Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-08 / 289. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1971. dec. 8., szerda Mit ér as ember f ha üzemmérnök? Alapvetően erre a kérdés­re kereste a teleletet az a/, ifjúsági ankét, amely a Ne­hézipari Műszaki Egyetem vegyipari automatizálási fő­iskolai karán, illetve koráo- ban a Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumban végzett üzemmérnökök és szaktechnikusok tanácskoz­tak munkájukról, gyakorlati helytállásukról. Ez csak az egyik alaptémája volt a ta­nácskozásnak,- a másik szin­te válaszolt erre a meg nem fogalmazott kérdésre. Ugyan­is több részvevő beszámolt munkájáról, figyelmet érdem­lő műszerter vezései ről, irá­nyító tevékenységéről és e gyakorlati munkák már nagy­részt igazolták, mit is ér az e tanintézetben nyert dipíoma, miiként lehet vele boldogul­ni. Az egyik korreferens ez­zel a címmel tartott előadást: Az intézet oktatási program- ában meghatározott isme­retanyag és az ipari követel­ményék. E ikét tényező vi­szonylata mutatja meg, mit ór a gyakorlatiban a szak- technikus, illetve üzemmér­nök diplomája, de a 'két té­nyező természetesen az em­berektől függően módosul. Mit is ér hát az üzemmér­nöki, vágy szaktechnikusi diplomát nyert ember? A rendkívül tartalmas vita né­hány gondolatának felidézé­séivé! kell erre a választ megkeresni. A tanintézet alapokat ad, amire az üzemmérnök épít­het. De a szabályozástechni­kai szakmát csak a gyakorla­ti életfDen lehet jól megita- núlni. Az iskola volt hall­gatója jó elméleti tudással ment az üzembe, de tovább kellett tanulnia. Magasabb képzettségű emberektől és a régi műszerészektől is. A gyakorlatot csak úgy szerez­heti meg az üzemmérnök — mondta az egyik, ma már irányító beosztásban dolgozó, volt hallgató —, ha a mun­kapad mellett maga is sok­szor szétszedi a készülékeket, műszereket, hogy jól megis­merje. Egy másik azt hang­súlyozta, hogy helytállásuk alapja az a felkészítés, amelynek alapján megkapták a tevékenységükhöz elenged­hetetlen információkat, s arra építve fejleszthetik tovább tudásukat. A főiskolai kar műszakilag kiművelt ember­főket képez, s ők a műszaki gondolkodni tudást kapták az életűtra legfőbb biztosí­tékként. Többen szóltak az alaptárgyaik fontosságáról, mint a műszaki gondolkodás kialakításának legfontosabb elemeiről. Azt is többen el­mondták, hogy az iskola nyújtotta jó alap természe­tesen csak alap az indulás­hoz, és kinek-kjnek a maga munkája, szorgalma és em­bersége döntötte el boldogu­lását. Szó esett a további sza­kosodásról is, több volt hall­gatónak ezzel szemben az a véleménye: nem kell szűkebb tudományágakra szakosodni, mert a jelenlegi képzési for-' ma szélesebb áttekintést biz­tosít, és így inkább egész embereket ad. Voltak, akik hét éve vé­geztek, voltak, akik az elmúlt tanévben. A régebben vég­zett hallgatóknak feltűnt a tanszékek, általában az egész főiskola fejlődése, s úgy vé­lekedtek, hogy a mai állapo­tok és a képzés mai foika messze meghaladják azt, amit hajdan ők kaphattak, és ami a technika akikori ál­lásának megfelelően szüksé­ges volt. lényegesen megváltozott az üzemmérnök szerepköre, munkahelyi feladata is nap­jainkban. Kell, hogy műhély- ismerete legyen, tudnia kell, mit követelhet a műhelytől, s azt is, hogy a követelt munkában mit, hogyan kell elkészítenie. Ugyanakkor az ipargazdasági struktúra üze­men belüli változása folytán az üzemmérnöknek állást foglalni is tudni toedl üzem- gazdasági, beruházási kérdé­sekben. Kell, hogy biztosíta­ni tudja a rábízott terület zavartalan munkáját, az egész termelésben elfoglalt helyét. Az üzemmérnök ugyanis újabban több irá­nyító műszaki feladatot kap, mert sok üzemiben a főmér­nöknek megnövekedett a szervező, gazdasági, piacku­tatási s egyéb munkája, ez­zel az ő munkaköréből is át­hárultak a tennivalók a koráb­ban csak szűkebb körű meg­bízással . fogdalkoztatOttakra Ezért kéQ az üzemszervezési, gazdasági és egyéb ismeret. