Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-29 / 24. szám

1972. joR. 29., szombat Értékes megyei kiadvány Oj J Jubileumi tudományos emlékülések Borsodban, 1970 A gazdaságirányítás rend­szere reformjának meg­hirdetése, tehát nagyjá­ból. a IX. pártkongresszus óta visszatérő téma a gazdaságos irányítás és a művelődés tar­talmának összefüggése. Már 1366 novemberében, a IX. kongresszuson megfogalma­zódott, hogy a kultúra nálunk nem lehet árucikk és alap­jában öt esztendő alatt ez a tanítás jól realizálódott. A művészetek különböző ága­zatainak, a tudományos tevé­kenységnek, s nem utolsósor­ban a közoktatásnak támoga­tása ezt jól illusztrálja. A közművelődés területén azon­ban — a művelődésügy há­rom másik, előbb említett ágazatához képest — mar­kánsabban jelentkeznek gon­dok, s ebből adódóan egye­netlenségek. Amikor a gazda­ságirányítás újabb rendsze­rének a művelődési életre és benne a közművelődésre is gyakorolt sokféle pozitív ha­tását, serkentő erejét őszin­te örömmel regisztráljuk, éppen e jó tendenciák erősí­tése végett, nem hagyható figyelmen kívül néhány je­lenség sem. Több mint négy évvel ez­előtt minden főhatóság, fel­ügyeleti szerv, országos irá­nyító intézmény intézkedett, hogy a művelődés támogatá­sa ne csökkenjen, az erők racionális faihasználásával a korábbi támogatási szint biz- toeftóassék. Így történt ez a közművelődés egészében igen nagy helyet elfoglaló szakszervezeti művelődési in- tesroémyeknél is. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának illetékes szerve a közelmúltban vizs- gálatofcat végzett e témakör­ben, s napjainkban, amikor jóváhagyás előtt, vagy még éppen készülőben vannak az 19T5S-es közművelődési ter­vek, amikar még kínos egyez­tetésekkel próbálják össz­hangba hozni a művelődés­politikai kívánalmak szülte programpontokat, meg a gaz­dasági lehetőségeket, érdemes e vizsgálódás néhány megál­lapítására figyelni: ___Megállapítható, hogy a gazdaságirányítási rendszer átszervezése több módon po­zitív hatást gyakorolt a szakszervezetek kulturális munkájára, és jobb lehetősé­geket ad annak továbbfej­lesztésére. Ugyanakkor a végrehajtás során az az alap­elv, mely szerint a gazdaság- irányítási rendszer átszerve­zése után a művelődésügy területén a „szinttartást” kell érvényesíteni, a kulturális gazdálkodásban nem való­sult meg. A támogatások Ősz- szege 19G8 óta jelentősen emelkedett ugyan, de a mű­ködtetés és fenntartás költ­ségei ezen idő alatt még na­gyobb mértékben növeked­tek, így a kulturális tevé­kenység érdemi részére for­dítható összegek valójában csökkentek.” A sommás megállapítás után az egyes támoga­tási források vizsgála­tával kapcsolatban olvasható a megállapításban: „... az alapszervezetek a náluk ma­radó nagyobb összegek elle­nére sem fordítottak többet kulturális célra, mivel nagy mértékben növekedtek a más jellegű (szociális, jóléti) ki­adások.” Talán megbocsátható, ha most nem a sok-sok pozití­vumot sorakoztatjuk fel, hi­szen — mint arról esetről esetre számot adunk, egy- egy szakszervezeti művelő­dési intézmény munkájának ismertetésekor értékelő mó­don bemutatjuk — az ered­mények nagyrészt köztudot­tak, de most, az év elején a nehézségekről szóba elenged­hetetlen. Az intézmények épületeinek állaga folyamato­san romtt, a javítások, tata­rozások költségesnek: alakulá­sa eléggé ismert. Az intéz­mények felszereltsége, mű­száki ellátottsága, jelmezbálra mind csak romlik, feiéjftá»- ra, frissítésre szorul, sokféle beszerzési költség foedteeaőöe- nül alakul, változás történt egyes bérelt ingatlanok díjá­ban stb. Nem volt és nincs más út és tehetőség, mint a saját bevétetek növelése valami módon. Ez annál in­kább is nélkölörtietetlen, mert a növekvő kultúrpoliti­kai követelmények, az intéz­mények szocialista jellege gyakran megköveteli költség- igényes, de művelődéspoliti­kai szempontból fontos és jelentős egyedi és sorozat- rendezvények tartását, ame­lyek vagy egyáltalán nem járnak semmi bevétellel, vagy csak egész minimális, inkább jelképes bevételt je­lentenek. E feladatokat az intézmé­nyek teljesíteni akarják, hi­szen elsődleges hivatásuk éppen a tudatformáló, politi­kai töltésű munka. De mert ezek költségeit is „ki kell gazdálkodniuk", hát jobb esetben gyakrabban rendez­nek szórakoztató, tartalmi­lag kevésbé értékes, de nagy közönséget vonzó és magas belépődíjas estéket, ritkáb­ban jó, gyakrabban vegyes értékű tánczenei arénázási alkalmakat, saját láncesteket. Rosszabb esetben a tisztes­ség határait súrolva szerepel- tetgetik művészeti csoportj,ai- ka.t, zenekaraikat, filmklub­jaikból bevételre törő „nosz­talgiák moziját”, giccs-mú- zeumot; szerveznek, klubjai­kat lassan kantinná, helyen­ként egyszerűen kocsmává alakítják át, aminek már a művelődéshez ezen a világon semmi köze sincsen. Meghök­kentő paradoxon: ha műve­lődéspolitikai feladatait az intézmény maradéktalanul el akarja látni, annak költ­ségeit úgy kell előteremtenie, hogy közben kisebb-nagyobb eszmei engedményekre kény­szerül munkájának egy má­sik ágazatában. A szakszemvestetí kutfcúr- rrwmteábecrt anyagi okok miatt egyre nehezebb eleget tenni a növekvő köve­telményeknek — állapítja meg a már idézett SZOT- vizsgálat jelentése is. S most, az év kezdetén, a tervek mérlegelésekor talán nem szükségtelen atzt is vizsgálni: lehet-e a kulturális nevelő- munka lehetősége, az intéz­mények működése a vállalati nyereségek függvénye, s mi­lyen egyéb utak adódhatnak, miként gondoskodhatnak a művelődési szervek önmaguk fenntartásának anyagi felté­teleiről •*— eszmei engedmé­nyek adása nélkül? Sok prog­rampont, jogos igény a törlés sorsára jut napjaink népmű­velési tervezésénél anyagi fedezet hiánya miatt Mind­ez arra int, hogy a támogatás szintjének tartását nem fo­rintösszegekben kell értel­mezni, hanem a realitások­hoz; az okosan megállapí­tott szükségletek és lehetősé­gek viszonyához kell mérni. Benedek Miklós Elég hosszú átfutási idő után a múlt év utolsó nap­jaiban hagyta el a Borsodi Nyomdát egy szép kiállítású, több mint háromszáz oldal terjedelmű „helyi kiad­vány”: Jubileumi tudomá­nyos emlékülések Borsodban, 1970 címmel. Az illusztris kötet címe jelzi a tartalmát is: azoknak a jubileumi tudományos em­léküléseknek teljes anyagát veheti kézbe az olvasó, amelyek 1970-ben megyénk­ben zajlottak le Lenin szüle­tésének 100.. Engels születé­sének 150. és hazánk felsza­badulásának 25. évfordulója alkalmából. A kötet legnagyobb részét — csaknem kétszáz • oldalát — az MSZMP Borsod megyei Bizottságának propaganda és művelődésügyi osztálya, ok­tatási igazgatósága és a Ne­hézipari Műszál« Egyetem marxizmus—leninizmus tan­széke által közösen. 1970. áp­rilisában. V. 7. Lenin szüle­tésének 100. évfordulója al­kalmából Miskolcon rende­zett tudományos emlékülés referátumai és korreferátu­mai adják. Ennek mintegy iniciativá- jaként olvashatjuk benne dr. Bodnár Ferencnek, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Borsod megyei Pártbizottság első titkárának ünnepi megnyitó beszédét, majd Kerekes Józsefnek, az oktatási igazgatóság vezető­jének referátumát A lenini eszmei örökség táraméi. A továbbiakban — a vi­taindítóhoz és a referátum­hoz kapcsolódva — tizenki­lenc lcorreferátumot idéz a kötet első része. Ezek mind­egyike más-más aspektus­ból igyekszik bemutatni, megvilágítani a lenini esz­mék szerepét, hatását és je­lentőségét megyénk negyed- százados fejlődésében. Példamutató kezdeményezés Az elmúlt év októberében és novemberében Borisod megye 26 nagyközségét jár­ták végig a pedagógus-szak­szervezet megyei bizottságá­nak vezetői. A nagyközségi tanácsok vezetőivel arról, be­szélgettek el — s ezt együtt­működési megállapodásban rögzítették —. hogyan kíván­ják biztosítani a pedagógu­A korreferátumokat ■— egy kivételével — megyénk pro­pagandistái: a Marxizmus— Neninizmus Esti Egyetemé­nek, a Nehézipari Műszaki Egyetem marxizmus—leni- nizmus tanszékének tanárai, illetőleg gazdasági és kul­turális életünk ismert sze­mélyiségei tartották. Ezek­hez kapcsolódik dr. Heinz Bessler, NDK-beli profesz- szornak a ' tudományos em­lékülés egyik 'szekció ülésén elhangzott korreferátuma A szocialista állam néhány gazdasági feladatáról a szo­cializmus építésének idő­szakában címmel: és — mintegy az évforduló jelen­tőségének összegezéseként — Cseterki Lajosnak, az El­nöki Tanács titkárának Le­nin vá ros n éva d óünnepségén elhangzott ünnepi beszéde. A kötet további — mint­egy' száz oldalát — a Fried­rich Engels születésének 150. évfordulója alkalmából, Miskolcon rendezett ünnepi felolvasó ülés-, illetőleg a hazan 1c feLiza badulásápak 25. évfordulója alkalmából tesitvérvárosának, Katowicé­nek a képzőművészei között az elmúlt években tartalmas kapcsolat alakult ki. A két város művészei kiállításokon és személyes találkozásokon cserélték ki gondolatajkat és a miskolci grafikai bienna­len már lengyel művészek is bemutatták alkotásaikat. A lengyel és magyar kép- zőmtivésEek szövetségének nyeinek javítását, az okta­tásügyi kérdések megoldását. Az együttműködési megálla­podások jelentőségéről Azary Zoltánnal, a pedagógus­szakszervezet megyei bizott­ságának titkárával beszél­gettünk. — Miért került sor ezek­re az együttműködési megállapodásokra? — A tanácstörvény életbe­lépésével új viszony alakult ki a középiskolai és az álta­lános iskolai igazgatók hely­zetében. A középiskolai igazgatók már most, január 1-től rendelkeznek a mun­káltatói jogkörrel, és az ön­álló gazdálkodás lehetőségé­vel. Az általános iskoláknál szeptember 1-vel lép életbe ez az új helyzet. Az általá­nos iskolai igazgatókat pe­dig ezentúl a helyi tanács nevezi ki. — Az együttműködési megállapodás a nagyköz­ségi tanácsok és a pe­dagógus szakszervezeti csúcsbizottságok között jön létre? — Igen, mert ott ahol több ókrtatásügyi intézmény van, létrehoztuk a pedagógus szakszervezeti csűcsbizottsá- gokat. ök a partnerei a nagyközségi tanácsnak, s eb­ben a megváltozott helyzet­ben az ő együttműködésük­től függ sok minden. Hiszen a 26 nagyközségben 2500 ok­tatásügyi dolgozó érdekét képviselik. — így természetesen a tanácsok ereje sem for- gácsolódik szét, hiszen Sárospatakon rendezett tudo­mányos emlékülés anyagai töltik ki. A tudományos emlékülé­seken elhangzott valamennyi referátum és korreferátum szorgalmas kutatómunka eredménye. A kötetben ren­geteg lábjegyzet és forrás- megjelölés tanúskodik erről. Nemkülönben a megyei pártbizottság elismerése is, amelyben része volt mind­azoknak, akik 1970-ben e kötet anyagát megalkották. A kötet anyagának tanul­mányozása bizonyára előse­gíti megyénk negyedszáza­dos fejlődésének mind jobb megismerését és több vonat­kozásban is jól hasznosítha­tó az eszmei-politikai nevelő munkában. Szerkesztette Csabai I-ász- ló, az oktatási igazgatóság helyettes vezetője, kiadta az MSZMP Borsod megyei Bizottságának propaganda és művelőd esti gyi osztálya. Grafikáit Feledy Gyula kétszeres Munkácsy-díjas festőművész készítette. Csépányi Lajos katowicei és eszak-magyar- országi területi szervezete együttműködési szerződést kötött. Közös munkával gaz­dag programot valósítanak meg. A katowicei képzőmű­vészek júniusban nagysza­bású plakátkiállítást rendez­nek a magyar testvérváros­ban. Viszonzásul a miskol­ciak szeptemberben mutat­ják be 60 alkotásból álló tár­latukat Katowicében. egy partnerrel kell kap­csolatot tartani. — Pontosan így van. S azután már az iskolák, az is­kolák vezetői és a szak-szer­vezeti bizottságok titkárai egymás között vitatják meg a „kivitelezést”. — Melyeket tartja a leg­lényegesebbeknek az együttműködési megálla­podás pontjai közül? — Azt hiszem, nagy ered­ménynek is elkönyvelhetjük azt, hogy e megállapodás ér­teimében a nagyközségi ta­nácsok garantálják a kultu­rális ágazat védelmét. Azt jelenti ez. a hétköznapok nyelvére lefordítva, hogy a költségvetésnek a kulturális ágazatra szánt pénzéből semmi körülmények között sem vesznek el. A másik pe­dig az, hogy sikerült elér­nünk, hogy a nagyközségi ta­nácsok leadják az iskolának az önálló gazdálkodási jog­kört, maguknak csupán az ellenőrzést tartják meg. — Lesz folytatása a megállapodásoknak? — Igen. A közeli napok­ban a községi tanácsokhoz látogatunk el, mert azokban is szeretnénk, ha létrejönne ez a megállapodás. Egyéb­ként országosan is példamu­tatónak ítélték meg felettes szerveink e kezdeményezésü­ket. S még valamit: a nagy­községi tanácsok január vé­gén. illetve februárban viszik tanácsülés elé e tervezete­ket. A Miskolci Építőipari Szövetkezet 1972. évre még vállal parkettás, üvegező, szobafestő és mázoló, tetőfedő és bádogos munkálatokat. 1972. SZEPTEMBER ELSEJÉVEL VÁLLALATUNK ipari tanulókat iskolás* he » kiképezi őket a* alábbi szakmákra: kőműves, ács, fapadlózó és műanyagburkoló, hidegburkoló, géplakatos, épületlakatos, üvegező, épületasztalos, központifűtés-szerelő, víz- és gáz­szerelő, építőgépész, épületbádogos, műkőkészítő. A vidékieknek tanulóotthoni elhelyezés és teljes ellá­tás. > Bejárásra felveszünk szobafestő és mázoló (tapétázó), valamint vil­lanyszerelő tanulókat. Jelentkezés: 1972. február 28-ig, a 43. sz. Állami építőipari vállalat szakoktatási csoportjánál, Budapest, XI., Dombóvári út 19. sok élet- és munkakórülme­A Fejér megyei Bauxitbányák felvételre keres föld alatti t 40 éves életkorig vájárokat, csilléseket, segédvájárokat, villanyszerelőket, lakatosokat. külszíni munkára: villanyszerelőket, lakatosokat, segédmunkásokat A bányászatban szokásos hűségjutalom és évi 40 q szén juttatás van. Az 1973-as évben lakást biztosítunk. Jelentkezni lehet személyesen, vagy írásban a Fejér megyei Bauxitbányák üzemgazdasági osztályán, Fejér megye, Kincsesbánya. Székesfehérvárról vonat- és autóbuszjárat, van Kiállítások cseréje, nyári vendéglátás Miskoki és katowicei művészek szerződése Miskolcnak és lengyel Sazdaságosság és iiimei engedmény Együttműködés a közös cél érdekében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents