Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-27 / 280. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 4 > t971.-nov.-27., szombat Mire jó a művészet? \ Miért adott mindig 1» pénzt, fáradtságot, energiát a művé­szetekre az emberiség, amióta csak leszállt a fáról és két labra álltT II. ÁUatbőr lógott az ősember vállán. A faggyúfáklya fénye o>tt táncolt a barlangfalon, s ő csak rajzolt, rajzolt, a fes­téknek használt vörös ho­mokkal. Bölényt, nyilakkal, lándzsákkal átszűrt őzeket, térdre rogyó mammutot. Egy másik ősember kinn ült a .szabadban, a fa alatt, s el- mélyülten. formálta az agya­got. Apró szobor került ki a keze alól: furcsa, nőalakú idom. Feje kis gömb, arca szinte semmi, csak haját jel­zi néhány vonal. Tulajdon­képpen az egész szobrocska nem áll másból, mint két hatalmas kebelből, két még hatalmasabb tomporból, s egy kigömbölyödő, óriási hasból. Torz kis figura, a nőből csak azt jeleníti meg, ami a leg­feltűnőbben mutatja nőiessé­gét. Szinte „absztrakt” mó­don ... © íme, az emberiség első kép­zőművészeti teimékei! A bar­langfalra rajzoló, szobrot fa­ragó ősember persze nem tartotta művészetnek, amit csinált. A bari an gfestesnek, szoborfaragásnák ugyanolyan gyakorlati célja volt, mint a kővel megfejelt botnak, amellyel az állatokra támadt, vagy a kis kőkésnek, amely az elejtett állat feldarabolá­sára szolgált. Szerszámai for­májával először a természet­ben talált tárgyakat utánozta, s ettől úgy érezte: hatalma lett a tárgyak felett. Az után­zást folytatta. A festménnyel az elejtendő vadat, a zsák­mányt akarta előre birtokba venni; biztosítani a vadászat sikerét. A nőszoborral a nőt utánozta, s képzeletében ez egyet jelentett a nő meg­szerzésével, a nő feletti ha­talommal. A természet birtokba vé­tele: íme, a művészet indí­téka, amely alapmotívumként végigkíséri az emberiség tör­ténetét. Művészetet hozott létre az ősember, hogy meg­növelje önmagát, kiterjessze hatalmát a világ felett, de tudatában ez az aktus nem vált külön élete többi, hét­köznapi eseményeitől. © Miért fizetett a görög ál­lam a művészeknek és a né­zőknek? Nyilván, mert a kö­zönségnek jólesett, hogy a maguk egyszeri emberi lehe­tőségein. túl, átélhették má­sok életét; legyőzhették egye­di mivoltuk korlátáit, érejp- hették a világmindenség egy­ségét, s beletartozásukat eb­be a rajtuk kívül is létező universumba. De nyilván hasznos volt a művészet az állam számára is. Azon felül, hogy a hatalom birtokosai személy szerint maguk is át­élhették ugyanezt, segített számukra abban, hogy az athéni polgár elfogadja, ter­mészetesnek tartsa a világnak azt a rendjét, amelyben él­tek rabszolgáikkal, ellensé­geikkel, vallásos hiedelmeik­kel együtt. Azután már nehezebb dol­ga volt a művésznek. Most a szobrász egy hatalmas sír­emléken dolgozott; Mózes alakját formálta: fenséges­nek, erősnek, nagyszerűnek látta. Majd egy kápolna mennyezete alatt görnyedt évekig ugyanaz a művész, s a magas faácsolaton állva, cso­dálatos embermonstrumokat festett a száradó vakolatra; Ádámot, akit megérint, s ez­zel életet .ad számára az is­ten; s a többi mitológiai ala­kot, akikben elsősorban az ember lehetőségeit igyekezett ábrázolni. A művészt Michel­angelónak hívták, aki a „számlát fizette”: Gyula pápa névre hallgatott. Harcias világi pápa volt, a Vatikán földi egyeduralmára tört, kegyet!enkedett, millió­kat sanyargatott, hogy a pénzt — egyebek között — olyan csodálatos építmények­re költse, mint a Szent Pé­ter bazilika, olyan festmé­nyekre, mint Rafaello vati- kánbeli Madonnája, Michel­angelo csodálatos freskója a sixtusi kápolnában. Miért ál­dozott Gyula pápa ilyen te­mérdek pénzt a művészetek­re? Mindenekelőtt azért, mert személyes hatalmának, maradandóságának akart örök emléket állítani — nem is sikertelenül —, s azért is, hogy e csodálatos műalkotá­sok hirdessék azt a vallásos hitet, azt az ideológiát, amelynek nevében a Vatikán harcolt és az egyház uralko­dott. Az már más kérdés, hogy az egyébként vallásos Michelangelo művei inkább az emberi monumentalitás eszményített példái, egy ki­csit a kor ellenére, amely a művészt magát egyre pesz- szimistábbá tette. .A szép francia vidéken egy őrület felé tántorgó festő bo­rotvát fogott és levágta fél fülét. Aztán ezt is megfestet­te: Festő levágott füllel cím­mel. A festő, életében ösz- szesen egyetlen képet tudott eladni. Miért? A kapitalizmus áru­cikké változtatta a műalko­tást, amelynek értékét — s ezzel kicsit a célját is — a kereslet és kínálat piaci tör­vényei szabályozzák. A mű­vész már nem, vagy csak alig találkozott megrendelőinek igényeivel, s az iparosított műtárgytermelés nem emelte, hanem csökkentette ezeket az igényeket. A piac törvényei­be egyébként sem kalkulálták bele azt a távoli, közvetlenül kézzel nem fogható hasznot, ami a világ művészi megis­meréséből származik. Sőt, jobb, ha egyre kevésbé vál­lalkozik felfedezésre a mű­vész; azok a bizonyos piaci törvények éppen az ellenkező irányba csábítják. Csak az tudja még szolgálni a művé­szet régi, hagyományos, örök emberi céljait, aki kapcso­lataiban, szemléletében utat talál a kiszolgáltatott, ám fel­törekvő milliókhoz. ® Így érkezik el a történe­lemben a szocialista forradal­mak kora, amely ismét „ter­melőerőnek”, néha talán túl­ságosan le is egyszerűsítve a kérdést — a világ megisme­résében, elsajátításában, le­győzésében tartja hatalmas eszköznek a művészeteket. A művészeteket, amelyek az egyén, az egyes ember számá­ra a közösségi lét átélésének, a világ egészével váló azono­sulásának felejthetetlen pil­lanatait hozzák. Természetes hát, hogy a szocialista álla­mok szinte születésük pilla­natától kötelességüknek tart­ják, hogy vállalják a művé­szetek pénzügyi, anyagi tá­mogatásának nem mindig há­lás szerepét. Bern át h László Mint már korábban hírül adtuk, december 5-én nyí­lik meg a Miskolci Galériában a VI. miskolci országos grafikai bicnnálé. A rendező bizottság felhívására az ország legkülönbözőbb részein élő grafikusművészek küldték el munkáikat, majd a zsűri októberben kivá­logatta azokból a bemutatásra 'kerülőket. Hatvanhét magjai- grafikusművész 234 lappal képviselteti magát a tárlaton. Dr. Végvári Jja jós profesz­szorral, Miskolc város művé­szettörténészével beszélget­tünk a biennálé előkészüle­teiről. — A VI. miskolci országos grafikai biennalen képviselteti magát a mai magyar grafi­kai művészet derékhada és több kiemelkedő aLkotója, aki csak friss, új munkával tud most szerepelni. Termé­szetesen szűkebb páti-iánkat, Miskolcot, amely e művészeti ágazatnak igen erős bázisa, több művész is reprezentálja. Igen szép munkákkal, jól szerepel majd a biennálén véleményem szerint többek között Feledy Gyula, Kunt Ernő, Lenkey Zoltán, Barczi Pál, Pető János, Tóth Imre. Ügy érzem, ez a biennálé hi­teles képet ad majd a ma­gyar grafika jelenlegi hely­zetéről. A hagyományosabb­tól az op-artig sokféle stílus­törekvés fellelhető majd a kiállított anyagban, örven­detesnek tartom, hogy a rész­vevők között sok a fiatal mű­vész, és az ő anyagaikból kiolvasható, merre, hová tart grafikus fiatalságunk. — Korábban nemes hagyo­mány volt, hogy Uj biennálé- kon az előző biennálé nagy­díjának nyertese külön gyűj­teményes anyaggal szerepel­jen. — Országos biennálén kül­földi kiállítók vendégszerep­lése valóban nóvum. — Miskolc évek óta törek­szik rá, hogy nemzetközi biennálé városa lehessen. Vi­szont a grafikai művészet nemzetközi biennáléinak vá­rosa, s ennek már nagyon régi hagyománya van, a len­gyel Krakkó. Itt rendezik meg rendszeresen a szocialista or­szágok grafikai biennáléií. Kár lenne párhuzamosan itt is biennálékat szervezni, de Miskolc sem mondhat le ar­ról a lehetőségről, hogy táv­lataival a művészet kedvelő közönségnek az országhatá­ron túlra is kitekintést biz­tosítson. Ezért született az az elképzelés, hogy a jöVőben egy-egy külország grafikai kollekcióját mutatják be a biennálékon. Első alkalom­mal Lengyelország grafiku­sai szerepelnek. A későbbi tervekben szerepel Románia és Ausztria. A lengyel vendé­gek 83 lappal reprezentálják a baráti ország grafikai mű­vészetét, s azon belül 24 al­kotást állít ki Srzednicki, a krakkói biennálé nagydíjasa, míg 64-et a többiek. Ez a jól válogatott gyűjtemény, véle­ményem szerint, megfelelő áttekintést ad a lengyel gra­fika mai helyzetéről. Van olyan terv, hogy a páros években rendezendő téli tár­latokra is meghívunk ha nem is külföldről, de az ország más művésztelepeiről kiállí­tókat. és gyűjteményesen mu­tatjuk be egyik-másik, kép­zőművészeti életéről ismer­tebb város alkotóinak mun­káit. — Hallottunk róla, hogy a biennálé nemcsak a nagykö­zönségnek, hanem a művé­szeknek is Ígér valami újsze­rűi. — Január 7-én a biennálé- hoz kapcsolódva egész napos ankétol szeretnénk rendezni, amelyen két témát vitatunk meg. Az első téma a magyar képzőművészet nemzetközi kapcsolatainak megvitatása, ehhez Somogyi .József Kos- sut.h-díjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szö­vetségének elnöke tart beve­zető előadást, a másik téma előadója én vagyok. Témám: a magyar grafika helyzete. Az ankét nem nyilvános, s azon művészek, művészet- történészek, s más meghívot­tak vesznek majd részt. * A biennálé megnyitását megelőzően december 3-án ül össze a díjzsüri, hogy4oda­ítélje a megyei, valamint a városi -tanács, továbbá a nagyüzemek és egyéb szer­vek díjait az arra érdemes­nek talált művészeknek. (bm) Gépkocsit nyertek Az Országos Takarékpénz­tár tegnap délelőtt folytatta a gépkocsi nyereménybetét- könyvek sorsolását a Magyar Pamutipar Dallos Ida Mű­velődési Házában. A sorsolá­son azok a vidéken váltott 10 000 és 5000 forintos kötvé­nyek vettek részt, amelyeket július 31-ig váltottak és ok­tóber 31-én még forgalomban voltak. A vidéken váltott 5000 fo­rintos betétkönyvek közül nyertek: 4 510 126 Zaporozsec 966 4 516 345 Moszkvics 412 4 518 908 Moszkvics 412 4 524 969 Moszkvics 412 4 531 461 Skoda S—100 4 536 287 Volkswagen 1300 4 538 300 Zaporozsec 966 4 542 396 Skoda S—100 4 543 032 Moszkvics 412 4 545 859 Skoda S—100 4 547 407 Trabant L. 60.1 S 4 563 013 Moszkvics 412 4 563 560 Skoda S—100 4 566 647 Moszkvics 412 4 571 257 Trabant L. 601 S 4 574 078 Zaporozsec 966 4 581 366 Moszkvics 412 4 581 876 Moszkvics 412 4 589 074 FIAT 125 Béri1. 4 592 263 Moszkvics 426 C 4 594 582 Volkswagen 1300 4 595 039 Skoda S—100 4 599 215 Wartburg L. 353 TT 4 600 547 Moszkvics 412 4 609 297 Moszkvics 426 C A vidéken váltott 10 000 fo­rintos betétkönyvek közül nyertek: 4 003 554 Moszkvics 420 4 006 307 Trabant L. 601 4 013 778 Moszkvics 412 4 015 539 Trabant L. 001 S 4 010 098 Trabant L. 601 S 4 016 242 Trabant L. 001 S 4 016 762 FIAT 125 Béri. 4 017 523 Skoda S—100 4 019 616 Zaporozsec 966 4 025 762 Moszkvics 412 4 030 315 Moszkvics 412 4 031 748 Moszkvics 426 C Zeneiskola a gyárak tövében — Ez a hagyomány folyta­tódik most. Az 1969-es bien­nálé nagydíját Pásztor Gá­bor grafikusművész nyerte, az ő gyűjteményét találja majd a közönség az idén a nagydíjasok sorában. De van egy új vonás is, amit bizo­nyára örömmel és érdeklő­déssel fogad a művészetet pártoló közönség, lengyel vendégművészek is kiállíta­nak majd a biennálén. Értesítés Értesítjük az alábbi ut­cákban lakó fogyasztóin­kat, hogy az ÁRAM­SZOLGÁLTATÁS 1971, december 1-e és 18-a kö­zött 7 órától 16 óráig fenntartási , munkálatok végzése miatt szakaszo­san SZÜNETEL. Ka­rinthy F., Erdő, Somlyó Z„ Endrődi S., Szikla, Bródy S., Eper, Csemete, Ifjúság, Vasverő és Ber­kenye u. ÉMÁSZ III. sz. Kirendeltség ÉRTESÍTÉS Értesítjük az alábbi ut­cákban lakó fogyasztóin­kat, hogy 1971. december 6-án és 7-én 7 órától 17 óráig átalakítási munká­latok végzése miatt az Áram­szolgáltatást SZÜNETELTETJÜK Vörösmarty u. 12—106. sz-ig. Zöldfa u. Munká­csy u., Kölcsey u., Jósika u., Mester utcai közök, Borsvezér utca. ÉMÁSZ I. sz. ki rend. A gyári lakótelepen, a Le­nin Kohászati Művek és a DIGÉP tövében működik az Erkel Ferenc Állami Zeneis­kola. A vöröstéglás épület szerényen húzódik meg a kis kertes házacskák között, im­máron már 23 éve. Forrai István, az iskola igazgatója nem kis gonddal küzd éppen emiatt: — Amikor megalakultunk, létrehozták ezt az iskolát, jó volt ez a hely. De ma már egyre több itt a nyugdíjas, s egyre kevesebb a gyerek. Messze van. Levés nyerek jön Huszonhárom esztendővel ezelőtt, amikor ebbe a mun- káskömyezetbe telepítették ezt az iskolát, nyilvánvaló volt a cél: bevinni a zenét a kétkezi dolgozók közé, megteremteni a lehetőséget ahhoz, hogy a munkások gye­rekei is megismerkedhesse­nek szervezett formában a zeneoktatással. Ma azonban úgy tűnik, periférikus hely­zetű az iskola. Kiesik egy kicsit abból a körzetből, ahonnan a tanulók jönnek. — Ezért is van az — foly­tatta Forrai István, —, hogy kihelyezett osztályokat mű­ködtetünk. De csak az előké­szítőket tudjuk az iskola fa­lain kívül lebonyolítani. A hangszeres oktatásra itt van lehetőség. S bizony messziről kell jönni a gyerekeknek, s a szülők sokszor rossz néven veszik is ezt. A kisebbeket nem szívesen engedik ide a szülők, forgal­mas útszakaszokon, vasúti síneken keresztül vezet az út idáig; Bizonyára ez is oka an­nak, hogy az előkészítőkből viszonylag sokan morzsolód­nak le. Persze a lemorzsoló­dás okai között nemcsak ez említhető meg, menet köz­ben kiderülhet ugyanis az is, hogy a gyereknek nincs te­hetsége a zenéhez. Tanulóink mintegy ötven százaléka fizikai dolgozó gyermeke. Ez azt is jelenti, hogy jobban meg kell dol­gozni azért a 3,6 tizedes át­lagért, mint más zeneisko­láknak. Nagyabb türelmet kell tanúsítanunk, hiszen jó­val kevesebb ismeretet hoz­nak magukkal otthonról, mint a többiek. De, s erre példát is tudok felhozni, nagy öröm számunkra, hogy ezek az egy­szerű fizikai dolgozó szülők mennyire ragaszkodnak ah­hoz, hogy gyerekük tanuljon hangszeres zenét. Színes, változatos élet van az iskolában Nemrégiben az egyik tanu­ló szüleit behívatták. Gyen­gén tanult a gyerek, nehe­zen haladt előre. Édesapja egyszerű bányász. A beszél­getés után érezhető volt, szin­te új erőre kapott a fia. Ap­ja ugyanis — jóllehet soha­sem tanult zenét — azóta szigorúbban számon tartja fia előmenetelét, otthoni fel­készülését, gyakorlását. Bonyolult az élet ebben az iskolában. Bonyolult, mert a tanulók — kivétel nélkül va­lamennyien — más iskola növendékei. Itt csak a zenét tanulják. — Persze célkitűzéseink, nevelési téren ugyanolyanok, mint a „közismereti” iskolá­ké. S bármilyen sok is az a hátrány, hogy hetente csak két alkalommal találkozunk velük, pótolja az a tény, hogy közvetlenül, egyedileg foglalkozhatunk a gyerekek­kel. Sokat tehetünk, s te­szünk az esztétikai nevelés érdekében, de a szülőkkel va­ló kapcsolatunk más nevelé­si feladatok megoldását is se­gíti. Színes, változatos élet van az iskolában. Tanulóik éven­te négyszer adnak hangver­senyt, s egyszer a tanárok is koncerteznek. Részt vesznek a különböző fesztiválokon. Ebben a tanévben március­ban az egri körzeti hegedű- versenyen, tavasszal pedig a szegedi országos hegedű- és fafúvós versenyen indulnak néhányan tanulóik közül. Áprilisban a hangszeresek részére lapról olvasóver­senyt rendeznek Bartók Béla tiszteletére. Még korábban, decemberben pedig Kodály Zoltán tiszteletére rendezik meg a szolfézs lapról olvasó versenyt. Arról nem is be­szélve, hogy a tanulók a má­sik iskolájukban aktívan részt vesznek a különböző vetélkedőkön, fesztiválokon, pályázatokon. Közönséget nevelni a jó zenének! — Mi azt tartjuk célnak, hogy zenei igényességre ne­veljük tanulóinkat. A több­ség nem lesz zenész. De ha megkedveltetjük velük a ko­moly zenét, ha megtanítjuk őket arra, hogy a napjaink­ban olyan „tömény” zenei ha­tás között hogyan válogassa­nak, akkor azt hiszem már elértük a célunkat. Mert a cél a zenei alapműveltség megteremtése, s mind széle­sebb körben való terjesztése. Csulorás Annamária A magyar grafika országos szemléié előtt

Next

/
Thumbnails
Contents