Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-11 / 292. szám

T971. dec. 11., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG t t k ;t a i, i­l­A levéltárban 3400 tonna szaloncukor Baleset után a bíróságon Tiszta, mint a patika, pe­dig úgy képzelné az. ember, hogy sok papír sok port fog. Barátságos, íredig jellegénél fogva igen komoly intéz­mény. Azt hinné az ember, hogy itt csupa régi bútor van, s meglepődik, hogy kor­szerű, salgó-elemekből ösz- szerakott polcokon nyugszik az anyag. — A nyáron fejeződött be az épület tatarozása, minden rendben van már, egy rövid korszak kivételével befejez­tük az anyag rendezését is. Korszerűsítettük az intéz­mény technikai felszereléseit, A könyvkötő műhelyben már dolgoznak, a fotólaborató­rium a jövő év elején kez­di meg munkáját. Komán János igazgató így foglalja össze a Borsod-Aba- uj-Zemplén megyei Levéltár ■gfriisebb eseményeit, majd .■mutatja az új kutatóter- met. • A hat vadonatúj kutató- asziallal berendezett helyisé­get pasztellszínű függöny vá­lasztja el egy dolgozószobá­tól. A teremben pillanatnyi­lag senki sincs. — Az évi kutatónapok szá­ma 250—300. Vannak napok, amikor egyszerre hárman is kutatnak, s vannak ilyen órák — mint ez —, amikor senki sincs. — A levéltár igazgatója, munkatársa minek örül job­ban? — Természetesen annak, ha kutatók dolgoznak a te­remben. A levéltár értelmét a használat adja. Különben feleslegesnek érezné mun­káját a levéltáros. — A tudományos intézetek munkatársain kívül mások is végeznek kutatómunkát? — Magánkutatók is meg­keresnek bennünket. —- A kutatáshoz megbíza­tás, engedély kell ... — Engedélyt mindenkor a levéltár igazgatója ad. A ma­gánkutatónak saját érdeklő­dése, tudni akarása adja a megbízatást. Meghallgatjuk terveiket, esetleg szakirodal­mat ajánlunk az egészen kezdőknek, és eligazítjuk őket az anyagrengetegben. A forrást már a kutatónak kell A VOLÁN 3. sz. Vállalat felvételre keres gépjár­művezetőket, tehergép­kocsira és autóbuszra. A gyakorlattal nem rendel­kező gépjárművezetőket (segéd vezetőként) to­vábbképezi. A legalább 2 éves gyakorlattal ren­delkező gépkocsivezető­ket kérésükre díjmente­sen autóbuszvezetőkké képezi ki és a kiképzés idejére munkabért folyó­sít, ha legalább kétéves aulóbuszvezetési szerző­dést köt a vállalattal; Átlagos kereseti lehető­ség tehergépkocsiveze­tőknél 2500 Ft, autó- buszvezetőknél 3100 Ft. A vállalat minden dol­gozójának saját autó­buszjáratain ingyen munkábajárást, vonaton kedvezményes utazást, a családtagoknak 50 száza­lékos autóbusz utazási kedvezményt biztosít. Au tóbuszvezetőknék egyenruhát ad. Felvételi helyek: VOLÁN 3. sz. Vállalat Munkaügyi Szakszolgá­latnál Miskolc, József Attila u. 10. sz. (Bejárat a Tüzér utca felől.) Kazincbarcika, Mucsonyi u. 1. Ózd, Zrínyi u. 32. Sátoraljaújhely, Kossuth u. 58. megtalálnia, de éppen ez a kutatómunka szépsége. Sok borsodi községben íródnak manapság községtör­téneti munkák. Bizonyára ilyen céllal is sokan keresik fel a levéltárat. — Igen, igyekszünk segít­ségükre lenni, hiszen mind a tudatformáláshoz, mind a honismereti mozgalomhoz ki­zárólag tudományos igényű helytörténeti munka adhat segítséget. — Levéltárban a történe­lem szakos tanárok mozog­nak legolthonosabban ... — Feltétlenül. Hiszen az egyetemi történelmi tanköny­vek mindegyike levéltári ku­tatómunka eredménye. A legtöbb történelmet tanító egyetemi tanár évekig dol­gozott levéltárban. Vélemé­nyem szerint napjainkban nincs elég közel egymáshoz a kutatómunka és az okta­tás. A Magyar Történelmi Társulat Borsod megyei cso­portjának kutatótagozatában is problémát jelent az után­pótlás kérdése. A társulat tö­rekvése, hogy mind több fia­tal történelemtanár foglal­kozzék levéltári kutatással. — A levéltárat államigaz­gatási feladatokat is ellátó tudom án y os in tézmóny kén 1 definiálja a törvény. Tehát nemcsak kutatók keresik fel az intézményt. — Évente 1300—1400 ügy­felünk van. Nyugdíjazáshoz j szükséges szolgálati idő iga­zolásairól, bizonyítványokról, ingatlanok tulaj dónviszonyai! tisztázó dokumentumokról kémek másolatokat. Ügyfél­nek tekintjük természete­sen a hivatalokat is. © A megyei levéltárnak Sá­toraljaújhelyei! egy fiók­levéltára van. A közgyűjte­mény állandóan gyarapodik. Hogy mennyi iratot őriznek a két helyen, azt igen furcsa mértékegységgel határozzák meg. MÜ VÉSZLEMEZT KARÁCSONYRA Zene mindenkinek soro­zat Ara: darabonként 30 Ft Bartók: A fábólfaragott királyfi Vezényel: Ferenosik Já­nos * Beethoven: I. szimfónia VIII. szimfónia Vezényel: Férenesik Já- nos * Haydn: C-dúr szimfónia No 7. „Le Midi” F-molI szimfónia No 49. „La Passione” Magyar Kamarazenekar. * Bach: 56 kantáta Händel: Atalanta. Sám­son, Xerxes, Messiás, Júdás Makkabeus, — részletek Tiszay Magda (alt) Vezényel: Sándor Fri­gyes, Erdélyi Miklós, Forrai Miklós * Liszt: Halál tánc Csárdás Macabre Mazeppa Rákóczi induló Bücher Mihály (zongora) Vezényel: George Geor- gescu, Somogyi László. Németh Gyula, lehel György * Haydn: e-moll szimfónia No 44 „Gyász” Mozart: Esz-dúr zongo­raverseny K. 449 Rados Ferenc (zongora) Magyar Kamarazenekar — A megyei levéltárnak 5 ezer folyóméter anyaga van. Gazdag, nagy gyűjtemény. Érdekes, szép munkát vállal, aki kutatásra adja a fejét... Levéltárostól nem illik megkérdezni, hogy melyik korszak, melyik forráscso­portját kedveli leginkább. Neki minden korszak, min­den lénia egyaránt érdekes. Román János szavai is így értelmezendők: — Iratokkal találkozom nap mint nap. Különféle ér­dekes dokumentációkkal. Sokszor igen nagy kedvem lenne beülni a kutatószo­bába ... De itt kell maradni az íróasztal mellett. A levél­tárosnak rövidek a napjai, s annak is örül, ha mások ül­nek a kutalóasztalokhoz. © A Borsod megyei Levéltár kutatóasztalai szerencsére nem magányosak. Számos értékes kiadvány jelenik meg egyes évfordulók, jubileu­mok alkalmából, s ezeknek vázát a levéltári kutatómun­ka adja. Az igazgató orszá­gos szakösszejöveteleken el­hangzottakra alapozva mond­ja: — Borsodban élénk a helytörténeti kutatás. Az eredmények figyelemre mél- [ tóak, szépek. Lcvay Györgyi * A Magyar Édesipar hat nagy gyárának 800 féle ter­mékéből bőséges áruválasz­tékot állítottak össze a kará­csonyi és az újévi ünnepek­re. A gyárak összesen 3400 tonnányi szaloncukrot ké­szítettek az ünnepekre. Az édesipar szakemberei válasz­tékos ellátást ígérnek. Nem lesz hiány a csokoládés sza­loncukorból sem, mert a gyártók figyelembe vették, hogy az utóbbi években a vásárlók egyre inkább ezt a szaloncukor-félét keresik. Az édesipar vállalatai ka­rácsonyi desszert-dobozokat is küldenek az üzletekbe. Azt, hogy mennyire lesz szükség, egyelőre még nem tudják, ezért a kereskede­lemmel állandó kapcsolatban vannak, és a naponta érkező újabb megrendelések alap­ján szállítanak a gyári rak­tárakból. A Budapesti Cso­koládégyár magyaros dísz­dobozt hoz forgalomba. A Duna Csokoládégyár tulipá­nos-láda díszdoboza szintén sikerre tarthat számot. A karácsonyi sütés meg­könnyítésére kakaós süte- ményport gyártanak. Novem­berben 800 mázsán)’it készí­tettek ebből az édesipari új­donságból, amit a háziasszo­nyoknak csak vízzel kell összekevernie és ezután már sütheti is az ízletes kakaós- tésztát. Új lakótelepek építését kezdik meg Miskolcon Miskolcon, a jövő év ele­jén új lakótelepek építését kezdik meg a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A diósgyőri bolgár- földi városnegyed folytatá­saként — a megszüntetett perecest (kisvasút jobb olda­lán házgyári termékekből 600 összkomfortos, hideg- meleg vízzel ellátott la­kást alakítanak ki. Az új házak alapozását már megkezdték és az első panel­épület összerakására január­ban kerül sor. A másik lakótelepet. — ahol 200 kényelmes lakást rendeznek be — a Győri ka­pui új városrész szomszédsá­gában levő Gyula utcában építik fel. A kis lakótelep otthonait a tervek szerint a Lenin Kohászati Művekből, táv­vezetéken iiilik majd. ' A két új lakótelepet 1972 vé­gére átadásra elkészítik. A KRESZ külön kitér a gyermekek és az öregek vé­delmére. Minden gépjármű- vezetőnek erkölcsi és emberi kötelessége, hogy fokozottan óvatos legyen velük szemben. „En dudáltam! A fiú feszengve áll a bíró­ság elölt. Alig húszesztendős, s amikor a nyáron a balese­tet okozta, még jogosítványa sem volt — csak motorja. Gyakorolt. Gyakorolt a falu utcáján. — Én, kérem, nem érzem magam bűnösnek. Mindent megtettem ... — Mi az a mindent ? — kérdezi a bíró. — Rádudáltam az öregasz- szonyra... de rá se hederí­tett. — Mit tett még? — Fékeztem ... fékeztem, de akkor már nekiütköztem... akkor sem felém nézett, ha­nem a másik oldalra . .. — Mit gondol, nem lehetett volna sehogyan sem elkerül­ni a balesetet? A fiú megvonja vállát, ki­csi! gondolkodik, majd von­tatottan mondja: — El lehetett, volna éppen... Ugye. milyen egyszerű min­den? Egy figyelmetlen öreg­asszony. aki nem vigyáz ma­gára, csak kószál az úttesten, aztán motor alá kerül, s a motoros most kénytelen itt kényelmetlenkedni miatta ... pedig dudált, pedig fékezett... Jaj, hová lények már? Tanúként"szólítják az öreg­asszonyt is. Csak úgy, a for­maság kedvéért, hiszen bizo­nyára nincs itt. Az ajtó azon­ban kinyílik, s hangos jajga­tás közepette besántikál az idős néni, fia és menye hoz­za szinte ölben. A motoros megretten a sí­rásra. Széket tesznek a néninek, aki így tanúskodik: — Halálos beteg volt az uram, tisztelt bíróság, halálos beteg... az eszem sem volt nekem a helyén... a szeme­tet vittem csak ki, át az út túloldalára, s mikor visszafe­lé jöttem, egyszercsak a föld­re vágódtam... Dudát? De­hogy hallottam, kérem. Nagy Ahol megolvad a hó Öbis János szénégető ( csendes a Bükk. Nagy j pelyhekben hull a hó. A szénégető boksa kö­rül azonban megbomlik az összefüggő fehér hótakaró. A gúlába rakott fák mellett kicsiny kunyhóban ül a 73 éves Öbis János. Mereven nézi a kunyhó előtti — lassan már kialvó — tüzet. Talán emlékeit idézi fel magában, talán arra gondol, mikor ér­kezik meg az újabb szállít­mány. Tizenhárom éve végzi ezt a munkát. Azelőtt az erdé­szetnél faki termelő volt. Sze­reti az erdőt. Legkedvesebb évszaka az ősz, a szarvasbö- gés ideje. Persze minden év­szaknak megvan a maga szépsége, s az aki élete nagy­részét itt tölti, megismeri az erdő minden titkát és szép­ségét. .Családja Répáshután lakik. Innen nem messze, 10 percnyi járásra. János bácsi már kora reg­gel eljön hazulról. A kunyhó előtt megrakja a tüzet, s rendbeszedi a levágott fát. Ha új szállítmány érkezik, fiatalokat meghazudtoló für­geséggel és erővel dobálja le a kocsiról a fákat. Aztán minden kezdődik elölről. Mégsem unalmas számára ez a munka. Szívesen, jókedv­vel dolgozik, s örömmel be­szél a szénégetés szépségéről. A már elkészült faszenet műanyagzsákokba rakják, és exportálják, messze földeken híressé teve a bükki szén­égetők termékeit. János bácsi munkájában gyakran segít felesége. Ha- rasztot hord a boksához, tü­zet rak. A harasztot aztán férje készíti el. Már gyakor­lóit: mozdulatokkal végzi te­endőit:. Fia is segít a nehe­zebb munkákban, de 6 már inkább a város felé vonzó­dik. János bácsi mégis sokszor van egyedül. Ilyenkor eldú- dorászik magában, s hamar elmegy a nap. Szöveg: Mouos Márta Kép: Szabados György Megérkezett az újabb rakomány a készülő boksához. az én bánatom, dehogy fi­gyeltem én ... — Kórházba vitték? — Oda, kérem. oda. De ha- zaszállíttattam magam, hogy a haldokló uram mellett le­gyek .. . meg is halt a lelkem, jaj nekem, azt sem tudom, hol a sírja, még a temetőbe sem tudtak kivinni... jaj, hová legyek ? Ez az első utam. úgy hoztak most is ko­csival. mert a törvény az törvény, oda menni kell... A kihirdetett ítéletet a mo­toros fiú lehajtott fejjel ve­szi tudomásul, s mér nem mondja, hogy nem érzi ma­gát bűnösnek. Azzal sem vé­dekezik, hogy ö dudált. kezecskéiével eltakarta a szemét Ismét fiatalember. Ügy tű­nik, az öregek és a gyerme­kek elütésében közrejátszik a tapasztalatlanság, a gyakor­latlanság. Meglett, több éves jogosítvánnyal rendelkező emberek alig kerülnek ilyen váddal bíróság elé. Az esetet követő kihallga­tásokon erősen védekezett. Azóta eltelt, néhány hónap, volt ideje higgadtan gondol­kozni. — Bűnös vagyok ■— mond­ja a íiatal tehergépkocsive­zető. —r Milyen sebességgel ha­ladt Mezőkövesd belterüle­tén? — Olyan 65—70 kilométe­ressel. — Mondja el, hogy történt a baleset. A fiú szárazakat nyel, hogy fel-le táncol ádámcsutkája, s kezével is mutogatva felidé­zi azt a nyári reggelt. — Az út jobb oldalán mentem, s a kislány kijött a jobb oldali ház kapuján, s megállt... már dudálni akar­tam, de nem dudáltam még­sem, mert megállt... aztán, mikor közelebb értem, hirte­len kiszaladt az útra. Jobbra kaptam a kormányt, hogy ha átszalad, jobb oldalról kike­rülöm ... — Miért nem állt meg? — Azt hittem, már átmegy a gyerek ... azt hittem, ép­pen elférek a jobb oldali út­padkán ... azt hittem .., — Hány éves az a. gyere*, akiről maga azt hitte, hogy biztosan teljesen átfut az úton? — kérdezte a bíró. — ötéves — felel a fiú zavartan. — Fékeztem, mi­előtt jobbra fordítottam vol­na a kormányt, s ekkor... igazán nem értem ... — Csak folytassa, kérem, folytassa! — A fékcsikorgásra a gye­rek megtorpant, felém for­dult, s rémületében eltakar­ta kezecskéivel a szemét... Aztán nem a másik oldal fe­lé, hanem visszafelé, így a kocsim alá szaladt... Eleven volt Egyik tanú a kisgyermek anyja. Elmondja, hogy a gye­rek még mindig medence­gipszben van, s bog)’ az or­vosok véleménye szerint elő­reláthatóan két centivel rö- videbb marad a lába. A fiatalember sovány ar­cán ott ráng a keserűség, amikor védője a következőt kérdi tőle: — Tessék csak elmondani, kérem, a bíróságnak, mit mondtak a szomszédok a bal­eset után a gyerekről? Úgy látszik, „abban az idő­ben”, amikor a fiú a fele­lősségtől való ösztönös félel­mében még mindenbe bele­kapaszkodott, ez is szóba ke­rült. Most azonban úgy vi­selkedik itt, mind meglett, komoly ember, s kicsit ki­húzva magát, igy felel: — Azt mondták a szomszé­dok, hogy a gyerek nagyon eleven volt, mindig várták, mikor üti el valami, mert sokszor kiszaladt az útra ... de ez már nem számít. Ki­szaladt, mások kikerülték ... ki tudták kerülni... ki lehe­tett kerülrü, én meg elütöt­tem... csali ez számít. Adamovics Ilona Leieí-e „szí hinni”?

Next

/
Thumbnails
Contents