­ber találjon jó munkalehe­tőséget a város ipari üze­meiben, ennyivel növeked­jék Sátoraljaújhelyen az ipari munkásság. A . legtöbb új munkást — 300 főt — az ELZETT Fémlemezipari Mü­vek itteni gyára foglalkoz­tatja majd. A Hegyalja Ru­házati Szövetkezet fejleszté­se pedig azért kétszeresen is kívánatos, mert elsősorban a nőknek tud újabb munkaal­kalmakkal szolgálni: ide a IV. ötéves terv végéig 200 fő helyezkedhet el. Arányo­san bővül a munkáslétszám, a város kisebb üzemeiben is. Biztató a jövőt illetően, hogy az újhelyi ipari üze­mekben vezérelvként teliin­tik a városi pártbizottság útmutatását arra vonatko­zóan, hogy lehetőségként számoljanak a fejlesztési ter­vek menet közben való kor­rekciójával is. ha úgy hozza a közgazdasági feltételek alakulása. Hiszen a jó terv mindig az élethez igazodik. Berccz József Szkyp-akna kde lényben Folo: Laczó József 50 százalékkal csökkent * A termelőszövetkezeti be­in húzásoknál az elmúlt év­ben sokat javult: a helyzet: egy év alatt 50 százalékkal csökkent a befejezetlen beru­házások száma. A közös gaz­daságok 1971-ben újabb beru­házásokat nemigen indítot­tak, az anyagi erőket és esz­közöket arra fordították, hogy ..tető alá hozzák” azokat a beruházásokat, amelyek még 1970-ben vagy annál is ko­rábban indultak. Az ilyen áthúzódó jellegű beruházások értéke 1971 elején még 9 mil­liárd forintot tett ki, s az elmúlt évben ezek jó része befejeződött. A termelőszövetkezetek vállalati beruházásainak ösz- szege az elmúlt éyben meg­haladta a 10 milliárd forin­tot. Ennek az összegnek leg­nagyobb részét építőipari munkálatokra fordították, de az 1970. évinél többet köl­töttek gépvásárlásokra is. Az építőipari kivitelező mun­kákra a legtöbb esetben a termelőszövetkezetek házi építőbrigádjai vállalkoztak. A tűz körbejár A falak soha nem hűl­nek id teljesen. Forró leheletül! megreked a boltívek alatt, s mire a sza­badba szökhetne, már újra utoléri a tűz. Felülről az égetőkemence amolyan hosszúra nyújtott O-betűre hasonlít. Az O-betű mentén két tűz halad foly­ton Jtörbe-körbe. Nyomukban a raliómunicások, akik a már keipényre, vörösre égett tég­lákat szedik le, s hordják ki Ids . kocsijaikon, a kemencé­ből. Szabaddá teszik a he­lyet, Írisz a másik oldalról megint közeledik a tűz, a tűz előtt néhány lépésre pe­dig azok a raliéit, akik a még nyers anyagot készítik be égetés alá. A behordó kocsik könnyű, szétszedhető sínen gurulnak a kemence belsejébe, ahol Hankó János — immár tizen­öt esztendeje — társaival gyorsan, szakszerűen felrak­ja, egészen a boltíves meny- n vezeti g. — A özárazabbját ralijuk alulra, a tetejére kerül a nedves — mutatja. Aztán, ahogy szaporodnak a nyerstégla sorok, mindig elvesznek egy darabot a sín­ből. Lassan a. fordítókorongi g ér már a rakás — Itt nőttem fel, a Mályi Téglagyárban — emlékszik Hankó János —, talán tizenöt éves lehettem, amikor ide ke­rültem. Tudja, régebbén ne­hezebb volt: a négyszáz-öt­száz küónyi árut olyan ta­licskafélén, kézzel teátok ki, meg be. Megtörli a homlokát. Me­leg van. — Most, télen' könnyebben viseljük a meleget. De nyá­ron az ötven fok sem ritka. És amíg nem volt gáz, az égetőcsatorna alján itt ma­radt a forró hamu. Ahogy ta­karítottuk, a sarum talpa majdnem leégett. No, meg a széngáz, ami itt rekedt... A földgáztüzelés- még egé­szen új dolog a Mályi Tégla­gyár munkásainak. Hankó Jánosnak is. — Könnyebb lett a mun­ka. Még a forráság is kisebb azóta, hogy a földgázt beve­zették. De most sok mindent újra meg kell tanulni. Tudja, sokféle árut égetünk itt. És mindnek más a. rakása. A földgázhoz meg megint új, más fogások kellenek. Hankó János nemcsak a régi dolgozók egyike. Szo­cialista brigádja az első itt; amelyiknek sikerült egy év alatt egymilliónál több téglát produkálnia. És a brigádveze­tő szavain érezni: szereti ezt a forró munkahelyet. — Megszoktam.Ie^ nem jutott eszembe, hogy el­menjek innen. Valahogy úgy van ez, hogy másutt is dol­gozni kell. Én meg tényleg itt nőttem fel. Ismerem a téglát; .ismerem a kemencét. Jó kollektíva ez a brigád és a vállalat is sokat segít. Ne­kem, legalábbis, sokat adtak már. Most építkezem. Segí­tettek téglával, dömperrel, .,C”-menetlevéllél. No, és a keresetre sem panaszkodom. Három és fél, négyezerre is felmegy havonta a pénzem. A sínen újabb kocsit tol­nak be. A fordítókorong előtt megakad. Hankó odalép. Karjai megfeszülnek: — Most told meg! No, még! — a kocsi a korongra gör­dül, s megáll. Megfordítják, tovább gu­rul. Folytatódik a felrakás. Gondosan. Alulra a száraz, a tetejére a nedves. — Az lesz majd a jó — tűnődik Hankó János —, ha targoncákkal hordhatjuk be a nyersárut. Kint a rakodó­lapra tesszük, itt meg a tar­gonca egyből a helyére rakja. Nem kell majd a melegben kínlódni. És a kihordásnál ugyanígy... — Mikorra valósul ez meg? — A programban benne van. Aztán minket is meg szoktak kérdezni, hogyan menne jobban a munka. Hát, a targoncáról már beszéltünk. És meg is lesz. Egy pillanatra megpihen. Itt gyakran kell letörülni a verítéket, — Naponta öt-tízezer tég­lát rak be egy-egy ember — mbndja, — Nem könnyű. De őszintén mondom, szeretnék még sokáig itt dolgozni. A berakást laí^to<£: zárják a nyílásokat. Jöhet a tűz. Tovább mennek az O- betű mentén. Oda, ahonnan az imént a másik brigád a készre égetett téglát hordta ki. A tűz körbejár. S előtte néhány lépéssel Hankó Já­noséi! haladnak. Flanek Tibor A gázszivárgásből származó balesetek megelőzésére nagy gondol fordítanák a borsodi gyiüzemekbeo. Kiegyensúlyozottabb tesz Az idén á tavalyinál ki­egyensúlyozottabb tégla- és cserépéllátásra lehet számí­tani, amelyhez részben hozzá­járulnál! az árváltozások is — mondották az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­riumban. Az építőanyagok fo­gyasztói árának megváltozta­tására tett javaslatot az ÉVM-ben több éves elemző munka előzte meg. Megállapították. hogy a hosszú ideje változatlan ár- szinten maximált építőanya­gok gyártásának rentabilitá­sa csökkent, ezért szűkültek a fejlesztési lehetőségek, csökkent a részesedési alap es ennek következményeként az átlagosnál is nagyobb gondot okozott a munkaerő­probléma. Egyes termékek, főleg a tégla termelésének a jövedelmezőségét növelni le­hetett volna, ha leállítják a magas termelési költséggel dolgozó, elavult téglagyára­kat. de a rendkívül nagy ke­reslet miatt erre nem kerül­hetett sor. Növelte a feszült­ségeket. az is. hogy a külföld­ről beszerzett építőanyagok ára jóval magasabb a hazai­nál. A tégla es a cserép fo­gyasztói árváltozása közvetve elősegíti a téglaipar tartalé­kainak feltárását. «

Next

/
Thumbnails
Contents