Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
1971. ölet. 17., vasárnap ESZAK-MAGYARGRSZAG 5 A MILLIÓ TONNÁÉRT Szocialista brigádok küzdelme a diósgyőri durvahengerműben A hengerészek és a műszakiak az irányító pultnál ülő kormányos mögé tömörülve figyelik- az izzó buga és a hengersor párbaját. Az arcokon, a mozdulatokban most nyoma sincs a hónapokon át tartó nyugtalanságnak. — Most jól megy! — szól hátra Kiss István bugasori kormányos. Pillantása az ipari tv képernyőjére villan. A képernyő a hengerállvány túlsó részét, a nyúló acél előre- és visszagör- dülését mutatja. — Laci, menni'i is volt tegnap ? — 408 tonna! — veti oda a pult másik végén kapcsolgató kormányos, akinek hangjában elégedettség búj- kál. — Ez a hónap nekünk is szép! — erősíti meg Kádas Imre előhengerész, aki a szomszédos blokksorról lépett át ide. — Az acélmű a műszaki vezetés energikus beavatkozásával már a „helyére” került, magas hőfokon kapjuk onnan az anyagot, s az elegendő is. A minőség és a gazdaságosság A hengerészek — saját hibájukon kívül — több ezer tonna áruval adósak. Ez egy kicsit bizonytalanná teszi a szocialista brigádok munkájának értékelését, de hát nem az akaratban, a tenni- vágyásban volt kívánnivaló. E mozgalomban részt vevő kollektívák jó munkáját nagy eredmény mutatja. A blokksort a rekonstrukció idején évi 850 ezer tonnára „hitelesítették”. Az utóbbi években nemcsak elérték, hanem túl is lépték a „bűvös” egymillió tonnát. Most, a lemaradás ellenére is az egész durvában így biztatják egymást: — Meglesz a millió! — Bízunk benne, hogy meglesz — erősíti meg Bi- rincsik János, az egység párttitkára. Sietve hozzáteszi, hogy koránt sincsenek a tonnák bűvöletében. Kell, nagyon kell a mennyiség, de ennél fontosabb szempont a minőség, meg a gazdaságosság. Példákat mond rá, hogy egy tonna selejt több ezerforintos kárt, s rengeteg időveszteséget okoz. Ez a közgazdasági szemlélet érezhető a szocialista brigádok vállalásaiban, s az eredményeikben. A mozgalom itt erősnek mutatkozik. A dolgozóknak közel 70 százaléka dolgozik a hármas jelszó szerint. Munkájuk, gondolkozásuk, a brigádok munkamorálja meghatározza az üzemi légkört. A párt- és szakszerevezeti vezetők egy sor brigádról szólnak dicsérettel. — A gerendasoron dolgozik Rákosi Sándor brigádja. Az itt dolgozó kollektívák közül itt a legkisebb a selejt: mindössze 0,17 százalék. Ezt mondhatom a blokksori Szabó Benjámin brigádjáról is. Szabó alig két éve vezeti a kollektívát, s hogy jól, azt bizonyítja: tervét 3 ezer tonna hengerléssel teljesítette túl ez a brigád, s a selejtet — Birin- csik mintha maga is gyanakodna, még egyszer megnézi a kimutatást — igen. 0.09 »zúzalékra szorította le. — No, és Sovárszki Periék a gerendasoron? — Az a brigád is jól dolgozik. Nézd csak, háromnegyed év alatt 2542 tonnával hengereltek többet, pedig ott nagyon meg kell dolgozni érte; s a selejtjük is alig 0,31 százalék. Külön munkák Sok szép dolgot fel lehet jegyezni a brigádok életéről. Olyan tettek ezek, amelyeket már nem a munkaköri előírások, hanem a közösségi, emberi érzések diktálnak. Hudák Ferenc műhelybizottsági titkár ezt mondja: — Korábban a kemencék salakozását idegen vállalatok végezték. Most a szocialista brigádok csinálják. Mi az előnye ennek? Pontosan akkor csinálják, amikor kell, nincs késés, s kemencénként másfél napi időt is nyerünk. A pénz, amit érte kapnak, jól jön a brigádnak, brigádtagoknak, és segít a társadalmi gondokban. Molnár Árpád és brigádja a blokksoron a salakozásért kapott 3500 forintot az egyik óvoda segítésére adta. Van hat női brigád. Egyik: Szigethi Lászlóné darus kollektívája. Darusban hiány van, s e női kollektíva igen nagy segítséget jelent e gond megoldásában. S bár a nőknél jön a második műszak is, mégis mindig készek olykor a szabad idő rovására is a segítésben. A gépészeti női brigád egy súlyosan beteg társuk ápolásában segített. S az asszony halála után a gyermek pat- ronálását vállalta a kollektíva. Külön figyelmeztetnek: — Nem szabad megfeledkezni a csiszolónőkről. Ott négy női brigád dolgozik, s mind kiválóan! 700 tonna anyagot csiszoltak terven felül! Fluktuáció és nevelés Az egység dolgozóinak túlnyomó része törzstag. Hivatásnak tekintik munkájukat, s a hengerdét tartják a végállomásnak. Itt-ott megfogyatkozik egy-egy brigád. Azt mondják, azért mennek el, mert a kisebb üzemek jobban fizetnek, nem érzik az anyagiakban a diósgyőri kohászat társadalmi elismerését. Van, aki ezt mondja: — Nem kell nekünk^ nagy béremelés. Ne a béreket emeljék, az árakat fagyasz- szák be inkább! A mozgás leginkább a kikészítőben van. A végletekkel is találkozhatunk. Előfordul: a művezető sürget, kezdjenek a munkához, sürgős a szállítás. Lehet, hogy a, hangban van bántó, de három ember közli, hogy elmegy. A művezető bocsánatot kér, s — maradnak:' Másik véglet, ha mert kell az ember, megadják, amit kér — a trözstagok viszont morognak, hogyan lehet annyit adni az új dolgozónak, mint a réginek. A legnagyobb mozgás a cigány dolozók között van. „Újratermelődik” az analfabétizmus. Mire beiskoláznák őket, sokan már a hatodik vállalatnál vannak. Ezért annál jobban becsülik Balogh Gyula futódarust, aki közel húsz éve, Balogh Ernő egyengetőt, aki évtizede szorgalmasan dolgozik, s különösen Lajhó Károly bugafaragót, aki nemcsak szorgalmas dolgozó, hanem most végzi a technikum II. osztályát, s ezzel példát mutat sok más dolgozónak is. A bugafaragók közül érdemes szólni Papp Józsefről és brigádjáról. — Tavaly — mondja a bugafaragó műhely vezetője — ez a brigád dolgozott a legkisebb létszámmal, s a legnagyobb eredménnyel. Az idén olyanokat is vállaltak, hogy azt kérdeztem, nem lesz-e ez sok? Soknak tartottuk a 100 órás társadalmi munkát. És mi az eredmény? — 114 óra — mosolyog szerényen Papp József. E kollektíva sorsa igen tanulságos, s elgondolkoztató. A csökkentett munkaidőre áttérés idején itt is háromból négy műszakot szerveztek. Három brigád adta össze a negyediket. Mint lenni szokott, igyekeztek megszabadulni a „kellemetlen” emberektől, az állítólag rossz munkásoktól. A brigádvezető azt mondja — sőt, ezt az alapszervezeti titkár és a műhely vezetője is megerősíti — a brigádtagok mind derék, szorgalmas, jól dolgozó emberek. S bár hőségben és fagyban a szabad ég alatt dolgoznak, áznak, fáznak, a keresetük se magas, mégis elégedettek az emberek, s igen jó a közösségi szellem. Mi az „átformálás” rejtélye? Nincs rejtély, nem kellett senkit átformálni, csak olyan emberségesen kell beszélni, s hatni a dolgozókra, mint azt Papp József teszi. És a megértés, az emberséges irányítás gazdagon gyümölcsözik. Csorba Barnabás Barátság II. Barátság II. Barátság II. Barátság II. Vándorélet Lakókocsik * * Ebéd a munkahelyen A vezeték építőd többszörösen is vándoréletet élnek. Vándorolnak az otthonuk és a munkahelyük között, és szinte naponta vándorolnak — ahogy haladnak a munkával Tiszaszentmártontól Százhalombatta felé — munkahelyről munkahelyre. Amíg jó az időjárás, naponta 10— 12 órát dolgoznak, télen kevesebbet. Így 8—10 napi egybefüggő . munka után 5— 6 napot töltenék otthon, családjuk körében. Viszonylag nagy távolságokban, Kisvárdán, Tiszavas- váriban és most már a mezőnyárád—mezőkeresztesi vasútállomás közelében vannak a Kőolajvezeték Vállalat építésvezetőségei. Ezeken a telephelyeken élnek a vezetéket építő munkások, általában jól felszerelt, négy- személyes , lakókocsikban. A telephelyeken a lakókocsikhoz hasonló fürdőkocsik is vannak. S rendszerint megvan mindenütt a kultúrterem a televízióval, rádióval és egy kis könyvtárral. És természetesen elmaradhatatla- nul ott van a lakókocsik közelében a büfé is, vagy ahogy ők nevezik, a kantán. Fiatal mezőgazdászok vándorgyűlése Október 21-én, csütörtökön reggel Miskolcon találkoznak azok a fiatal mezőgazdasági szakemberek, akik az elmúlt két évben szereztek diplomát és azóta is állami gazdaságokban dolgoznak. A program reggel 8 órakor kezdőA bükki szénégető A Bükk erdőrengetegének egyik tisztásán, Biikkszcntkerexzt közelében vert tanyát Csóka Gyula szénégető. A ma már kuriózumnak számító munkál idestova négy évtizede űzi. Kemény munkával aprítja, gúlába rakja, s égeti az erdő értéktelen hulladékfáját. A faszenet — mely igen kéréseit cikk világszerte — a Borsodi Erdő cs Fagazdaság külföldön értékesíti. Képünkön: Sok mázsa aprított fát rak gúlába a; szénégető, majd leföldeli s meggyújtja. így készül, a boksb j dik a Miskolc városi Tanács dísztermében. Itt Izinger Pál, az Állami Gazdaságok Országos Központjának főosztályvezetője tart előadást az állami gazdaságok szerepéről és feladatairól a szocialista mezőgazdaságban. Az ország minden állami gazdaságából Miskolcra érkező fiatal szakemberek az előadás után a Hejő menti Állanái Gazdaságba utaznak, ahol előbb a jWezöpanel Épületelemgyárat tekintik meg, majd a gazdaság muhi üzemegységében az új, Gi- Gi-rendszerű sertéstelepet keresik fel. Itt azonban a telepnek csak a nem üzemelő részét nézhetik meg, mert az állatok közé — egészségügyi okok miatt — nem szabad bemenni. Megnéznek viszont egy filmet, amelyen láthatják és tanulmányozhatják a telep egész működését, a teljes technológiát. A Hejő menti Állami Gazdaságból folytatódik az út a Hortobágyra. Másnap, október 22-én a hajdúszoboszlói és a balkánvi állami gazdaságokat látogatják meg vándorgyűlésen részt Cialal mezőgazdasági emberek. a vevő szak— A lakókocsik nagyon jók arra, hogy bennük háljunk — mondotta az egyik hegesztő. — Természetszerűleg nem lehet az otthonunk, még akkor sem, ha életünk egy részét itt töltjük el, még álékor sem. ha saját szájunk íze szerint főzhetünk magunknak. Mert az otthon csak az lehet, ahol a család van, a feleség, meg a gyerekek. A kőola'j-távvezeték építése természeténél fogva vándorélettel jár. De ez a vándorélet közösségi élet is, a maga jó és kényelmetlen oldalával együtt. S mint ahogy ez a kemény munka kemény embereket , kíván, csalt az marad meg közöttük, alti képes megfelelni ezeknek a követelményeknek, a vándorélettel együttjáró nehézségeknek. A csővezeték-építő munkások az ország különböző területeiről verbuválódnak össze. Különböző korúak, különböző foglalkozásúak, különböző az életfelfogásuk, de valamennyien tudják, hogy csalt úgy tudják felelősség- teljes feladatukat megvalósítani. csalt úgy tudják ezt a vándoréletet tisztességgel élni, ha segítik egymást, ha állandóan érzik, hogy számíthatnak egymásra. — Olyan sokfélék vagy un k, mint az ujjam, mint a föld, amellyel dolgozunk — mondotta Eszlár István művezető. — Nem azt mondom, hogy problémák nélkül élünk, de arra büszke vagyok — és azt hiszem, minden vezetéképítő munkatársam — hogy ezeken az építésvezetőségeken, telephelyeken nem fordul elő lopás. A csővezeték-építők élete nagyban hasonlít a katonákéhoz. Munkájuk, vándorlásuk is olyan, mint amikor egy egész front vonul. Hatalmas gépeikkel, berendezéseikkel, szerszám o.s bódéikkal és sokszor lakó- és fürdőkocsi - jaikkal nem mennek, nem haladnak, hanem vonulnak földrajzi és emberi céljuk felé. Ha nem csinálnának semmi különöset, ha nem dolgoznának napi 10—12 órát, ez az életmód, csak ez az életmód önmagában is fárasztó lenne. Fárasztó, mert úgy tűnik, hogy már nagyon régen megkezdték és hogy soha nem lesz vége. Pedig pontosan emlékeznek a napra, a dátumra, amikor elindultak a 0 pontról, Tiszaszentmártontól és pontosan tudják, hogy 1972. november 7-én Százhalombattán fogják ünnepelni a Volga menti olaj megérkezését. Ott, ahol a fényeslitkei vasútállomás közelében a műút keresztezi a vasutat, sorompó zárta el kocsink előtt az utat. Hosszú, olajos tartálykocsikból álló vasúti szerelvény haladt el előttünk. Cziráki József gépészmérnök, a Barátság II. kőolaj-távvezeték építésének fiatal műszaki vezetője szótlanul nézte a tartálykocsik vonulását. Aztán, ahogy a vonat elhaladt, felnyitották előttünk a sorompót, és mielőtt még gépkocsink elindult volna, rámnézett, és ezt mondta: — Látod, ha befejeztük a munkát, ha megépítjük a Barátság II. kőolaj-távvezetéket, sem itt, sem más vasúti sorompóknál nem kell majd hosszú, olajos vasúti szerelvények miatt senkinek sem ücsörögni. Mert az olaj ott jön majd, azokban a 600 milliméter átmérőjű acélcsövekben, 2 méterre a föld alatt, nagy nyomással és nagy sebességgel, sok száz kilométeren keresztül, ahol a távvezeték építői most gyalogosan járnak és dolgoznak. Szöveg: Oravee János Kép: Szabados György
