Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-11 / 292. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1971. dec. 11., siómba! asssa íré-olyasé találkozó Ratal népművelők apvermekkönyvtárban A felsőoktatásban népművelési és könyvtáros szakot végző és gyakorlaton levő hallgatók feladatai közé tartozik többek között, hogy a gyermekkönyvtárban kiscsoportos foglalkozásokat tartsanak. A Borsod megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár gyermekkönyvtárában már évek óta jól vizsgáznak a leendő népművelők. Bekapcsolódnak a már tervezett és rendszeresen tartott foglalkozásokba, vagy egyéni, önálló elképzeléseiket valósítják meg a gyermekkönyvtárosok segítségével. Komoly anyaggyűjtést végeznek, ismerkednek az egyes korcsoportok pedagógiai problémáival, a tantervi utasítások követelményeivel, az úttörőmozgalom céljaival. A népszerű író házaspár — Fehér Klára és Nemes László — borsodi kőrútjuk alkalmával Sajószentpéterre is ellátogattak, ahol a járási könyvtár helyiségeit zsúfolásig megtöltő érdeklődök részvételével nagy sikerű író—olvasó találkozót rendeztek. Nagy érdeklődéssel hallgatták ausztráliai és kanadai útjukról tartott élménybeszámolójukat. Vita a 11 számú stúdióban Épült szombaton és vasárnap Nem indítottak új első osztályokat a tokaji Tokaji Ferenc Gimnáziumban mű- .ödő szakközépiskolában. Helyette biológiai tagozatot létesítettek. — Igen ám, csakhogy nem voltak meg a feltételei a biológiai tagozatnak — pergette vissza az eseményeket Nagy Antal igazgató. Telek a tanácstól Tanakodtak. A tantestület valamennyi tagja törte a fejét. Előadó sincs, labor is kellene. Megszületett a döntés: — Építsünk. Igen ám, de hol. hogyan és miből. A gimnázium igazgatója felkereste hát a községi tanács elnökét. — A szomszédos telken lenne hely. Nem kaphatnánk meg? — Igen. Az egyik osztályfőnöknek eszébe jutott, hogy osztályában az egyik gyereknek építész a papája. A szülő el is vállalta, hogy elkészíti a terveket egy előadó és egy gyakorlati foglalkozás céljaira szolgáló laboratórium megépítéséhez. Más szülők elvállalták, hogy segítenek az anyagbeszerzésben. A tanács ismét nagylelkűnek bizonyult, ötvenezer forintot ajánlott fel az építéshez, s ebből az idő folyamán hetvenkétezer lett. Summa summárum, idén májusban már hozzákezdhettek az építkezéshez. Az igazgató beruházó és anyagbeszerző volt, ha kellett segédmunkás, a tanárok nemkülönben. Lapátoltak, csákányoztak, építettek, bitumenesek. Természetesen a gyerekek is kivették részüket a munkából. — Jöttek a szülők is, főleg a szakmunkás szülők. Ök irányították a munkát. Merthogy nekünk mégsem az építés a szakmánk. Nagy volt a lelkesedés, s haladtak is szépen. — Magam sem akartam elhinni az egyik esetet. Az egyik nap a gyerekek 20 köbméter követ szállítottak el 25 méter távolságra 2 óra alatt. Libasorba álltak, úgy adogatták egymásnak. Hihetetlen energiákat mozgatott meg bennük . .. A lelkesedés ereje Persze a tanárok is derekasan helytálltak. Főkért nyáron, amikor a gyerekek szünidőn voltak, s már kevésbé lehetett számítani munkájukra. — Ha azt mondtam, kellene öt rakodómunkás, akkor mérget vehettem rá, hogy legalább nyolcán jöttek. Erre áldozták fel a szabad idejüket. Nem kellett agitálni, győzködni. A biológiai előadóért és laboratóriumért dolgoztak, jobb tanítási feltételek megteremtéséért, s így mindegy volt, hogy matematika, vagy történelem szakos az illető, avagy éppen biológiás. Persze, hiába lett volna a lelkesedés, ha nem találtak volna segítőkre. De találtak. Üzemek és termel őszövetkezetek álltak melléjük, nagyon sokan. — Mindenki akarta, meglett. Igaz, a tervek szerint már novemberben átadtuk volna, de közbeszólt az időjárás. Meg a szaktudás is kevés lett, s így a belső munkákat — de csak ezt — kiadtuk. Ekkora áldozatvállalás láttán a megyei tanács művelődésügyi osztálya sem maradhatott tétlen. Magukra vállalták az épületkomplexum berendezését. Az első bútordarab már meg is érkezett az iskolába. — A szombat és a vasárnap volt a mi napunk. Vasárnap estére mindig megnőtt az épület. A hét többi napján intéztük amit kellett, szerveztünk, anyagot szereztünk, egyszóval előkészítettük a „kétnapos építkezést”. Háromszázezer forintot ér Ha minden jól megy, tavasszal mar órát tarthatnak az előadóban, foglalkozásokat a laboratóriumbn. Addig az épület is kiszárad, „lakhatóvá” válik. — Ami még külön öröm volt számomra — mondta búcsúzóul Nagy Antal —, az az, hogy akikor érvényesült ez a nagy összefogás, ez a kollektív tenniakárás, amikor bevezettük az új bérrendszert. Nem voltak sértődések, visszahúzódások. S ezért is dédelgetjük magunkban a következő tervet: a jövő nyáron, ha sikerül, az épületet össze is kötjük a főépülettel. Nem töile tudom, ő nem említette, hogy ez a létesítmény több mint háromszáz- ezer forintot ér. Csutorás Annamária taa»«Mogi»CTi nwv. a mv / 'jroumaezm «Wile*1 10. A MEGLEPETÉS felkiáltásai, taps, ováció, dolgozni kezdenek az operatőrök, csattognak a zárak a fényképezőgépeken, sebesen előkerülnek a már zsebre dugott jegyzetfüzetek, riportermagnók. És félszemmel mindenki Koprára is néz, az ő száját is lesi, el ne szalasszon egy szótagocskát sem abból, amit ez a nemföldi lény üzen. Hol van már a korábbi gyanakvás, tamáskodás, hitetlenség?! És újabb fordulat! Mert Kopra arcáról gyorsan lehervad az öröm, ami Hax megjelenésekor ragyogott fel. — Azt mondja — kezdi halkan —, illetve azt gondolja, hogy nagyon rövidre kell fognia ezt az első látogatást. Nem adhat információkat, hogyan élnek ők a negyediken, a Marson. Nincs rá idő, lehetőség. Szomorú. Valami műszere romlott el, vagy mi, nem értem pontosan ... Vissza kell térnie ... Holnap indul .. . Amikor a Nap a fejünk felett lesz ... Tehát délben. És ez a mostani az utolsó alkalom arra is, hogy kijöhet az űrhajótól, de most sem tartózkodhat soká idekint, sőt, lehetőleg még azzal az energiával is takarékoskodnia kell. amelyet a gondolatátvitel mechanizmusa emészt fel... Ügy véli azonban, így is sikerültnek mondható az útja, boldog, hogy magas értelmi színvonalú,_ barátságos és jó szándékú lényeket talált a harmadikon, mármint nálunk. a Földön. A lényeg az, hogy sikeresen megtörtént a kapcsolat felvétele, remélhetőleg nem lesz akadálya a közeljövőben a rendszeres érintkezésnek, hogy minél jobban megismerjék egymást a két bolygó lakói. — Kérdezze meg — szól a kormánybiztos —, nem lehetnénk-e segítségére, hogy megjavítsa azt a műszert? A Magyar Televízió három hónappal ezelőtt, szeptember 0-én sugározta a Barcikai közérzet című kisiilmel, amely fél órába sűrítetten a fiatal szocialista város lakóinak közérzetéről kívánt képet adni. A film rendezője Bánki Szilárd volt. Megjelenése után rövid értékelést adtunk róla. A film Kazincbarcikán vegyes érzelmeket váltott ki, sokan teljes egészében, 1 mások részleteiben visszautasították. . Egészében, amit „közérzet” néven viszontláttak, sok esetben sértette a bar- cikaiak önérzetét. A rendező, aki diploma előtt álló fiatal alkotó, nyomon kísérte munkáját a sugárzás után is és annak hatásvizsgálata. keretében készítette elő Visszhang című újabb munkáját, amely egyben diplomafilmje is lesz, tehát nem kerül nyilvánosság élé. Pontosan negyedévvel a film sugárzása után, december 9-én délután nyolc kazincbarcikai, meg két meghívott újságíró ült és vitázott hosszú órákon át a Magyar Televízió II. sz. stúdiójában. A kazincbarcikaiak — otthoni kiválasztás alap ján — a város sok rétegét képviselték. A városi pártbizottság titkára, a BVK pártbizottságának titkára, egyben a város-országgyűlési képviselője, a városi KlSZ-bizott- ság titkára, egy áruház vezetője, egy általános iskola igazgatója, a művelődési központ igazgatója, egy erőművi munkás és egy. fiatal, a filmben is szerepelt tanítónő, aki már elköltözött a városból. Meghívást kapott lapunk képviselője, a korábbi kritikai jegyzet (és e feljegyzés) írója, valamint a salgótarjáni Nógrád című napilap kritikusa, mint teljesen érdektelen személy, de a film megjelenése után érdekes véleményt nyilvánító kritikus. & A vita korábbi kritikai ál- lásfoglalásunlcat igazolta. A kazincbarcikaiak sérelme alapvetően abból táplálkozott, hogy a filmben nem kellő arányban kaptak helyet a városról való képalkotáshoz szükséges motívumok, túltengett a tagadhatatlanul jelenlevő negatívumok, vagy kedvezőtlen vélemény formálására atlcalmas vonások felmutatása. Ugyanakkor az is bebizonyosodott a vitában, hogy a város még nagyon fiatal ahhoz, hogy abban minden jó elképzelés kiteljesedjék, és a meglevő nagyon sok pozitívum sem elég még hozzá, hogy a kazincbarcikai lokálpatriotizmustól nem fűlött, de jó szándékú kívülálló már olyannak lássa a várost, mint amilyennek jó törekvésű lakói máris láttatni szeretnék. A hosszúra nyúlt polémiában igen sok érv sorakozott fel Kazincbarcika közérzetének a filmen látottnál jobb volia mellett. Kár, hogy ezek nem a filmben szerepeltek. A teljességre törekvés azonban egy félórás filmnél kizárt dolog, különösen ha egy annyira nehezen körülhatárolható valamit akar a film érzékeltetni, mini egy kamaszkorát élő, de tetteiben bizony már a felnőtt rangját régen kiérdemelt város lakóinak közérzete. A lakosság összetétele — a vitában részt vett barcikaiak szerint is — nagyon heterogén, a fejlődéstől elválaszthatatlanok még az ellentmondások, az életforma- váltás, a gondolkodásmod nehezebben változik, mint a lakótelepek képe. Akadnak — elsősorban szórakozni vágyó fiatalok részéről — túlzó igények, megalapozatlan váffyak, a fiatalokkal szemben meg oktalan gyanakvások is. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a városban az utóbbi öt-hat évben a közművelődésben, a közoktatási hálózat fejlődésében, a várost szépítő törekvésekben igen nagy elismerést érdemlő ered mé nye k m u tatkozna le. Míg korábban otthonülő városnak kellett tartanunk, és az volt a kérdés, váro.s-e, vagy lakótelep, ma már nem vitás, hogy város, és vitázni inkább arról lehet és kell, vajon a növekvő igények mindegyike megalapozott és reális-e. A polémiában túlzottan nagy hangsúlyt kapott a tanítónők helyzete. Sajnos, nem a város tanítónőiről, a kazincbarcikai pedagógusokról volt szó, hanem elsősorban arról a néhány fiatal magányos tanítónőről, akik — mint egy szolgálati lakás lakói — a filmben szerepeltek, és megjegyzéseik, szereplésük sole túlzó megjegyzés, félreértelmezés forrása is lett. Sajnos, a vitában részt vevő tanítónő mai. állásfoglalása a nevelői hivatás és magánélet kapcsolatáról és ebből adódóan a tanítónők kazincbarcikai közérzetéről — erősen vitatható. Hiányolták viszont a vitázók a munkás-, technikus-, műszaki fiatalság munkahelyi közérzetének bemutatását. © Nem szükséges a kamerák előtti vitát itt részletesen feljegyeznünk. Meg kell viszont állapítani, hogy a varos fejlődésének tendenciái nem minden esetben azonosak a közérzettel, ugyanakkor a film készítői sok igazságot úgy tártak fel, hogy a nem legszerencsésebb eszközök és személyek megváloga- tása csökkentette — legalábbis helyileg — egy-két állítás hitelét. Viszont, mint azóta többször hallottuk Kazincbarcikán, és a televízió- beli vitában is megfogalmazódott, a Barcikai közérzet sugá rzása n agy mértékben hozzájárult a város társadalmának jobb összekovácsoló- dásához. Érdemes volt összejönni erre az eszmecserére. Sok kérdés tisztázódott, felfokozott indulatok csillapodtak, a korábban általunk is kuszának ítélt közérzeti kép átló lazábbnak tűnt a vita tükrében. Bánki Szilárd rendező e vita filmre rögzített anyagából fogja elkészíteni a már említett, Visszhang című filmjét. (Jó lenne azt Kazincbarcikán is látni majdan, még ha diplomafilm is!) Benedek Miklós Kopra feszülten figyelt, aztán megrázta a fejét. — Nem tudja, hogy segíthetünk-e neki. vagy sem. Csak vázlatos képe van az itteni tudomány és technika helyzetéről. Ugyanis... hm... én közöltem vele ma egyet és mást a lexikonokból, lehet, hogy nem a leglényegesebb dolgokat. Szóval — nern kockáztathat. Viszont volna egy ajánlata . .. Bár az egyik fajta energiával spórolnia kell, egy másik fajtából fölöslege van .. . Valami vetítést szeretne. .. Igen, igen, módjában áll, hogy sugározzon néhány perces műsort innen a Harmadikról a Negyedikre .. . Nem, nemcsak a Negyedikre .. . Az ő egyik holdjuk mesterséges égitest, hatalmas reléállomás, a .vi lágűr még. távolabbi csillagai felé. is továbbíthatnák az adást... Valami ilyesmire gondol.. , Aha, ez a műsoridőre vonatkozik .. . Három perc ... És ... és... A TOLMÁCS most zavarba jön, körülnéz, Josuah Gasson akad ' meg a szeme. Hirtelen,ötlettel odalép hozzá. leveszi homlokáról a tapadókorongot és ráteszi az AFD tudósítójának a homlokára. Int, közölje ő az egybegyűltekkel az űrvendég következő kívánságát. Mert édes a bosszú! Gass, aki a labda megjelenése óta igencsak kényelmetlenül érezte magát, igyekezett hátrább húzódni, felszívódni a tömegben, piros lett, mint a pipacs, és akkorákat nyelt, mint. egy óriáskígyó. — Mister Hax — szólalt meg végül —, mister Hax azt szeretné, ha az az em- bér, akivel szerencséje volt elsőként találkozni, aki megteremtette a kapcsolatát a többi emberrel, aki nagy 1u- dós és feltétlen bizalmat érdemlő lény, az rendelkezzék teljhatalommal a kozmikus műsor összeállításában ... Az adásra holnap ilyenkor kerül sor, közvetlenül mielőtt ő elrepül... Nem maradhat tovább a szabadban, veszélyes a ljelyzele, mindenkit üdvözöl, a közeli viszontlátásig . .. Alig fejezte be a tolmácsolást, a labda sebesen leszállt a gömb tetejéről, gyorsan felgurult a csúszdán, a csúszda egy pillanat alatt behúzódott az űrhajó belsejébe, s bezárult a nyílás is a gömb alján. A következő másodpercben a jelenlevők mind Kopra Tiborra néztek, őt vették célba a kamerák, a fényképezőgépek. Ettől a kockásingű, far- mernadrágos fiatalembertől függ. hogy holnap kik léphetnek fel a háromperces műsorban, amikor is a Föld először üzen a csillagoknak. V. FEJEZET h (irka peso lás Megbicsaklik a 'toll, tétovázik a krónikás keze, illa- nóban a vállalkozó kedv. Hogyan is próbálkozzék azzal. hogy — ha még oly vázlatosan is — hiteles képet adjoíi a földlakók hangulatáról ezen a szenzációs eseményekkel teli vasárnapon ? Idegen bolygóról érkezett űrhajó kötött ki glóbuszunkon! Közvetlen, személyes kapcsolatba lépett az emberrel egy távoli égitest küldötte! Példátlan és előzmények nélkül való, teljesen váratlanul bekövetkezett esemény. Milyen érzések támadtak e hírek hallatán az öt földrész népeinek lelkében, miféle gondolatok születtek agyukban? Vagy ha már erre a kérdésre nem is lehet részletes választ adni, melyek voltak a legtömegesebb érzelmi megnyilvánulások, miként vélekedett a többség? A világszerte működő közvélemény-kutató intézetek sebtiben beszerzett adatai itt már nyújtanak támpontokat. Hitetlenség, megdöbbenés, félelem, kíváncsiság, izgatott várakozás. Így reagáltak az emberek az első rádióértesülésekre. AZTÁN, az újságközlemények, a telexen érkezett fényképfelvételek hatására már erősen csökkent azok- I nak a száma, akik téves in- I formációra, vagy tréfára 1 gyanakodtak. Némiképp a félelem is oszladozott, hisz a Mars-lakó kicsi, egyedül van, nem mutat ellenséges szándékot és ott marad a leszállási helyén. Ami messze történik, mindig kisebb riadalmat kelt, ez érthető. (Folytatjuk) Közérzet és Visszhang
