Észak-Magyarország, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-02 / 284. szám

É$ZM-MAG¥ftRORS2áG 4 1971. «fee. 2., csütörtök MIRE JÓ A MŰVÉSZET? Filmjegyzet j A polgármester hatni akar Mariéra Ma este a lelcví/jóban: film Mezőkövesdről VI. Miért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az embe­riség, amióta csak leszállt a fáról és két lábra állt? Képzeljünk el egy teljesen zárt kis szekrényt, melyet belülről két részre oszt egy fal. Ezen a falon van egy kis lyuk. Most még azt kell elképzelni, hogy a kis lyu­kon át egy parányi anyagi részecske rendkívül nagy se­bességgel szaladgál ide-oda. A kérdés az, hogy az idő egy megmérhető pillanatában hol van ez a ids elemi részecs­ke; a szekrény melyik, ré­szében? Azt gondolnánk, a válasz csak kétféle lehet: vagy az egyik felében, vagy a másikban. Pedig, ha a ré­szecske elég kicsi, a sebes­ség pedig elég nagy, akkor a kétféle válasz közül egyik sem igaz; a részecske, mint energia, mint egy állapot, a szekrény mindkét felén egy­szerre van jelen és egyszer­re hiányzik. Elképzelni ugyan elég nehéz ezt, de a tudó­sok bebizonyították. Annyira ez a valóság, hogy a legpon­tosabb tudomány, a mate­matika képfleteivel le is le­het írni ezt az ál' pótot. Ma­gyarán: számolni lehet ve­le, építeni rá, mint a fizika egyik törvényszerűségére. © Mi köze a fizikának a mű­vészetekhez? Talán több, mint első pillanatban gon­dolnánk. A fenti példát, a szekrényüyukon át szaladgá­ló elemi részecskével, a mo­dem fizika egyik legkivá­lóbb képviselője, Heisenberg írta le, hogy magunkfajta laikusok előtt megvilágítsa, miért oly nehéz szemléletes­sé tenni és megértetni a mo­dern fizika alapelveit. A példa mellett másról is irt. Arról, hogy Koppenhágában, ahol fiatal kutatóként, mun­katársaival új fizikai tör­vényszerűségekre jött rá, egy éjjel pihentetőül sétálva tette meg az utat hazáig. A természet csábítóan hirdette a tavaszt, az élet megújulá­sát. S akkor megrettent. Va­jon felfedezéseik nem fog­ják-e szétrombolni az embe­rekben a hitet erről a har­móniáról? A feltett kérdés­re nem válaszolt, de élete .bizonyítja, hogyha a tudo­mány meg is ijed új felfe­dezéseitől, az nem akadá­lyozhatja meg az ismeretek nyilvánosságra hozatalát. Végül is miért érdekes mindez a művészetek szem­pontjából? Azért, mert az emberek túlnyomó többsége ma már elhiszi, hogy a vi­lág, a természet nem olyan, mint ahogy harminc, vagy ötven évvel ezelőtt az isko­lában tanultuk. Elhisszük, ogy a természetben nem­csak harmónia van, hanem diszharmónia, nemcsak logi­kus törvényszerűségek, ha­nem a logikának ellentmon­dó részletek, nemcsak válto­zatlanság, állandóság, hanem szüntelen változás és az ál­landóság hiánya — egyszer­re. Rendszerint így fogalmaz­zák meg a kifogásokat, a modern zene-, képző- és színház-, vagy filmművészet egyes produkciói láttán. Is­mételni kell: gyakran ugyan­azok fogalmaznak így, akik nagy izgalommal olvassák például' az Élet- és Tudo­mányt-!, s benne a kozmikus tér görbületéről, a jövő űr­utasainak földön kívüli „idő­Az Új Írás decemberi szá­ma mellékletként tizenhét" mai magyar író és költő val­lomását közli, amelyben be­mutatja dolgozószobáját, vall munkájáról, kedvenc tár­gyairól, műhelyének szelle­méről, emlékeiről. A tizen­hét író alfabétikus sorrend­ben: Csurka István,. Déry Ti­eltolódásáról” szóló cikkeket. Ám a művészetben ugyan­ennek a tükörképét nehe­zen, vagy egyáltalán nem is­merik fel. Miért? Hát ugyanarról van szó a modern műalko­tásokban is, mint a korsze­rű tudományban ? Igenis, meg nem is. Egy műalko­tás — akár régi, akár új — ritkán, vagy alig vállalkoz­hat arra, hogy a tudomány új felfedezéseit népszerűsít­se. Akik — a művésszel együtt — többet tudunk a világról és magunkról, mást tudunk a világ egészéről, mint ötven, vagy száz esz­tendeje. Tudjuk például, hogy e század a technikai civilizá­ció nagy korszaki, s azt is, hogy a világtörténelem leg­nagyobb embermáglyáján ugyanebben a században öt­millió emberi test füstje szállt a levegőbe. Megéltük, hogy az első ember a Hold­ra lépett, miközben ugyan­ennek a nemzetnek a fiai, ugyanakkor bombákat szór­tak a gyerekekre és asszo­nyokra. Ismerhetjük Heisen­berg magyarázatát a szek­rényben cikázó elemi ré­szecskékről, és láthattuk a modem fizika nagyobb di­csőségére a gomba alakú fel­hőt, meg a hirosimai ember­roncsokat. A képernyőn lát­juk, hogy ugyanabban a percben a föld túlsó oldalán ki lő gólt az ellenfél kapu­jába, s nem tudjuk, hogy a szomszéd lakásban három napja elhagyatottan meg­halt egy öregasszony!! @ Mert mindez együtt van jelen a világ „szekrényé­ben”. Ami egy pillanatra sem jelenti azt, hogy nincs progresszió, hogy nincsenek félreérthetetlen tendenciák, hogy az emberiség nem egy­értelműen halad most már — Marx szavaival — egy valódi, egy igazi történelem felé. Mert ugyanebben a században zajlott le a forra­dalom, amel.v kaput nyitott e felé az új történelem fe­lé! Akkor hát a művész csak a rosszat, a torzat, a logi­kátlant, az időtlenséget áb­rázolhatja? Ez talán még egyoldalú bb és képtelenebb követelmény lenne, mint ez a mostani, elég széles kör­ben megfogalmazott igény: ,,A művészet úgy szórakoz­tasson, pihentessen, hogy közben harmóniát sugalljon — mert ez megnyugtat. Er­re a nyugalomra pedig olyan nagy szükségünk van a mai zaklatott, zajos világ­ban, mint egy fialat kenyér­re.” A kívánság lényege itt alighanem a megfogalmazás végén bújik meg. Aki mun­káját csak fárasztó nyűgnek érzi, emberi kapcsolatai zi­láltak, vagy egyáltalán nin­csenek, vagy akár csak egy­szerűen fáradt — s nem ke­vés ilyen ember van —, rendszerint az tiltakozik fennhangon a modern mű­vészetek bizonyos formái, stílusjegyei ellen. Meg lehet érteni ezt a tiltakozást, s ta­lán segíteni is kell, hogy afféle szódabikarbónát és idegnyugtatót pótló művek is szülessenek. Csak abba nem szabad beletörődni, hogy ez legyen a művészet mércéje, hogy ezek a tiltakozások szabják meg a művészet fej­lődését, ennek megfelelően kapjon támogatást, vagy szégyenbélyeget egy-egy mű. Bcrnáth László bor, Galambos Lajos, Garai Gábor, Illés Béla, Illés End­re, Illyés Gyula, Juhász Fe­renc, Karinthy Ferenc, La­dányi Mihály, Lengyel Jó­zsef, Mándy Iván. Nagy László, Örkény István, Vas István, Weöres Sándor, Zelk Zoltán. Elég ritka az olyan film, amelynek az első kockáján megjelenik a felirat: a kö­vetkező látnivaló szigorúan csak 18 éven felülieknek va­ló. Nelly Kaplan filmje va­lóban megérdemli ezt a meg­kötést. Felnőtteknek viszont nagyon jó szórakozás. Tipi­kusan francia történet, egy kis francia falu tükrében tu­lajdonképpen az álszent pol­gári erkölcsöket állítja pel­lengérre. Központi alakja Marie, a falu leggazdagabb birtokosnőjénél szolgáló, egy­ben a beteges hajlamú bir­tokos asszony szerelmi part­nere , is, holott egészséges, sőt, nagyon is egészséges ösz­tönéletű teremtés, alá bo­szorkánynak titulált, és a fa­Kalandos román filmtörté­net a hét másik újdonsága. A kalandfilmeknek mindig nagy a vonzereje, a legkü­lönbözőbb korosztályokban. Dinu Cocea rendező bőven él a kalandfilmek megszo­kott sablonjaival, és még a főcím előtt úgy ismerjük meg az Anghel nevű főhőst, a későbbi betyárkapitányt, hogy egymaga ver szét egy legalább harmincfőnyi társa­ságot, s a későbbiekben sincs hiány betyáros lovas­vágtákban, kézi tilsakban, na­gyokat csattanó csapásokban, és szép nők is akadnak bő­ven, meg persze, szerelem is. Úgy, ahogy az kalandfilmek- ben illik. És jelen van, mint kalandfilmekben illik, az el­nyomó elleni lázadás, a nép pártján álló betyár, s min­den olyan történés, minden olyan jellemvonás, amely nélkül nem kalandfilm. a ka­landfilm a Királylány a fe­leségem óta. Hogy mégsem lehet teljesen elégedett a ka- landfilmkedvelő közönség sem, annak az az oka, hogy amikor a betyárlcapitány Segít a vibrátor A közelmúltban egyszerű, ám rendkívül gazdaságos, USA-gyártmányú fesztelení- tő vibrátort vásárolt a Diós­győri Gépgyár, több mint 4 ezer dollár .értékben. A ké­szülék hegesztett konstruk­ciók és öntvények fesztelení- tésére ^alkalmas. Jelentősége rendkívül nagy, hiszen a Di­ósgyőri Gépgyárban mintegy 1500 féle egyedi gépi beren­dezést gyártanak, amelyek­hez nagy mennyiségű önt­vényt használnak fel. Isme­retes azonban öntödéink szűk kapacitása, amely orszá­gos probléma. Az olykor kró­nikus öntvényhiány nem egy­szer az exportszerződések tel­jesítését is akadályozza. A DIGÉP-ben ezért a jö­vőben szeretnék csökkenteni az öntvény-, s fokozni a kor­szerű, hegesztett konstruk­ciók alkalmazását. Erre a feladatra készülve vásárol­ták az USA-gyártmányú vib­rátort. A szocialista országok vál­lalatai közül egyedül a Diós­győri' Gépgyár rendelkezik ilyen berendezéssel. lu társadalmából kiközösített anyja után úgy áll bosszút a falu álszent társadalmán, hogy magába bolondítja a férfialtat, szerelmi kapcsola­tot létesít velük, s így a fa­lu minden pénze, sőt, moz­gatható értékes ingósága is hozzá vándorol. Sziporkázó humor, borsos pikantéria, szokatlanul merész szituációk váltják egymást a mindvé­gig roppant érdekes, kelle­mesen szórakoztató, soha­sem ízléstelen filmtörténet­ben. A főszerepet a magyar Falak című filmből ismert Bernadette Lafont játssza, akinek egyéni varázsa, szép­sége könnyen érthetővé teszi a kis falucska férfi ainak he­nincs jelen, a képsorok okos­kodott, bizony-bizony néha unalmasak is. De aki szereti a kalandfilmet, talán megbo­csátja ezeket a kisebb idő­kieséseket. A sok izgalmas verekedés, hajsza mellett a legfőbb értéket a román he­gyek, havasok szép képei je­lentik. (bm) Ma este !! órakor borsodi témájú dokumentumfilmet sugároz a televízió. A Tart­son velünk Matyóíöldre! cí­mű. ötvenöt perces filmet Major Sándor szerkesztette, operatőrje Neumann László, rendezője B. Megyeri Gab­riella. A film „riportere” dr. Romany Pál, az MSZMP Bács megyei Bizottságának A Tiszai pályaudvaron munkásvédelmi arkétot ren­deztek a szakszervezeti bi­zottság kezdeményezésére. A tanácskozáson az állomás kö­zépvezetői és dolgozói közül mintegy százhúszan jelentek meg. Ott voltak a Vasur^s Szakszervezet területi bizoti. ságának és a MÁV-igazgató­Kitartó és következetes küzdelemben születő eredmé­nyekről és meg-megújüló ne. hézségekről adott számot az ózdi alkoholizmus elleni tár­sadalmi bizottság napokban tartott ülése. Dr. Kaposvári István, az alkoholelvonó szakrendelő vezető főorvosa számolt he a végzett munkáról, majd több hozzászóló az alkoholizmus elleni küzdelem össztársadal­mi jelentőségét hangoztatta. Változatlanul nagy fontos­ságot tulajdonítanak a meg­előzésnek. s mindenekelőtt az ifjúság körében végzendő ne­velő munkának. A Vendéglátó és az Elei­első titkára, aki korábban, több mint húsz évvel ezelőtt Dél-Borsodban dolgozott, s most, mint régi ismerős tért ide vissza, hogy felidézze a felszabadulás előtti múltat, és húsz év fejlődését. A filmben megszólal a járás több vezetője, valamint Vas­kó Mihály, a Borsod megyei Pártbizottság titkára is. ság munkásvédelmi felügye­lői is. Az ankéten Erdélyi János állomásfőnök számolt be a munkásvédelmi hónap ered­ményeiről. Ezt követően in­tézkedési tervet fogadtak el, amelynek megvalósítása a forgalom zavartalan lebonyo­lítását segíti a Tiszáin. miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat képviselői a fellendült üdítőital-fogyasztás jelentő­ségét méltatták. Csak az óz­di éttermekben hetenkent több mint 9 ezer colát adnak el. Kifogásolták, hogy iskolai, rendezvényeken olykor sze­szes italt árusítanak. A VOLÁN képviselője a gépkocsivezetők gyakoribb szondázásának hatékonysá­gáról és az ezzel járó szigo­rú felelősségre vonásról be­szélt. A városi és járási főor­vosok a kényszerelvonó ke­zelések adminisztratív nehéz­ségeit taglalták. December 4-én megnyílik Miskolc, Széchenyi u. 90. sz. alatt (Ady-hídnál) az LM. Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat és a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat közös üzemeltetésében a a megye egyik legkorszerűbb ruházati boltja, férfi, női. gyermek kötöttáru, fehérnemű, harisnya, rövidáru cikkek NAGY VÁLASZTÉKBAN! Tizenhét író vallomása vületét. Munkásvédelmi ankét a Tiszai pályaudvaron Küzdelem az alkoholizmus ellen I igtpfapítÉii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents