Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-07 / 263. szám
1971. nov. 7., vasárnap ES2AK-MAGYARORSZAG 5 A rádióhuitúnwk még a déli harangszót sugározzák az éterbe. A fő- és a mellékvonalon indulnak, vagy már az acélsíneken zúgva, dohogva robognak a munkásvonatok a megye szíve felé. Félóra még, s a Tiszai pályaudvar aluljárójából nagy lüktetéssel kezd áram- lani az utastömeg. A pályaudvarral szemben, a Szinva-parton külön autóbuszok állnak. A két nagy üzembe, az LKM-be és a DIGÉP-be szállítják a vonattal érkező dolgozókat. Az első kocsi roskadásig telve indul. Egy másikon rövid ideig, a következő munkásvonat érkezéséig kevesen vannak. — A DIGÉP-ben a fűrészgépen dolgozom — mondja a várakozók egyike. Jól megtermett, szimpatikus férfi Juhász István. — . Huszonöt éve dolgozom ott. s azóta Nyékről járok he. Nekem nincs messze az utazás. Juhász láthatólag jó barátságban. van Farkas Lajossal, a gépgyár segédmunkás-csoportvezetőjével. Farkas már messzebbről, Mezőkeresztesről jár be. Farkas valaha a kőművesek mellett napszá- moskodott, s 1945-ben választatta a gyári munkát. Az utazásról ezt mondja: — Nekem két bérletet kell kivennem. Ugyanis, a községtől is autóbusz visz az állomásra. S mennyi időt vesz el a bejárás? Most fél 12 előtt 10 perccel indultam, és éjfélre leszek otthon. Szó esők a falu új vonzásáról. Mezőkeresztesen is van a tsz-nek ipari üzeme. Ügy, vagy jobban is tud fizetni, mint a gyár. Mindkét ember azonban ezt mondja: — A mi egész életünket a gyár tölti lei! Egy harmadik ember, Szarka László, hosszú ideig csendben hallgat, majd bekapcsolódik a beszélgetésbe. — 1950-ben jöttem a Lenin Kohászati Művekbe^ Szakmát tanultam. Hőkezelő vagyok. Ónodon lakom. Onnan először autóbusszal Nyékre utazom, s ott szállolt a vonatra. Egy időben kovácsként dolgoztam a tsz-ben is. De most már nem megy. Nem bírja az ember két helyen. Mire a műszaknak vége és hazaérek, már nincs kedvem máshoz. A bcs/éhclésl lát1^: an az autóbuszban ülők is figyelik. Egy munkásasszony leszól: — Most rosszkor jöttek. Reggel kell megnézni az utazást. Nem férni fel a vonatra, és verekedni kell a helyért az, autóbuszban. A lenn állók rábólintanak, hogy ez biz’ így van. Nyék- ládházán sokszor már csalt a vonat lépcsőjére férnek fel. Űj vonat érkezik, s új utastömeg rohan az autóbuszokra. — Naponta hatvanezer ember jön a várasba — ltözlik a Tiszáin. — Igaz, nincs statisztikánk róla, de ezek nagy része a környező községekből, vagy a távoli falvakból jön munkába. Nálunk, a csomóponton a dolgozók het- ven-nyolcvan százaléka vidékről jár be. Vannak helyek — Nyék, Onga, Hernád- németi — ahonnan 15—17 perc alatt, tehát hamarabb beérnek, mintha a Kiliánnál laknának. De hát vannak, akik messziről, járnak be, olyanok is, akik egy szolgálatért 8—10 órán át utaznak. Mintegy hatezer ember jár be vidékről a Lenin Kohászatba. Sokan jönnek Mezőkövesdről, Keresztesről, s a bükki falvakból. Találomra szólítunk meg egy embert, a g, ír nagykovácsműhelyében. — 1950-től dolgozom itt,áz abroncshengerlőnél — mondja Filepkó Balázs — Hemád- nómetiből járok be. Ha délelőttös vagyok, fél négykor kelek, s fél négykor vagyok otthon. A munka? Huszonegy éve csinálom, szeretem is a munkámat. Én innen csak egyszer, a nyugdíjazáskor megyek el. A finomhengermű melegedőjében Nyilas Sándor szocialista brigádjának tagjai jó étvággyal falatoznak. — A munka nehéz, kell a kalória — mondják. Sokan már ide is fáradtan érkeznek. — Én Göneruszkáról járok be — mondja két harapás között Hanics András, hengerész. — Ma például hajnali háromkor keltem. Jó kilométerre van az állomás. És Hidasnémetiben át kell szállni a másik vonatra. Este 7 lesz mire hazaérek. Mindeneim megvan, ami kell. OTP- segítséggel hazat építettem, van mosógép, rádió, tv, csak- hát időm nincs a pihenéshez, a szórakozáshoz. 'Különösen rossz nekem a délutános műszak. Másnap hajnali négy óra van, mire hazaérek. — Én minden műszak előtt sétálok egy jót — szól Kocsis Lajos. — Szalaszenden lakom. Az állomás négy kilométerre van. Autóbuszt a reggeli műszakhoz nem biztosítanak. Most még jó, kibírható. De igen kegyetlen az utazás, ha zuhog az eső, s ha nagy a hófúvás. — Előfordul-e kimaradás? — Nálunk?! — csodálkozik el a két ember, aki már tizenhárom éve jár dolgozni a kohászatba. Elmesélik, volt eset, amikor a délutános műszakból a vonattó hajnali 5 —6 órára értek a hófúvás miatt az állomásra. Volt, amikor csali két és fél órát töltöttek a családdal, s már indultak vissza a következő műszakra. /? fii fffpapi foglalkozunk vele, tudományos szintű vizsgálatokat végeznek, hogyan is leéli biztosítani elfoglaltságot a szabad szombatokra. Róluk, a bejárókról kevés szó esik. Legtöbbje pedig egy életre eljegyezte magát az üzemmel, a vállalattal, kiváló dolgozó címmel, szocialista brigádtagsággal dicsekedhet, amelyet a jó, szorgalmas munkával érdemelt ki. Pedig nekik — a közelben lakókkal ellentétben — minden műszak hosszú utazással kezdődik és végződik... Csorba Barna November 7. tiszteletére Új Bakások, iétesstBO&niyek átadása Mint más években, az idén is sok helyen új létesítmények átadásával köszöntik és ünnepük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének évfordulóját — a lakosság és az éoitő, vagy építtető vállalatok egyaránt Dr. Bucskó Mihálytól, a Borsod megyei Beruházási Vállalat igazgatójától kaptunk tájékozta-, fást: milyen építkezéseket ad át november 7. alkalmából a vállalat. — Több létesítmény építését fejeztük be hangzott az igazgató válasza. — Elsőként a gazdag múltú mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezetét említem, amely november 4-én ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. Ezen a napon adtuk át a Matyóház korszerű, új üzemépületet. Mezőkövesden elkészült a 16 lakásos KISZ-lakohaz amelynek átadása megtörtént. Az esztendő végéig ugyancsak Mezőkövesden még további 48 KlSZ-la- kást ad át a vállalat fiatal tulajdonosaiknak. Edelényben 24 lakás készült el. Sátoraljaújhelyen 48 család ünnepli november 7-ét a vállalat által kiviteleztetett új lakásokban. A beköltözés megkezdődött. November 30- ig ugyancsak Sátoraljaújhelyen még további 32 új lakást ad át a vállalat az idei építőmunka eredménye 't. Encsen 12 új szövetkezeti lakás készült el. Leninvárosban 137 lakás építését fejezték be. Átadásukra azonban csak az ünnep után kerül sor. Kazincbarcikán a vállalat által kiviteleztetett 114 új lakás készült el. Az átadást meg is kezdték, de le kellett állítani. A gázrendelet miatt a beüzemelést nem lehet elvégezni. Egyelőre várni kell. Így az örömbe bizony üröm vegyül. 114 új lakás készült el Özdon is. Á műszaki átadás folyamatban van, a lakók azonban csak néhány hét múltán költözhetnek. Borsod megye három nagy településén — Leninvárosban, Kazincbarcikán és Özdon — több járulékos beruházást is befejezett november 7-re a vállalat. A felsoroltakon kívül több, más, jelentősebb beruházás megvalósulásával foglalkozik a Borsod megyei Beruházási Vállalat. Köztük az új megyei és városi könyvtár építésével, amely 300 000 kötetes lesz, és 25 millió forint költséggel készül. Szendrő és Parasznya községekben „Hunnia” típusú, könnyű építőszerkezet- ből 60—60 férőhelyes óvoda épül, férőhelyenként 25 000 forint költséggel. Ez az ősz- szeg csak egyhannuda az óvodaépítés korábbi költségeinek. A szendrői és pa- raszmyai óvodák műszaki átadására november 30-án kerül sor. Sátoraljaújhelyen elkészült az új, korszerű tejüzem és a hűtőház is. Naponta 30 ezer liter tejet lehet fogadni, hűteni és feldolgozni benne. Hamarosan befejezi a vállalat a sátoraljaújhelyi kenyérgyár építését is, ahol naponta 70 mázasa kenyeret lehet majd sütni. Az olaj majd a Volga mellékéről jön a Barátság II. távvezetéken,, az emberek, akik a szovjet—magyar határnál, Tiszaszentmártonnál átvezetik a távvezetéket; a Tisza alatt, a Don mellől jöttek. — Félszáz tagot számláló csoportunk annak a víz alatti csővezeték építésére specializált vállalatnak része, amelynek a központja Akszájban van — mondotta L. I. Naj- gyonov, a csoport vezetője. — Nekünk az a feladatunk, itt, Magyarországon, hogy a szovjet—magyar határt képező Tisza-szakasz alatt átveJ zessük a távvezetéket, és eljussunk a Barátság II. magyarországi szakaszának O- pontjáig, ami magyar területen van, a folyótól mintegy 800 méterre. A csoport egyébként a Kő- olajvezeték Vállalat kiavár- dai építésvezetőségének telephelyén állomásozik, itt laknak a szovjet szakemberek, a modern, jól felszerelt és berendezett lakókocsikban. A csoport néhány tagjával azonban Fényaslitkén találkoztunk, ahol a Barátság II. kőolaj-távvezeték fogadó- állomása és szivattyúberendezései épülnek. — Akszáj, ahonnan jöttünk — mondotta Najgyonov mérnök —, a rosztovi területen van, szinte Rosztov külváro* sánalc számít. Nagyon mesz- szi vagyunk szülőföldünktől, mégis otthon érezzük magunkat. És ennek az az oka, hogy nagyon kedvesen fogadtak bennünket, nagy gondoskodással, ahogy a magyar elvtársak is mondták, fontos emberéknek kijáró tisztelettel. Ezt a fogadtatást, a rólunk való gondoskodást ezúton, az önök lapján keresztül is szeretném csoportunk nevében megköszönni. A csoport tagjai nagyrészt fiatalok. Fiatalok, de nagy tapasztalattal rendelkeznek. G. E. Zdobnyikov, A. A. Scsi- ponyikov, N. I. Csernis gépkezelők, A. V. Nyityaga gépkocsivezető és A. I. Nyekra- szov búvár már sok nagy munkában vett részt. Legutóbb Kijev mellett, a Dnyepernél, illetve a Dnyeper alatt dolgoztak, szintén távvezeték-építésnél. Most pedig itt vannak, Magyarországon. Speciális munkájuk állandó vándorlásra készteti őket. Ezért nem szokatlan, és nem meglepő, hogy — mint most is —, ha van egy kis idejük, szívesen beszélnek szülőföldjükről, családjukról. A Don melletti Rosztov, il- letye annak külvárosa Alt- száj — ahonnan jöttek — szinte mindennapos témájuk. Olyan kedvesen tudnak beszélni a közel 800 000 lakosú területi székhelyről, ami folyami és tengeri kikötő, egyszersmind „a Kaukázus kapuja” is, mint általában azok az emberek, akik ritkán látják szülőhelyüket. E. V. Szorokin, a csoport 42 éves gépészmérnöke is szívesen beszél családjáról, otthonáról. — Ahhoz, hogy a nagy Szovjetunió bármelyik távoli területén, vagy itt, Magyar- országon nyugodtan dolgozhassunk, a nap minden órájában tudnunk kell. hogy otthon minden rendben van — mondotta a gépészmérnök. — Nekünk itt nem kis feladatunk van, tőlünk is függ. hogy a Szovjetunióból, a Barátság II. távvezetéken időben meginduljon az olaj szállítása a testvéri Magyarországra. A Tisza keresztezésének előkészületei már megkezdődtek. Háromszázhúsz méter hosszúságú, 600 milliméter átmérőjű csővezetéket kell lefektetnünk a Tisza medrében, és meg kell épíL. I. Najgyonov csoportvezető mérnök lenünk a magyar partszakasztól mintegy 800 méter hosszúságban is a távvezetéket. Itt, és így kapcsolódik a mi munkánk a magyar élvtársak munkájához. A terv és a szerződés szerint az egyik szál csövet még az idén, a tartalékcsövet pedig a jövő évben kívánjuk lefektetni. Egyébként a Tisza medrében elhelyezendő csövek hegesztését és különleges szigetelését a magyar partszakaszon végezzük el, mivel itt kedvezőbbek a viszonyok az áthúzáshoz is. Najgyonov csoportvezető mérnököt arról kérdeztem, mi volt eddig a legnagyobb, hasonló jellegű munka, amiben részt vett. A negyvenhárom esztendős gépészmérnök elgondolkozott, majd ezt mondta. — A csővezetékek víz alatti építése mindenütt nehéz. Sok folyót ismerünk már ilyen szempontból. A legnehezebb, a legnagyobb munka, amiben részt vettem, azonban mégis 1969-ben zajlott le, amikor a Szovjetunió egyik legnagyobb folyóját, a Jenyiszejt kereszteztük, két nagy átmérőjű gázvezetékkel, két kilométer hosszúságban és 45 méter mélységben. A munkák nagyon próbára tették embereinket. Nemcsak a munka volt nehéz, hanem az időjárás és a természeti viszonyok miatt a munkakörülményéit is. De végül mégis sikerült úrrá lenni a nehézségeken, végül mégis az ember győzött. Itt is az ember akarata fog győzni. Úgy tudom, hogy á Barátság IÍ. kőolaj-távvezetéken érkező olaj egy részét fiatal városuk, Lehinváros határában épülő olajfinomító fogja feldolgozni. Nagyon örülünk, hogy részesei lehetünk a munkának, amelynek következtében Lenin hazájából Leninvárosba érkezik majd az olaj. Az univerzális szakemberekből álló, jól összeszokott csoport ma, november 7-én, itt, Magyarországon, velünk együtt ünnepli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulóját. Kívánjuk, hogy a jól végzett munka örömével érezzék jól magukat körünkben, közös ünnepünkön, hogy a Barátság II. kőolaj-távvezeték szovjet és magyar építői koccintsanak ezen a napon a — barátságra. Szöveg: Oravec János Kép: Szabados György A szovjet csoport néhány tagja: (balról jobbra) A. V. Nyt- (yaga, N. I. Csernis, A. 1. Nyekraszov, A. A. Scsiponyikov és G. E. Zdobnyikov.