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a szakmai, továbbképzés, és kívánatos lenne, hogy a fő­iskola jegyzetek, kéziköny­vek kiadásával, esetleges 'kon­zultációkkal! továbbra is se­gítse végzett hallgatóit. E kérdés kapcsán szóba került, hogy a technikai fejlődés gyors üteme mellett nem túl- haladottak-e a ma még ta­nított egyes tételek, egyálta­lán a szabályozástechnika nem avult-e a programve­zérlés és egyéb újabb tech­nikák korában. Bizonyos üzemáigakban viszont — a hozzászólások szerint —, még sokáig szükség van rá, és a most felfejlődőben lévő szá­mítástechnika is sok olyan munkaterületet kínál, ahol az itt végzett műszerezési, automatizálási, szabályozás- technikai szakemberekre van szükség. S ha mindezekkel felké­szülten megy el a fiatal üzemmérnök a gyárba, az üzembe, vajon mit ér ott, .munkatársainak közösségé­ben, milyen a megbecsülése? Több felszólalásból az csen­dült ki, hogy a szakmai és erkölcsi megbecsülés a szak­mai felkészültségtől, az em­beri magatartástól, a végzett munkáitól függ. Sok helyen még tagadhatatlanul idegen­kedve fogadják az üzemmér­nököt. Nem tudják hová so­rolni. Van, akit képzettségé­nek megfelelően nem tudnak elhelyezni, jóval alacsonyabb munkakörbe teszik. Namegy helyen tagadhatatlanul hosz- szú harc, munkával végzett bizonyítás kell a felszínen maradásért, az üzemmérnöki rang elismertetéséért, de m eg kell küzdeni egy téves fel­fogással is. Ugyanis — mint szintén kicsendült a felszóla­lásokból — van üzem, ahol a hároméves főiskolai képzés után úgy kívánják íoglalkoz- I tatni a kezdő mérnököt, mintha nem három, hanem ötéves képzéssel jött volna, nem hagynak kifutási időt, nem számolnak a realitások­kal. Ennek ellentmondani látszik néhány más felszóla­lás a türelmesebb előrehala­dásról, amely szerint nem szabad követelőzni, s az évek során kell elsajátítani mind­azt a tud ást, ami a közép- szintű műszaki vezetésre az üzemmérnököt alkalmassá teszi, és az üzemben elismer­teti. Itt aztán természetesen egyéntől és munkahelytől egyaránt, függ» ki miként ér­vényesülhet. De feltétlenül figyelmet érdeméi az egyik, most, végzett fiatal mérnök kérdése: hogyan kezdjen hozzá tudásának bizonyí­tásához, a munkáihoz, ha az őt gyakornokként foglalkoz­tató üzem csak munkavi­szonyt létesített vele, de meg­bízást nem ad, s mát tegyen ő, hogy ne csak fizetést kap­jon, hanem azért adhasson is valamit tudásaiból az üzem­nek? Az ankét tanulsága sze­rint ez nem egyedi eset. Nem mindenütt egyforma az értéke az üzemmérnöki diplomának. Ezt tanúsította az ankét. De azt is, hogy meg lehet teremteni a fede­zetét. Benedek Miklós A Corvina téli újdonságai Gyarapodik a művészeti kiadványok kedvelőinek tá­bora, növekszik az érdeklő­dés a múlt érdekes emlékei iránt. A Corvina Kiadó, az ilyesfajta olvasói igények legfőbb kielégítője az év utolsó, negyedében is bő vá­lasztékot Iánál. ’Nagy sikert aratott a XIX. század magyar festészetét bemutató album, most ennek folytatásaként, Magyar festészet a XX. szá­zadban címmel D. Fehér Zsuzsa és Pogány ö. Gábor közös munkája kerül az ol­vasókhoz. A bevezető ta- nuknánv áttekintést ad ötven esztendő alkotói törekvései­ről, Rtflusok, irányzatok küz­delméről, míg a fekete-fehér és színes nyomatok a mű­vek seregét vonultatják fel. A festészet barátainak ér­deklődésére tarthat számot egy másik újdonság is! Sző- nyi István életpályáját, isko­lát teremtő zebegényi mű­termének remekeit írásban, és képben Pataky Dénes mutatja be. Ebben az időszakban két olyan művészeti album is napvilágot lát, amely méltán sorolható a csemegék közé. A világ nagy múzeumait megismertető sorozat a Na­tional Galleryt bemutató kö­tettel bővül, míg Heinz Mode A nő az indiai festészetben címmel az ókortól napjainkig követi nyomon az örök téma