Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-10 / 239. szám

19/1. okt. 10., vasarnap S iMBHUk Miskolci utcák, házak, emberek (10) Anonymus és Borsod „P. Dictus Magister...” — így kezdődik a magyar művelődéstörténet legfőbb forrása, a Gesta Hunga- rorum, azaz a magyarok tetteiről szóló krónika, Ano­nymus műve. Ligeti Miklós arc nélküli, csuklyás ba­rátnak mintázta meg a Vá­rosligetben a magistert, ezt a királyi kancelláriában működő udvari méltóságot, áld Székesfehérvárott mű­ködött III. Béla korában. Az arc nélküli Névte­len ... . Személyének felderítésé­re tudósok egész sora vál­lalkozott. 1966-baai egyszer­re két kutatónk, ifj. Hor­váth János és Sólyom Ká­roly foglalkozott személyé­vel. A bizonyítékok és fel­tevések egész sorát tárták fel, hogy az egyberímelő adatokká!, a szaktudomá­nyok egész sor eredményé­vel megállapítsák életét, korát és alakját. Korunk­hoz illő, magas fokon ké­szült ez a szintézis. Ered­ménye: előttünk áll az első magyar író, Ungvári Ta­más szeriint a „hő fantáziá­val megáidon, jeles sti­liszta, az áradó mesélő kedvű művész, aki a rit­mikus próza titkait ismerte és felszívta karának min­den műveltségét.. Ki volt tehát ez az em­ber? A Kőrös—Maroszug ha­talmas birtokosa, Velek dux, feleségül veszi III. Béla bizánci császárlány- feleségének görög. udvar­hölgyét. A házasságiból két fiú és két leány született. A Írét fiú közül a fiatalab- bilr, Péter (Pécska) 1170 és 1175 között született, a két lány közül pedig az 1184 előtt született Anna Bors cameshez ment azután fe­leségül. Péter az, akiről szó van. A fiú az egri püspöki ud­varban nevelkedett András királyfival együtt, 1180 és 1100 között. Onnan a pá­rizsi főiskolára kerül és ma- gisteri fokozatot nyer. Itt együtt van barátjával, a Csák-nemibeli Miklóssal, az esztergomi érsek unoka- öccsével, akivel egy életre szóló barátságot köt. Péter peki ajánlja a Gestát, és még Párizsban olvassa Da­res Phrygius Trójai törté­netét és más, regényes szí­nezetű történeti rajzokat. Együtt élik fiatalságukat VIle de la cité-n, a Notre- Dame tövében, amely ak­kor már egy évtized óta áll. Ök voltak az első nyu- gatosok — jegyzi meg ró­luk szellemesen Ijjas Antal. Párizs után Péter a ki­rályi kancellária jegyzője lesz, és 1196 és 1202 között működik királyi diplomata­ként. 1198-ban Imre király feleségét, Constantiát hozta haza Aragóniából. Ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy elvkor ismerkedett meg a spanyol—aragón krónikáikkal. A Gesta Hun- garorum-ot a jelek szerint 1198 és 1202 között írta mag. Bécsban és Bizáncban is jár diplomáciai küldetés­ben.. 1205-ben gyón! püs­pökké választják, és má­jusban ő hozza haza Becs­ből III. László holttestét, valamint a koronázási jel­vényeket. 1214-ben 13. And­rás királlyal már készülő­dik a leeresztés hadjáratra, de előbb még Konstantiná­polyiból elhozza Yolanta ki­rálynét. Kutatói szerint Szí­riában veszhetett el, Da- miette ostrománál, 1217- hem. Az első magyar „vir lit- teratus", a párizsi „chan­sons de geste” neveltje így végezte életét. Rokonságba került Bors comes-szel, alki borsodi fő­ispán,, és alti húgát, Annát veszi el. Az Egerbe láto­gató turisták a püspöki pa­lota gótikus árkádjai alatt gondoljanak rá, hogy itt nevelkedett Anonymus, aki e fiatal éveiből ismerte meg olyan jól a környéket, a „terra Miscoucy-től” a Bod­rogig, a Hegyaljáig. A leg­kisebb patakoknak ismerte itt a nevét. Járt Miskolcon, Diós­győrben, az érseki birtok­ban, volt Kisgyőr, Harsány, Vatta és Hejőpapi falvak­ban. Igricit, az énekes jo- oulator-telepet ismerte. Ilyen rokoni vonatkozá­sánál jogos az a vélemény, hogy Anonymus részrehajló volt magával Bors vezérrel szemben, és őt emeli ki különösképpen. Részrehajló volt általában a Bors—Mis­kolc család egész történe­tével, amibe századokkal későbbi, eseményeket fog­lalt. Az is régebben isme­retes már, hogy a Geste célja az ősi, honfoglailés- koni birtokjog, itt. hirtok- igény igazolása volt, és ez különösen végigkísérhető a Bunger—Bors—MisJcőlc- nemzetség esetében. Végeredményben azonban Anonymus, vagy Péter ma- gister személye jogosan tartozik a mi történe­tünkbe. Komáromy József Levelek az öttalálatoshoz Az októberi rövidfikn- programban hat magyar és két külföldi kísérőfilm, va­lamint egy sporthíradó sze­repel. A választék nem túl­zottan nagy, de sokszínű. Levelek az öttalálatoshoz cípimel ifj. Schiffer Pál az ország különböző részeiből egy öttalálatos nyertes lottó­zóhoz írt levelek nyomán rajzol meg néhány portrét. Moldován. Domonkos faze­kas mestereket keresett fel és megörökítette munkáikat és alkotásaikat Magyar faze­kasok című munkájában. Csőké József a szocialista or­szágok kölcsönös gazdasági együttműködésének eredmé­nyéről készítette új filmjét Óly korban élünk címmel. Borsodi Ervin a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát mutatja be És amitől szebb lesz a világ 'címmel. A vadászati világ- kiállítás után időszerűnek mutatkozik a Lovak és lova­sok című sportfilm. Fotog­ráfia címmel magyar doku­mentumfilm is szerepel az októberi programban. Hazánkban először 1882-ben, ezt követően 189G-ban, a mil­lenniumi rendezvénysorozaton volt vadászati kiállítás. .-V kö­zelmúltban nagyszabású világkiállításon mutattuk be a va­dászatban, vadgazdálkodásban elért eredményeinket, s al­kalom nyílt a vadászat érdekes történetének bemutatására is. A téma iránt országosan megnyilvánuló nagy érdeklődés ad apropói rá, hogy közöljük Varga László érdekes, a ma­gyar vadászat történetéről és annak Borsod megyei emlé- veiről írt tanulmányának két részét­A Bükk Borsod megyei része mindig kedvéit va­dászó hely volt. Az embe­ri történelem ősrégi kor­szakából megtalált avas- teftői, valamint a szeletei lándzsa és nyílhegyek a bizonyítékai: e tájon már a legrégibb időben is élt és vadászott az ősember. Az i. e. VI—VII. század­ban pedig az itt lakott szkíta lovasnép kedvelt szórakozása volt a vadá­szat amit az is bizonyít:, hogy Zöldhalompusztán ráakadtak valamelyi k szid­ta vezér jelvényére, egy 409 gramm, színaranyból vert szarvasra, ami legbiz­tosabb jele a vadászat ked­velésének Amikor a honfoglaló ma­gyarság kabar törzse meg­szállta a Sajó—Bükk—Mát­ra vonalát, a vadban bő­velkedő területen részben vadászással, nomadizálás- sal tartotta fenn magát. Ekkor még a mai Mis­kolc területén is kiterjedt erdőségek húzódtak végig. Bükk-, cser- és tölgyfák borították a földet. A Sa­jó kiöntései, a széles mo­csár kiválóan alkalmas volt vadkacsázásra, mada- rászásra. Borsod területe már a honfoglalás utáni évszázadoktól kezdve szó­rakozó, vadászó helye a magyar királyoknak. Déde- sen például királyi bölény­vadászok éltek, és korán megkezdték a vadaskertek kialakítását is. 1355-ben az egri káptalan levele szerint Lőrincz főispán és diósgyő­ri várnagy a Szinva vizén egy malmot ad cserébe ki­rálya nevében a diósgyőri pálosok csesznek! földjéért és malmáért „... mert ott a király halastavat és va­daskertit rendelt felállíta­ni”. * A diósgyőri vár környé­kén, a Blikkben különösen Nagy Laj os idejében vol­tak nagy vadászatok. Maga a király, Nagy La­jos 1369-től kezdve 1382-ig sokat tartózkodott a vár­ban, nagyszámú lovagi úd- varnépével együtt. Ez idő alatt sokat vadászott a bük­ki erdőrengetegekben. Kü­lönösen szeretett Szilvásvá­radra látogatni. 1373. augusztus 11-én kancellár­jával együtt fordult meg itt. 1382-ben, amikor Diós­győrött töltötte az újévet, ismét meglátogatja Szilvás­váradot, ahol kedvére va­dászik. Nagy Lajos után tovább­ra is nagyon látogatott ma­radt a diósgyőri vár. Zsig- mond magyar király 1388- ban, 1393-ban, 1412-ben is ott járt legtöbbször fényes vendégsereggel. Ezek a vendégeskedések nem ma­radhattak el vadászat nél­kül. Gyakori vendég Diós­győrben Zsigmond király második felesége, Czillei Borbála, aki sűrű diósgyőri tartózkodása alkalmával a vár gazdag vadaskertjében szarvasra, őzre, vaddisznó­ra vadászott népes társa­ságával együtt. A győri ha­lastavak, a bükki vadas­kertek, a királyi gyümöl­csösök, a fürdő, nem egy zajos vadásztársaság emlé­két őrizte meg. £ Érdekes, hogyan vadász­tak itt Czillei Borbála és kedves udvarhölgyei. Mint ekkor már szerte Európá­ban, a nők kedvenc vadá­szati módja a sólyommal történő vadászat volt. Ilyenkor a lovagló dámák előtt járt a lcytyapecér, láncra fűzött kópéival. A sólymokat az apródpk vit­ték póznához láncolva. A vadászás megkezdésekor a lovagló vadásznő bal kar­jára helyezte a láncon tar­tott sólymot. Amíg a vad­ra nem eresztették, a só­lyom fején bársonysapka volt, hogy letakarja sze­mét és ne izguljon. Ha a kutya állatot szimatolt, a pecér rájuk uszította a kopókat, és a kutyák fel­verték a vadat. Ekkor a vadásznő leemelte a só­lyom bársonysapkáját, és szabadjára engedte a ma­darat. A sólyom vijjogva csapott le áldozatára, és ez a küzdelem, állatviadal hallatlan élvezetet nyújtott a vadász számára. A só­lyomvadászat általában vadlibákra, gólyákra, nyu- lakra és más, kisvadra tör­tént. A diósgyőri vár vadas­kertiében vadásztak a ki­rályi vendégek leggyak­rabban. De ha igazi bátor­ságukat akarták megmu­tatni, nagyvadra a Bükk belsejében indultak Szil­vásvárad, Dédes és Tér­irány felé, vagy a Zemplé­ni-hegyekbe. Errefelé ta­nyáztak azok a nagyvadak — a medve, a bölény —. amelyek mindig vonzották az igazi vadászt. A Bükk alján, Eger és környéke jelentett még gazdag vadászterületet. Kü­lönösen népes vadásztársa­ságok voltak itt, amikor ivtoijjü íe.oságe. ' Beatrix jóvoltából Hippolit itt az egyház feje. Vadászvendé­gei között gazdag és ismert velencei, milánói, bolognai főunak, írók, tudósok, kó- ■ bor lovagok kaptak helyet. Vadászataik 'Párkány kör­nyékéről indultak Szarvas­kő és Szilvásvárad környé­kére, és a mai borsodi Bükkben zajlottak. De az 5 vadászataik már az igen fejlett bükki erdő- és vadkultúrának hattyú­dalát, hanyatlását jelentik. 1541. uitán az ország három részre szakad. A török bi­rodalomban 1596-ig Hat­van, később Eger a végvár. Imién egymást-követik Bor­sod területére is a beüté­sek, portyázások, mind kevésbé törődnek a vaddal. vadaskerttel, erdővel, azok rendbenta r lásával, gondo­zásával. A török hódoltság kezdete egyben a borsodi vad- és erdőkultúra ha­nyatlását, pusztulását je­lentette. .(Folytatjuk) Varga László DE MEN V OTTO PER Anqéía Davis-nek Majd védeni magam a korlát elé állok. Elpusztíthattok engem. Szólok — nem kiabálok. Nézzetek szépségemre, nézzétek okosságom! Minden erő elévül, de burjánzik az álom. v S kínból, nyomorúságból terem piros virágot. Feketének, fehérnek oszthatatlan világot. Ahol helyetek nem lesz; ti onnan kirekedtek. Majd magatokban játszó fogatlan vének lesztek. S számoljátok — száz bomba is jutott egyre-egyre; jussát, boldog hazáját mégis kiverekedtek Dühbe], daccal s a végső érvvel, amit kigondolt. Mert az erőszak ellen ereje végtelen volt. A kópé sakk-mattja A hirtelen jött őszi eső le- zavartá Gerehlyés Bencét a traktorról, bekergette ahri- gádszállásra. Munkagépke- zelője, a tizenhat éves Menyhért Karcsi ott áll mellette, s kettesben lesik az ablakon át, miikor foly­tathatják a szántást. Bence a felhő járásából olvasni tu­dó ember biztos ítéletével állapítja meg, hogy nemso­kára. . Addig is el kellene ütni valahogy az időt. Karcsi figyeli idősebb társát, _ a huszonhárom éves Bencét, mikor szólal meg. Mert úgy beszél mindig, hogy az em­ber nem győzi a hasát fogni a nevetéstől. Nem azért, ahogy mondja a ma­gáét, hanem, amivel meg- traiktáija hallgatóját. ^ Neki is azt mesélte az első nap, hogy az éjszaka vadilitoát fognak majd; felfekúszmek a kazal tetejére, gágogás­sal odacsalják a libákat, s aztán zsákmányul ejtik a kövérebbeket. Ő elhitte, mert komolyan mondta, csak amikor munka végez­tével sürgette a vadászat­ra, ' s már fel is ment a kazalra, akkor nevette ki Bence: bolond tán?... Ügyelni kell rá, mert lép­ten-nyomon megtréfiálja az embert. Ez a természete. De dolgozni, azt tud. Tu­catnyi társát a tavaszi ver­senyben is megelőzte. Csak szólalna meg már, Bence azonban csak áll az ablaknál, nézi a szélűzte felhőket, s ni... végre mond valamit: „Ez sem vá­laszthatott ki jobb időt... De hiszen a járási KISZ- titkáir, Galambos elvtárs jön kerékpáron. Autója nyilván nem tudott bejön­ni a sáros dűlőútan, hát biciklit kért a majorköz- pontban.” Csuromvizesen lép be a vendég a szállásra. A ba­rátságos üdvözlés után Bence lehúzza az agyon­ázott kabátot a folyton mo­solygó Galambos Gézáról, meleg . vattásmellényt ad rá, miközben elmondja ne­ki, hogy az ősz elején is kihívta versenyre a ter- ‘ melőszövetkezet minden traktorosát. Eddig ő halad az élen, s nem is adja át az elsőséget senkinek. A KISZ-titkár mosolyog, nincs mit mondjon a nála csupán egy-két évvel fiata­labb fiúnak, csak megrázza a kezét melegen. Nem kelj annak sok szó, eddigi ta­lálkozásaik alapján tudja ő jól, ki a Gereblyéz Bence. illetve, dehogy tudja. Mert ahogy rájuk szakad a csend, megszólal a trakto­ros: „Még kell várni vagy tíz-tizenöt percet, amíg el­áll az eső. Nem játszanánk le addig egy sakk-partit, Galambos elvtárs?” A kis Menyhért Karcsi meghökken, aztán hirtelen ki kell mennie az eresz alá, hogy belekacaghassa jókedvét az esőbe... A KISZ-titkár pedig? Kinéz az oszladozó felhőkre, ... nemsokára lehet szán-| tani megint, ... eh, bár nem becsületes dolog, de most elrontsa Bence ked­vét? Meg az ő presztízséről is szó van. Nem mondhat­ja meg a traktorosnak, hogy ő bizony annyit ért a sakkhoz, mint tyúk a ábé­céhez. Talán csak annyival jobban, hogy tudja: a fi­gurák közül előre keli rak­ni a parasztokat, szélre a bástyákat, és így tovább, meg hogy a lóval L-alak- bam keli lépni. IV«, csak Ittsüt a Rö, ma|rt naP; addig el lehet húzni a kezdést, ami reá esik, mivel neki jutottak a világos bábuk. Komótosan, megfontolt lassúsággal rakja fel a fi­gurákat, majd összerán­colja homlokát s rágyújt egy cigarettára. Közben nem veszi észre, hogy Ge- reblyés Bence úgy nézi ke- , zét, minden mozdulatát, mintha attól függne az élete, és felállnak táma- dósra-védelemre a fekete bábuk is. De csak állnak, mert a kezdésre kötelezett világo­sak is mozdulatlanok. El­telik egy perc, kettő, a KISZ-titkár sűrűn pislog kifelé, esik-e még... hej, már alig, s ekkor megszó­lal Bence, nyilván, hogy megzavarja: „Az egyik tu­dományos folyóiratban né­hány hónapja olvastam egy cikket a Mars bolygóról. Remélem, ha már lehet oda menni, engem küldenek egy hemyótalpassal. Mert azt írják, nagy hegyek van­nak rajta.” — Micsoda jó ennek a fiúnak, milyen fölényes tud lenni sakkozás közben — gondolja Galambos Géza. — Hiába, egy KlSZ-titkár- nak is tudnia kellene min­dent. Például sakkozni ... Meg is tanul sürgősen, mert így könnyen elveszít­heti becsületét. — Csakhogy nem tudom, van-e vonzóereje?! — veri ki önkritikás hangulatából Gereblyés Beneé éltrakto­ros a járási KlSZ-titkárt. — Minek? — tekint fél Galambos Géza ijedten a tábláról, néz ki befelé for­dult önmagából. — Hát a Marisnak! A néhány perce hűtlenné vált mosoly ismét ott van a versenytárs arcán, telik az idő... és, de szívesen belemernie most a vitába, csakhogy el lehessen odáz­ni a sakküépést — s ha többet tudna ő is a Mars­ról. Phüj, de meleg ez a vattáxmellény. Le is veti, megigazítja a szélven. És kívülről bevágódik Karcsi: „Laliét szántani. Bence!” — Hijnye, pedig még nem is léptünk a sakkban. No, majd legközelebb. . Sélsíll’íWlifi kifelé, de az ~OU FIM IIK ajtónál meg­gondolja magát, s vissza­lép bűnbánóan a meg­könnyebbült KÍSZ-titkár- hoz: „Bocsásson meg, Ga­lambos elvtárs. de nekem fogalmam sincs a sakkhoz. Pedig az elnökünk még a tavasszal megajándékozta a brigádszálíást ezzel a kész­lettel. De ígérem, mire még egyszer kijön, megtanulok sakkozni.” És már fenn is ül a traktoron, felbúg a motor, s látszik, Gereblyés Bencét nem érdekűi más. csak az, hogy az ekék mélyen ha- rapjamak bele a zsíros földbe. A KISZ-titkár pedig úgy érzi magát, mint az igazi sakkjátékos, akinek mattot adták! Tarján István ik magyar vadászat történetéből iapilÉpfe tarai vészé: Nagy Lajos Diósgyőrött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents