Észak-Magyarország, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

SSZAK-MAGYARORSZÁG 2 « 1971. okt. 17„ vasárnap Szagai élőik beszámít msszkvai lanácskozásairil Az Arab Szocialista Unió Központi Bizottsága szomba­ton meghallgatta Szadat el­nök beszámolóját a Szovjet­unióban tett látogatásáról, a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszéléseinek eredmé­nyeiről. A beszámoló részleteit nem tették közzé. Az egyiptomi politikai párt Központi Bi­zottsága azonban nyilatkoza­tában .elismeréssel szól a szovjet vezetőkről, akik „meg­értik a Közel-Kelet realitá­sait és helyesen értékelik az arab népet fenyegető ve­szélyt”. Kairó és Moszkva barátsá­ga tartós barátság, amely a célok azonosságán alapul — állapítja meg a nyilatkozat — köszönetét mondva a meg­szállt arab területek felszaba­dításához nyújtott szovjet se­gítségért. wmm : :<?■* 4f í ■ / * * < , 'j* t > . \\ f s. ■- ■ >, ÉsÉli H Ügynevezett panorámikus telekamerával készült felvétel: a Lnna—19 automatikus űrállomásról ilyennek látszik a már közeli Hold , Koszigh Kanadába utazik Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök ma hiva­talos látogatásra Kanadá­ba utazik. A szovjet kor­mányfő Trudeau kanadai miniszterelnök májusi szov­jetunióbeli útját viszonozza. Ekkor írtak alá a két or­szág közötti rendszeres poli­tikai konzultációkról intéz­kedő jegyzőkönyvet, amely moszkvai és kanadai értéke­lések szerint minőségileg új szintre emelte a kétoldali! viszonyt, Nyilvánvaló, hogy ezeken az eszmecseréken a világpo­litikai problémák közül a szovjet fél az olyan közös érdekeltségű problémákra helyezi majd a hangsúlyt, mint' a kanadai részvétellel tervezett európai biztonsági értekezlet, az európai fegy­veres erők létszámcsökken­tése. A kanadai fél monda­nivalóját pedig az határoz­za meg, hogy — mint isme­retes — a két hónappal ez­előtti amerikai „dollármentő intézkedések” következtében ez az ország valóságos gaz­dasági háborúba keveredett legnagyobb kereskedelmi partnerével, az Egyesült Ál­lamokkal. VILAGHIRADO igáÉ M ’ P , "r T WMm .MJtiíéí Podgomij szovjet államelnök Iránban kötetlen megbeszélé­seket folytatott több jelenlevő' államfővel. Képünkön: ma­gas rangú vendégek a persepolisi páholyban: Podgornij, Ti­to és felesége, valamint Kekkonen finn elnök A szlowák béko küldöttség® Sárospatakon (Tudósítónktól) A Hazafias Népfront me­gyei bizottságának vendége­ként Borsodba érkezett Ke­let-szlovákiai Békevédők 35 tagú küldöttsége, a szomba­ti napot Sárospatakon töl­tötte. Délelőtt a tanítóképző intézetben Hegyi Imre or­szággyűlési képviselőnek, a Hazafias Népfront megyei bizottsága titkárának élnök­Vályi Péter hazaérkezett Moszkvából lésével békemozgalmá ta­nácskozást tartottak. Sáros­patak társadalma nevében Tóth József tanácselnök üd­vözölte a kedves vendége­ket, megismertetve őket a nagy múltú város történeté­vel, és mai életével. Ezután Ködöböcz József, az intézet igazgatóhelyette­se tartott előadást a világ­hírű pedagógus, Comenius Ámos János sárospataki munkásságáról. Hegyi Imre vitaindító elő­adása után a békemozgalom időszerű kérdéseiről tanács­koztak a szlovákiai és a bor­sodi békeaktivisták. A ven­dégek közül Michal Adam, a Szlovákiai Béketanács el­nökségének tagja a szlová­kiai fiatalok békemozgalmi tevékenységét ismertette. Borsod megye lakosságá­nak és a megyei pártbizott­ságnak a köszöntését Bontha Lajosné elvtársnő tolmácsol­ta kedves szavakkal. A ven­dégek nevében Emília Siake- lova, a kerületi béketanács elnökhelyettese Comenius hagyatékának együttes ápo­lása szellemében ajándékot nyújtott át a tanítóképző­nek. A küldöttség délelőtt Sá­rospatakon a Comenius-szo- borra, délután Sátoraljaúj­helyen az 1944-es magyar és szlovák mártírok emlékmű­vére koszorút helyezett, majd az esti órákban visz- szautazott Kelet-Szlovákiába. Ezen a héten aligha lehe­tett vita azon, hogy' mi volt az elmúlt napok legfontosabb eseménye. Moszkvában és Washingtonban egyidejűleg bejelentették: Nixon elnök jövő májusban hivatalos láto­gatást tesz a Szovjetunióban. Ami a Szovjetuniót illeti: következetesen törekszik a békés egymás mellett élésre, s ezen belül természetesén a tőkés világrendszer legerő­sebb hatalmával, az Egyesült Államokkal való koegziszten- ciára is. Ezt a célt az SZKF XXIV. kongresszusán is kife­jezésre juttatták. Moszkva, a meglevő ellentétek tudatában is, keresi azokat az érintke­zési pontokat, ahol legalább részmegegyezésekre juthat Washingtonnak így történ­hettek megállapodások az atomleszerelés területén, s minden joggal kedvezően ér­tékeltük a Nyugat-Berlin ügyében megkötött egyez­ményt. Ezek az eredmények javították a két nagy ország viszonyát, az általános lég­kört, s hozzájárultak a csúcs­szintű párbeszéd feltételeinek megteremtéséhez. A szfxvjet—amerikai csúcs- találkozó eredményessége nein utolsósorban attól függ, mit tesz majd Washington e, hátralevő hét hónap alatt, mindenekelőtt a Távok és Közel-Keleten. Amint a Pravda kommentárja nyoma­tékosan aláhúzta: a Szovjet­unió messzemenően szolidáris Viethammal, Indokína harco­ló népeivel. Nixon akkor já­rulhat hozzá legjobban a szovjet—amerikai kapcsola­tok továbbfejlődéséhez, ha korlátozza és felszámolja dél­kelet-ázsiai agresszióját. (Er­re kényszeríti sok más té­nyező is. A héten nagyszabá­sú tüntetések voltak az Egye­sült Államokban a háború el­len, s ebben első ízben vál­laltak aktív szeremet a szak­szervezetek, Figyelmeztet a hadihelyzet alakulása is: a szabadságharcosok újabb és újabb támadásokra lendül­nek. Az amerikai expedíciós hadsereg“* morálja a mély­pontra zuhant, lázadások és zendülések követik egymást a támaszpontokon.) A Közel-Keleten is lépés- kényszerben vannak az ame­rikaiak. hiszen a Moszkvában kiadott szovjet—egyiptomi közös közlemény, Szadat tár­gyalásainak összegezéseként a Biztonsági Tanács emlékeze­tes határozatának sürgős va­lóra váltását követeli. Izrael részéről ugyanaltkor ellen- offenzíva zajlik, Tel Aviv Phantam-szállítmányokat kí­ván. Változatlanul az érdeklődés előterében áll, hogy Nixon — moszkvai látogatását meg­előzően — Pekingben is meg­beszéléseket folytat majd. Az elnök sajtóértekezletén egyébként hangsúlyozta, hogy a két látogatást, elkülöníti egymástól, s nem kíván a Moszkva és Peking közötti ellentétekre játszani. Ez is a realitások követelménye, hi­szen szovjetellenes felhan­gokkal nem lehet a Szovjet­unióval tárgyalni. A szovjet—amerikai párbe­széd fontosságát hangsúlyoz­ta az ENSZ-közgyűlés általá­nos vitájában Péter. János magyar külügyminiszter is. A szocialista országok képvise­lői közül ő szólalt fel elő­ször a moszkvai látogatás be­jelentése után, s kiemelte, hogy a mostani közgyűlés enyhültebb, bizakodóbb lég­köre elsősorban a két szuper­hatalom kapcsolataiban mu­tatkozó. javulásnak tulajdo­nítható. A Moszkva és Washington közötti viszony új szakasza földrészünkre is hatással lesz. Várhatólag megerősíti majd az európai biztonság érdeké­ben kifejtett törekvéseket. Az NSZK-ban például kedvező­en befolyásolhatja a realis­tább Brandt-kormány helyze­tét a jobbra tolódott keresz­ténydemokrata ellenzékkel szemben — a brémai tarto­mányi választásokon figye­lemreméltó sikert könyvel­hetett el a kormánykoalíció. A két fél közeledése minden bizonnyal nehéz órákat • hoz majd a londoni konzervatí­voknak is, akik provokációik­kal éppen most próbáltak ál­talános, szovjetellenes táma­dásba lendülni. Ha a Heath- kabinet folytatja a megkez­dett utat, s nem .hallgat a józan észre, saját NATO- partnereitől is elszigetelőd­het. Árnyalatnyi változásokat jelez Európában az a körül­mény is, hogy az osztrák vá­lasztásokon Kreisky szocia­lista pártja abszolút többséget szerzett, a dán választások lezáródása után pedig Krag alakított szociáldemokrata kormányt. Természetesen a nyugati szociáldemokrata pár­tokkal kapcsolatban nem le­hetnek illúzióink, de a pol­gári politika széles skáláján feltétlenül a realistább ele­met jelentik, s kétségtelenül ésszerűbben foglalnak állást a nemzetközi politika kérdé­seiben. ' Ausztria idény után Az embertelenség gránitsziklái Vályi Péter, a Miniszter- tanács elnökhelyettese szom­baton hazaérkezett Moszkvá­ból, ahol a KGST végrehajtó bizottságának '55. ülésén vett részt. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Bondor József építésügyi és városfej­lesztési miniszter, dr. Gál Ti­vadar, a Minisztertanács tit­kárságának vezetője, vala­mint V. J. Pavlov, a Szovjet­unió budapesti nagykövete. Hasznos tapasztalatcsere volt Szombaton Csehszlovákiá­ból visszaérkezett Buda­pestre munkásőr-küldöttsé- günk, amely Papp Árpád­nak, az MSZMP .Központi Bizottsága tagjának, a mun­kásőrség országos parancs- ‘ nokának vezetésével — a csehszlovák népi milícia meghívására — látogatott a szomszédos baráti országba. Mint Papp Árpád nyilat­kozatában hangsúlyozta: a két baráti fegyveres testü­let közötti kapcsolat, együtt­működés továbbfejlesztése szempontjából rendkívül hasznos volt a tapasztalat- csere, s a látogatás eredmé­nyesen szolgálta a két nép, a két fegyveres testület ba­rátságának erősítését, meg­szilárdítását. [Uh] A rövid nyolc nap alatt si­került megismernünk, IKA­RUSZ autóbuszunk ablakából legalábbis, meglátnunk Auszt­ria legszebb tájainak jó ré­szét. Sétáltunk a gráci vár­hegy 6,5 kilométernyi hosz- szú, 1200 paddal szegélyezett sétaútjain, és gyalog kapasz­kodtunk fel a híres óratorony lábához vezető 400 lépcsőfo­kon, hogy megtakarítsuk a libegő viteldíját. Végigutaz­tunk a Mura völgyén, amer­re lovaikkal már honfoglaló őseink is elkalandoztak, s keresztülszeltük a havas sisa- kú hegyóriásokkal szegélye­zett, a völgyekben, mint ha­talmas bölcsőkben kisebb-na- gyobb gleccsertavak tucatjait ringató Salzkammergut-ot. Mindenütt meglepett, mi­lyen tökéletesen készült fel éz az ország az idegenforga­lomra, amely még most, az idény után is számottevő volt. A városokban és a kisváros­szerű falvakban minden kő- hajításnyira egy „Gasthaus”, azaz vendéglő, legalább ennyi szálloda, s a házakon szinte mindenütt ott látható ß „Zimmer” felirat, ami azt je­lenti, hogy ott kiadó szoba található. A benzinkutak so­kaságát szinte megmosolyog­tuk. Akadt olyan kis telepü­lés, ahol százméteres szaka­szon belül az ARAL, az ELAN, a SHELL és a TE­XACO cégnek is van hatal­mas, egymással konkurráló üzemanyagtöltő-állomása, s a másik falu elején már vár­nak az AGIP, a MOBIL és az ESSO benzinkútjai. A maulliauseßi haláilépcsdn Az osztrák Duna-szakasz várromokkal, kolostorokkal szegélyezett gyönyörű völgyé­ben abba a kisvárosba is el­látogattunk, amelynek hatá­rában az embertelenség grá­nitsziklái emlékeztetnek fi­gyelmeztetőn a közelmúlt tör­ténelmének legborzalmasabb korszakára, a hitleri fasizmus rémtetteire. A kisvároska melletti grá­nitkőbánya felett. terül el az egykori mauthaúseni kon­centrációs tábor, a fasizmus áldozatainak ‘ egyik legna­gyobb temetője. A hatal­mas gránittömbökből, a politikai foglyokkal építte­tett várszerű falak, a szö­gesdrótok, a belső láger szörnyű fabarakkjai, a kínzó- és gázkamrák olyanok, mint akkor. Ökölbe szorult kézzel jártuk végig a fasizmus ke­gyetlenségeinek, borzalmai­nak'ezt a múzeumát. 1938 júniusától 1945. május 5-ig 122 766 „regisztrált” poli­tikai foglyot, ellenállót, ül­dözöttet gyilkoltak itt- meg a különböző, legkegyetlenebb módszerekkel. És több tízezer volt azok száma, akiket még „regisztrálásuk”, azaz lét­számba vételük előtt azonnal a halálkamrákba hajtottak. Az ismert áldozatok között 32 180 volt a szovjet és 12 923 a magyar állampolgár. Sosem fogjuk eífelejteni a mauthauseni haláltáborban látottakat. A kivégzőfalat, ahol télvíz idején addig lo­csolták vízzel a foglyokat, míg jégszoborrá fagytak. A halállépcsőt, amelyen félmá­zsás gránittömböket cipeltet- tek a legyengült, 30 kilóra lefogyott, megkínzott embe­rekkel, s ahol korbáccsal verték Italaira, vagy egy­mással tapostatták el azt, aki összeesett. Ami a ^léceseméi is hidegebb Ottjárturikkor más csopor­tok, látogatók is lerótták ke­gyeletüket a fasizmus áldoza­tainak emlékműveinél. Vol­tak ott csehszlovákok, lengye­lek, magyarok, láttunk angol és osztrák rendszámú gépko­csit; a parkolóhelyen, s vala­mennyiünknek feltűnt, hogy nyugatnémet turistákat« akik­kel Ausztria-szerte leggyak­rabban találkoztunk, itt egyet sem láttunk ... Máskor vidám, a látottak­ról vagy a következő látniva­lókról élénken beszédgető cso­portunk Mauthausen után nagyon sokáig némán ült az autóbuszban. A halál­tábor közelében, egy régi, iris tanyából idősebb em­ber lengette meg barát­ságosan kalapját autóbu­szunk felé. Talán az jutott tártsaim észébe is, amire én gondoltam. Vajon az az őszülő férfi itt élt-e a tanyán az embertelenségnek azokban az éveiben is? És, ha igen, mit tudott a láger borzalmairól, mit érzett, mi volt a vélemé­nye? Aznap este egy sörözőben néhány nagyon barátságos osztrákkal beszélgettünk. Együtt dicsértük a jó osztrák söröket, ők a néha már meg- ízlelt magyar borokról ára­doztak' Megkérdezték, tet- szik-e hazájuk, s mit láttunk már belőle, örültek, amikor dicsértük Ausztria szépségeit, s elkomorultan hallgattak, amikor megemlítettük, hogy Mauthausenben is jártunk. — Sajnos, a fasizmus ilyen “miékeket is hagyott* hazánk­ban — jegyezte' meg egyikük. A szomszéd asztaltól kissé ideges hangon. jólöltözött úriember kapcsolódott a t?e- szélgetésbe. — Minek mentek pont Mauthausenbe . Van itt más látnivaló is. Mauthausen volt, és kész, i mit kell az ilyesmin negyedszázad el­múltával is rágódni?! Aztán előző beszélgető tár­saink, s a mi pillantásainkat j látva, gyorsan felállt, s ott- j hagyva félkorsó sörét a glees- i cser jegénél fagyosabb, mere­vebb arccal kiviharzott az ut- | cára. I Baráti üdvözletek A többiek csóválták fejű- ! két, s szomorúan jegyezték , meg, hogy bizony, akadnak ilyen emberek is a szép í Ausztriában. Igen, volt alkalmunk oszt- ; rákok szájából hallani, lapja- 1 ikban olvasni, hogy nemcsak ! az ultrajobboldali szabadság- párt képviselőjelöltjei között j szerepeltek újfasiszták, ha- | nem a második legnagyobb 1 párt, a néppárt (ÖVP) sem ■ riadt vissza., hogy náci múltú, I úgynevezett „független” jelöl-’ I teket vegyen feí a listájára. A választások is bizony itat­ták azonban, hogy az ilyen ; elemeknek ma már nincsenek .számottevő tömegéije Auszt- ■ riában. Ennél is megnyugta- több volt számunkra, s leg-’ kellemesebb emlékeink, auszt­riai benyomásaink között őrizzük azt a néhány rövidke i beszélgetést, amelyet egy lin- j zi üzem néhány munkásával, j s egy kommunista választási í brosúrát osztogató fíaíalem- j berrel folytattunk. Ök nem­csak baráti, hanem harcos üdvözletüket is küldték ne­künk, magyaroknak. — Éli, nemcsak a íalakra i írjuk ki a jelszót, nc-gy „soha | többé fasizmust, soha többé ! háborút!” — mondta egyikük i —, mi harcolunk is érte. hogy j így legyen. Pozsonyi Sándor (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents