Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-06 / 235. szám
1971. október 6., szerda ESZAK-M AGYARORSZÁG 3 A TVK. oleíiiimíí megTalósításának néhány kérdésé A i i ■ * . * . Irta: Szabó Gergely, a Petrolkémia; Beruházási Váltalat igazgatója: 11. rész. Az' építés teljes volumene mintegy 700 millió forint, amelyből — mint említettem — 200 milliót a Szovjetunióba vezető etilén távvezeték magyar-szakaszának megépítésére fordítunk. Az olefinmű területén igen kevés épület lesz, hiszen az. új nagyipari technológiákat ma már csaknem teljes egészében a szabadba telepítik. Az építési feladatok jelentős része — gépalapok, víz és szennyvíz ' létesítmények; utak, vasutak, ráktárak, villamos alállomások, műszerházak — megvalósításából állnak. A nagymértékű szabadba telepítés teszi lehetővé, hogy az építésben viszonylag gyorsabban el lehessen jutni a szerelésre kész állapotig, és nem kevésbé fontos az is, hogy jelentősen csökkennek ezáltal az időt rabló építési- szakipari munkák i® Annak ellenére, hogy a közel félmilliárdos magas-# és mélyépítési feladat. megoldása nem egyszerű kérdés, reméljük, hogy a Nyugaton szokásos építési területek magas- és mélyépítési feladatainak együttes megszervezésével a kiviteli tervek ilyen formán való rendelkezésre állásával ' nagyütemű tempót lehet diktálni az olefinmű megvalósításának első, egyik legfontosabb szakaszában is. Nagy építési koncentrációval A két gellerál építő vállalat (31. sz. ÁÉV. valamint Közmű- és Mélyépítő Vállalat) egyetértéssel fogadta elgondolásainkat és kellő gépesítettség esetén végrehajt- hatónak is tartja azt. Véleményem ■ szerint minden azon múlik, hogy az említett két vállalat képes lesz-e 1972-ben közel 1000 főt megfelelő szakmai összetételben a leninvárosi területen összpontosítani. A tervek és az elképzelt — más országokban már szokásos — építési módszerek igen nagy építési koncentráció létrehozását teszik lehetővé és — őszintén szólva — valamennyien vizsgázni fogunk a végrehajtás során a haladó újhoz való alkalmazkodási képességünkről. Korábbi tapasztalataink ebben a térségben azt igazolják, hogy az említett építőipari vállalatok képesek voltak régebben is új építési technológiák bevezetésére — gondolunk itt az előregyártott épületekre, csúszózsalu«V zásra st;b. —, ezért jogos a remény újabb előrelépések megtételével kapcsolatban is. Egy-egy év építési feladata elég nagy, 200 millió forintos nagyságrendű, de ez a két vállalat teljesített már e területen ennél nagyobb összeget is, jelentősen alacsonyabb építési egységárak mellett. Azt mindenesetre biztonsággal állíthatjuk, hogy a két építő vállalat műszaki felké- ' szültségéhez képest megoldható feladatokat kap. Jórészt készen állnak a munkásszállások is, és nem von el időt a felvonulás sem, mert ha alacsonyabb létszámmal is, de mindkét vállalat a helyszínen van. Az építőipari feladatok megoldása valameny- nyi tényezőt figyelembe véve nem látszik lehetetlen problémának, és a mai körülmények .között csupán a kívánt összetételű és számú munkaerő biztosítása lehet problematikus. A szerelési munkák várható gondjai Sokkal nehezebb feladatnak tűnik a gyárépítéssel kapcsolatos emelési, falazatépítési, szerelési és szigetelési — szakipari ínunkák elvégzése. Ennek volumene 700 millió forint körül van, és végrehajtásához — még jó esetben is másfél—egy és háromnegyed év áll rendelkezésre. Vállalatunk igen fontos feladatának telein ti — éppen a csőszerelési nehézségek enyhítésére —, hogy megteremtse az előszerelés lehetőségét. Itt arról van szó, hogy a szerelési munkák lehetséges részének elvégzésére olyan műhely megépítéséről gondoskodunk, ahol a szerelő vállalatok még az építési idő alatt megkezdhetik a csőanyagok előszerelését. Az előregyártás biztosításának az is igen fontos célja, hogy kemény téli időben se kelljen. abbahagyni a szerelést. (Folytatjuk.) * Uj vezetési stílus az LKM acélművében Az iroda- és öltözőépület folyosóján jókora tábla állítja meg a látogatót. Szokatlan felirat van rajta: az acélgyártók nevei sonakoz- <■ nak piros, vagy fekete betűkkel. A piros betűk elárulják, hogy az elmúlt hónapban Kazár István 95,2, Németh László 93,7, Mertusz István 90 százalékos programszerűséggel dolgozott. E színnel jelezték egy fiatal technikus, Takács Gábor és Gyuricskó József nevét is. Ez a ldmutatás jó „káderlap” az emberségről, a szaktudásról. A fekete színek minden kommentár nélkül sok kívánnivalóról tanúskodnak. Elég egy példát kiragadni: Sinka József 25 adag acélt gyártott, s ebből mindössze 14 a jó. Tizenegy jó 100 tonnás adagnál nem tudta betartani a programszerűséget. Bs nem ó az egyetlen, aki sok selejtet gyártott. Uj vezetés, új szeltem Az EKM martinacél m ü - véről az elmúlt években sok dicséret hangzott el. A munka névtelen hőseinek küzdelmei nyomán sok százezer tonna acél hagyta el a müvet. Az utóbbi időben azonAz igények szerint Két hete csak, hogy a MÉM illetékes főosztályvezetője, dr. Banke Antal nyilatkozott a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásáról. A nyilatkozat országos tájékoztatót ad az 1971-ben eddig lebonyolított gépvásárlásokról, az alkatrészellátás örvendetes javulásáról, valamint a műtrágyák és növényvédő szerek fel- használásának alakulásáról. Az' országos mérleg pozitív. A magyar mezőgazdasági ' üzemek 1971-ben sokkal több új gépeit vásároltak, mint tavaly, és országosan 40 százalékkal emelkedett a műtrágyák és növényvédő szerek felhasználása. , © Borsod megyében, sajnos, nem ennyire jó a helyzet. Mezőgazdasági üzemeink — pénzügyi okokra hivatkozva — sokkal kevesebb műtráMisíok, bohárföldi építkezés D * Foto: Kóbor Pál gyát használnak, mint amennyi az országos átlag, és a gépparkot se korszerűsítik megfelelő ütemben. Megyénkben az idén nagyon sok mezőgazdasági gép maradt eladatlan, pedig a szükséglet szinte mindenütt nagy, hiszen rengeteg amortizálódott traktor és munkagép dolgozik a termelésben. Ezeket ki kellene cserélni. A gépeket, műtrágyákat és növényvédő szereket forgalmazó nagykereskedelmi vállalat — az AGROKER — viszont már a jövő évre készül. Várható, hogy 1972- ben, ha a pénzügyi helyzet is javul, az ideinél több gépet vásárolnak a megye mezőgazdasági üzemei. A mostani igényfelmérés során azt is vizsgálni kell, milyen a valóságos szükséglet és milyen a pénzügyi helyzet. Az utóbbi ugyanis rendszerint sokkal szűkösebb,' mint a valóságos szükséglet. Az egyes gazdaságok termelési-gazdasági eredményei' viszont behatárolják a hiteligénylési lehetőségeket is. 'Mert hiába kellene egy termelőszövetkezetnek — mondjuk tízmillió forint értékű gép és műszaki felszerelés, ha pénzügyi fedezete saját alapokból nincs, s emiatt hitelt is csak korlátozottan kaphat. © Borsod megyében a reális mezőgazdasági , gépvásárlási igény és keret 1972-ben várhatóan 300 millió forint körül alakul. Ebből átlagosan másfél millió forint; jut egy- egy gazdaságra. A gépvásárlás fő tétele továbbra is az erőgép — a traktor. De egyre nagyobb az igény a kü- . lönböző terménybetakarító gépsorok iránt is. Keresik a burgonya, cukorrépa- és ku- korxca-betakarító gépsorokat, hiszen a gabonafélék után gépesítik a gazdaságok a kapásnövények termesztését is. Kukorica-betákarító gépből — például — "jelenleg nincs elegendő. A kereskedelmi vállalat ismét a gyártó “cégekkel tárgyal, hogy jövőre ezekből a gépekből is elegendő álljon a gazdaságok rendelkezésére. Borsod megye mezőgazda- sági üzemeiben 1972-ben legalább 200 ezer tonna különféle műtrágyára lesz szükség. Ez az a minimális > mennyiség, amelyet a korszerű növénytermesztés ma már megyénkben is megkövetel. A megyei AGROKER Vállalat 250 Aiilliö forint értélül műtrágyát rendéit, ami azt jelenti, hogy 1972-ben is maradéktalanul kielégíti a gazdaságok igényét. Gondoskodnak a nagyon gazdaságosan hasznosítható, összetett műtrágyákról is. 1972-ben várhatóan tovább növekszik a növényvédő szerek iránti igény, hiszen a' vegyszeres növényvédelem jelentőségéi; és nagy' gazdasági hasznát ma már sehol sem kell bizonygatni. Ösz- szesen több, mint 250 féle növényvédő szert hoznak forgalomba, köztük egészen újakat is, mintegy 70 millió forint értékben. Az igények felmérése után 1971 októberében az AGROKER Vállalat képviselői személyesen keresik fel a megye mezőgazdasági üzemeit, valamennyi tsz-t és állami gazdaságot, hogy megkössék az 1972. évi vásárlási szerződéseket mind gépekre, mind műtrágyára és növényvédő szerekre. 1972-ben az eddiginél jobban gondoskodnak a háztáji kertek, a kertszövetkezetek és a magángazdaságok igényeinek kielégítéséről is. Ennek érdekében a kiskereskedelmi forgalmazást is növelik elsősorban az iparcikkárusító és az áfész-boltok útján. A cél: a borsodi mezőgazdasági üzemek igényeinek maradéktalan kielégítése műszaki és vegyi cikkekkel bármilyen \mennyiségben — széles választékot kínálva. Szcndrci József ban sorra jelentkeztek a gondok, a bajok. Jól emlékszem a gyár szocialista brigádvezetöinek tanácskozására. Itt is megkérdezték: mi az oka a döcce- nőknek? Az akkori egység- vezető hosszú értekezést tartott a saliaktálakról, majd egyöntetűen a szocialista brigádokat hibáztatta. Felállt egy segédmunkás brigádvezető, s rendkívül tömören közölte a- lényeget: túlhajszolták a kemencéket« és megfeledkeztek a javításról, meg a munkát végző emberekről. A gond ez év júniusában és júliusában érte el a tetőpontját. Ritka nap volt, ha a tervet egyáltalán tudták teljesíteni. A középvezetők egy része minden okot a létszámhiányra, a munkafegyelem tényleges, vagy állítólagos lazaságára vezetett vissza. A gyárvezetés alapos elemzés után magára nézve .is levonta a helyes következtetést. — Jó iskola bolt ez a ve- zeiésnek — mondja Koszti Lajos, a gyár nagyüzemi pártbizottságának titkára —, felhívta a figyelmünket; intenzívebben foglalkozzunk az acélművel. Az év második felében személyi változás történt a vezetésben. Ügy egységvezető és főmérnök került ai* acélmű élére. Farlcas István egységvezető igen okosan kezdte a munkáját, összehívta a kommunista aktívákat, s kérte őket, segítsenek a közös gondok elhárításában. Az egység kialakítása A párttagok — mint Nyilas Sándor, a csúcsvezetőség titkára elmondotta — őszinte rokonszenvvel fogadták e bemutatkozást, készele voltak a segítésre. Az első időben persze ez nem vonatkozott mindenkire. E^-két hangadó ilyeneket hangoztatott: „itt nem lehet dolgozni, nincsenek a kohászok szakmailag, erkölcsileg és anyagilag elismerve”. Kétségtelen, ebben volt igazság, de a követelőzés abban a pillanatban igen visszatetsző volt, mert, hiszen először tenni kell valamit azért, hogy kapjunk. És az eset érdekessége volt, hogy nem a brigádok leggyengébben fizetett emberei, hanem olyanok szóltak, alak nem panaszkodhattak az anyagi elismerésre. A folyosón kitett tábla is árulkodóan beszél róla; hogy olyanok voltak a hangadók, akiknél szakmailag is sok a kívánnivaló. A napokban volt a KISZ- vezetőség újjáválasztása. Rendkívül megnyerő volt a fiatalok állásfoglalása. Ügy fogalmazták meg: kell, fontos a kereset is, de itt a becsületről .van szó és ők keszek teljes, aktivitással támogatni a vezetés jó célkitűzéseit. Es ezek nem pusztán szavak. Dr. Énekes Sándor, a gyár vezérigazgatója elmondotta, hogy az acélmű talp- raállításában, az új technológia meghonosításában, alkalmazásában a fiatalok példamutatóan helytállnak, s olykor fogékonyabbak .ebben több rutinos acélgyárlónál. Uj módszerek, kísérletek — Hány tagú a brigád? — Négyen vagyunk — mondja a 11-es kemence olvasztóra —, de a negyedik csak papíron létezik. Mint sok üzemben, itt is vannak munkaerőgondok. Gyakori, hogy 4 ember helyett csak 3 van, vagy 2. és így egy-egy műszakra megbontják a brigádokat. A munkaerőgondokon úgy próbálnak segíteni, hogy kényszermegoldásként átmenetileg engedélyezik a túlórákat. A továbbiakban a rátermett segédmunkásokból martinászokat nevelnek. Az idők folyamán jelentős változás következett be mind a nyers vasgyártásban, mind a martinacélműben, a technológia azonban a régi maradt. A dolgozók, s a vezetők összefogása eredményeképpen most módosították a technológiát, új eljárásokat vezettek be, s ennek is eredménye, hogy a martin teljesíti a tervét, s je-l leniős megtakarítás mutatkozik mind önköltségben, mind időben. r Uj ösztönző Sok jel arra mutat, hogy korábban nem volt megfelelő az acélgyártók anyagi ösztönzése. Valahogy úgy volt: aki jól dolgozott, az is kapott prémiumot, s aki gyengébben dolgozott, annak a számára is megtalálták a kiskaput. Üj ösztönzőt dolgozlak ki, s ennél elsőren-i dű szempont a programszerűség, az acél minősége. Jó munka esetén az acélgyártók bére több, mint 1000 forinttal is növekedhet, de hate esetén elvonhatják havi bérének 20 százalékát is. Ez az ösztönző vonatkozik az olvasztárra és a csapolósegédre is. Az ösztönzés új vonása, hogy figyelembe veszik, mennyiben segíti élő az acél- gjártó kollektíva a társüzemek munkáját, .például hogyan látja el anyaggal a hengerműveket. Ennek másik oldalár a gyárvezetés fokozottabban figyelembe veszi, hogy 'más üzemek, például a nagyolvasztó dolgozói mennyiben támogatják az acélműveket. Kázár István acélgyártó így jellemzi a jelenlegi állapotokat: — Nem rózsás a helyzetünk, volt és még ma is van lehetőség, belső tartalék a jobb munkára. A dolgozókkal és a vezetőiekéi való beszélgetés, s az eredmények azt mutatják, hogy az acélmű túljutott a mélyponton, az emberek egyre jobban megtalálják az összhangot. Az emberek akaratát, s erőfeszítését igen. jól jellemzi ez a kérdés és a válasz: — Szerelném feljegyezni a legjobban dolgozó brigádok, olvasztárok, kemencesegédek nevét. Nem tudok néhány legjobbat — válaszolja a csúcsvezetőség titkára — a jelen időszakban minden ember igen jól dolgozik, s kevés kivételtől eltekintve, tudásának a maximumát adja. És e vélemény minden kommentárnál többet mond a martinászokról. Csorba Barnabás