feldolgozását:, mondandóját illusztrációk sokaságával bi­zonyítva. Az Iparművészeti Múzeum­ban s az ország más helyein a hazai ónművesség gazdag kincstárát őrzik. E kincstár legszebb darabjait mutatja be Weiner Mihólyné Ma­gyarországi ónművesség cí­mű munkája, amely a Kis Iparművészet sorozatban je­lenik meg. A magyaron kí­vül több idegen nyelven is kiadásra kerülő könyv érde­kessége, hogy mesterjegy- gyűjteményt foglal magába, segítve a régvolt alkotók műveinek felismerését. Két sajátos „útikalauz” lelhető fel a kiadó utolsó ne­gyedévi termésében. Bajomi Lázár Endre Párizs híres j diáknegyedének történetét I mondja el; s fölvillantja a | Quartier Latin legnevesebb lakóinak portréját. Reismann j János és Csurka István Bu­dapesti változatok címmel — a főváros ezer arcáról ad gazdag ízelítőt szövegben és képben. JÓZSEF ATTH.A- IIXUSZTRÁCIÖ (Lenkey Zoltán rajza) író házaspár a mepyeuen A népszerű író házaspár, Fehér Klára és Nemes Lász­ló a napokban megyénkbe érkezik. Sokfelé megfordul­nak, sok olvasójukkal beszél­getnek. Borsodi „turnéjuk” tulajdonképpen már meg is kezdődött. December (i-án Tarcalon, tegnap, 7-én pedig Sa.jószenIpéteren és Edelén.v- ben vettek részt író—olvasó találkozókon. Ma, december 8-án Sátoraljaújhelyen és Sárospatakon, holnap, de­cember 9-én pedig Megva- szón és Ongán tehetnek fel nekik kérdéseket írásművé­szetük kedvelői. ELŐKÉSZÜLETBEN 2-1-2 ŰJ BEMUTATÓ A Miskolci Nemzeti Szín­házban ismét „nagyüzem” van. Már az összpróbáknál tartanak a Svejk a hátor­szágban című musicál előké­születeivel, s december 12-én premier lesz. Próbál a Luft­ballon című zenés vígjáték együttese, mely január 7-én viszi közönség elé ősbemuta­tó előadásban a szórakozta­tónak ígérkező játékot. Sal- lós Gábor igazgatótól most két további darab bemuta­tásának előkészületeiről kap­tunk hírt. — Ügy tudjuk, megkez­dődtek az előkészületek a Játékszín első premierjére és egy évek óta sokszor terve­zett érdekes darab bemuta­tását élvezhetjük az ön ren­dezésében. — Valóban régen készü­lünk bemutatni Ugo Betti olasz író Gyilkosság a Kecs­keszigeten című tragikomé­diáját. A szerzőre érezhetően két nagy egyéniség hatott: Lorca és Piscator. Bemuta­tandó darabját Lorca-i zárt­ság és sivárság, a belülről ■izzó szenvedélyek feszülése jellemzi, öt szereplője van a játéknak, három nő és két férfi, zárt világban játszó­dik, egy meg nem nevezett, sehol-sincs szigeten. Már megkezdtük az előkészülete­két, túl vagyunk az állító­próbákon. Szűkszavú jelzéses díszleteket tervez Suki An­tal, s már megvan a két fő­szereplő: Kovács Mária és Fiizessy Ottó. A további sze­repeket a napokban osztjuk ki. A bemutatásra január kö­zép« körül kerül sor. — Nos, a január akkor jó zsúfolt lesz a színházban, hiszen 7-én lesz a Luftballon premierje, 28-án meg egy újabb bemutató. — Ez .utóbb efnlftett napon a műsortervben meghirde­tett, de szerzői jogi kifogá­sok miatt bemutatni nem tu­dott Zabhegyező helyett egy . új magyar vígjáték kerül kö­zönség elé, a romániai Mé­hes György munkája. A cí­me: Noé bárkája. Magyar- országon mi játsszuk először. A bibliai vízözön korában játszódó, de a mai valóság­ról szóló, erősen szatirizáló vígjáték. Előadását Orosz György rendezi. (bm) Vezetőképző tanfolyam a Zrínyi Ilona Gimnáziumban Kiváló együttes Kiváló együttes lett a ka­zincbarcikai Izsó Miklós Képzőművészeti Szakkör. Munkások és diákok,, peda­gógusok és alkalmazott gra­fikusok dolgoznak e körben, amely nem egy kiállítással, kollektív és egyéni bemutat­kozással hívta már fel ma­gára a figyelmet. Az elmúlt három esztendőben a helyi kiállításokon kívül láthatták képeiket Miskolcon a Lib- resszóban, az SZMT-székház- • ban, Szegeden, Debrecen­ben, Dimitrovgrádban, s a megye másik szocialista vá­rosában, Leninvárosban is. A kör munkásságának elis­merése volt az is, hogy Ka­zincbarcikán megrendezhet­ték a vegyipari képzőművé­szeti körök országos kiállítá­sát. S ennek a kiállításnak, bemutatkozásnak folytatása is lesz. Jövőre újra megren­dezik a kazincbarcikai Eg- ressy Béni Művelődési Köz­pontban. A néhány alapító tagon kívül újak, fiatalok is dol­goznak a körben. Nem mint­ha az alapítók már idősek lennének. Közülük sokakat már ismerünk, jól ismerünk — elég talán csak Szabó Ist­ván és Mezei István nevét említeni — a közös és az egyéni tárlatokról, a többiek­kel pedig most kezdünk is­merkedni. Mert érdemes megismerkedni velük, érde­mes rájuk figyelni. Nemcsak azért, mert kitüntették őket, hanem azért is, mert töret­len lelkesedéssel dolgoznak. A képzőművészet nyelvére akarják átformálni, átfordí­tani mindazt, aminek kör­nyezetükben részesei. Nagy terveik vannak. Min­denekelőtt szeretnének egy önálló, közös műtermet, stú­diót, s erre ígéretet is kap­tak. Tanulni akarnak, gazda­gítani élménystruktúrájukat, s erre is lehetőségük van. Minden valószínűség szerint rövid időn belül gyűjtőmun­kával egybekapcsolt „ven­dégszereplésre” indulnak Ke- let-Szlovákiába. Nehéz lenne mindent felsorolni. De ered­ményeik elismeréseképpen álljon itt még két megtisz­telő feladatuk, az előzetes ígéretek szerint jövőre részt vesznek a debreceni orszá­gos kiállításon és ők rende­zik meg hat megye amatőr képzőművészeti szakkörei­nek kiállítását is. Amatőr fesztivál Jól sikerült vezetőképző tanfolyamot tartott a napok­ban a Zrínyi Ilona Gimná­zium K ISZ-szervezete. Az is­kola KISZ végrehajtó bizott­sága az 1971/72-es tanévben 6 alkalommal tervezett veze_ tőképzést az osztályok alap- szervezeteinek vezetőségi tagjai számára. Az előadások megtartására városunk köz­életi személyiségeit kértük fel. A témák között szerepel az ifjúsági törvény; a KISZ VIII. kongresszusa; a város, a megye fejlődése a IV. öt­éves tervben; aktuális köl­es belpolitikai tájékoztató. Az első előadást dr. Kiss József, Miskolc város Taná­csa pénzügyi osztályának vezetője tartotta Miskolc IV. ötéves tervben előirányzott fejlődéséről. A tanulók nagy érdeklő­déssel hallgatták, 5 év alatt, milyen új létesítményekké! lesz gazdagabb, hogyan szé­pül városunk, és milyen kor­szerűen felszerelt iskolákban tanulhatnak. Kérdéséik azt mutatták, hogy szivükön vi­selik a város fejlődését. Szí­vesen kapcsolódnak be a „Miskolc a fiatalokért, a fia. talok Miskoleért” mozga­lomba, hogy maguk is részt vegyenek a város építésében, szépítésében. A másik rangos amatőr művészeti „területe” Barcika közművelődési életének az amatőr színjátszás. A gyer­mekszínpadokat nem számít­va öt öntevékeny együttes dolgozik a művelődési intéz­ményekben. Eredményeik el­ismeréseként a város jogot kapott rá, hogy a jövő év januárjában megrendezze az ifjú Horváth István országos színjátszó fesztivált. Január 3-tól 9-ig harmincegy együt­tes mutatkozik be az Eg- ressy Béni Művelődési Köz­pontban. S ez a bemutatko­zás módot és lehetőséget nyújt az amatőr színjátszó mozgalom vezetőinek és mű­velőinek, hogy felmérjék, hol tartanak. mil}ren eredménye­ket értek el, s hol van még tennivalójuk. Különböző mű­faji fesztiválokat rendeztek és rendeznek hazánkban. Ilyen bemutatkozásra azon­ban. amelyen valamenm-i amatőr színjátszási műfaj együtt szerepel, még nem volt példa. A tervek szerint kétéven­ként kerül majd sor az ifjú Horváth István országos szín­játszó fesztiválra. A feszti­vál fődíja az ifjú Horváth István-díj, amelyet a legjobb rendezésért adnak ki. A kö­zönség is ad díjat, s ugyan­csak jutalmazzák a legjobb amatőr előadókat. A fesztivált hagyományte­remtőnek szánják a város művelődési életének vezetői. Olyan hagyományteremtő­nek, amelynek megvannak már az alapjai, s mely — éppen a fesztiválok nyomán — az amatőr színjátszó moz­galom gazdagodását, sokszí­nűvé válását eredményezhe­ti a városban. Cs. A. Barcikai jegyzetek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents