Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-23 / 302. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 2 1971. dec. 23., csütörtök Esem é nyékről RÖVIDEN TÖMEG AKCIÓK AT SÜRGET A Béke-világfán ácsnak az európai biztonság kérdései­vel foglalkozó bizottsága de_ cember 18—19-én kibővített ülésszakot tartott. Az ülésszak résztvevői nagyarányú tömegakciókat sürgetnek annak érdekében, hogy 1972-ben megtartsák az összeurópai biztonsági és együttműködési értekezletet. HARAMIJA LEMONDOTT Dragutin Haramija, a hor- várt kormány elnöke lemon­dott. Elhatározását szerdán hozta a szábor és végrehaj­tó tanács tudomására, azzal az indokolással. hogy a HKSZ KB 23. ülésén elszen­vedett bírálat következtében, érzése szerint, a területen megrendült iránta a bizalom és ezért nem képviselheti többé eredményesen kormá­nya álláspontját a belgrádi megbeszéléseken és a szö­vetségi szervekkel szemben. A vietnami nép győzni fog! Az Országos Béketanács el­nökségének és a Magyar Szo ­lidaritási Bizottság elnöksé­gének nyilatkozata. A békeszerető magyar nép felháborodottan fogadta a Vietnami Demokratikus Köz­társaság újabb barbár bom­bázásáról szóló híreket, han­goztatja egyebek közt a nyi­latkozat. Jól tudjuk, mi indította az USA hadigépezetét a bom­bázási parancs kiadására: miután a frontokon egyre inkább megrendül a saigoni bábhadsereg helyzete, a Pen­tagon ismét szükségesnek látta felújítani a VDK terü­lete felett a légikalózkodást, majd a bombázásokat. Az amerikai hadvezetőség. — mint már annyiszor — ismét rosszul számít. A hadüzenet nélküli háboi'ú esztendeiben a vietnami nép már számta­lanszor tanújelét adta el­szántságának, bátorságának, és annak az eltökéltségének, hogy semmiféle megpróbál­tatás neun téríti el szándéká­tól: a végső győzelemtől. Népünk nevében követel­jük, a halált hozó légierődök tűnjenek el a VDK egéről. A csődbejutott nixoni, viel- namizálási politika kudarcát sem most. sem a jövőben nem lehet ártatlan nők, gyermekek és aggastyánok iegyilkoiásávai elhomályosí­tani. Ellenkezőleg! Az újabb légitámadások csak növelik az Egyesült Államok iránt a közvélemény indulatát, rá­mutatnak az amerikai poli­tika igazi arculatára, felhá­borodást váltanak ki min­den jóérzésű emberben. Ülést tartott az Elnöki Tanács (Folytatás az 1. oldalról) erejű rendeletet alkotott a to­vábbdolgozásra ösztönző nyugd íj pótlékról. Az Elnöki Tanács megtár­gyalta és elfogadta a mező­gazdasági termelőszövetkeze­tekről szoló 1967. évi 111. tör­vény módosításáról és kiegé­szítéséről szóló törvényerejű rendeletet. A továbbiakban az Elnöki Tanács törvény erejű rendele­tét fogadott el a fogyasztási értékesítő és beszerző szövet­kezetekről. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt. Az Elnöki Tanács most el­fogadott törvényerejű rende­let« szerint az öregségi nyug­díjra jogosultság megszerzé­se után munltáb&n töltött évekre továbbdolgozásra ösz­tönző nyugdíjpótlékot lehet megállapítani. Az,Elnöki Ta­nács felhatalmazása alapján a kormány rendelettel szabá­lyozta a jogosultak körét, a jogosultság feltételeit és a pótlék mértékét. Eszerint: a továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlékra a munkavi­szonyban és a kisipari szö­vetkezetben dolgozók jogo­sultak, amennyiben a nyug­díjjogosultság megszerzése után továbbdolgoznak és nyugdíjukat nem veszik igénybe. A fizikai munkakö­rökben továbbaolgozóknak az általános szabályok szerint megállapításra kerülő nyug­díja a további munkában töltött évek után évenicént 7 százalékkal, az egyéb munka­körökben dolgozók nyugdíja pedig évenként 3 százalékkal emelkedik. Sárospataki Pedagógiai Füzetek A Magyar Pedagógiai Tár­saság borsod—miskolci tago­zata, a Pedagógusok Szak- szervezete Borsod megyei Bizottsága és a Sárospataki Tanítóképző Intézet kiadvá­nyaként megjelent a Sáros­pataki Pedagógiai Füzetek 2. száma, amely Varga Gábor- nénak, a megyei tanács el­nökhelyettesének bevezetőjé­vel csaknem mésfélszáz olda­lon. dr. Károly Tstván tanító­képző intézeti igazgató A ta­nulók társas-közösségi életé­nek szociálpszichológiai vizs­gálata Borsodban című ta- cuknámyát adja közre. Az 1972. január l-ói meg­előzően munkában töltött időre az ösztönző nyugdíjpót­lék mértéke fizikai munka­körökben az öregségi nyugdíj három-három, egyéb munka­körökben pedig egy-egy szá­zaléka. Az öregségi és rokkantsá­gi nyugdíjasok nyugdíjuk fo­lyósításának korlá tozása nél­kül eddig általában évi 6000 lórin tot kereshettek. Az új szabályozás'szerint a jövőben egy naptári év alatt általá­ban 840 órát dolgozhatnak, s erre az időre minden nyugdí­jas a végzett munkának meg­felelő munkabért Icaphat. Szo­ciális megfontolásból azok, akiknek a nyugdíja a havi 700 forintot nem haladja meg, a nyugdíj folyósítása mellett az egész évben korlá­tozás nélkül vállalhat mun­kát. Az új szabályozás 1972. január 1-én lép hatályba. Waldheim az ENSZ új főtitkára A Biztonsági Tanács kedd esti üléséről az alábbi köz­leményt adták ki: „A tanács, megvizsgálva az ENSZ-főtitkár kijelölésére vonatkozó ajánlásokat, java­solja a közgyűlésnek, hogy a világszervezet főtitkárává dr. Kurt Waldheim-et nevezze ki.” Az ENSZ közgyűlése szer­da délutáni ülésén közfelki­áltással főtitkárrá választat­ta Kurt Waldheim volt osztrák külügyminisztert Dr. Kurt Waldheim 1918- ban született az alsó-auszt­riai St. Andreawördenben, egy tanár gyermekeként. Jogi tanulmányokat foly­tatott a bécsi egyetemen. A háborúban súlyosan megse­besült, leszerelték és vissza­tért tanulmányaihoz, jogi diplomát szerzett. A máso­dik világháború befejeztével lépett diplomáciai szolgálat­ba. Az osztrák külügyminisz­tériumban dolgozott és az osztrák államszerződésről tárgyaló delegáció tagjaként Párizsban, Moszkvában és Londonban is járt. 1948 és 1951 között a párizsi osztrák követségen dolgozott követ- ségi titkárként, majd a kül­ügyminisztérium személyzeti osztályának élére került. Még Ausztria ENSZ-tagsá- ga előtt Waldheim volt or­szága ENSZ-megfigyelöje, majd 1955-től (az osztrák ENSZ-tagság kezdetétől) el­ső állandó képviselője, 1956 és 1960 között hazá­ja kanadai nagyköveteként működött, majd a külügymi­nisztérium politikai osztá­lyát vezette. Ezt követően 1964—1968-ig ismét hazája állandó ÉNSZ-képviselője volt. 1968—1970-ig Josef Klaus kancellár kormányának kül­ügyminisztere, majd 1971- ben a konzervatív néppárt jelöltjeként indult a köztár­sasági elnökválasztáson. Ez­után visszatért az ENSZ-be, ahol továbbra is hazája kül­döttségét vezette. Dr. Kort Waldheim 58 éves, nős, négy gyermek ap­ja. Amennyiben a közgyűlés jóváhagyja jelölését, ő lesz az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének a norvég Trygve Lie, a svéd Dag Ham- marksjoeld és a burmai U Thant után negyedik főtit­kára. Szuezi évforduló rayiaenöt éve, hogy Egyiptom sikeresen helytállt az am- I goi—francia—izraeli hármas agresszióval szemben, sikerült eltávolítania a Szuezi-csatorna partjáról a három támadó ország csapatait. Az 1956-os év rendkívüli fordulatot hozott a Nílus népe számára. A nyár derekán, július 26-án Nasszer elnök ujjongó százezres tömeg előtt jelentette be Alexandriában a csatorna államosítását — ezzel visszaszerezte a fellahok munkájával és százezernyi élet árán megépült nagy víziutat Egyiptom számára. Ad­dig a csatóma partján brit katonák őrködtek — nemcsak a hajóforgalom, hanem a haszon fölött is. Az átkelő hajók fizette illetékek roppant hasznot biztosítottak az angol és a francia monopóliumoknak. Az államosításba nem nyugodtak bele, ezért próbálták visszaszerezni a csatornái, a stratégiai utat és a hatalmas jövedelmet. Eden és Guy Móllet titokban megállapodott Ben Gurionnal, az izraeli páncélosok betörtek a Slnai-félszigetre, elérték a Szuezi- csatornát. Ezt követően — a békés hajózás biztosításának iirügyén — az angol és a francia ejtőernyősök elfoglalták Port-Szaid kikötőjét, ismét meg akarták szállni az egész cisa tornaövezetet. Nasszer elnök harcolt és a világpolitikai tényezők is segítették: a Szovjetunió erélyes figyelmezte­tése, az Egyesült Államoknak a kalanddal szemben akkor elfoglalt álláspontja egyaránt az agresszorok megfékezését segítette elő. A behatolók kénytelenek voltak visszavonul­ni. Ezt a győzelmet ünnepli az egyiptomi nép december 23-án. ‘•Az egyiptomi nép az évfordulón újra idegen megszál­lóktól akar megszabadulni. Újra vissza akarja szerezni jussát, a világ egyik legfontosabb víziútját. amely a Földközi- és a Vörös-tengert köti össze. Alig 167 kilomé­ter hosszú, százméternyi széles vízszalag ez, de roppant gazdasági és stratégiai fontossága van. Amikor 15 észtén - dővel ezelőtt államosították, évi jövedelme 35 millió font sterling volt. s ebből csak egyetlen millió jutott az egyip­tomi államnak, a többi az angol-francia társaság páncél- szekrényeibe vándorolt. Az egyiptomi kormány bővítette a csatornát, felfutott az olajtartályhajók forgalma, végül már percnyi pontosságú menetrend szerint egész konvojok haladtak át Port-Szaid és Szuez között — a jövedelmek 1967-re, az izraeli agresszió idejére már éri 100 millió font sterlingre nőttek. És ez hiánytalanul az egyiptomi államé volt! Ez a nagy összeg az EAK egyik alapvető nemzeti jövedelmeként az országópítő terveket szolgálta. A csatorna új ramegnyifásában sokan érdekeltek, hiszen Afrika megkerülése helyett olcsóbb és rövidebb átkötni néhány óra alatt a Földközi-tengerről a Szuezi-öbölbe. Különösen érdekelteik ebben Európa országai. A SBOvjet- unió is kívánja a csatorna megnyitását, mert közvetlen összeköttetése lehetne a mediterrán medence és az Indiai- óceán között. Az egyiptomiaknak — az említett gazdasági előnyökön kívül — politikai sikert jelentene a részlege*: izraeli csapatkivonás is. Ezért javasolta Szadat elnök a csatorna megnyitását. Egyiptom véleménye világos: a csatornát csak akkor le­het megnyitni, ha ezzel nem tartósítják az izraeli meg­szállást, hanem az egyszersmind a teljes kiürítés kezdete is lenne. Vagyis olyan gyakorlati lépés, amely elvezet az egész rendezéshez, annak elválaszthatatlan része, beveze­tője: a béke nyitánya a Közel-Keleten. Jelentés Szófiából Kedd este kevéssel a szó­fiai repülőtérről történt fel­szállása után lezuhant a bol­gár légitársaság Szófiából Al­gírba indított n—18-as típusú külön gépe. A gép fedélzetén tartózkodó 73 szemelj' közül huszonnyolcán életüket rész. tették. A szerencsétlenség okai­nak kivizsgálására kormány- bizottságot állítottak fel. AZ EGYIK ÉNEKES úgy érezte, hogy berekedt, sze­rezzenek neki tojássárgáját, vagy legalább cukros vizet. A kosztümök egy része bent maradt a faluban, a film- híradósok kábelei összekeve­redtek a tv-sekkel, bedög­lött egy magnó, az egyik ze­nekarnak elromlott az erő­sítője, a színészek nem tud­ták a szövegüket, egy opera­tőr berúgva érkezett, egy gi­táron elpattant a legfonto­sabb húr, hol a legközelebbi hangszerbolt? És így to­vább. De tizenegy óra ötvenkor. amikor Gaál Feri felmászott a sufni tetejére, és a körzet­parancsnokságtól kölcsönbe kapott kézi hangerősilőbe be­leordította: „Mindenki a he­lyére! Hét perc múlva adás!", egycsapásra minden elren­deződött. Középen ott állt Bártik élvtárs, elegáns, világosszür­ke ruhában, kihajtott nyakú, fehér ingben, kezében a pa­pír, az ünnepi mondókával, előtte három mikrofon. És tó virított mellette színes népviseletben, piros csiz- mácskában, virágos ingváll- ban? Gitta, a manöken. Ezüsttálcát tartott kecsesen a kezében, rajta parányi cipó, csipetnyi só. Bár elekor inár köztudott volt, hogy az űr­hajó a fejük., fölé emelkedik majd, semmiképp sem le­hetséges, hogy Hax-nak át­nyújthassák ezt a jelképes ajándékot, azért Gitta na­gyon jól mutatott Bártik elvtárs mellett. Tőlük jobbra, egy hosszú asztal mögött ült a proíesz- szor úr, egy külpolitikai és egy sportkommentátor, a si­keres színpadi szerző, és még sokan mások, akik majd egyszerre fognak beszélni a legkülönfélébb fontos témák­ról, hadd okuljon a világ­mindenség. Mögöttük a vil­lámjelenetek szereplői, sza­valóművészek és pantomi­mesek sorakoztak fel. A bal oldali terepszakasz a dalnak és a táncnak van fenntartva. Sebtében ácsolt kisebb-nagyobb pódiumok, rajtuk torzonborz zenész- fiúk, Hong Kong-i pizsamá­tól a líbiai humuszig a leg­változatosabb öltözékekben, mini-midi-maxi szoknyás, forrónadrágos és nagyesté- l.vis énekesnők, szmokingos és apacsruhás énekesek, szín- pompás látvány. Hát még majd, amikor egyszerre kezdenek dalolni beat-et, dzsesszt, magyar népdalt, ci­gányéneket, Mozartot! A pó­diumok között lesz szalon­tánc, csárdás, csűrdöngölő és shake. Tizenegy óra ötvenhat perc. Csikorgó-súriódó zaj, nem erős, de a platón olyan nagy' a csend, hogy messze elhaj­lik. Az űrhajó három lába ru­gózik néhányat, Ceil oki a gömböt a levegőbe, vagy háromemeletnyi magasságba. Ott lebeg. Most már szorgalmasan dolgoznak a lenti felvevőka­merák, az izgalomtól elfúló hangon közvetítenek a ri­porterek. A gömb aljából előbb egy fényes rúd nyúlik ki, majd a rúd oldalából küllősze- rűen egy sor hosszú, vékony pálcika. Vízipálma, koroná­val lefelé. Az űrhajó fala halvány izzásba kezd. majd fokozó­dik a sugárzás, sárgás-piros színben ég az egész gömb. — Most! — kiáltja a kézi hangerősilőbe Gaál Feri, s mór beszélnek az előadók, szavalnak a szavalok, fel­csendülnek az első zenei tak­tusok, a táncosok is ropják már. Megejtő egyveleg. Az űrhajó adó-vevő an­tennájának közepén levő ap­ró, szinte észrevehetetlen homorú tükör lassan elfor­dul, megdől, sugárba fogja a kőkupacot a telek túlsó szög­letében. Minthogy ez a te­représz nem esik bele a föl­di televíziós és filmkamerák látómezejébe, a felvételre ki­jelölt négyzetbe, itt alig né­hány ember tartózkodik. A falusi öregasszonyok fe­kete ünneplőjében és mél­tóságteljesen özvegy Pauk Antalné áll a halom tetején. Mellette a lánya. Erzsiké, miniszoknyában, könnyű, vi­lágos blúzban. Az izgalom­tól kipirult arccal nézegeti a lentebb álló, ágáló, ének­lő, táncoló sok híres sze­mélyt. Közben lassú, ősi ütemben mozog jobbra-bal- ra a felsőteste, a kicsit rin­gatja a karjában, fel ne sír­jon. meg ne zavarja a világ produkcióját. Lábánál a fia­tal bakkecske, Samu szemlé­li figyelmesen a környéket, mi kárt tehet majd éjszaka, amikorra elkotródik ez a sok felesleges kétlábú, csend lesz, sötét lesz, és beköszönt a bosszú órája. Kissé oldalt szeplősképü kamasz, ifjabb Safranek Má­tyás ül egy lapos sziklada­rabon, kezében „A tűz csi­holó!” című versgyűjtemény. szemébe lógó haja eltakarja homlokán a tapadókorongot. Mozgó szájjal, de hangtala­nul olvassa a költeményt: Kezdetben teremte isten a mennyet és a földet, ezután, mikor eljött az ideje, bolygókat rakott az égre és megpihent a hetedik napon. Milliárd evek óta az ember, kit saját képére és hasonlatosságára teremtett, oercnyl pihenés nélkül, a maga fe Isza bad ült érte lm ével, félelmet nem ismerve, egy októberi éj derült egere más bolygókat rakott, hasonlatosakat azokhoz, melyek foroglak a világ teremtésétől fogva, Inten. Ez a kép röppent lel a Földről, ezek a gondolatok szálltak a magasba, hogy el­ső híradásként mutassanak* jelezzenek valamit a koz­mosznak, a Naptól számított harmadik bolygóról És aztán visszahúzódott a gömb belsejébe az adó-vevő szerkezet, az űrhajó megló­dult, szempillantás alatt el­tűnt a bárányfelhők mögött. (Sutvuiore t*uaslmodo köl­teményét Képes Géza for­dította magyarra.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents