Észak-Magyarország, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

1972. jan. 16., vasárnap

ESZAK-MAGYARORSZÄG 3

A megyei pártbizottság ülése után

Á munkaverseny és a brigádmozgalom

Lényegében megtörtént a/. 1971. évi gazdasági fejlődés értékelése; országos és helyi szervek tették mérlegre elért eredményeinket és határozták meg idei tennivalóinkat. Ipari, mezőgazdasági üzemeink gondjai-bajai, tennivalói kerültek gondosan, körültekintően összeállított beszámolók lapjaira, vagy forró hangulatú, de felelősségtől áthatott' viták középpontjába.

Az eredményeket sehol nem hallgatták el, hiszen a szorgalmat, a helytállást mindig elismerés illeti. Az észrevételek, a bírálatok sem maradhattak el azonban, hiszen több mindent másként, jobban is csinálhattunk .volna. Kezdeményező-készségünk pirongatásán, serkentésén kívül mindenképpen szükséges volt a hibák összegyűjtése, hogy okuljunk, tanuljunk belőle, és ebből kiindulva határozzuk meg további feladatainkat.

Feladataink, pedig bőven vannak! Tennivalóink természetesen nemcsak most, hanem mindig adódnak, hiszen a változó világ, a technika rohamos fejlődése, az igények növekedése mindezt magával hozza.

Négy területen

Sok fontos gazdasági feladat vár ránk, de a legfontosabbak kétségkívül a beruházásokkal, a gazdaságtalan termeléssel, az üzem- és munkaszervezéssel, valamint a szocialista munkaverseny- nvel kapcsolatosak. A beruházások — mint annyi példa. adat és felszólalás bizonyította — alaposabb, reálisabb. megfontoltabb előkészítést és kivitelezést igényelnek. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása valamennyiünk érdeke, hiszen gondjainkat, kiadásainkat növeli. Nem egyszerű feladat ez, hiszen a jelenségnek több összetevője van, és visszaszorítása is körültekintő intézkedést kíván — mégis jelentős, fontos tennivalóink közé tartozik;

Az üzem- é.s munkaszervezés megjavítása szintén elsődleges feladatunkat képezi, hiszen az üzemen belüli szervezettség, a hatékonyság, a belső tartalékok és lehetőségek feltárása, kihasználása döntő módon alakíthatja a vállalatok termelését, a minőségi munkát, a gazdaságosságot. A megyei pártbizottság ülésén többen szóltak üzemen belüli lehetőségek kutatói,’. ", r ” látásáról, különböző kezdeményezésekről, többek között Gváv '.s János, a Borsodnádasdi Lemezgyár igazgatója.

A munkaverseny nies»; javítása

Teendőink között fontos helyet foglal el a szocialista

m unka verseny m eg ja v i tása

is. Miről is van szó tulajdonképpen.

Tóth József, az SZMT vezető titkára és mások is elmondták a megyei pártbizottság ülésén: kétségkívül többet foglalkozunk mostanában a brigádmozgalommal. A Központi Bizottság is mélyrehatóan elemezte és meghatározta a feladatokat. Mindez azt jelenti, hogy a szocialista brigádmozgalmat is az új helyzethez, az új igényekhez kell igazítani.

Ha az előbb említett, üzemen belül megoldandó feladatokból indulunk ki, máris megállapíthatjuk, hogy a szocialista brigádok mindezekben jelentős szerepet játszhatnak. Kezdeményezés, termelékenység, jobb minőség', munkafegyelem megjavítása mind-mind olyan téma és terület, amelyben a szocialista brigádok mozgató erők lehetnek. Persze — ha az alapokat, a feltételeket is megteremtik hozzá, hogy a szocialista brigádok valóban a kezdeményezők, a munka „motorjai” legyenek. Igen, anyagi és erkölcsi alapokról megbecsülésről van szó. Megbecsülésről, hogy érezzék e brigádok, számítanak rájuk, véleményüket, javallataikat, elgondolásaikat figyelembe veszik.

Jobban, felelősség- lei jesebben

Anyagi-erkölcsi megbecsülés természetesen eddig is volt, ez azonban további finomításra szorul. Meg kell

szabadítani a mozgalmat a formális, felesleges vonásoktól, hiszen a különböző szerződésekben olyan vállalások

és célkitűzések is helyet kaptak, amelyek tulajdonképpen minden dolgozóra egyaránt érvényesek és kötelezőek (norma teljesítése, munkaidő kihasználása, stb).

A kelleténél jobban érvényesül a felülről való dik- tálás és kevésbé érezhető az alulról jövő kezdeményezés.

A munkaversennyel való foglalkozás nincs minden vállalatnál kellően kimunkálva. Ezenkívül a munkaverseny értékelése és propagandája is hagy kívánnivalót maga után.

Mindez és még nagyon sok probléma felszínre kerül a különböző szakágak szocialista brigádvezetőinek megbeszélésein. És a készség is természetesen, a szándék a jobbra, a tökéletesebbre.

Valami megkezdődött országszerte, így megyénkben is. Pontosabban: valami folytatódik, de jobban, felelősségteljesebben. Megyeszerte kutatják, keresik a módját, hogyan lehet eredményesebJégképződés a I iszán

A szokatlanul enyhe tél, úgy látszik, véget ért. A legújabb jelentések szerint a Tisza felső szakaszán megkezdődött a jégképződés a Partok mentén. A Duna vizének hőmérséklete a magyar szakaszon most is két-három r°k, de tartósabb hideg ese- számítani lehet arra, hogy a jövő héten ezen a

nagy folyón is megjelennek az első jégtáblák. Az országos árvízvédelmi és belvíz- védelmi készenléti szolgálat azonban még a múlt évben befejezte a téli előkészületeket, s így szükség esetén azonnal bevethetik a jégtörő hajókat, jégtorlódás esetén pedig mozgósítják a robbantó egységeket is.

ben előbbre lépni. Több helyen egyéves szocialista .szerződéseket kötnek a vállalattal — az évi tervekkel összhangban.

De nemcsak az üzemek, hanem a mezőgazdaság, s más területek mozgalma is igazodik az új helyzethez, követelményekhez. A szak- szervezeti szervek támogatják, ösztönzik a kezdeményezéseket, s az üzemek vezetőivel együtt igyekeznek elterjeszteni, megvalósítani a legcélravezetőbb módszereket.

A szocialista brigád- és munkaverseny mozgalmon belül vannak tehát feladatok, de ezek megoldása bőven kamatozhat; a mozgalom még nagyobb feladatok megoldására lesz képes.

Bcczc Károly

A baranyai termelőszövetkezetek fokozott anyagi támogatásban részesítik a sokgyermekes családokat, az egyedülálló nőket és az idős, rászoruló tagokat.

A siklósi' Magyar—Bolgár Testvériség Tsz-ben például — az életkörülményektől függően — 100—200 forinttal toldják meg a járadékos tagok havi járandóságát. Emellett az idős embereknek télire 24 űrméter tűzifát és 24 mázsa búzát juttatott ingyenesen a vezetőség. A sombereki Béke Őre Tsz egységesen négyszáz forintra egészíti ki a 130 járadékos szövetkezeti gazda havonkénti járadékát. A termelőszövet., kezet ingyenesen megműveli az idős tagok háztáji földjét, a sokgyermekes családok pedig anyagi támogatást élveznek. E szociális juttatások értéke évente 300 ezer forintra rúg. A mohácsi Üj Barázda Tsz-ben csaknem háromszáz idős tag részesül járadék- vagy nyugdíjpótlékban, ami havi 50 és 150 forint között váltakozik. Azok a családok pedig, ahol 14 éven aluli fiú vagy lány van, .minden gyermek után kétezer forint családi pótlékot kapnak évente.

Hazai golyóstoll-gyártmányainknak külföldön is jó híre van. A gép kezelője felirattal látja el a kész írónokai.

A Jő

: \ , i : ;,; .. V . . ■ . , L i

I

S rdekes és megszívlelendő véleményt mondott az <*t- íj múlt évi munkát értékelő párttaggyűlésen egy elégedetlen fiatalember, az üzemükben szokásos bánásmódról. Elmondta, hogy meglehetősen jól élnek, munkájuk van bőven, s 1971-ben az órabérük is szépen emelkedett, ö például 12 Ft-os órabérrel dolgozik. Ezenkívül sem szűkmarkú a gazdasági vezetés. Ha valaki tisztességesen teljesíti a tervét, nincs selejtje, lehet rá számítani a váratlan és sürgős munkákban, elégedett lehet a prémiummal is. Egyszóval ami az anyagiakat, illeti, neki nem volna semmi panasza. Valahogy mégis elégedetlen, és nem érzi igazán otthonának az üzemet. •

Elégedfetlen, mert amint ntondja, neki kevés az, ha egyszerűen csak megfizetik. Ö is örül a jövedelemnek, őt is jobb munkára ösztönzi a forint, mégis egy-egy erőfeszítést követő tett után úgy érzi, hogy jóval kevesebbet kapott, mint amit megérdemelt volna. Üzemükben ugyanis ismeretlen a dicsérő, az elismerő szó: gazdasági vezetőik szájából még nem hallotta senki, hogy ..köszönjük, ezt jól csináltátok, ez derék munka volt".

Pedig a vezetési módszerekkel ma már szorosan összefügg — s szinte elengedhetetlen része kell, hogy legyen — a dicséret es a bírálat. Azt szoktuk mondani: emberi gyengeség, mert szeretjük, ha dicsérnek bennünket. Pedig menynyivel elgondólkoztatóbb és különösképpen mennyivel „gyakorlatiasabb" az a megfogalmazás: dicsérj meg valakit, s meglátod, milyen erős az ember, mi mindenre képes. Valóban így van! A dicséret, a jó szó, néha szárnyakat ad. Hogy miért? Elsősorban azért, mert a közösségben élő embert foglalkoztatja az a kérdés: mennyit ér munkája a társadalomnak? Ez abból adódik, hogy életünk égjük fele a munka. Ebből élünk, vagy félig ezért, hivatásunkért élünk. A tőkés aligha tart igényt rá, hogj’ kizsákmányoló tevékenységét megdicsérjék, elismeréssel illessék. Ö mindennapi munkájának „hasznosságát■” jövedelmével méri.

A

mi társadalmi rendszerünkben viszont az emberek általában közösségi munkát végeznek, és ilyenkor az anyagi elismerésen kívül, az erkölcsi megbecsülésre is igényt tartanak. Nem formaság ez, nem is valamiféle társadalmi illemkódex egyik pontja. És jó, hogy vezetőink zöme tudja és látja ezt' — persze kivétel mindig van — és élnek azokkal a lehetőségekkel, azokkal a nagy „tartalékokkal", amelyek éppen a dicséret, a munka elismerése, a jó szó mögött rejtőznek. Aktív segítője, fontos tényezője előrehaladásunknak, melyet a munkaszerető ember elvár, igényt tart rá! Olyan ösztönző, olyan segítő hatása van a dicséretnek, amiről egyetlen vezető sem mondhat le. Es mégis az az igazság — éppen a cikk elején említett elégedetlen fiatalember szavai is ezt bizonj’itják —, hogy néha bizony megfeledkeznek irányító munkákban a buzdításról, a jó szóról. Van gazdasági vezető, aki úgj’ igyekszik pótolni effajta mulasztását, hogy feláll a termelési tanácskozáson, vagy valamelyik hivatalos értekezleten, s kollektiven megdicséri az embereket.

Találkozunk azzal a tévés nézettel is, egyik-másik vezetőinknél, akik azt vallják: a jóról nem érdemes beszélni, nézetét azzal próbálja megmagyarázni: a hibákról kell beszélni, ezt követeli a munka érdeke. Azon senki sem vitatkozik, hogy nincs szükség a bírálatra, a felelősségre vonásra. A bírálat csakugyan nélkülözhetetlen eszköze munkánk javításának. De a jól alkalmazott dicséret, legalább any- nyira nélkülözhetetlen. És ha azt mondjuk: a bírálatnál sem mindegy, jogos-e vagy sem, célba talál-e vágj’ sem. a dicséretről szólva, valóban a felelőtlen, elvtelen „gazdálkodás” is nagy veszélyeket hord magában. Az ilyen tevékenység sokszor kifejezetten romboló hatású lehet. Gondoljuk csak el: ha dicsérnek valakit, érdemtelenül, az ilyen ember önmagát áltatva azt vallhatja: tessék így is lehet; dolgozni és még meg is dicsérnek érte!

Barátunk, akinek panasza e gondolatsort elindította, azzal érvelt, hogy sokszor lemondana egy-egy célprémiumról, ha ehelyett kezet szorítanának vele és azt mondanák neki: „derék^ember vagy, büszkék vagyunk rád!”

Helyénvaló dicsérő szóra, a jó munkának kijáró tiszteletre és a lét megalapozott biztonságára tehát anyagi és erkölcsi megbecsülésre van szükség, mert a kettő együttjár. S ha már a jó szónál időztünk többet, hadd mondjuk még ki nyíltan: a dicséret a vezetés felmérhetetlen eszköze. A jó szót — ha képletesen is — a termelés egyik tartalékának kell tekinteni. Fodor László

Cukorrépa-termesztésünk helyzete

Ezekben a napokban megélénkülnek a tárgyalások a cukoripar és a termelő gazdaságok között. A népgazdaság és benne az élelmiszergazdaság negyedik ötéves terve azt tűzte ki célul, hogj’ a belföldi cukorigényeket hazai termtelésből kell kielégíteni. S ezek az igények nem kicsik. Amíg például 1960-ban 26.6 kg volt az egy személjTe jutó cukor- fogj’asztás, 1970-re ez már

33,5 kg-ra emelkedett.

A növekedés tehát meglehetősen dinamikus, és jelzi, hogy a cukorgazdaságra mind nagyobb feladatok hárulnak. Ugyanakkor a cukorrépa-termelésben megyénkben is ellentétes tendenciák bontakoztak ki. Olyan állami gazdaságok, termelőszövetkezetek hagytak fel egyik évről a másikra a cukorrépatermesztéssel. melvek pedia korábban erről híresek voltak.

Borsodban lia«>vománva van

A Taktaközben, a mező- csáti. a mezőkövesdi járásban évtizedek óta nag.y területeken termesztettek cukorrépát a volt egyénileg gazdálkodó parasztok, és köztudott, hogy ősidőben a Bodrogköz jól termő földjeiről, Karcsa. Cigánd, Pácin környékéről hétszámra hordta a cukorrépát a kisvonat a sárospataki átrakó állomásra. Jóllehet, ebben az időben lényegesen kevesebb volt az egy személjTe jutó cukorfogyasztás, mint ma, a cukorrépa termőterületében viszont .a többi ágazathoz viszonyítva szinte alig van változás.

Ennek — mint a legutóbbi megyei pártbizottsági ülésen is rámutattak — több oka van. Mindenekelőtt az, hogy a gazdaságoknak nem fűződött anyagi érdekük a termelés kiszélesítéséhez. Közrejátszott a mezőgazdasági munkaerő számának csökkenése. az elvándorlás, a termelés-technológia elavultsága is. A cukorrépa-termesztés egjr-egy holdjára fordított munkabefektetés például — a kukoricáéhoz

viszonyítva — kedvezőtlenül értékesült. A külföldi ajánlatok inkább arra ösztönözték az értékesítő szerveket, hogy a kész cukrot importáljuk. Ma azonban a meglehetősen magas és tendenciájában növekvő világpiac* cukorárak mellett a cukor- import. jelentős mértékben rontja fizetési mérlegünk egyenlegét, ezért a közfigye- lem ismét a hazai cukorrépatermesztés, illetve cukorgyáraink kapacitásának növelése felé irányul.

Kedvező fordulat várható

Az évi gazdálkodási terv felülvizsgálásánál figyelemmel kell rá lenni, hogy mindenképpen nagyobb területen, több cukorrépát kell termelni — hangsúlyozták a pártbizottság! ülés felszólalói. Ezt most meglehetősen rugalmas, új rendelkezések is segítik. Mindenekelőtt, hogy a kormány a jövedelmezőség javítására 10 forinttal, az eddigi 50 forintról 60 forintra emelte fel mázsánként a cukorrépa termelői alapárát. ■\z alapár növelésén felül mázsánként 5 forint felár illeti meg azokat a termelőket,

akik a cukorrépát legalább négyéves időtartamra szóló — mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben vállalt — kötelezettség alapján, legalább az 1969. évi ténj’le- ges területnek megfelelő ' nagyságon termesztik, vagy a tavaljű ténj’leges területet legalább 10 százalékkal növelik. A mázsánkénti 10 forintos áremelés és az 5 forintos felár együttesen 30 százalékos emelésnek felel meg.

Az intézkedések a cukorrépa vers enj’képességét növelik, és a búzáéval azonos jövedelerp elérését teszik lehetővé.

Ijj gépek kellenek

A tervek valóra váltásában fontos szerep vár az anj’agi-műszaki ellátásban az AGROKER vállalatokra.. Elengedhetetlenül fontos, hogj’ ezek a mezőgazdasági üzemeknek az igényéit gépeket és vegyszereket biztosítsák. Az érdekvédelmi szervek, ey sősorban a területi szövetségek szerepét sem hagj’hatjuk figj’elmen kívül, amelj’eknek a cukoriparral és a termelő gazdaságokkal együtt gondolkodva kell keresni a megfelelő megoldásokat.

Filii szociális iniézMésel