Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

1972. jan. 30., vasárnap SSZAK-MAGYARORSZAG 7 KAI .ASZ LÁSZLÓ JÓ étvágyat madarak! jó étvágyhoz magvakat kövér maghoz tág begyet hegyre vastag pelyheket szárnyba könnyű tollakat hosszú csőrt a hó alá karmaitok nőjenek fagyot-jeget vássanak vénjének is ép szemet pontos látást biztosat passzoló szemüveget gondos mikroszkópokat porka-havak hulljanak borzolódva fürdeni fényeit a nász alatt míg az isten pergeti MÜm'i i Íliífelr Diósgyőri utcarészlet Tari Emma szénrajza A gyors patak S okan megállnák Za­kopanéban a várost „ kettészelő gyors pa­tak hidján. Gyönyörű lát­vány. Sziklaszorosokon, zu- hatagokon át éri el a vá­rost, assert- olyan gyors. A meder fenekén simára mo­sott szikladarabokat gör­get a víz. A gyorsfolyású patak zúgása messziről hallható. A híd korlátja alatt — ahol vízlépcső lassítja a fo­lyást — ezüstösen csillogó pénzdarabok jelzik az ilyen helyeken szokásos babo­nát. „Aki pénzt dob a víz­be, viszontláthatja a helyet, azzal, akit szeret..Meny­nyi pénzdarab! Állok a hídon, hallgatom a sebes patak morajló zú­gását. Hihetetlenül gyors ... Az ember nem tudna meg­állni benne, elsodorná.' A patak partján széles gyep- szőnyeg húzódik, bokrok­kal. Nyáron itt napoznak a turisták, alak a hegycsúcs­ra lusták felkapaszkodni. Itt történt ez az eset. Álltam a hídon, néztem, ahogy a fodrozódó víz szá­guld a völgy felé... Jó volna egyszer a habokat el­kísérni a Nowy-Tárg-i völgykatlanon át...! Gyönyörű ez a vidék. A Magas-Tátra csúcsai sok­szor a legnagyobb nyárban is hófoltoktól íehértenek. A város forgataga, a sok­színű tömeg... A legmo­dernebb „cucoba” bujt fia­talok, népviseletbe öltözött gurálok (hegyipásztorok), gépkocsik és konflisok so­kasága. Aki egyszer meg­fordul itt, visszahozza a szíve. A parton többen napoz­tak, itt néhány asszony gyerekkel, ott két fiatal lány, amott öregek. A na­pozók között két tíz év kö­rüli kislány labdázott. Próbáltam kitalálni, me­lyik csoporthoz tartoznak, de ilt azt nem lehet kita­lálni. Mindenki kedves mindenkihez — a maga nyelvén. — s főleg a gye­rekekhez. Nestern a kövektől fod­rozó vizel, a habokat... bárcsak elkísérhetném zu- hatagokon, sziklaszoroso­kon át. El, a Dunajecig. Találkoznék hegyipászto­rokkal, erdei munkásokkal. Megcsodálhatnám a tuta- josokat, szedhetnék hamisí­tatlan havasi gyopárt... Hány zuhatagon bukik át ez a patak, míg eléri a völgyet és lecsendesedik. Szeretem nézni ezt a vad hegyi patakot, megdobog­tatja az ember szívét,, úgy száguld, mint a gondolat. A másodperc töredéke kevés idő. Annyi telt el, míg feleszméltem. A sebes víz — kissé távolabb — gyereket sodort magával. A törköm elszorult. Valami torz hang jött ki a számon) ..ember a vízben” — kiál' tottam. Vetném gyorsan a kabátom, odalent a mély ben még örvénylőbbmek félelmetesebbnek tűnik a patak... Gondolkodásra nincs idő, ugrani kell... De volt, aki megelőzött. Egy asszony ruhástól dob­ta magát a sodrásba, A si­mára mosott szikladara­bokkal együtt vitte, görget­te őket a víz. Az édesanya volt. Szinte eszméletlenül, ösztönösen dobta magát a vízbe. El­érte a gyereket és magá­hoz ölelte. Hagyta, hogy sodorja a víz — erőt gyűj­tött — majd egy újabb pil­lanatban hirtelen a partra vetette magát, ölében tart­va gyerekét. Amikor meg­nyugodott, biztonságban érezte magát, kitört belőle a sírás. Nagy csődület támadt körülötte. Perceken belül — ki tudja, hány nyelven — mesélték egymásnak az emberek: „Az édesanya, amint meglátta a gyereket a vízbe esni. utánaugrott, és kimentette.” S zeretem nézni ezt a száguldó hegyi pata­kot Megdobogtatja az ember szívét. Ügy szá­guld, mint a képzelet. Ál­lok a hídon, és zsebemből egy pénzdarabot keresek elő... 4 1 Takács József Miskolci utcák, hazak, emberek (26.) Győr lázadása, 1406 ZS1GMOND KIRÁLY nem adta ingyen Miskolc- nak sem az 1395. évi pal­los jogot, sem az 1411. évi szabad plébánosválasztási jogot. Mindkét privilégium alapvető városi jogokat je­lentett, és ezzel a város egy teljes jogú civitas jogállá­sába lépett. A feltörő pol­gárság, Miskolc népének egy vékony gazdag réte­ge, a városi tanácsot hatal­mában tartó felső uralkodó csoport — különösen a pal­losjog árát fizette meg ala­posan, hiszen ez már szük­séges volt hatalmának fenntartásához és a plebe­jus- és zsellértömeg féken - tartásához. A pallosjog már a feudális osztályharc kiéleződésének egyik fon­tos tényezője. Szó sincs tehát a „király áldásos tevékenységéről” Miskolc felkarolását illető­en — ahogy olvassuk a Szendreiben. Mindez tisz­tán egy pénzügyi képlet volt. A városban a hospes és a törzsökös lakosság kö­zött állt a harc, vagy az időszakos kompromisszu­mos kiegyezések „békés korszaka”. Ugyanakkor fé­ken kellett tartani a fel­szaporodott kapás, napszá­mos és zsellér tömeget, amelyek a Papszer és To­ronyalja apró telkeit mind sűrűbben megülték. Való­színűleg erre az időre esik Sziget falu pusztásodása. Lakosai részben Diósgyőr, löszben Miskolc zsellér,tö- megét duzzasztották fel. Sziget falu a Kilián Gim­názium mögötti dombvonu- laton feküdt. Az építkezé­sek alkalmával itt jelentős települési réteget figyelt meg Peja Győző. Ezzel a megfigyeléssel lokalizálni tudjuk az egykori villa Zyged földrajzi pontját. De ekkor kezdődhetett a villa Csengik „elpusztásodása” is. Így lett az Ernye bán ál­tal 1304-ben alapított diós­győri és szentlélek! pálosok zárdájából olyan gazdasági tényező, amely már folya­matos vagyonszerzésében tervszerűen haladt Miskolc irányába. 1376-ban és 1381- ben három szentgyörgyhe- gyi szőlőt és egy házat is örökölnek elaggott polgá­rok végrendeletéből, de legjelentősebb szerzésük az a hagyaték, amely az egyik legtekintélyesebb miskolci hospes, Nicolaus Parvus végrendeletéből eredt. Ez 1416-ban az a ház, amely nyugatról Petrus Kenehel. keletről Thar István háza között feküdt, s nem más, mint a mai közismert pálos, ház a Széchenyi u. 40. sz. alatt. Mindezekhez ' szükséges volt a diósgyőri pálos ura­dalmat kellő mértékben felfejleszteni. Kizsákmá­nyolási politikájukkal el- néptelenítették ugyan Csa- nyik és Sziget faluját, de ezzel szemben rendelkezé­sükre állott Diósgyőr fel­szaporodott zsellérnépe, s ez Miskolcról is kapott utánpótlást. Egy időre előnyös munka­feltételeket szabtak a sző­lőiket művelő kapás, nap­számos népnek, ami a ve­zető, gazdag jobbágy réteg érdekeit rendkívül sértette. 1405. szüretére fordult ez a helyzet élesre. A diósgyőri gazdag jobbágyok, akik Di­ósgyőr népének vezetésé­ljen is vezető szerepet ér­tek él maguknak, a bíró útján megfenyegették és bírságolni kezdték azokat a napszámos jobbágyokat és zselléreket, akik a pálosok­nál munkát vállaltak. Odáig fajult a dolog, hogy még a pálos malmokban való őrletést is megtiltot­ták ezeknek. A pálosok Zsigmondiéi azután 1406-ban parancsle- levelet kaptak, amely. — valószínűleg a diósgyőri gazdag parasztokkal rokon­szenvező várnagyoknak el­rendelte, akár fegyveres erővel is, „e gonosz és bű­nös népek ellen fellépni, akik nem átallották Isten és az ő igazsága és termé­szetesen a nevezett diós­győri kolostor ellen véte­ni.” VAROSTÖRTÉN etü n k ­NEK ez az okmánya már eles fényt vet a jobbágy- parasztság elmélyült diffe­renciáltságára. Az ország­ban politikai erőegyensúly bomlott meg, és a bárói li­gák hatalma megerősödött. Mindez a zavar megbontot­ta az alsóbb rétegek egyen, súlyát is. Ez hozta magával a diósgyőri vékony vámépi réteg és gazdag jobbágysá­ga — valamint a miskolci vezető hospes- és törzsökös csoport időleges szövetségét is. Ez jellemző volt az 1400- as évek első tizedeire. Komáromy József /^ /> / *• 1 /> iiozturdo nőknek Zúzmarásra lehelt, fel­túrt gallérral igyekszem a gőzfürdő lágyan körülölelő melegébe. Kedd van, a nők napja. Oly régen jártam itt, hogy fogalmam sem volt az árakról, ezért is ér mindjárt bevezetőben kel­lemes meglepetés. A göz- jegy 3 forint 70 fillér, s eb­ben a lepedő ára is benne van. Ki a kiilönc.v Mar a főbejáratnál elké­rik a jegyet, s a haliban nyugodtan akklimatizálód- hat az ember kifelé és be­felé menet. Az árjegyzéket is itt helyezték el, ámbár annak talán jobb helye lenne a pénztár közelében. Női ing — olvasom a táblán, s mellette a köl­csönzés díját. Jót mosoly­gok magamban régi emlék­képeimen, milyen esetlenül festett az a néhány néni, aki ilyen inget váltott ma­gának. Elégedetten gondo­lok a táskámban meg-^ húzódó fürdőruhámra. Bel­jebb lépek ismét egy' aj­tón. Aztán még egyen, s egy pillanatra igazán za­varba jövök. A kabinteremben meg­lepő kép fogad. Felöltözött nők ülnél: a fodrászbúra alatt, a távozók és érke­zők nagykabátban vegyül­nek össze a fürdeni igyek­vőkkel — akiken csak egy kötény' van. Míg elbámu­lok, kezembe nyomnak egy olyan „gyúrósurcot”. — Csak ebben lehet? — Csak ebben! Biztosan jó ez az óvatos nudizmus, csak szokni kell hozzá. Amint később ta­pasztaltam, idős hölgyek egészen jól megszokták, s az ingesek ma is különcnek számítanák, mint régen.- Megnézik, s a hátamögött) összesúgnak: — ki tudja, miféle nyavalyája van! írjon jelszót! Egyr emeleti kabinban akasztom fel a kabátom, s várom, hogy mikor ölel körül a meleg. Itt már ma­gasabb hőfokot képzeltem el, legalább olyat, hogy' az embernek nagyobb kedve legyen a köténykét felköt­ni. — Távozáskor tessék a kabinban jelszót hagyni! — Mit csináljak? — Ott a kréta, az ajtón fekete kocka, abba tessél: jelszót írni. Az ördögbe is! Fürdőru­ha helyett inkább egy ere­deti jelszót hoztam volna magammal... Végül oda­írom: Egyr nő. Aztán gyor­san becsapom a kabinaj­tót, nehogy' valaki ellesse. Azért csak megkérdezem a kabinos nőt, hogy' miért kell ez. —- Vagy' két éve vezet­tük be. Nálunk csak for­maság, de a férfiaknál már előfordult, hogy valaki ki­nézett magának egy' jó ru­hát, s kinyittatta magának a kiszemelt kabint. — Bevált a jelszó? — Be. — Milyen jelszókat szok­tak írni? — Ki mit; Legtöbben mo­nogramot, mások keresztet, X-et, kört. Szóval változa­tos, nagyon változatos..; Te jó ég! Mit fog szólni ez az asszonyka majd az én jelszómhoz, ha visszafe­le jövök? Hűvös (o«a<llalás Megyek mindig beljebb, beljebb, s várom, hogy mi­kor ölel már körül a lan­gyos, lágy meleg. De nem ölel. No persze, be lehetne menni a 45 fokos száraz gőzbe, vagy a gőzkamrába, de ahhoz előzetes edzés kellene. A gőzbe csal: be­kukkantok, hogy’ megszok­ja a szemem a párás félho­mályt. Nem is fekszik sen­ki a padokon. Most éppen nem. Ügy látszik, gyenge nap ez a keddi. Betelepszem az együk me­dencébe, s összebarátkozom néhány idős hölggyel. Csu­pa 6Ű—70 év körüli nő áz­tatja itt tagjait. — Mert jó a reumára! — Azóta jó, mióta for­rásból jön a viz..., mert ez gyógyviz... — Régen csak melegített víz volt... ez jobb... — Miért van mindenütt olyan hűvös — kérdem a jól értesült törzsvendége­get, akik örökös szívpana­szuk ellenére is — órákig képesek nyakig ülni a me­leg vízben. — Kedd délelőtt a leghi­degebb, még nem meleg­szik fel ilyenkor eléggé a levegő, mert tegnap szün­nap volt. Legjobb a péntek. Akkorra már meleg van! A masszírozónőnek sincs sok dolga. Gyenge ez a délelőtt. Hogy mennyire az, legjobban bizonyítja, hogy a pihenőben szabad ágyhoz lehet jutni. Megnéztem: 23 fokot mutatott a fali hő­mérő. Jólesik a meleg ta­karó, kellemes a puha la- ticell-ágy. Álmodozás a pihenőben Húsz perc pihenő. Bny- nyit engedélyez a felirat. Elég is. Lehunyom a sze­mem, s gondolatban még- egyszer végigjárom a jó öreg fürdőt, öreg bizony, nagyon öreg. A kilencvenes évek derekán tervezte Ad­ler Károly, s a századfor­duló első éveiben már üze­melt. Miskolc város kö­zönségének mindig kedvelt fürdője volt, a gőz is, meg az uszoda is. Impozáns kedves öreg fürdőnk külső látképe is, jól illik a Szabadság tér hangulatába, egységet al­kot az Avassa], s a még öregebb múzeummal. Elő, szerves része a óvárosnak. Mi lesz a sorsa? Vagy itt lesz egy átépí­tett, új fürdő, vagy’ a Szán­va másik oldalán, az Avas lejtőjén épül fel az új. Sok, nagy'On sok millió forintról van szó így' is, meg úgy is. Egy’előre csak álmodozás mindez, ebben az ötéves tervben nem is szerepel; Egy biztos. Valahol itt lesz, a hévforrás közelében ... Idős néni tanácstalanko- dik az elfoglalt ágyak kö­zött. Még alig telt el tíz perc, de átadom a helyem. Utóvégre ez a jó néhány hölgy itt törzsvendég. A mellettem levő ágyon fek­vő aszony meg is kérdi szokatlan lovagiasságomat látva: — Tessék mondani, hová valósi tetszik lenni? Adamovies Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents