Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2

1971. október 3., vasárnap

Kádár János beszéde

VILÁGHÍRADÓ

I

;Az alábbiakban ismertetjük Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának a pálíai falugyűlésen 1971. szeptember 29-én elhangzott beszédét.

Kádár János beszéde elején megköszönte a meghívást és átadta a járás és Tolna megye dolgozóinak a-Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét, legjobb kívánságait.

Kádár János ezekután visz- szaemlékezett 10 évvel ezelőtti pálfai látogatására. Elmondta: akkor is, _ most is több idősebb és fiatalabb parasztemberrel találkozott, akiknek voltak és vannak általános és közös igényei, s az életkortól függő igényei is. Ezekről szólva, hangsúlyozta:

— Arra törekszünk, hogy a munkából kiérdemesült, idős, tiszteletreméltó emberek kapják meg azt, ami őket megilleti és a fiatalok is jussanak hozzá ahhoz, ami koruk szerint igényük lehet, s ami tisztességes, becsületes munkájuk után jár. Ha áttekintjük az elmúlt éveket, akkor öreg, középkorú és fiatal, paraszt, üzemi munkás, vagy értelmiségi, egyértelműen mondhatja, hogy a tíz évvel ezelőtt választott út helyesnek bizonyult. Amit

azóta elértünk, bizonyára nem elégíti ki maradéktalanul az igényeket, de akkoriban aligha gondoltuk volna, hogy ilyen eredmények születnek.

Az ország helyzetéről szólva kiemelte, hogy dolgozó népünk eredményesen munkálkodik, lépésről lépésre halad előre a szocialista társadalom teljes felépítésének útján. Cselekvésünk fő irányát a párt X. kongresszusának határozatai, a Hazafiast Népfront választási programja és IV. ötéves tervünk jelzi.

— Abban, hogy a Magyar Népköztársaság egészséges és szilárd alapokon fejlődik, nagyon jelentős szerepe van a mezőgazdaság mintegy tíz esztendővel ezelőtt végrehajtott szocialista átalakításának, a termelőszövtkezetek megszületésének. Ha ez akikor, a történelmileg alkalmas pillanatban nem történt volna meg, sem politikailag, sem anyagilag nem fejlődhettünk volna a mai színvonalra.

Kádár János ezután felidézte korábbi Tolna megyei látogatását.

A párt érdeme

— Nagy viták voltak az országban a tsz-ek megalakításának útja, módja körül. A pártban, még a pártvezetésben ?s voltak, akik amellett kardoskodtak, hogy súlyos adókkal, kényszerhelyzettel kell belépésre' bírni a középparasztságot.. Mi szembeszálltunk ezzel a nézettel. Azt mondottuk, hogy — sem az átszervezés feltételeként, sem azután —, nem a középparasztságot kell leszegé- nyíteni, hanem a szegényparasztság életszínvonalát kell felemelni az akkori középpa- raszti életszínvonalra. Ezzel az elhatározással fogtunk hozzá a munkához, s amit elhatároztunk, azt meg is valósítottuk. A falu egykori nincstelenjei, a szegénypa- rasztofc és az akkori középparasztok most egyaránt jóival magasabb színvonalon élnek? .mint az egyéni gazdálkodás idején éltek, vagy élhettek volna.

Kádár János beszédének további részében rámutatott, hogy a termelőszövetkezeti eszme a munkásosztály világnézetének, politikájának

egyik legfontosabb része, az egyik legfontosabb útmutatás a testvéri parasztosztálynak.

— Amikor arról 'beszélünk — .mondotta —, hogy a termelőszövetkezetek ország- szérte megszilárdultak, tagságuk összeforrott, s a tsz- ek jelentős része már valóban szocialista nagyüzemi gazdaság, akkor azt is el kell mondanunk, hogy ez a munkáspolitika, a munkásosztály és a parasztság nagy politikai, erkölcsi sikere.

Jelenleg a termelőszövetkezetek adják az ország mezőgazdasági termelésének 70 százalékát, s ez megfelel gazdálkodó területük részarányának. A termelési színvonal országosan emelkedett, s kedvezően változott a . parasztság élete. Ezerféle módon bizonyítható, hogy a mezőgazdasági dolgozók jobban élnek, mint akár tíz esztendővel ezelőtt is.

Kádár János a termelőszövetkezeti mozgalom lényeges vonásairól szólva, a szocialista jelleg mellett kiemelte a közösségi életben nélkülözhetetlen demokratizmust, valamint azt a jó értelemben vett érdekeltséget, hogy a szocialista célnak és az emberek egyéni, családi, közösségi érdekének egy irányba kell hatnia.

— A magyar^mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelőszövetkezetek tíz év alatt bekövetkezett fejlődése mindenekelőtt a párt érdeme, a páété, amely megmutatta az utat. Érdeme a munkásállamnak, mert ezt a folyamatot a maga anyagi erejével támogatta és segítette. Érdeme a munkásosztálynak, amely e társadalmi átalakulás vezető osztálya, a parasztságot mint testvéri osztályt a munkás-paraszt szövetség jegyében a szocialista fejlődés útjára vezette. Érdeme a parasztságnak, mert jól határozott: a szocializmus építésének útjára lépett, s tíz esztendeje tudatosan, becsülettel és sikeresen halad előre ezen az úton.

Megállapította, hogy a napokban megalkotott szövetkezeti törvény továbbfejleszti a szövetkezetek szervezetét, működését, elősegíti fejlődésüket.

A fejlődés vitaíftiatailau

Kádár János a továbbiakban az ország általános fejlődéséről szólt. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók életszínvonala jelentős mértékben emelkedett, megfelelő az előrehaladás a közoktatás, a kultúra terén is. A mindennapi munka során a bérek, az árak, a juttatások, a nyugdíjak, a lakásépítkezés bizonyos kérdéseiről lehet és kell is vitatkozni, de; amikor mérleget vonunk, megállapíthatjuk; a fejlődés egyértelmű, vitathatatlan. Életszínvonalunk/ — miután évről évre rendszeresen fejlődött —"lényegében arányban áll a végzett munkával, a megtermelt javakkal.

— Fejlődésünk persze nem jelenti azt, hogy nincsenek nehézségeink — folytatta

Kádár János. — A párt, a kormány — az illetékes testületek, szervezetek — az elért eredményeik mellett mindig nyíltan szólnak a problémákról, a megoldandó feladatokról. Őszintén beszélünk a hibákról is, amelyeket a szocializmus építése során helyileg, de néha országosan is elkövetünk. Voltak nehézségeink és bizonyára a jövőben sem tudjuk majd a problémákat teljesen kiküszöbölni, hiszen tökéletesen sem gép, sem ember,, sem testület nem tud dolgozni. Hathatós erőfeszítéseket kell tennünk egyebek között a költségvetési egyensúly javítására, a beruházások elhúzódásának és szétaprózottságának megszüntetésére, a kötelességtudat, a munkafegyelem további javítására. Az eddiginél jobban érvényesítsük a szocialista elosztás elvét: ki-ki munkája szerint részesüljön a javakból, munka nélkül pedig ne részesedhessen az elosztásból.

A párt első titkára a továbbiakban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott, Kiemelte, hogy fejlődésünk eredményeként sokat javult a Magyar Népköztársaság általános nemzetközi megítélése. Az utóbbi esztendőkben megnövekedett a szocializmust . építő magyar nép becsülete, hitele. , Külpolitikánk a szocializmus és a béke eszméjét, célját elválaszthatatlanul összeforrasztja. Bár a nemzetközi helyzet

alakulása ellentmondásos, bonyolult, számunkra, a szocializmust építő magyar nép — s általában a dolgozó emberek — számára kedvezőén fejlődik, az erőviszonyok alakulása a haladás javát szolgálja.

A nemzetközi helyzet alakulásának ezen a tendenciáján nem változtatnak az imperializmusnak a világ különböző térségeiben tett agresszív erőfeszítései.

Kádár János ezután az indokínai, a közél-keleti helyzettel, a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodásról, a békésebb' Európa megteremtéséről szólt.

A haladásért és a szocializmusért

— Harcunk során — bár-, milyen, nehéz akadályokat kell is leküzdenünk — eredményesen haladunk előre, hogy az emberiség megteremthesse azt a világot, amelyben az igazság érvényesül és béke van — folytatta beszédét a párt első titkára. — Ez nem csupán kommunista politika. Az emberiség a pusztító eszközöknek olyan mérhetetlen tömegét halmozta fel, amellyel bármikor, rendkívül rövid idő alatt meg lehet semmisíteni az egész civilizációt. Világszerte felismerték tehát, hogy csak két út van: vagy küzdünk az új világháború megakadályozásáért és akkor az emberiségre jobb jövő vár, vagy — s ez számunkra elképzelhetetlen —, a népeket újabb pusztító háború sújtja.

— A Magyar Népköztársaság szocialista külpolitikájával is hozzá kíván járulni ahhoz, hogy béke legyen, világszerte felülkerekedjerek a haladás erői. Harcunkban szoros szövetségesünk aSzov-- jettmió, együtt dolgozunk a Varsói Szerződésbe, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült országokkal.

— A haladásért és a szocializmusért nemzetközi síkon folytatott harc sikerének biztosítéka a szocialista országok egyesített ereje. Ezért

pártunk és kormányunk mindjén körülmények között és minden alkalommal a szocialista országok egységének erősítéséért dolgozik, s ezt teszi a jövőben is. A haladás, a kommunista világmozga- lom, az összes antiimperia- lista erőknek még szorosabb tömörítésére törekszünk. Nemzetközi tevékenységünket tehát szocialista elveink, népünk érdekei és az igazi nemzetköziség eszméi vezérlik. Arra törekszünk, hogy a magyar külpolitikát következetesség, állhatatosság és ál- ' landóság jellemezze, mert ez növeli országunk politikájának hitelét és erejét.

— Amikor nemzetközi találkozások során a legkülönbözőbb alkalmakkor beszélünk a tőkés országok képviselőivel, világosan kifejezésre juttatjuk: mi szövetségesek vagyunk a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagországaival és ehhez a szövetséghez hűek maradunk. Ha a tőkésországok partnerkörük velünk akarnak dolgozni, szavunkra nyugodtan építhetnek; politikánk következetes, a szocialista Magyarország nem „tántorog” ide-oda. A nemzetközi életben inkább becsülik azt, akikről tudják, hogy hova tartozik. Azzal az emberrel, aki mindig mást mond és más álláspontra helyezkedik, a mindennapi életben sem lehet együttműködni. Bizonyos értelemben így van ez az országok között is.

Nemzetközi

tevékenységünkről

— Pártunk és kormányunk nemzetközi tevékenysége konkrét akciókban realizálódik és egyes lépéseink is megfelelnek külpolitikai elveinknek, a ' Szovjetunióval és a Varsói Szerződés országaival való szövetségnek. Ennek megfelelően a napokban Budapesten folytattunk baráti, elvtársi eszmecserét

L. I. Brezsnyev elvtárssal, az SZKF KB főtitkárával. A konzultációk segítik egyesített harcunkat közös céljainkért és érdekeinkért. Ugyanígy a többi szocialista országgal is szoros kapcsolatban állunk, részt veszünk egymás pártkongresz- szusain, párt- és kormányküldöttségeket küldünk és fogadunk. E látogatások közé tartozott Losonczi Pál elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökének útja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. A közelmúltban ma“gyar küldöttségek tettek látogatást Mongóliában is.

— Nemrégiben Tímár Mátyás elvtárs, miniszterelnökhelyettes vezetésével magyar küldöttség járt több latinamerikai országban. Ez is példázza, hogy szorosabb együttműködésre törekszünk a fejlődő országokkal is, ami kölcsönös érdekünk.

— Külpolitikánk alapelveinek szellemében dolgozunk a tőkés országok viszonylatában is. Focit Jenő elvtárs, a kormány elnöke nemrégiben látogatást tett a szomszédus Ausztriában.

Nálunk járt a közelmúltban a francia külügyminiszter. Normalizált viszonyra törekszünk az Amerikai Egyesült Államokkal.

— A Magyar Népköztársaság kormánya és a Vatikán között évek óta tárgyalások folynak, amelyek viszonyunkat bizonyos mértékig érintik. Itthon arra törekszünk, hogy normális legyen az állam és az egyház kapcsolata, s ez megfeleljen népünk szocialista építőmunkájának. A Vatikánnal való tárgyalások keretében intéződnek konkrét ügyek is. Ennek keretében jött létre az a megállapodás, hogy Mindszenty József véglegesen elhagyja Magyarországot, Rómába távozik. Ezt a tényt a lapokból ismerik. Az is köztudott, hogy ha mi az egyházak egyik-másik vezető személyiségével szembekerültünk, az mindig politikai összeütközés Volt. Az embereket, mint állampolgárokat sohasem osztályoztuk aszerint, hogy ki hívő,és ki nem, hanem mindig aszerint, hogy reakciós-e, vagy haladó, se- gítője-e a nép haladásának, kész-e a néppel való együttműködésre vagy sem. Aki nem, azzal mindig megütköztünk, aki igen, azzal együttműködtünk.

Kádár János befejezésül hangsúlyozta: a szocialista elvek következetes érvényesítésével, a párt és a nép egységéve] elérjük, hogy hazánk- ; ban — belátható időn belül — teljesen felépüljön, a szocialista társadalom.

Az elmúlt héten Gromiko szovjet külügyminisztert a Fehér Házban fogadta Nixon elnök, ahol kétórás eszmecserét folytattak világpolitikai kérdésekről. Képünkön: Gromiko (balról) és Nixon elnök. Jobbról Rogers külügyminiszter

A héten ismét nem , panaszkodhattak „munkanélküliségre” és témaszegénységre a külpolitikai kommentátorok. Valóságos esúcstalálko- zó-dömping tanúi lehettünk. Szinte jellemző, hogy az egyetlen államfő, aki hivatalos minőségében még sohasem hagyhatta el országát, Hirohito japán császár is útrakelt.

Ha fontossági sorrendet akarnánk felállítani a hét eseményzuhatagában, kétségkívül a részleges SALT- egyezmények aláírása kerül az első helyre. A Szovjetunió és az Egyesült Államok, úgyis mint az egymással szembenálló két világ- rendszer vezető hatalmai, megállapodást kötöttek: megteszik a szükséges intézkedéseket, nehogy véletlenül vagy felhatalmazás nélkül kitörjön egy atomkonfliktus. A jobb összeköttetés érdekében megkezdik a két fővárost összekötő telexvonalak, a „forró drót” korszerűsítését is.

A világpolitikai tapasztalat azonban megtanított arra is, hogy egyszerre nézzük a dolgok színét és visszáját, miközben az Egyesült Államokat sikerült rábírni a véletlen háború megakadályozásáért tett lépésekre — Indokínában új - amerikai erőfeszítések történnek a háború tudatos folytatására. Ritka az olyan nap,famikor nem érkeznek hadijelentések Délkelet-Ázsiából, de ezen a héten különleges fi-, gyelemmel kellett olvasnunk e híradásokat. Tay Nini! tartományban, Dél-Vietnam és Kambodzsa határvidékén az indokínai háború egyik legnagyobb ütközete bontakozott ki. Nyilván ennek „ellensúlyozására” Washington megint „északi revánsot” akar venni a déli problémákért: felélénkültek , az

amerikai bombatámadások a Vietnami Demokratikus

Köztársaság egyes területei ellen.

Az egész helyzetkép jellegzetes előjátékul szolgál a ma, vasárnap lebonyolításra kerülő saigoni elnökválasztásokhoz, amelyeken egyedül Thieu indul, erős amerikai segédlettel. A közállapotokat híven tükrözi a jelentés, hogy az Egyesült Államok megfenyegette a kormány- J hadsereg tábornokait — az elégedetlenség hulláma tehát igencsak magasba csapott —, amennyiben puccsot kísérelnének meg, minden amerikai segélyt leállítanak.

S végűi csak távirati stílusban arról, ami még a hét eseménye volt. Az ENSZ-ben megkezdődött az általános vita — Gromiko fejtette ki a Szovjetunió átfogó békepolitikáját. Nyugaton is kritikusabb hangok hallatszanak a brit kémhistóriáról, a 105 szovjet állampolgár in-! dokolatlan kiutasítását — ma már világosan látható — j tulajdonképpen az európai i biztonsági folyamatok elleni1 torpedóként is szánták. Föld- I részünk pozitív fejlődését hátráltatja, hogy Nyugat- í Berlinben nem a négyoldalú: egyezmény szellemében tartottak több összejövetelt —, | az NDK kénytelen volt ha-! tározottan tiltakozni. Talál-! kozott a két német állam tárgyaló küldöttsége is, a i szokott államtitkári szinten. A hírek némi haladásról számoltak be, de a jelek sze- ■ rint még nem következett el a kívánt egyetértés a négyhatalmi szerződés kereteinek kitöltésére.

Földrészünkön tehát nem egyértelmű a helyzet1, az el-1 múlt hetek örvendetes fej- ■

Wk''.- • ‘‘ r^'ii-niríc. Varok ró-;

kezni, lassítani próbálják,; További erőfeszítésekre van szükség minden szinten, s e törekvések európai épületé-: be mi is elhelyeztük téglán-1 kát' a héten megkezdte j munkáját azjeurópai biztonság és együttműködés magyar nemzetközi bizottsága, j

A szövetkezeti ipar, tennivalói

(Folytatás az 1. oldalról)

20 milliárd — Borsodban a IV, ötéves tervben 200—220 millió — forintos beruházást valósítanak meg. Az igény nagyságát jellemzi, hogy minden fejlesztés ellenére sem bírják teljes egészében kielégíteni az igényeket.

Az OKISZ. elnöke szólt a szövetkezetiek keresetéről. Rendkívül alacsony, 4,70 Ft volt a bedolgozók órabére, s ezen javítottak. Ellenőrizték a szövetkezeti elnökök jövedelmét is, van olyan tapasztalat, hogy egyes helyeken az elnök visszaélve a szövetkezeti demokráciával — a megengedettnél magasabb jövedelmet szavaztatott meg, s emiatt óvást emeltek. Az új besorolás szerint fokozottabban ellenőrzik ezt, s arra kötelezték a KISZÖVöket, akadályozzák meg az I ilyen jelenségeket.

A közgazdasági szabály o- j zók olykor hátrányosan be-i folyásalják a szolgáltatást. Vonatkozik ez ;r/a' új helyi-j ségbér-rendeletre. Végeztek | ilyen vizsgálatot a buclapes-j ti, valamint a Borsod megyei Fodrász Szövetkezetben.' A vizsgálat azt mutatja, j hogy az előzőnél a bruttó nyereség 30, az utóbbinál 25! százalékát elviszi a magas helyiségbér.

Talán ide kívánkozik, hogy Borsodból 26 küldött! vesz részt az OICISZ VI. j kongresszusán. Az eseményt; nagy érdeklődés kíséri 'aj szövetkezetekben, ezt jellemzi, hogy kongresszusi mun-1 kaversenyt szerveztek. AI vállalásokban 74 millió !o- j lint értékű többtermelésre j tettek ígéretet. (Csorba)