Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

ESZAK-MÄGYAKORSZAG 4 1972. Jan. 30., vasárnap Noé bárkája Masai ősbemutató a Mishoki Nemzeti Színházban Illusztráció V-eszélj'ben van az emberi­ség. Az egész társadalmat valami nagy vész fenyegeti, talán éppen az elmúlás is. És a világot, az emberiséget fenyegető sokféle erő ellen az embernek, mindent meg kellene tennie, hogy a hatal­maskodás, az elembertelení-. lés, a tudománytalanságba hamis tanok hirdetése, a bü­rokrácia, a szerelmi élet és egyéb élvezetek túltengése, és még sok más káros jelen­ség ne okozzon végső pusztu­lást. És ne uralkodhassék el a kisemberek fölött a kis­polgári önzés. Özönvíz fe­nyegeti a világot, legalábbis az az özönvíz egy elkövetke­ző rossz jelképe. Az emberi­ség megmentésére csak egy kisember vállalkozik, Noé, az ács, aki nem hős, sok-sok hibával teli, gyarló ember, aki nem veti meg a szép nőket, s nem veti meg a pá­linkái de mégis tudja, hogy a várható veszély elöl nem elmenekülni, nem szemet hunyni kell, hanem tenni kell ellene. És megpróbál tenni. Megpróbál tenni, de a hittalmasokkal szemben már majdnem elbukik, amikor tényleg bekövetkezik a tra­gédia, az özönvíz. És miután azt túlélte Noé, előbújnak az addig lapuló patkányok, a kórsabb i világ hatalmasai, és ismét át akarják venni a ha­talmat, s Noét megbüntetni, mert az ő logikájuk szerint, a vész azért következett be, mert azt Noé előre látta. Szerencsére, az elemek segí­tik Noét S végül kitűnik az is, hogy a nagyvilágban is­meretlenül sok-sok kisember, sok-sok Noé gondolkozott úgy, mint a darab hőse, s nagyon soíkan készítettek bárteát, megvan a remény az élet újrakezdésére. A fentiekből is látható, hogy Méhes György most be­mutatott darabja, a Noé bár­kája parabola. Példázat, je­lentés — de mondandója álta­lános érvényű, humanista töl­tésű. A veszedelem, az em­beriséget fenyegető vész né­hány szereplőben testesül meg. Gőg, az öntett, becsvágyó ve­zér, aki talpnyalókból és spiclikből épít maga köré ud­vart; Magóg, a bürokrata, Gőg készséges szolgája; De­magóg, a tudományt és egy­házat képviselő, illetve azo­kat a hatalom szolgálatába állító jósnok; Fridolin, a kö­pönyeg! orgatásra mindenkor kész spicü-fodrász; Orgia, az örökös férfiéhségben szenve­dő szép sógorasszony, és Virginia, a másik sógornő, aki még csak nővére pályá­jának kezdetén van. Együtt van hát a hatalomvágy, a bu­taság, a bürokrácia, a hamis próféciák hirdetése, s az él­vezetek túlhajhászásu, meg az emberi aljasság. S ezekkel szemben áll, szinte magá­nyosan Noé, az egyszerű ácsmester, meg a hatalma­sokhoz vágyó, de mégis urá­hoz kötődő, kicsit butuska felesége, Noémi. S van még három szellemalak, . három felhő, akikből a játék során hullám is lesz, de őket csak Noé látja, csak ő beszel ve­lük, a többi szereplő nem. S e szellemek segítségével Noé, aki minden üldöztetés ■ elle­nére kitart a maga igaza mellett győzni tud az önlelt, buta hatalmasok felett. Méhes György romániai magyar író egy műve már szerepelt néhány éve a mis­kolci színpadon. Harminchá­rom névtelen levél című da­rabja egy kisváros tükrében mutatott fei néhány, napja­inkban fellelhető káros tár­sadalmi jelenséget. A Noé bárkája mondandója sokkal szélesebb körű. Cselekménye térhez és időhöz nem kötő­dik, tehát alkalmazható minden korra. Általános em­beri humánumot sugároz, s talán-í.alán éppen ez a nagy általános jelleg teszi kicsit gyökért eleimé, napjaink rea­litásától elszakadta, ugyan­akkor azonban az előbb 'is­mertetett figurával olyan táradalomképet rajzol a negatív figurákkal- olyan embercsoportokat sora­koztat elénk, hogy feltétlenül azok ellen fordítja a nézőt, s mindenképpen a Noé mag­személyesítette, küzdő kisem­berrel kell azonosulnunk. A szereplők már nevükben hor­dozzák jellemüket. Tetteik, minden megnyilatkozásuk nevüket igazolja. Egészében jól szórakoztató játék, de nyugtalanító gondolatokkal terhes órák emlékével jöhe­tünk el a színházból. Alighanem e nyugtalanító gondolatok 'szórakoztatva adása a darab és az előadás legfőbb érdeme. Orosz György z-endezésében Méhes parabolája jó tempójú játék­ká változott, amely a humo­ros szituációkat csaknem a végletekig kiélezte, kiemelte a szatirikus vonásokat, a túl hangsúlyos anakronizmust előtérbe helyezte, hógjt mind­ezekkel az író humanista mondandóját, s annak időt­len érvényűségét teljesen vi­lágossá tegye.' Szórakoztatott, nevetésre ingereit — talán csak a tömeges bolha-jelenet­nél lépett túl a darab szabta határokon —, egészében a rendezés igen jól szolgálta azt a célt, hogy a néző kellemes színházi este keretében olyan gondolatokkal találkozzék, amelyek napok múlva is ön-, és kömyezetvizsgálatra kész­tetik, egyben felszítják igaz­ságérzetét. A' találó szerep- osztáson és a nagyszerű szí­nészvezetésen túl nagyon megragadott néhány mozza­nat. Például a második fel­vonást záró torz tánc, amely a tragédia felé menetelő em­berekkel Madách londoni színét juttatta egy pillanatra eszünkbe. Tetszett a szellem- alakok mozgatása és sok más szituáció, megoldás. A játéktér, illetve Gergely István sok nyersfa anyagot felhasználó díszletmegoldása roppant célszerű, ízléses és hatásos. Külön említést ér­demel a bárkás előfüggöny, amely szintet leltárát adja sok, az emberiségre veszélyes jelenségnek. Hruby Mária jelmezei többségükben a já­ték sajátos hangvételének megfelelő fantázia-darabok. Az előadás kísérőzenéjének összeállítójaként Kalmár Pé­ter nevét kell regisztrálnunk. Bár a színlap tizenegy sze­replőt tüntet fel, valójában szinte egy szereplős darab a Noé bárkája. Ez az egy pedig Noé, az ács. Fehér Tiborban kitűnő életrekeltőre talált. Mindvégig éreztetni tudta, hogy Noé tragikomikus' alak, esendő kisember, sok-sok hi­bával, de teli embel-szeretet- tel, aki valójában ellenségei­nek sem tud ártani. Érzé­sünk szerint Fehér Tibor tö­kéletesen valósította meg a szerző által elképzelt, s a já­téktól kívánt Noét. Lenkey Edit Noé feleségének, Noé­minek igazi feleség vonásait (hite ellenére is íérjéhpz való ragaszkodását) emelte ki sok emberséggel és derűvel. Az ellentáborban Dariday Róbert Mefisztó-szerű fasisztoid zsarnok Gőg vezére, Somló Ferenc gerinctelen bürokra­ta Magógja, Csiszár András már-már inkvizitorokra em­lékeztető Demagóg főpapja, Malcay Sándor sok apró öt­lettel színesített spicli-fodrá­sza (ezt a szerepet később Kulcsár Imre is játszani fog­ja) egy-egy típus, vagy ré­teg maró szatírával megraj­zolt karikatórája. Antal Anei- tának a szerelemvágyó Orgia szerepében szép, kívánatos nőként kellett megjelennie. Ezt maradéktalanul megtette. Páva Ibolya Virginia alakjá­ban sokkal többet szintén nem,, tehetett. A három szel­lemalakot Vajda László, Un­ger Pálma és Kendeffy Gyula keltette életre figyelmet ér­demlően. A játék végén, amikor a gonoszok méltó helyükre ke­rültek, Noé veszi kezébe új­ra a vész után a bárka kor­mánykerékét. Talán a darab sugallta gondolatok is segíte­nek benne, hogy úgy vezet­hesse ezt a jelképes hajót, úgy fogja a kormányt, hogy soha, sehol ne adódhassanak olyan jelenségek, amelyekről majdan egy gyáva patkány azt mondhassa: „parancsra tettem’’. Mert az egészében jó darab és jó előadás kel­tette nyugtalanító gondolata­ink végül ehhez a tanulság­hoz kell, hogy eljussanak. Benedek Miklós Munkaterv — természetvédelemre Ülést tartott január 28-án a Megyei Természetvédelmi Bizottság. A tudományos szakemberekből, állami, tár­sadalmi szervek képviselői­ből álló bizottság 1971. októ­ber 22-én alakult, s a vé­delmet érdemlő természeti objektumok feltárásában, vé­detté nyilvánításában, a vé­dettség feloldásában, s egyes szakkérdések eldöntésében hivatott tevékenykedni. A bizottság tegnapi ülésén — dr. Földvári Aladár Kossuth- díjas egyetemi tanár elnök­letével — szervezeti kérdé­sekről, a feladatok távlati meghatározásáról esett szó. liÄ: (Lenkey Zoltán munkája) DEMJÉN ISTVÁN Emlékeim súlya Az emlékek sírját lenne már jó gondozni, acélgolyói még most is fülem mellett süvítenek, elmerengni lenne már jó gyermekeink s a jövő sorsán, kilépni, szétharapni a hálót, melybe születésünkkor beleestünk s íölsuhanni űrhajók, rakéták példájára, félelmet, borzongást szétrúgatni sugárhajtású vonatokkal. Tépem fogammal a gazt. öklömmel, verem a rögöket s a reggel megint aggaszt. Görnyeszt emlékeim súlya. Ki kell egyenesedni! Isten nem emel lel, hitünk mellénk hullt a földre. AKÁC ISTVÁN Ha majd... Ha majd kihunyt a kusza lárma, ha majd a dühödt szájasok nyomában hűvös szél suhog, ha majd az örök-sírők nyája verten réved az éjszakába, dalt sikolt szívünkben a hit s Napunk hajnal-fényénél szánjuk egük festett közhelyeit. Eqy lépéssel közelebb Hódmezővásárhelyi művészek kiállítása a Miskolci Képtárban Alig három hónapja, hogy e sorok írója a XVIII. vá­sárhelyi őszi tárlat méltatá­sa kapcsán eltűnődött azon, vajon miért nem alakul ki valamilyen természetesebb és kölcsönösen hasznos kap­csolat a vidéki képzőművé­szeti műhelyek — például Vásárhely és Miskolc — kö­zött; miért csak a fővároson át vezet egymáshoz a vidé­ken élő és munkáló alkotók útja. Messzire van-e Miskolctól Vásárhely? — tettük fel a kérdést, nem gondolva még, hogy aránylag hamar kiállí­tás is válaszol rá majd. Egy kiállítás, amely a kellőnél talán hézagosabb s nem is mindenütt a valóságos érté­keket bemutató, de amely kezdeményezésként minden­képp figyelmet és megbecsü­lést érdemel. S kivált azért, mivel az első lépést jelenti mostanában azon. az úton, mely közelebb hozhatja egymáshoz a két rangos al­kotóműhely művészeit. Hatvan éve, hogy két ki­tűnő festőművész, Endre Bé­la és Tornyai János, s a leg- alföldibb városért és annak népéért élete egész munká­jával kiálló etnográfus, Kiss Medgyessy Ferenc elfeledett miskolci szobra MISKOLC meglepően ke­vés, igazán értékes köztéri szoborral dicsekedhet; éppen ezért különösen fontos, hogy a meglevőket óvjuk, gondoz­zuk, s számon tartsuk. Med- gyessy Ferencnek a nevét Debrecen városában négy nagy köztéri szobor hirdeti. Egyik legjelentősebb szobrá­szunknak Miskolcon egy is­mertebb — a Herman Ottót ábárzoló — szobra van. Leg­alábbis: eddig , ezt ?iz egyet tartotta számon a közvéle­mény. A mindszenti evangélikus temetőben járva bukkantam rá Henszelmann Aladár sír­emlékére, amelyet az el­hunyt portréja díszít. S ez a portré, amely ruskicai már­ványból készült, Medgyessy Ferenc alkotása. Az 1943-ban állított szobrot az idő na­gyon megviselte már. A sza­badban felállított márvány- szobrok ellensége, a „kőku­kac”, amely képes a követ lisztté őrölni, kikezdte ezt a szép alkotást is. Kár érte s fájdalmas látni, hogy a nagy magyar szobrász ránk ma­radt üzenete így, elfeledetten lassan megsemmisül. Pedig mindössze néhány ezer fo­rintba kerülne egy bronz másolat elkészítése, amit az eredeti helyén a síremléken fel lehetne állítani, az erede­ti pedig így védett környe­zetbe kerülhetne; Restaurá-. lás után a Miskolci Képtárba például, a rangos alkotások­nak kijáró helyre. DONATELLO Szent György szobra a Muzeo Nationalé- ban van, bronz másolata pe­dig az eredeti helyén, az Or San Michele falán. Michel­angelo Dávidja az Akadé­mián áll és márvány máso­lata a Palazzo Vecchio előtt. Nem kegyeletsértés, hanem a műnek kijáró tisztelet és méltó kegyeletadás volna, ha . Medgyessynek ez a 6zép al- ’ kotása, amelyről Lás&ló Gyula is megemlékezik Med­gyessy Ferencről írt munká­ja 81. oldalán, megmenekül­ne a feledéstől és lassú pusz­tulástól. Tóth Sándor szobrászművész Lajos szívós munkája nyo­mán megteremtődtek annak a feltételei, hogy Hódmező­vásárhely a magyar kerámia- művészet és a piktora új ott­honává váljon; a nagybá­nyaiak plein-air impresszió, nizmusának iskolája példá­jára hajlékot adva egy a dol­gozó nép élete, munkája és vágyai felé forduló, a kétke­zi szegény emberekkel, mezei munkásokkal együttérző rea­lizmus iskolájának. Felesleges volna itt mind­azokat felsorolni, akik e hat­van éviiek valamilyen módon részesei voltak, akik e vá- sárhélyiséget magukénak vallották s dolgoztak, éltek is a nagy mezővárosban, vagy annak környékén. Hadd mondjuk ki inkább e sorolás helyett azt a lényeges tanul­ságot: a vásárhelyiek kezdet­től mostanáig következetesen hűek maradtak a Tornyai és Kiss Lajos hirdette prog-. ramhoz, elviselve olykor azt a szemrehányást is, hogy népi realizmusuk immár anakronisztikussá, korszerűt­lenné vált, s művészi eszkö- - zeik konvencionálisak, nél­külözik a modern stílus- irányzatok formai, kifejezés­ben eredményeit. Csakhogy a vásárhelyiek művészete éppen azt példáz­za — s ezzel az igazsággal egyszer szembe kell nézniük ellenzőiknek is — hogy min­den művészet, közte a kép­zőművészet is, igazán, való­ságosan megújulni csak tar­talmában, eszméiben képes és nem kifejezési eszközei­ben. Abban, hogy érzékeli kora szellemi áramlatát, rá­kérdez a valóságra, s utat képes adni e kérdések maj­dani megválaszolásához. Ezt a felelősségtől áthatott, tár­sadalmi érvényű korszerűsé­get nem helyettesítheti sem­miféle artisztikus kikerülése a valóságnak, semmiféle ha­tásos öncélúság, egyedi és egyénieskedő stílusbravúr. A Miskolci Képtár emeleti kiállítótermeiben 6fi alkotás (43 festmény, 8 grafika és 15 plasztikai mű) képviseli a vásárhelyi alkotókat; a kiál­lítás anyagát Miskolc előtt ■ Eger művészefszerető közön­sége láthatta s reméljük Miskolc után más borsodi városokba:/ is bemutatják majd. A számokból is kitűnik, s méginkább a művek meg­szemlélésekor, hogy a vásár­helyieknek a festészet, a tab, laképíestésa legerősebb olda­la. A nagy elődök, Tornyai Já­nos, Endre Béla. Rudnay Gyula, Medgyessy Ferenc néhány műve inkább a kez­detet hivatott reprezentálni, s nem elsősorban magát az alkotót. A jelenkoriak közül min­denekelőtt a néhány éve el­hunyt Kohán György három képe fog meg expresszív fes- tőiségévcl, dinamikus színi: a- tásaival, a kompozíció ritmu­sával. Kurucz D. István kis­sé naiv látású, üde életképei, Almási Gyula Béla Mi .van eladó? című festménye kép­viseli az idősebb generációt: kialakult már egy újabb nemzedéke is a vásárhelyi iskolának, akik közül a már ismertebb Németh József és Szalay Ferenc mellett külö­nösen Fejér Csaba költői szépségű festményei s Ilézsö Ferenc friss látású, érdekes színvilágé képei érdemelnek figyelmet. A nyolc grafikai lap alko­tói közül — Csohány Kál­mán művészetét jól ismeri a miskolci közönség'— Ka­ján Gyula nagyerejű rajzos látomásaira, kissé romanti­kus szenvedélyességére fi­gyeltünk szívesen, míg a plasztikai alkotások között örömmel láttuk Medgyessy Ferenc Móricz-portréja mel­lett Szabó Iván szép farelief­jét. a Tavaszt, Samu Katalin üde állatábrázolásai .közül egyet, Tóth Valéria terrakot­ta kisplasztikáját, a -Magve­tőt s Végvári Gyula, modern kerámiáit. * Mint említettük, ez a ki­állítás mint kezdeményezés érdemel elsősorban elisme­rést. S hogy létrejött, abban nagy része van a vásárhelyi Tornyai János Múzeum igaz­gatójának. Dömötör János­nak. aki egyben a vásárhe­lyi művészet lelkes pártoló­ja és szószólója is. Bízunk benne, hogy talán még idén a vásárhelyi közönség a mú­zeum kiállítótermeiben Mis­kolc, Borsod képzőművészei­nek. erotikusainak munkái­ban gyönyörködhet. ahogv itt örömünkre szolgált ez a találkozásban, kapesolatlkc- resésben első lépési jelentő vásárhelyi kiállítás. I’app Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents