Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-28 / 281. szám
19W. nov. 28., vosárnop ÉSZAK - WAGVA RORSZÄG 3 Több becsületet a munkának! A szavaikat vo~fi'' kémsffú7ts is megyünk, nagyszerű dolgokkal találkozhatunk. Megcsodáljuk az Erzsébet- hidait, a metrót. De hát Ugyan Iliinek jut eszébe róla a rudabányai ércbányász, a diósgyőri kohász? Pedig e munka az érc, a szén bá- nyászásával kezdődik, a vasutasok munkájával, majd az acélgyártással folytatódik. Gyönyörködünk az új lakónegyedekben, ahol a beköltözéskor felharsannak a csilingelő gyermekhangok, beköszöntenek a kulturál•BARMERRE tabb körülmények, a fürdőszobák, a modern bútorok, a tv-k és a gépkocsik. De gondolunk-e az új lakónegyed láttán az építőkre? Azokra az emberekre, akik a hőségben és a fagyban ásták az alapokat, termelték a mészkövet, a cementet, fáradoztak a szállítással, az építéssel? Amulunk a technika vívmányain: a számítógép tudásán, a kutatólaboratóriumok csendjén, a hajó- és repülőcsodákon. De hát mindez az emberi agy, a töprengés, sok fizikai erőfeszítés, fáradság, a hőségben és a fagyban végzett kemény munka eredménye, fis sokszor e 'technikai csodák építői, megalapozói rozoga villamosakon, autóbuszokon, olykor döcögő és zsúfolt vonatokon utaznak a munkahelyre, az otthonukba. És talán az üzemben ma sincs olyan körülmény a számukra, amilyet joggal elvárnak, Miért beszélünk erről? A vállalatoknál mást zajlanak a szocialista brigádve- zetöi tanácskozások. A kohászatban, a gép- és az építő- iparbm, a tanácsi és a szövetke aeti iparban e kollektívák tagjai milliárdokban kifejezhető gazdasági eredményekről számolhatnak be. Nem mutatható ki azonban, mit tesznek, s mit adnak munkahelyi kötelességeiken túl. Internacionalista érzésük a vietnami műszakokban, a vietnami takarókban ölt formát. A munkásszolidaritás Szabolcsban, a sok ezer új házban öltött formát; megmutatkozik az elárvult gyermekek támogatásában, s a véradásban. Abban, hogy' a brigádtagok segítséget nyújtanak társaiknak a végtelenül fontos kislakás építésében, a nyugodt otthon megteremtésében. Néha el-elhangzik: ma nincs annyi lelkesedés az emberekben, mint a szocializmus építésének hősi korszakában volt. Valóban nincs, ha nem fordulunk kéréssel, bizalommal az embertömegekhez. és nincs, ha nem akarjuk meglátni az emberek jó szándékát, segíteni akarását. A baj talán ott kezdődik, hogy — a sok jó példával szemben — vannak egységek, munkahelyek, ahol csak akkor számítanak a szocialista kollektívákra, akkor szólnak a vasutas-, a bányász-, a kohászszívhez, ha nagy a baj. Több helyen szóvá tették már: sajnos, többet törődnek azokkal az emberekkel, akik elmennek, mint akik maradnak és hűek az üzemhez. Az eddigi tanácskozások, s a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy hihetetlenül sok lehetőség rejlik még a szocialista brigádokban. Csak szólni kell, még jobban meg kell keresni a közös hangot, a közös nyelvet. Sok helyen szóvá teszik, hogy hiányzik a végzett munka kellő elismerése. Mi kell ehhez? AZ EGYIK ÜZEM vezető________ jeliért: ne keressük, ne kutassuk, miből építették a. munkások Fokozniuk kell erőfeszítéseiket a sörgyár építőinek számára az emeletes öltözőt:. Ebben van egy kis „fekete” beruházás és sok társadalmi munka. Egy másik helyen impozáns, emeletes szociális kombinát készült, de hivatalosan nem adták át. Miért? Az országos vállalat keveset törődött építésével, annál többet tettek érte viszont a szocialista brigádok, amelyek sok ezer órán át dolgoztak érte. Az emberek, az emberi munka értékelésében — ' a sok jó példa ellenére — tagadhatatlanul van egy ’kis torzulás. Olykor ragyogó irodaházakat építenek, de elfeledkeznek a munkahelyek korszerűsítéséről; megvalósul a korszerű üzem, de a végterméket ősi módon kell vasúti kocsiba rakni. Gyakori eset, hogy a beruházás legvégére hagyják a szociális épületet. A munka értékelését, a végzett munka fokozottabb elismerését szolgálják a takarékosabb gazdálkodással kapcsolatos Intézkedések. Elég volt egyetlen rendelet, s ez leállította az indokolatlan irodaépítéseket. Üj tendencia kezd k i bon takozn i: szolidabban, megfontoltabban építeni! Ugyanakkor jobban szorgalmazzák a munkások' életszínvonalát segítő szociális létesítmények készítését. Igen jó példa van erre az LKM-ben. A nemesacélhengerműi beruházásnál elsőnek az 1500 személyes szociális kombinátot építik meg. így teszik ezt a Szerencsi Csokoládégyárban is, ahol ugyancsak a szociális épületeket alkotják meg elsőnek. Akad némi torzulás az emberek szemléletében is. Gondolunk itt az olyanokra, akik mohóságukban sorozatosan cserélik a munkahelyet. Nem egy akad közöttük, aki nyíltan is kijelenti : öt csali saját maga érdekli, más emberek ügye nem. végén akadnak emberek, akik munka nélkül, s gyanúsan jól élnek, akiknél az értékmérő a személykocsi, a villa, a gazdagság. Az említett torzulásban egyes emberek elanya- giasodása jelentkezik, s ez társadalmunkban általános közmegvetést vált ki. A közmegvetésnek van alapja, hiszen a bűnügyi krónikák is mutatják, hogy a gyanús gazdagodás mögött sikkasztások, korrupciók húzódnak meg, amelyeket rendszerint börtön követ. A brigádtanácskozások azt is mutatják, hogy mind több ember kapcsolódik be a különféle szocialista mozgalmakba. Sók tíz- és százezer ember becsülettel, 'tisztességgel végzi feladatát, sok pluszt is ad. Mi a jogos elvárásuk? Erősítsük azt a szemléletet: mindenütt, a munkahelyen és otthon, az idegenben és a baráti környezetben az emberi munka legyen az értékítélet alapja. Ezt az üzemekben és azzal kell kezdeni: még nagyobb bizalommal forduljunk az emberekhez, kérjük és várjuk főlük a segítséget Van tennivalónk az anyagi ösztönzés formálásában, hogy a ! többet mindenütt és valóban j az kapja, aki többet is tesz a közösség asztalára. Az erkölcsi ösztönzéshez azonban nem kell béralap, csak szemléletbeli változás, a dolgozó ember munkájának fokozottabb elismerése, örömeinek és gondjainak jobb megértése. Csorba Barna A Hernádnémeli és Bocs határában épülő sörgyár a megyében mostanában megvalósuló beruházások egyik legjelentősebbike: egymilliárd forint körüli befektetéssel, tetemes mennyiségű — és remélhetőleg jó minőségű — sör, illetve maláta gyártására lesz alkalmas. Az új létesítmény fontosságát — a nemzeti jövedelem növeléséhez való majdani hozzájárulásán túl — azzal is jellemezhetjük, hogy a sörellátés biztosítása ma meglehetősen nagy importterheket ró a népgazdaságra, s az import csökkenése, vagy növekedése külkereskedelmi mérlegünk szempontjából sem közömbös. Alapvető népgazdasági érdek tehát, hogy az új gyár a megadott határidőre megkezdhesse termelését. A Borsodi Sör- és Malátagyár átadási határidejét — mint ismeretes — a Gazdasági Bizottság határozata rögzítette: 1972. júniusában részlegesen, 1972. decemberében. pedig teljes kapacitással kell megkezdeni a termelést. Sajnos, a beruházások „rossz sorsa” a borsodi sörgyárat is fenyegeti. Alig hét hónappal a GB határozatában megjelölt első határidő előtt azt kell mondanunk, hogy — elsősorban az építésnél — aggasztó lemaradás mutatkozik. A IV. ötéves tervben meghatározott célkitűzések teljesítése azonban — mint azt a Parlamentben megtartott országos gazdasági aktívaértekezlet és a megyei gazdasági aktívaértekezlet is hangsúlyozta — megköveteli, hogy a beruházások megvalósítására kitűzött határidőket végre komolyan vegyük, s tegyünk is meg mindent betartásukért. E gondolatok jegyében hívta megbeszélésre a minap a Borsod megyei és a Miskolci járási Pártbizottság a sörgyár építésében és szerelésében, illetve berendezéseinek szállításában részt vevő vállalatok képviselőit. A helyzetkép, amit ezúttal a Söripari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója ismertetett, nem éppen biztató. Tetemes lemaradás itt is, ott is, ráadásul a tél is korai vendég az idén. A munka folytatásának így igen fontos feltétele az úgynevezett téliesí- tés, ami az értekezlet időpontjában nem volt éppen előrehaladott állapotban. A tanácskozáson sorra felszólaltak az építő és a technológiai szerelést végző vállalatok képviselői. Hallottunk magyarázatokat a késés okairól, hallottunk az egyes vállalatok problémáiról. Különösen sok gonddal küzdött, szinte az építés első perceitől, a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat. Nehézségeket okozott számukra a gyár telepítési rendszere, amely majd később, a termelésnél igen előnyös lesz, de most, az építésnél bonyolultabbá tette munkájukat. Elmondta a vállalat képviselője azt is, hogy az elegendő ács szakmunkások hiánya is meglehetősen lelassította a munkát. A technológiai szerelést végző vállalatok problémái már jórészt a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat elmaradásából fakadnak. Szinte valamennyien a tervezettnél később jutottak munkaterülethez, s van olyan munkaterület, amelyet — bár már légen át kellett volna adni — még mindig nem foglalhattak el. Természetesen a megyei, illetve járási pártbizottság által összehívott megbeszélés célja nem az volt elsősorban, hogy meghallgassa a „magyarázatokat”. Ahogy a tanácskozáson meg is fogalmazódott; „Nem az a cél, hogy megindokoljuk, miért nem lehet tartani a határidőt, hanem, hogy megkeressük a módját, hogyan tudnánk azt: a késés ellenére is, betartani”. És a tanácskozást alapvetően ez a szemlélet jellemezte. A vállalatoknak most az a dolguk, hogy közös erővel, összehangoltan, mindent megtegyenek a lemaradás behozásáért. Erre számos ígéret született, az építők és a technológiai szerelők egyaránt késznek mutatkoztak erőfeszítéseik fokozására. Reméljük, még idejében. Hiszen a hátralevő hét hónap nem sok, de hét hónap alatt igen soli munkát lehet elvégezni, ha minden érdekelt valóban saját ügyének is érzi a be- i*uházás időben történő befejezését. A siker nem kis részben a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat munkáján múlik. A kooperáló vállalatok kérésére a 31-es vállalta, hogy pontos ütemtervet készít, december első napjaira mindenki tudni fogja, hol, mikor kap szerelési területet. Felvetődött, egy szocialista szerződés gondolata is, ennek feltétlenül van értelme. De, mint a tanácskozáson Dojcsák János, a megyei pártbizottság titkára rámutatott: a szocialista szerződés is csak akkor ér valamit, ha azt: mindenki betartja. A sörgyár építésénél fokozni kell a szervezettséget,, ki kell aknázni minden lehetőséget, minden tartalékot. A megyei és a járási párt,szervek felajánlották: minden lehetséges módon segítik a vállalatok gondjainak áthidalását. Helyettük azonban — természetesen •— nem építhetik fel a gyárat. A legfontosabb tehát most az, hogy a sörgyár megvalósításában részt vevő vállalatok nagyobb felelősséggel dolgozzanak, s vegyék komolyan a határidőket. A tanácskozáson elhangzott ígéreteket, a tetteknek kell követniük, s az ott megnyilvánult, a felelősségteljesebb munkára való készséget a mindennapokban, a gyakorlatban is szeretnénk viszontlátni. A lannlóifjúságct képviselik a KISZ Vili. kongresszusán Barna Éva A nagy múltú és jó hírű miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium II. C osztályában jeles tanuló és osztálytitkár. Egy 19 tagú ifjú kommunista közösség vezetője. — Ahhoz képest, hogy mindössze 16 éves, megfelelő politikai tájékozottsággal, jó szervezőkészséggel és széles érdeklődési körrel rendelkezik. Komoly kislány — mondja róla Bíró Tiborné, az intézet igazgatója, amíg az óra végére várok, hogy személyesen is megismerjem. — Most pedig iskolánk „szenzációja” is, a KISZ VIII. kongresszusának egyik küldötte — egészíti ki véleményét. Természetesen ezért keresem, és nem is kell sokat várnom. Köszön, bemutatkozik, s „hatszemliözt” beszélgetünk. — Váratlanul ért ez a nagy megtiszteltetés, mert betegség miatt nem vehettem részt a KISZ megyei küldöttértekezletén. Nem is álmodtam róla, hogy távollétemben is megválasztanak. Persze, örülök neki. Gondolom, sok szép élményben lesz majd részem, és sokat tanulhatok, amit itthon, az iskolai KlSZ-munkában.gyü- mölcsöztetni tudunk. Például az akcióprogramok kidolgozásában. — Apropó! Akcióprogramok. Mire terjednek ki ezek a középiskolai KlSZ-szerve- zetekben? — Elsősorban a fiatalok körében végzett politikai nevelőmunkára. Konkrétabban a politikai vitakörök programjára, amely kollektív lehetőséget biztosít a politizáláshoz. Nemrég például ilyen témát vitattunk meg: „Merre tart a nyugati diákifjúság?” Előtte megnéztük az Eper és vér című filmet. Aztán az akcióprogramnak nagyon fontos része a tanulmányi munka segítése, az úttörők patronálása és természetesen a kulturált szórakozás is. — Egyéni tervei? — Angol tagozatos osztályba járok. Angol és orosz nyelvet tanulok, közgazdász szeretnék lenni, külkereskedelmi szakon. Két nővérem is itt tanult, egyik közgazdász lett, a másik orvos. Ha nekik sikerült... — Ügy tudom, sportol is. — Igen. A Földes Gimnázium vívó szakosztályában. Később a DVTK-ban szeretném folytatni. — Felszólal-e a kongresz- szuson? — Nem valószínű, hogy szót kapok, hisz lesznek ott nálam „idősebb”, tapasztaltabb küldöttek is. De ha mégis, akkor a diákélet örömeiről és a zsúfolt, „nehéz” napokról beszélek majd. A 101. sz. Szemere Bertalan Ipari Szakmunkásképző Intézet villamos-járműszere- lő tanulója. Gyakorlati óráit a MÁV miskolci fűtőházában kapja, és életének nagy álma, hogy villamos-mozdonyvezető legyen. Több mint 450 társával együtt érettségi után került a szakmunkásképzőbe, s jelenleg a II/57-es osztály jeles rendű tanulója. Az intézeti KISZ-bizottság és vb tagja, s a KISZ megyei küldöttértekezlete óta — amely kongresszusi küldöttnek megválasztotta — tagja a KISZ Borsod megyei Bizottságának és végrehajtó bizottságának is. — Talán túlzottan is szerény, halk szavú, felnőttesen komoly fiú — mondja róla Mátrai Imre, az iskola igazgatóhelyettese, amikor keresem, de nincs szerencsém személyesen is találkozni vele. Három nap múlva a szerkesztőségben beszélgetünk. — Az intézeti KlSZ-vég- rehaj tóbizottságban a kulturális munka felelőse, vagyok. Négy csúcsvezetőség, 62 osztályszervezet, s a kórház rehabilitációs osztályának KISZ-szervezetei tartoznak hozzánk. Több mint 1500 KISZ-fiatal. Szép feladat a Tolok János kulturális nevelőmunka irányítása, segítése, és szívesen is csinálom, hisz nemcsak a szabad idő ésszerű, kulturált kihasználásáról, hanem a holnap szakmunkásainak általános és politikai műveltségéről van szó. — Intézetünkben jelenleg mintegy 2800 fiatal tanul. Nem mindegy, miként sajátítjuk el a szakmát, és a mai munkásnemzedéktől milyen felkészültséggel vesszük majd át a „stafétabotot” más értelemben is. Szeretnénk, ha minél jotjb felkészültséggel rendelkeznénk a ránk váró feladatok megoldásához. Ezért szervezzük a tantárgyi, tanulmányi versenyeket, a szakma kiváló tanulója versenyt és a különböző képességfelmérő alkalmakat is — válaszolja kérdéseimre tényleg felnőttes komolysággal. — Gondolom, sok segítséget nyújt majd munkánkhoz a VIII. kongresszus is, amelyen elsősorban annak az ifjúsági rétegnek érdekeit képviselem, amelyet a KISZ megyei küldöttértekezletén képviseltem — mondja búcsúzóul. (csé) A SKALA MÁSIK Mailek Tibor
