Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

1972. jan. 16., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 OKMÁNYADATOK híján nem tudjuk meghatározni, hogy Miskolc népe a királyi kézbevétel után milyen jogok birtokába jutott. A városnak kiváltságlevele nem maradt. A király által telepített nagyszámú hospes népnek szintén nem maradt lenn te­lepítőlevele. Csupán a feltű­nő Nova Civilas kifejezés az, amelyből a telepítőlevél léte meghatározható. Az 1365 után Miskolcra érkezett hos- pes-csoport — főleg iparo­sok és kereskedők — feltét­lenül közjogi egységet kép­viselt. Konjuratív, testületi­leg szervezett, az önsegély és szabad társulás elvén kiala­kult személyi jogokkal vér­tezve érkeztek Miskolcra. Ök már nem a feudális magánbirtokos Szécsi-család falujába jöttek. A . város 1365-től Nagy Lajos kezében van, aki tervszerűen fejlesz­ti fel a diósgyőri várbirtok­kal együtt, ennek ellátó-köz­pontját, a nagyra tervezett Miskolcot. A hospesek kon- jurációja nem szakadozott: és mozaikszerű jogok összessé­ge. Egy csoportban kellett jönniök, egységes joggal, egységes területre, amelyet a király a mai megyei ta­nácsház ép a színház által határolt tömbre jelölt ki. Ez volt a Nova Civitas területe, a város történelmi központ­ja­Most csak az a kérdés, va­jon a telepítőiévé!, ennek alapján ez az újonnan kiala­kult Miskolc, a Civitas, mi­lyen jogok összességéből ál­lott össze az 1365. ás 1380. évek között. Erre nézve, ana­lógiaként, rendelkezésünkre állanak — mind az autonó­mia, mind a polgári jog­rendszer tekintetében — a Sachsenspiegel, a Schwaben- spiegel (a szász és sváb tü­kör) analógiáján kívül a selmeci városi jog, a szepesi jogkönyv (Ziepser Wiell- kühr), a pozsonyi városi jogkönyv, valamint a budai városi jogkönyv, az Ofner Stadtrecht statútumai. Ez az új polgár a királyi hatalomnak a feudális anar­chiával szemben álló egyik erőforrása, tekintélyes tár­sadalmi állást tölt be. Ingat­lan vagyona van. Részt vesz a .városi önkormányzatban, a gyűléseken. Legelső polgára a bíró, a iudex. Ez esküdt- jeivel együtt intézi a köz- igazgatást. Első ismert bí­rónk Arnoldus, aki 1376. és 1381. évi oklevelünkben sze­repel. Alkalmasint ő az a személy, aki a tekintélyes hospes-csoportot hozta Mis­kolcra. A miskolci polgár — polgárjogot szerzett azzal, hogy Miskolcon háza és in­gatlana volt. Concivis, certus hospes, providus vir a meg­jelölése az okmányokban. Személyi jogát illetően a család feje. Vagyonjogilag az ingó és ingatlan vagyonát ajándékozás, vásárlás, örök­lés útján szabadon tulajdo­níthatta. Miskolcon ezt a polgárjogot (concivis noster) előbb csak az ingatlannal bí­ró hospes-polgár kaphatta meg (lásd Nova-Civitas), a helyi jogélet és autonómia azután az őslakosság részé­ről is ehhez igazodott. Ebben és más teikintetben is fontos számunkra az 1376. január 15-i, a városi tanács által láadoitt oklevél. Mi tű­nik ki ebből? A Fábián ut­cán lakó Kiliánfia János végrendeletet készít szőlőjé­ről, amely „a Szent György mártírról nevezett hegyen, Péter János és Egidius Fa- bér esküdtelv szomszédságá­ban fekszik.” Ezt a szőlőt a diósgyőri kolostornak „és az abban Istent buzgón szolgáló barátoknak” hagyta. Fenn­tartja azonban felesége „öz­vegyi haszonélvezeti jogát”. NEM TŰNIK KI meg, hogy a miskolci új polgárság a diósgyőri várnagy alá tarto­zott-e. Ez valószínűleg csak ' egy későbbi időpontban kö­vetkezett be. Most a bíró, a iudex, az összes polgári és bűnügyei-: egyedüli hatalmat élvező intézője volt, eslcüdt- jeivel együtt. Az esküdtek száma más városokban 12 volt. Mi, esetenkint négyet ismerünk, név szerint is: Lu­kácsiba Tamást, Egidius Fa- bert, Mátyást és Szabó Mik­lóst, 1376-ból. Öt évvel ké­sőbb, Ivánkafia János fele­ségének Clarának végrende­letéiből pedig Mátyás és György esküdteket, a certus hospesek jurátusait. Komáromy József Azaz, „az életnek évszá­zadokig történő meghosz- szabbítása. A vénülés és az összes betegségek leküzdé­se minden életkorban, ki­zárólag természetes úton. Több praktikus étrendet is tartalmaz.” Az idézetet annak a könyvnek címlapjáról ír­tam ki, melyet M. pakolt ki táskájából. Nem rohan­hattam mindjárt ajtóstól a házba, mert alig akart kö­télnek állni az öreg, hogy írjak róla. Egyszer már be­szélgettünk, ám csak a ke­rítésen keresztül. Órák hosz- szat álltunk, én bőrkabát­ban, kesztyűben és kucsmá­ban, M. pedig egyszál vé­kony köpenyben — mégis én fáztam. Azért most a szobában csak megkérdez­tem. — Sikerült-e valakinek meghosszabbítani az életét? — Nem hiszem. cnv, leve««, víz — 1928-ban sárgaságban voltam. Fogytam 28 kilót, mert közben dolgoztam is, napi 12 órát. Majd’ meg­haltam. Ah • vettem ezt a könyvet, amexyben felsorol­ják a beteg ember étrend­jét. Lényeg a napfény, a levegő, a víz .. Emiatt tanultam meg úszni. 30 éves voltam, hogy sikerült. Egy éven belül öt kilométert is úsztam egy­szerre, Június közepétől mindennap fürödtem. Szep­tember 8-án aztán vic­celődtek a haverok: majd karácsonykor legény kedj. Addig jártam úszni, míg a Szinva be nem fagyott. 1930-ban már a zúgóban úsztam. 1931-ben befagyott a patak, ha a fejem kidug­tam, megfagyott a hajam, kénytelen voltam sapkában fürdeni Közben, persze, a kályhától óvakodtam. Künn aludtam a szabadban, míg csak deres nem lett a pok­róc. Megsárgult képeket néze­getünk. Az egykori fényké­pész megörökítette a havas Parton álló, a vízben ülő fiatalembert. M. p*dig ar­ról mesélt, hogyan úszkált a Hámori-tóban, a Hejőben. a Szinvában: mindtv c" bad vízben, 20 éven keresz­tül. B. B. követője? — Mit eszik? — Főzelékféléket. 40 li­ter meggyszörpöt, ugyan­annyi paradicsomlét főztem be, és termett 140 liter bo­rom. Nehezem „húztam ki” M-ből a szavaikat. Pedig egyre kényesebb vizek felé hajózott diskurzusunk. Til­takozott. amikor azt mond­tam, hogy bicsórdista. Nem szereti Bicsérdy Bélát, aki az elején idézett könyvet írta. „Úgy szedte össze az egészet” — summázta. — A Halál legyőzése te­le van vallási eszmékkel. — Volt-e beteg a sárga­ság óta? — Soha. — Szokott náthás lenni? — Nem. Egyszer leforráz­tam magam paradicsom­mal, az utcabizalmit kellett megkérdeznem, hol van az orvosi rendelő. Száz darab ezres M. valóban edzett ember. 70 éves, és csak három foga hiányzik. Ilyenkor, a tél kellős közepén is zakóban jár, így is mozdul ki leg­többször, ha elmegy otthon­ról. Télikabátja 1958-ban volt rajta utoljára, édes­anyja temetésén. Áz öreg sohasem nősült meg, gyermekei nincsenek. Jó ideig firtattam hát cél­jait. — Január végére éppen százezer forintot spóroltam meg. A hónapról hónapra ap­ránként gyarapodó pénzre nagyon büszke, hiszen csak 1800 forint körüli nyugdí­jat kap. Maga a gyűjtés öncélúsága lenne a mozga­tórugó? Hogy mire költi? Semmire, örül, hogy meg­van. Ennyi volt a célja az utóbbi évtizedben. Nincse­nek igényei. Azt mondta, hogy megcsináltatja a kerí­tést. Ugyan kire, vagy mire is költené? Mert igaz: a halált nem lehet legyőzni. De a ma­gányt sem. Nyitray Péter Európával újra számolni kell Ahogy közeledik Nixon pekingi látogatásának idő­pontja, úgy látszik egyre tisztábban, hogy a világ problémái nem oldódhat­nak meg Európa nélkül. Európa azonban nem az az Európa, amelyen Nyugaton csak az Elbáig terjedő vilá­got értik, hanem az az Európa, amely az Atlanti- óceántól az Uraiig terjed, és a szocialista Kelet épp­úgy része, mint a tőkés Nyugat. Ez az Európa azon­ban csak akkor a nyuga­lom, és nem a gond fészke, ha véget ér a szembenállás, pontosan a szocialista és tőkés világot elválasztó Elbánál. Európa tényező akkor is, ha szembenállás osztja meg, de akkor sehol sem lehet nyugodt senki, nem hozza-e mozgásba bár­mely távol-keleti, afrikai, vagy latin-amerikai kon­fliktus a megfelelő hajtó­szíjak következtében a két fő katonai szövetséget. Európának azonban nem ilven tényezőnek kell len­nie, hanem olyannak, amely a béke és biztonság földje, békéje pedig békét sugároz a világ többi pontjára. Különösen fontos ez a hetvenes évek elején, ami­kor egyre nyilvánvalóbb már, hogy az USA világ­uralomra törő korszaka végleg a múlté, és Nixon a pekingi, valamint a moszkvai utazással kényte­len tudomásul venni ha­zája elsőhegedűsi szerepé­nek befellegzését. A világ túl nagy lett ahhoz, hogy egy központból irányítani lehessen, és . túlságosan ki­csi ahhoz, hogy bármely pontján kitörő háború, ne okozhasson világkatasztró­fát, Goethe Faust-jában még elmondhatták a békés polgárok: jó a vasárnapi csendes délutánon arról be­szélni sétálgatva, hogv va­lahol, messze háború dúl ugyan, de nálunk béke ho­nol, ma azonban már erről szó sem lehet. A lökhajtá- sos repülőgépek és táv irá­nyítható rakéták korában, ez már a múlté. Amikor Anglia belép a Közös Piacba, és az NSZK a keleti enyhülés keresésé­vel akarja „leléoni” Fran­ciaországot, mindketten pe­dig így próbálnak nem le­maradni „a vonatról”, amely Nixont Moszkvába viszi. Japán pedig Nyugat- Európában keres új üzleti partnereket, hogy meg­előzze Nixon pekingi kap­csolatait —, akkor egyre nyilvánvalóbb, hogy a vi­lág egy és oszthatatlan, És ennek az oszthatatlan vi­lágnak még mindig Európa az a neuralgikus pontja, amelyről minden jó és rossz kisugározhat. A béke és biztonság Európája az a „szuperhatalom”, amely központja lehet a fegyver nélküli világnak, de a bé­kéjében és biztonságában gátolt Európa kártékonyán hathat vissza azokra az Európán kívül levő 5m- nerialista hatalmakra, ame­lyek biztonságra való tö­rekvésében gátoliák. Ezt az archimédesi pon­tot fedezte fel a szovjet és a szocialista- külpolitika ál­talában, amikor éppen a mi fővárosunkban hirdette meg az európai biztonsági kon­ferencia összehívásának gondolatát, és ennek felté­telei értek meg annyira, hogy szinte egész Európa magáévá tette a gondolatot. Mert, amikor a Távol-Kele­ten az USA Peking felé ta­pogatózva próbál ázsiai tűzfészkeket fenntartani Indokínában, vagy a hin- dosztán világban, asresz- sziót tartósítani a Közel- Keleten. akkor az európai biztonság megteremtése az egyetlen út a világ bizton­ságának lvztósífáca íVH Máté Iván (Barczi Pál rajza) Meszeli romok Furcsa, vegyes hangula­tot kelt az emberben a bé­kés romok 1 ;itT.ránya. Lehet egy rom egyáltalán békés? Fiatalember számára bizo­nyára nem paradoxon az építkezés és a rom, csak .ne­künk tűnik annak, akik an­nak idején bőven láttunk füstölgő, jajszó felett sivár- kodó házmaradványokat. * Már bontakozik az új út nyílása. Hadirokkant, Bors- vezér, Vörösmarty utcán át széles sáv halad a tömör házak között, ki, egészen a Dankó Pista utcán keresz­tül, és még tovább is. Min­den ház elítéltetik, amelyik, az új út helyén terpeszke­dik. Legyen az a ház ócs­ka, vagy még egészen jó. Mindegy. A város már-niar megfullad, ha nem vágunk rajta új eret a közlekedés­nek. ★ Hirtelen jött ez a hideg. A kerek vaskosárban fa­szén izzik, pufajkás munká­sok melengetik felette ke­züket. — Maguk bontották? — Nem, mi csak eltaka­rítjuk, ami maradt. Válla­lati brigád ez, kérem. — Nem annak kell elta­karítani, aki a bontási en­gedélyt kapta? Ez nem fel­tétel? i — De igen, csakhogy em­beri erővel ezt már nem le­het, gépek, dózer kell ide... persze, megfizeti a vállalat­nak a bontó. — Maguk szerint megéri a bontónak? — Biztos meg! ... Azt meghiszem... De ott kér­dezze a másik háznál, ott van „tulaj”. * — Megéri a sok munkál? A gomolygó porfelhőből kiválik egy ember, lejön a már törpévé zsugorodott falról. — Kispénzű embernek megéri... volt még sok jó tégla benne, persze, az aj­tó, ablakkeret semmit sem ér, a padló sem . .. új ház­ba nem használható. — Hol építkezik? — Hejőcsabán... — Kik ezek az emberek? Napszámosok? — Egy. Az meg ott, az após, amott a sógorom .. . jött hozzám egy napszámos brigád, hogy ők elbontják. Tizenötezret kértek érte ... az nekem drága, így aztán összefogott a család. — Nem veszélyes? Nem kellene azért mégis szak­ember hozzá? A csupapor ember elmo­solyodik, s bevallja, hogy valamicskét ért az ilyen dolgokhoz. — Mi a foglalkozása? — Pedagógus vagyok ... műszaki tárgyat tanítok ... * Megrakják a teherautót. A gépkocsivezető jó távol áll, meg ne őszítse őt is a puhán szálló por. ■— Itt van a gazda? — Nincs. Falura visszük. — Falura? Akkor tényleg kifizetődő lehet bontásból kitermelni az építőanyagot. — Ez az öreg azért mellé­fogott ... A munkások összenevet­nek. Miért fogott mellé? Rossz az anyag? Használha­tatlan? Csak nevetnek, s integetnek. dehogy, de­hogy ... Végül az egyik ki­böki: — Nem találta meg az öreg a kincset. — Azt hát, esküdni mert volna rá, hogy a falban kincsesládát talál. . — folytatja a másik, majd el­mesélik, miféle legenda jár­ta az utcában erről a ház­ról. Egy legendát ismét el­nyelt a porfelhő. á — Akaszd a kormolós lyukba . .. úgy .. most húz­zuk .. Húzza, húzza a két ka­maszfiú. de a konok ké­mény meg se mozdul Pe­dig már úgy látszik, mint­ha csak az imádság tartaná. Fáznak, s már-már ma­rad a kémény, mert csak az egyik a napszámos, a má­sik haver, aki erre járt. Az­tán ahogy szóba elegye­dünk, új erőre kapnak. Sa­nyi felmászik a magas fal gerincén, s már csak azért is ledönti nekem azt a rus­nya kéményt. Csákánnyal csipkedi ki a téglát a tö­véből. A hosszú, egyenes fal mintáin látom, hogy há­rom helyiség volt, három színű henger díszíti. Izgulok a fiúért. Rossz nézni azt a csalókán szi­lárd, kormos kéményt. Hagyja abba inkább ... Jaj, ennek mentő lesz a vége ... — Ugyan, érti ezt a Sa­nyi — bátorít a társa —, persze, van baleset, a na­pokban a szemem láttára ütött agyon egy gerenda egy embert, de ezt nem írták az újságok . . . nem itt, Diós­győrben . Sanyi ismét beburkolja a drótkötelet, lent, a kötél vé­gét a csákány nyeléhez erő­sítik, s húzzák maguk felé... Inog, reszket a rántások­tól az egész fal. Előre, hát­ra dűl a kémény, végre le­roskad .. a fiúk elégedet­ten lépnek ki a kormos porból... — Mennyi a napszám? — Tíz forint óránként. Este sejtelmes árnyak mozognak a bontások kö­zött. Éjjel-nappal folyik a szállítás, csak éppen azt re­besgetik, hogy mások a szállítók sötétben és mások világosban. A napokban egy ala­csony, sötét alak botladozott a Dankó Pista utca egyik, volt háza körül: — Cic! Cic... Csuiu cicc ... Pötyike ... Pötyike cic... Egy kő mögül zöld sze­mek villantak. — Csulu . .. Csulukám gyere ide, cicukám. gyere gazdasszonyodhoz. gyere, kis cicám ... Hiába. A magányos asz- szony leteszi a Ms enniva­lót az elvadult macskák­nak, s megpróbál beletö­rődni. hogy a két volt hí­zelgő végképp nem akar bérházi lakos lenni. Adamovies Miskolci utcák, házak, emberek (2i) A király polgárai A Halál legyőzése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents