Észak-Magyarország, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-26 / 279. szám
1971. nov. 26., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Még egyszer a cigány kérdésről Divatház Csőrengetegben Hatszorosára Lapunk október 31-i számúban megjelent cigánykérdéssel foglalkozó cikkünkre csak két levél érkezett. Mégis, a két reagálás összehasonlításából is látható a közvéleményben tapasztalható végletesség: a minden eszközzel való beavatkozás, az adminisztratív segítség, illetve az előítéletekben gyökerező, s változtatást nem akaró tartózkodás. Örömmel töllötl el bennünket, hogy R. G-né se- rényfalvi olvasónk tollat logoit ez ügyben. Ha a ..hozzáértő, okos nép gyülekezetében” így fontolnának meg minden gondot, bizonnyal több előrelépés történt volna a cigányság magyarországi sorsának rendezésében is. Dolgozzanak az építkezéseken ! „Én csak egyszerű, dolgozó parasztasszony vagyok — írta levele első részében. — Serényfalván születtem s elek, ahol tíz évvel ezelőtt egyetlen csigánycsalád sem lakott. Vagy három éve került ide egy cigánycsalád, s vagy kettő az új telepre. Gyönyörű, új házat építettek, illetve vettek saját pénzükön. Az itteni téglagyárban dolgoznak s az Ózdi Kohászati Üzemeknél, megbecsültén. Azonkívül minden alkalmi zenélést s más mun. kát is sietnek megragadni, hogy rendezett' körülmények között éljenek. Van itt a környező falvakban is több cigánycsalád, akik szintén rendes munkásként élnek, s nem kivetettjei a falusi népnek.” A parasztasszony levelében leírja, hogy Ózdon, Putnokon valóban sok a munkakerülő, mihaszna cigány. Javasolja is. hogy' munkára kell fogni őket, szükséges a munkáskéz az építkezéseken. Szép úriember maga! Kaptunk egy másik levelet is, amely alatt 17 aláírás sorakozik. (Igaz. nincsen cím egyikhez sem.) A névtelen levélíró (vagy írók) minden sora hemzseg az előítéletektől — és a helyesírási hibáktól. „Hogy házat építsen föl?! Lakjék csak maga közös portán a cigánnyal, kilopja a szemét magának. Próbálja meg, mint én, ellopják tüzelőjét, amit tudnak, feje alól a Párnát is Tessék belekóstolni. biztos elmegy a kedve róluk írni, aranyos.” És így tovább. A végén még az áll, hogy szép úriember vagyok, és hogy kutyából nem lesz szalonna — jegyezzem meg jól. Az elfogult levélíró nem írja, de ennek az „ellentábornak” vesszőparipája — rosszindulatú ítélete, amit megdönthetetlen tromfként vágnak ki az asztalra —, hogy sok cigány nem dolgoSzövetkezeti megállapodás Csütörtökön befejeződött a szocialista országok szövetkezeti külkereskedelmi vállalati igazgatóinak értekezlete. Ézen a napon a résztvevők a SZÖVOSZ székházban megállapodást írtak alá. A bolgár, a csehszlovák, a lengyel, magyar NDK-beli, román és szovjet szövetkezetek vezetői megállapodtak abban, hogy a jövőben tovább bővítik az árucsereforgalmat. A már megkötött 1971—75. évre szóló hosszú lejáratú árucsereforgalrni megállapodásofeat évente ki- fcereöääw toptowpö&faó tetscaib. zik rendszeresen ... És ha nem dolgozik, ne is törődjünk velük slb. jí> Összedől az alapéi r Akár segítőkészen, akár elmarasztalóan közelítjük meg a cigányok munkavállalását, néhány dolgot reálisan kell látnunk. Köztudott például, hogy valóban nagy a munkaerőhiány. Miskolcon például szakképzetlen és fizikai munkakörökben. A ci- gány származásúak foglalkoztatása azonban szorosan ösz- szetúgg lakóhelyi stabilitásukkal, egészségügyi helyzetükkel. kommunális ellátott, ságukkal és iskolázottsági színvonalukkal. Mivel nem rendelkeznek a szükséges iskolai végzettséggel, ezért csak nehéz fizikai munkára, általában mostohább munkahelyen tudnak elhelyezkedni. Kritikus lakás- és egészségügyi helyzetük miatt, a nem kielégítő (!) táplálkozás következtében (gyengébb teslalkatúak is) huzamosabb ideig nehezen tudnak nehéz fizikai munkát ellátni. Ebben az egyetlen problémában jóformán együtt található valamennyi, a cigányság sorsával összefüggő gond. Egy csapásra rendezni mindezt nem lehet. A felszabadulásaink óta tett intézkedések ellenére sem változott elégséges ütemben a ci. gánylakosság élete. Társa- | dalműnk egészének érdeke, hogy segítsünk, változtassunk | ezen. Ny. P. | nyílik Miskolcon December első felében Miskolcon új boltot adnak át az Ady-hídnál, ezzel is bővítve Miskolc főutcájának üzletsorát. Az Észak-magyar- országi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat, a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalattal közösen átalakította a régi rövid- és kötöttáru raktárhelyiségét. Az újjáalakítás mintegy két és fél millió forintba került. Modern, kétszintes épületté építették át, ahol gyermek-, női és féríifehérne- műket, kötött holmikat' lehet majd vásárolni. Az árusítás négy és fél millió forintos készlettel kezdődik. Mivel a nagykereskedelmi vállalattól közvetlenül kapja áruit, várható. iiogy Borsod megyében az első olyan üzlet lesz, ahol a legmodernebb és a legújabb áruk várják az érdeklődőket. A hosszú sorokat, a várakozást úgynevezett együtemű kiszolgálással szeretnék elkerülni. Ez azt jelenti, hogy a vevők kiválasztják a megfelelő árut, kosárba teszik, és máris mehetnek a pénztárhoz, öt pénztár működik majd, a forgalomnak megfelelően. A kétszintes divatház földszintjén a gyermek-, az első emeleten pedig a női és férfi kötött-, fehérnemű árukat találják meg a vásárlók. Foto: Laczó József cinci kodéit Az, utóbbi évtizedben több mint hatszorosára emelkedett hazánkban a jármüvek szama s ezen oelül legdinamikusabban a személygépkocsik mennyisége növekedett: a számszerű gyarapodás 7(>2 százalékos. A dinamikus fejlődés számos problémát okoz — ezert tűzte csütörtökön napirendre a biztonságos közlekedés teltételeit a fővárosi Közüli Balesetelhárítási Tanács tudományos bizottságának jármű-albizottsága. Az elmúlt esztendooen jegyzőkönyvbe vett 385 műszaki hiba miatt bekövetkezett balesetnek 72 százaléka a lékberendezés hibájából adódott. A járművek kiszolgálására hivatott különböző létesítmények sósat teletnek például a levegőszennyező- dós csökkentésében. Kézenfekvő. hogy mindenekelőtt a rendszeres karbantartás, a hibás alkatrészek azonnali cseréje vezet leghamarabb eredményre. Javítani kell a különböző kötelező műszaki vizsgák hatékonyságát, rendszerét és szükséges az ilyen jellegű szolgáltatások mielőbbi szorgalmazása. Az ajánlások között szerepel az a gondolat, hogy növeljék az úgynevezett diagnosztikai állomások számát is. amelyek jó szolgálatot tehetnek a járművek hibáinak megállapításában, elhárításában. Lengyelországi képek Zengőszobában A hajók fontos tartozéka a hajőkiirt. ligy-cgy kűri mintapéldányának liangtcljesítményét a Magyar Tudományos Akadémia akusztikai kutatócsoportjának munkatársai mérik le az úgynevezett zengöszobában. Mérésük eredménye 143 deci- ; bel. Ez azt jelenti, hogy még 3 kilométer távolságból is jól hallható a hajókürt, tehát a követelményeknek megfelel. Képünkön: Az úgynevezett zongöszobát a térbe lógatott különböző idomokkal teszik alkalmassá az optimális mérések elvégzésére. Csekő Árpád tudományos munkatárs mérő mikro- i Ionokul helyez el a hajóidul elölt, 1 Huszonéves, lengyel fiatalemberrel ismerkedünk össze Varsóban. Magyar szakot végzett. Szinte a legelső percben hangzik el a következő néhány mondat. — Járt már a királyi várnál ? — Még nem. Most érkeztem. — Menjen el oda. Elsőként oda menjen, és néznie meg. Az egész várat felépítjük társadalmi munkában. Ugyanolyan lesz, mint amilyen volt! Ugyanolyan! És társadalmi munkában építjük fel. Megnézi ugye'1 — Meg. — Mikor? — Most. Neki sajnos, nincs ideje, mennie kell dolgozni, de még elkísér egy jó büfébe, ahol megebédelhetünk. Útközben elmondja, hogy nagyon szereti a muzsikát, neki a magyar lemezek közül továbbra is a Tízezer lépés tetszik a legjobban. Náluk most a legnépszerűbb énekes Grechuta, akinek „Koro- wod” című nagylemeze — az Anawa együttessel — sehol nem kaphajó. pedig nemrég adták ki harmadAz utasok szolgálatában — MIRE TANÍTANA szívesen az embereket? — A kérdezésre. Véleményem szerint kevesen tudnak kérdezni. — Milyen kérdések bosz- szantják legjobban? — A lcérdéssorozatok, amelyeket egyszerűbb lenne egyetlen kérdéssel helyettesíteni. No, és szívesen lemondanék az ilyen kérdésekről: „Biztos ez? Ennek száz százalékig hihetek?” Sztefanov Júlia kellemes, határozott hangját sokan ismerik, arcára is sokan emlékeznek a Tiszai pályaudvar tudakozójából. Van, aki a nevére is emlékszik. Például az a házaspár, aki üdvözlőlapot írt neki egy üdülőből: „Júlia, nagyon köszönjük segítségét és a pontos információt”. — Árulja el. hogyan tud másodpercele alatt válaszolni a legbonyolultabb kérdések*» is. „ — Kilenc éve dolgozom a tudakozóban. És az utasok már az első napon sem szerettek sokat várni a válaszra. Kénytelen voltam megtanulni a menetrendet, s alaposan megismerni a térképet. — A nemzetközi vonalakat is ismeri? — A nemzetközi menetrend kivonatát... Részletes menetrendünk, sajnos, nincs. — A KÜLFÖLDIEKET hogyan tájékoztatják itt a tudakozóban ? — Beszélek bolgárul, lengyelül, oroszul, a kolléganőm franciául, németül, románul. . — Telefonon, vagy személyesen egyszerűbb felvilágosítást adni? — A telefonálók jobban kételkednek. Ha egy kis bizonytalanság érződik hangomon, már nem hisznek nekem ... A telefonálók ingerültebbek. Talán azért , mert sokszor jelez foglaltat a telefonunk. Hiába, a 33-988-as és a 33-999-es telefonszámot fejből tudják az emberek. — Ezek szerint mindenki ismeri már az új telefonszámukat is ... — Igen, bár a 33-988-as többször csörög. A KÉT TELEFON körülbelül ötszázszoi- cseng naponta, s körülbelül ötszáz ember keresi fel személyesen az informátorok szobáját. Ahhoz, hogy a kérdéseinkre kapott válaszok pontosak legyenek, sokrétű szakismeretet kellett elsajátítaniuk a j MÁV-tudakozó dolgozóinak. S hogy a válaszok ne csak gépiesen pontosak, hanem emberien segítőkészek legyenek, ahhoz türelmet, szakmaszeretetét kellett tanulnia Sztefanov Júliának és tár- j sainak. L CT- I 2. Csend szór. A büfében alkalmi kísérőm égjük ismerősével, egjr nagj'szakállú, hindu fiatalemberrel találkozunk, aki most jött vissza az Egyesült: Államokból, itt akar letelepedni, Varsóban. • Az ebéd valóban jó, és hamarosan állandó lengyel kísérőmmel ballagunk az óváros felé. Megállunk a királyi várnál. A volt királyi várnál. Hatalmas területen romok. És a megkezdett munka nyomai. Vajon melyik terem állhatott ott, ahol az alapokat is jól látni? Vagy amott, arrább melyik? Melyiket takarják ott a leomlott falmaradványok ? Romok vannak itt, mély gödrök, hatalmas munka a'ár azokra, akik újra fel akarják építeni a várat. Olyanná, amilj'en volt még nem is olyan régen, mielőtt a második világháború idején a visszavonuló németelv fel nem robbantották az egészet. Hogy milyen volt a vár, az ott látható a romokat szegélyező kerítésre erősített, nagyméretű fényképeken. A képeken gazdagon berendezett, pompázatos termek láthatóak. Micsoda érték, micsoda látványosság lehetett! Jó lenne most megnézni a várat, sorra járni a termeket. Azt a várat, azokat a termeket, amelyek — voltak. De most a romokat nézzük, a gödröket, meg a kerítésre erősített fényképeket. Sokan nézzük egyébként, valahogy nem fogynak el innen az emberek. Na- gyobb részük lengyel. Akiknek erre visz az útjuk, ha csak néhány percrö' is, de megállnak. Nézik a képeket, a romokat. Csend van itt, senki nem szól. • Különös ez a csend. Néhány méterrel arrább a nagyváros forgataga, itt meg némán szemlélődő emberek. Akik együtt jönnek, azok sem váltanak szót. A képeket nézik, a díszes, hihetetlenül gazdag termeket, meg a helyükön a gödröket, a törmelékeket. Kimegyünk » vártal* de még ott. lebeg előttünk * pompás épület, a díszes termek képe. — Ezt vajon miért robbantották fel? Költői kérdés, nem kivan választ, Lengj'el kísérőm sem válaszol. A várat a lengyelek újból felépítik. Az egész Varsói újból felépítették, De az új házak falába rengeteg helyen kellett beépíteniük az emléktáblákat: itt ennyi, itt ennyi, itt ennyi embert végeztek ki a németek. Az óvárosban lépkedünk, hangulatos utcákon. Valahonnan zeneszó hallik. Tan- góharmonika, hegedű, gitár ..: És már látszik a zenekar is. Idősebb emberek alkotják, az égjük utcatorkolatnál játszanak. A járókelők néhány zlotyt tesznek a felfordított gitárra, a zenekar pedig játszik. • Az utcai zenekart látjuk, halljük, most éppen operett- részleteket játszanak, de annak idején, a német megszálláskor, persze nem oljTan szervezetten, mint most, eltiltott dalokat játszottak, énekeltek itt az emberek: partizánnótákat, partizánindulókat. Ezeknek a daloknak nagyobb részét mi, magyarok is ismerjük már. Néhány órával később az egyik kirakatban az utcai muzsikusok nagjüemeze tűnik a szemembe. Bemegyünk, kérjük. Az elárusító felteszi a gépre, hogy kipróbálja. Többen is vagyunk az üzletben. Felcsendül egy partizándal, majd egy másik, melj-et itthon, Magyar- országon fiatalabb éveinkben „Milj'en bús szomorú ez a fűzfa..kezdetű szöveggel énekeltük. — Köszönjük, jó lesz! — mondjuk az elárusítónak, arra gondolva, hogy még mások is ki akarják próbálni saját lemezeiket. — Még valamit adhatok? — Grechuta Korowod-ja, ha ... — Sajnos, már nincs belőle. Egy középkorú férfi az utcai muzsikusok már csomagolópapírban levő lemezére mutatva mondja: — Azért ezen is szép énekek vannak! Szépek. Szépek, igazak. Priska Tibor Végletek
