Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

1972. jcm. 27., csütörtök ÉSZM-MAG^ARORSZAG 5 Kilincselés kaptáiéért Hetvenöt éves a Miskolci Közlekedési Vállalat Halk kopogtatás után ala­csony, középkorú ember lép a szerkesztőségi szobába. Bal hóna alatt megkopott csővázat; mankó, jobb kezé­vel görbe botra támaszkodik. Bemutatkozik. Jónás Géza cipészmester. — Segítségért, tanácsért jöttem — mondja mielőtt elfogadná a felkínált szé­ket, s kérdőn néz rám, meg­hallgatom-e. A biztatásra körülményesen elhelyezke­dik az alacsony ülőalkalma­tosságon, s kis időbe telik, amíg összeszedi gondolatait. * — Másfél éves koromban gyermekparalízist kaptam — kezdi élete történetét. — Akkor még nem tudták gyó­gyítani, a bal lábam béna maradt Apámnak sok kese­rűséget okozott a testi fo­gyatékosságom. Ö erő®, egészséges ember volt, de elvitte a háború. 1944 őszén behívót kapott, de nem vo­nult be. Csendőrök jöttek érte, akkor láttuk élve utol­jára. Németországba vitték volna, de útközben néhá­nyon megszöktek. Domahá- zán fogták el a fasiszták, s az erdőben, hatodmagával agyonlőtték. Karácsonykor felszabadult Ózd, szilveszter­kor temettük apámat. A keserű emlékek után egy kis szünetet tart, majd folytatja élete történetét — Még egészen kis gye­rek voltam, amikor apám már megmondta, hogy susz­ter lesz belőlem. A lábam miatt csak ülőmunkára va­gyok alkalmas. Apám meg­halt, hat elemi elvégzése után mégis kitanultam a szakmát. Igaza volt neki a szakmát illetően, két évti­zedig egész jól megéltem a cipész mesterségből; De az utóbhi időben sokat válto­zott a világ. Manapság az emberek kétszer is meggon­dolják, elvigyék-e javíttatni, talpaltatni a lábbelijüket, vagy vegyenek inkább újat. Egyre kevesebben kopogtat­nak be a cipészhez, egyre kevesebb a cipész pénze. 1909-ig az Ózdi Cipész Kész­nél dolgoztam, de az utóbbi években mái- napi 10—12 óra munkával is alig ke­restem ezer-ezerkétszáz fo­rintot. Persze, vannak ott ma is, akik jobban keresnek, de azok ép, egészséges embe­rek. Hiába, még az ülőmun­kánál is nagy hátrány a tes­ti fogyatékosság..; — A feleségem is beteges, a pénz kevés volt, gondol­tam szerenasét próbálok. Iparenged él yt kértem, s kap­tam, de sajnos, nem Ózdra, hanem Csernelv községbe. Két éve dolgozom ott, azaz inkább csak dolgozgatok. Ezerkétszáz lelkes községben kevés a munka, ráadásul még kon.kurrencia is van. Az útiköltség naponta 11 forint 60 fillérbe kerül, s így még kevesebb pénzem marad, mint korábban volt. Arról nem beszélve, hogy napi 12 kilométer utazás még egész­séges embernek is strapás, hát még nekem, így két bot­tal sán tikéivá. A városban is ran több maszek cipész. Kértem, adjanak nekem is helyben iparengedélyt, he­lyiségem is lenne, de eluta­sítottak. — A gyár, s a biztos ke­nyér régi vágyam. Az Ózdi Kohászati U zeniekben is foglalkoztatnak cipészeket; Két éve kezdtem meg a ki­lincselést. Akkor azt mond­ták, egyelőre nincs szükség suszterre, de majd ha üre­sedés lesz, jöjjek. Később a durvahengerműben konkrét ígéretet is kaptam, de né­hány hete mást vettek fel a nekem ígért helyre. Igaz, egészséges, életerőn em­bert ..: Még tizennyolc évem van nyugdíjig. De akárhol próbálkozom, a mankó és a bot rossz ajánlólevél... Halkan csukódik be az aj­tó a cipészmester mögött. Lassan távozik, sokáig hal­lani még botja kopogását Történetét közzétesszük; hát­ha érkezik valahonnan segít- i ség. Tóth István 214 szocialista brigád A Tiszai Vegyikombinát- ban 214 szocialista brigád vesz részt a vállalaton belül folyó munkaversenyben. A brigádtagok száma megköze­líti a háromezret. Tavaly 64 millió forinttal járultak hoz­zá a vállalati eredményhez. (Levelezőnktől) Miskolc városában 1897. július 10-én tizenhárom ko­csival indult meg a villa­mosforgalom. A felszabadu­lásig egyvágányú pályán közlekedtek a járművek. A vállalat 1945 óta igen sokat fejlődött. A rendelke­zésre álló adatokból megál­lapítható, hogy amíg a fel­szabadulásig a villamost ár­müvek száma alig a duplájá­ra, az utasok száma három­szorosára nőtt, a felszabadu­lástól 1971-ig a járművek szá­ma a négyszeresére és az utasok száma pedig hétsze­resére emelkedett. Miskolcon a kettős vá­gány építése, s a pálya „ki- egyenes ítése" 1952-ben kez­dődött. Ez biztosította a na­gyobb forgalom előfeltételeit. A fejlődés üteme főleg 1954- től gyorsult meg, ekkor egyesítették az 1948-ban megalakult városi autóbusz, valamint a villamosvasút vállalatot. Az egyesített Mis­kolci Közlekedési Vállalat ma már 141 autóbusszal és 101 villamoskocsival évi 143 millió utast szállít, A felszabadulás utáni fej­lődés során — bár fejlődési üteme nem tartott lépést a várossal, ennek ellenére — a Az Ózdvidétó Szénbányák Farkaslyufci Bányaüzemének történetében a közeljövőben példátlanul magas fokra emelkedik a szén gépi jö- vesztósének aránya. Az el­képzelések szerint mintegy harcén hónapig két pajzsos önjáró biztosításai front üze­mel majd Farkaslyu kon. s ezzel a széntermelésben a gépi jövesztés aránya eléri a 90 százalékot. Erre annál is inkább szükség van, mivel vállalat teljesítményei vei szép eredményeket ért el. A vállalat 14 élüzem és egy MT—SZOT vörös vándor- zászlo kitüntetés birtokosa. A jó eredményeket nagyban elősegítette a vállalatnál két évtizede folyó munkaver- seny, s hogy a vállalat dol­gozol es vezetői mind jobban felismerik a vetélkedésben rejlő húzóerőt és a hatékony, ságot. Különösen jól dolgoz­tak a szocialista brigádok. Az emúlt két évben a törzs- gárdatagok, a szocialista bri­gádok segítették át a válla­latot. a súlyos léhszámkrizi- sen. A vállalat dogozóinak közel 80 százaléka vesz részt a szocialista brigádmozga- lomban. Valamennyi ükét át­hatja az a nemes elképze­lés, hogy a jubileumi évben kimagasló eredménvekkel bi­zonyítsanak. A jubileumi év a lkaimat)-sí ünnepségen emlékezünk meg a 75 évvel ezelőtti születés­ről, a fejlődésről, amely fő­leg az utóbbi években telje­sedett ki. Ez alkalommal jutalmakkal, kitüntetésekkel, emlékplakettek adományozá­sával köszönjük meg a dol­gozóknak a sikeres munkát. Kun László MKV szb-titkára az üzemnek az évi 305 euer tonnáról 340—350 ezer -ton­nára kell emelni a termelé­sét Nemcsak a szentermeles gépesítését fokozzák, hanem az új munkahelyeik kialakí­tása érdekében gondoskod­nak az ©lóvéján további gé­pesítéséről. is. A terveik ltot egy nagy teljesftményő F6—H típusú elő vájó gépet is üzembe állítanak. A metró leghosszabb mozgólépcsőjén A metró második tnlmzáatk Kossuth téri mélyátlomásá ról vezet a felszínre Budapest leghosszabb mozgólépcsője. A 70 méter hosszá szerkezet 34,80 méter mélységből szállít­ja majd a felszínre az utasokat. Az építők jól haladnak a munkákkal, a tervek szerint január végén megkezdik a mozgólépcső műszaki átadását 1 Nagyarányú gépi jövesztés Farkaslyukon i,.4 hogy szovjet földön a frontvonalak mö­.\fjl tllll jtíMi, ggfpj százával harcoltak magyar partizá­nok a brjanszki erdőben és az ukrán mocsarakban, Ogyesz- szában, a Fekete-tenger partvidékén és a Krímben is. Egy részük hadifogolyként; jelentkezett partizánnak, mások fegy­verrel együtt álltak át vagy a partizánokhoz, vagy a front­vonalon átszökve a harcoló csapatokhoz. Közülük sokan — később — szovjet katonai egyenruhát öltve harcolták vé­gig a háborút, harcoltak az utolsó napig, Berlinig. Renge­teg nevet lehetne sorolni; élőket és holtakat idézve, de a holtak többségéről azt seim tudjuk, hol pihennek, milyen föld rejti csontjukat, s talán fejfájuk, vagy sírkeresztjük sincs. Legfeljebb egy közös sir obeliszkje emlékeztet círill- betűs felírással: „Vecsnája szláva gerojám ...” Olaszországban északon bontakozott ki az antifasiszta partizán-népfront. Kommunisták szervezték és több, mint félmillió olasz kommunista fogott fegyvert a német hadse­reg ellen. Csatlakoztak hozzájuk — közel félmillióan — olasz hazafiak is. Akkor a magyar nép nem tudta, ma mór tudjuk: az olasz partizánegységekben, a kommunisták közt éppúgy, mint az antifasiszta hazafiak brigádjaiban szintén ott voltak a magyarok. Általában szétszórtan, de összesen ezernél többen, és néhol kisebb egységeket, 40—50 tagú szakaszokat szervezték magyar parancsnokokkal az élen. Becsülettel harcoltak. Az olasz nép — a munkások és pa­rasztok — éppen olyan tisztelettel beszelnek róluk és em­lékeznek rájuk, mint azokra, akik az 1849-es szabadságharc bukása után Itáliába menekültek és Garibaldi vörösingesei- vel harcoltak együtt az olasz nemzeti függetlenségért. Köz­tük volt két legendás hírű magyar ezredes: Türr István és Tüköri Lajos, akiket az olaszok is nemzeti hőseikként tisztelnek. Számos emlékmű hirdeti azok dicsőségét is, akik az olasz antifasiszta partizánháborúban a magyar pép sza­badságának nevében és a magyar nép dicsőségét növelve fogtak fegyvert. Sokan elestek közülük a harcokban, de az Olasz Kommunista Párt saját hősi halottaival együtt, egy névsorban örökítette meg tetteiket és emléküket. 1944-ben már különösen nagyok és bonyolultak voltak Európa csataterei. Nemzeti történelmünk része minden fegyver, amelyet magyar ember emelt fel, hogy harcoljon a népek szabadságának nevében mindenütt, ahol öntudat es tisztesség termett. Harcoltak magyarok Görögországban, a kopár hegyek válilain kúszva. Vörös kokárdát és nemzeti szalagot viseltek, fegyverekkel és kiöntött vérükkel erő­sítve a jelszó erejét: halál a fasizmusra! Harcoltak ma­gyarok Románia földjén és a szlovák nemzeti felkelésben. A prágai felkelésben is részt vetlek magyar katonák, két zászlóalj testületileg, s szétszórtan még többen is. Tudjuk, szolgáltak magyarok az tun erikái hadseregben és az ango­lok között, a nyugati fron tolion. Az osztrák szocialistákkal és kommunistákkal együtt Ausztria földjén szintén küzdöt­tek magyar partizánok. Mindez leolvasható a térképről, amelyet nemrégiben kaptam. A zászlócskák azt jelzik: ba­sánk fiai ott voltak mindenütt, Normandia tói Moszkváig, «. Balti-tengertől a Itöldltözárttesngesig. Itthon a kegyetlen a Pilis, a Kárpátok, és fent, északabbra a szlovákiai he­gyek. 1944 végén és 1945 elején már mindenütt voltak par­tizánok. Szétszórtan, sokszor elszigetelten harcoltak, s,min­denütt az üldözők sokszoros túlerejével szemben. A Kárpát­alján és Erdélyben több csoport is. Ungvár körzetében a Lencsés-csoport Szojva, Ökörmező, Munkács, Huszt körze­tében egészen a Tisza vonaláig a Rákóczi-brigád. Úszta Gyula magyar és Priscsepa szovjet partizánparancsnokok irányításával vívtak igen nehéz, de eredményes harcokat Tőlük délebbre, Szaplonca körzetében a Dékán-csoport, Rómasaék körzetében a Rékai-csoport. A Nyírség szatmári szegélyén a Dékán-csoport. Bent, az Alföldén. Debrecen közelében és Tasnád körzetében a Bihari-csoport, Északon, a Blikkben Szőnyi Márton csoportja. Elszánt harcuk történetét mi, borsodiak jól ismerjük. És Miskolcon a MOKAN-komité. Az Ipolyságban és szlovák földön har­colt Nógrádi Sándor partzá negysége, együttműködve a Fáb- n-íóle Petőfi-osoporttal. A gömör—szepesi hegységben szlovákok és magyarok harcoltak együtt igen eredményesen, tőlük északabbra a Pusztai-szakasz:. Ejtőernyős magyar par­tizánokat vetettek be Besztercebánya és Zólyom körzetében. A Börzsöny ós a Pilis hegységekben magyar és szovjet par­tizánok harcoltak, Budapesten az angyalföldi, újpesti és kőbányai parti zámegységek — budapesti munkások és ér­telmiségiek, köztük egyetemi hallgatók. A budapesti parti­zánok közt harcolt, mint csopartp arancsnok Fehér Lajos, kormányunk elnökhelyettese, és még sói tan mások. Mert szerveződött, mozgott és küzdött a magyar front, de a ret­tenetes terror, a fasiszta túlerő könyörtelen támadásai miatt nem tudott tömörülni és egységes antifasiszta nemzeti fel­keléssé szélesedni. De amit tettek, mind bátor tett volt, es harcuk szerves része hazánk, nemzetünk történelmének. A közvélemény, az ország lakossága keveset tudott eddig a Görgey-partizánzászlóaljröl. 1944 decemberének elején alakult és Pest megye területén, főleg Vámosmikola körze­tében harcolt. Néhány községet felszabadítottak és ellenőr­zésük alatt tartottak. E zászlóaljban együtt harcoltak cse­peli munkásfiatalok, alföldi parasztlegények és egyetemis­ták is, elsősorban a híres Győrffy Kollégium tagjai. Tizen­négyen hallak közülük hősi halait... Ii'nr/*n*íli‘in egy kisebb hadseregnyi erő. Itthon ugyan­IjIII ujJdimu annyi, vagy még több. Ha egyesülhettek volna!;.. De ne ábrándozzunk. Emlékezni rájuk és hirdetni dicsőségüket, nagyszerű tetteiket — ez a kötelességünk. Em­lékeztetnek ezek a térképek is, bárom évtizeddel ezelőtti el­szántságaink, üvöltéseink, megveretéseink és győzelmeink térképei. Kötelességünk, hogy mindenkivel megismertessük ezeket a térképeket, de még inkább azokat a harcokat, amíg Iveket nemzetünk, hazánk legjobbjai vívtak szabadsá­gunkért. Kötelességünk, mert egyetlen nemzet sem ismer­heti igazán önmagát, ha nem ismeri saját múltját, saját küzdelmeit és saját legszebb, legnagyszerűbb, legnehezebb és legeredményesebb erőfeszítéseit. Szeudrei József (Vége) terror miatt nem tudtak felkelő nemzeti hadsereggé szer­veződni, de megkeresték az antifasiszta frontokat. Így, szét­szórtan sehol sem voltaik sokan. Együtt, egy helyen kiterí­tek volna égi' elszánt és erős antifasiszta, magyar nemzeti hadsereget. És ezt már nem is csak én mondom. Két éve zajlott le Moszkvában a magyar és a szovjet történészek konferen­ciája, a magyar kultúra napjai keretében. Fomin szovjet történész foglalta össze a magyar ellenállás jelentőségét; hangsúlyozva, hogy a magyarság legjobbjainak harca része a második világháború és az antifasiszta partizánmozgal- mak történetének. Ezen a történészkonferencián hangsú­lyozták előszűr dokumentumokkal bizonyítva, hogy a kü­lönböző országokban harcoló magyarok, ha saját hazájuk földjén tömörül hétteje volna nemzett hadsereggé szerveződ­Két térkép ve, kibon lakozhatott volna egy totális magyar antifasiszta felkelés, követte volna őket a magyar nép többsége. De a történelmi körülmények nem tették ezt lehetővé. Az 1919-es levert forradalom után a magyarság legöntudato- sabb harcosai szétszóródtak Európa földjén, itthon meg oly bénítóan hatott a fasiszta Hort.hy-uralom, a lelki és fegyve­res terror, a nép félrevezetése, becsapása, s megfé­lemlítése, hogy abban a szituációban képtelenség volt a széles németellenes nemzeti felkelés kibontakozása. A magyarság lelki ismeretét förtelmes történelmi hazugsá­gok nyűgözték. Ezért a magyarság legjobbjai azt, amit nem tehettek meg hazájuk földjén — megtették szerte Európá­ban, más népekkel együtt, de mindenütt a magyar felsza­badulásért, a magyar megújhodásért, a magyar hazáért rendületlen hűséggel, harcolva. Ügy vélem, ezt a történel­mi igazságot és igazságszolgáltatást büszkén fogadhatjuk el ós most már hazafias, egyben internacionalista felada­tunk tiszta ragyogásában megőrizni legjobbjaink dicsősé­gét minden időben. A szétszórtan vívott antifasiszta harc nemzeti történelmünk szerves része lett. r !o v„n még a másik térkép, amelyről eddig keve- Ij3 1(1 Ttlll beszéltem. Ez is tükör, ós ez is emlé­keztető. A papír ismerős tájakat, hegységeket, folyókat, vá­rosokat idéz elém. A Tisza, a Sajó, a Hernád, a Szamos, a Kóros, a Duna, a Gararn, az-Ipoly es hegységeink: a Bükk*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents