Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-11 / 214. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1971. szept. 11., szombat Ez is ismeretterjesztés! bélapAtfalvAtól A tudományos ismeretter­jesztés, a nagy tömegek kö­zött végzett telvilágosító, tu­dást hintő munka új társa- dalomformálásunk egyik nél­külözhetetlen és mindennapi velejárója, \ és egész közmű­velődési tevékenységünknek átfogóan legfontosabb felada­ta. Az ismeretterjesztés fon­tosságát bizonyítja többek között, hogy e célra tudomá­nyos társulat is működik kü­lönböző szakosztályokkal, és nincs a közművelődési élet­nek olyan szerve. a legma­gasabb tudományos posztok­tól az üzemi művelődési klubokig, vagy falusi köz- művelődési könyvtárig, ahol a munkatervben ne a töme­gek között végzendő isme­retterjesztést feladatok ját­szatták az elsődleges szerepet. A könyvtárak .részben — a szorosabban vett feladatuk­nak megfelelően — a köny­vek közvetítésével, másrészt pedig különböző ismeretter­jesztő rendezvények és kiállí­tások szervezésével kapcso­lódnak ehhez a tevékenység­hez. Különös hangsúlyt kap a kiállítás, mert ez az isme­retterjesztési forma minden­kor vonzó, mindenkor leköti az érdeklődőket, és a jól ren­dezett anyag biztosítja a megismerésnek olyan lehe­lősegeit, amelyre például elő­adási keretben, vagy más, szokványosabb ismeretterjesz- tési formában nehezebben adódik mód. E gondolatok akkor ju­tottak eszünkbe, amikor a Szakszervezetek Borsod me­gyei Központi Könyvtárának kiállítási vendégkönyvében a legutóbbi két figyelmet ér­demlő tárlat, az áprilisi Írás- történeti kiállítás és az augusztusi a Nyomdászat és kultúra című kiállítás kiválr tóttá véleményeket, bejegy­zéseket böngésztük. Tóth La­jos újdiósgyőri látogató augusztus tí-án ezt jegyezte be a vendégkönyvbe: „Ezt az érdekes és értékes kiállítást nézze meg minden írni-ol- vasni szerető ember.” Ez a lelkes bejegyzés arról tanús­kodik, hogy a látogató a nyomdászat és kultúra törté­netéből sok új ismeretet kap­hatott itt, olyanokat is, ame­lyek a teljes újdonság erejé­vel hatnak számára. De érdemes ^néhány más bejegyzésből iá idézni. „A kiállítás híven tükrözi az el­múlt évszázadok nyomdá­szat-történetét, de a mai nyomdakultúrál nem mutatja be ..,,Helyes és jó gondo­lat volt e kiállítás megren­dezése. A bemutatott nyom­tatványok és azoknak elhe­lyezése jól hal a szemlélőre. Kifogásolni csak azt lehet, hogy az anyag sokkal bő­vebb lett volna, ha egy kis elöpropagandát fejtett volna lei a rendezőség...” Figyel­met érdemelnek a nyomdá­szok bejegyzései: „Szeretném, ha többször is rendeznének hasonlót.” — írja a nyomda egyik művezetője. Egy nyom­dászbrigád bejegyzésében többek között ez olvasható: „Nagyon érdekesnek tartjuk, sok új, ismeretlen nyomtat­ványt láttunk. Ennek alap­ján párhuzamot tudunk von­ni a ma és a múlt munkája között.” Egy látogató ezt ír­ta: „Valóban a nyomdászat volt a kultúra hordozója Sajnos, ma, a gépesítés kor­szakában kevés szerep jut a nyomdásznak.” Végül még egy bejegyzést idézünk: „Gondolatot és emlékeket éb­resztő, szép kis kiállítás. Nem tudom ki, és milyen céllal rendezte. A szándék nemes volt, de nem hinném, hogy ennyi tárgyi dokumentum lenne csak Miskolcon a nyomdászat múltjáról. A nyomda termékei ma mar mindenkihez eljutnak, de maga a szakma, maguk a nyomdászok eléggé ismeretle­nek a nagyközönség előtt. Még a sajtó is keveset fog­lalkozik munkájukkal, jele­nükkel. Ezért legalább ezt az alkalmat kellett volna fel­használni a bővebb tájékoz­tatásra a munkáról és a mun­kásokról. Legalább egy tabló­ra írt ismertető szöveggel.” Ugyanez a látogató javasol­ja, a kiállítás anyagának is­meretében egy nyomdá­szai múzeum felállítását is, amely az írásos kultúrának emlékeit gyűjtené össze. Több látogató nehezményez­te, hogy csak a felszabadu­lás előtti múltról volt szó, csak addig jutott él a kiállí­tás anyaga, holott lenne mit szólni az utóbbi 26 évről is. Többen anyagot is ajánlot­tak fel. Igazuk van azoknak, akik a mai nyomdászatot, a kultúra írásos termékei születésének mai mozzanatait kívánják ismerni, és bizonyára öröm­mel fogadják az értesülést, hogy már készül a kiállítás időrendi folytatása — az el­ső tudatosan csak Guten- bergtől a felszabadulásig mutatta be a nyomdászat fej­lődését —s ez a második rész, ha lehet, még az idén, napjainkig vezeti majd el az érdeklődőt. De ettől a máso­dik kiállítástól függetlenül hasonló jellegű nyomdászat- történeti tárlatot láthatnak majd az érdeklődők a kö­zeljövőben. a 700 éves Nép­szava jubileumának ünneplé­se kapcsán, és az elkövetke­ző évben, 1972-ben, amelyet az UNESCO nemzetközi könyvévnek nyilvánított, ugyancsak több nyomda-, il­letve kultúratörténeti kiállí­tás várható. E nemzetközi könyvészeti év nemcsak bemutatni akar, nemcsak szemléltetni kívánja az ed­digi fejlődést, hanem keresi annak módját, miként jut­hat el a könyv mindenfelé a világon olyan településekre is, ahol a hagyományos könyvié rjesz t és i módszere k nem alkalmazhatók. Az említett kiállítás, és az azt megelőző hasonló jellegű tárlatok visszhangja azt iga­zolja. hogy alá csak felkeres­te, új ismeretekkel gazdago­dott. Gondolatokat ébresztett a látogatók nagy többségé­ben, s a vendégkönyvi be­jegyzések, amelyek csak kis töredékét képezhetik: a való­ban született gondolatoknak, azok továbbgyűrűzését jelzik. Így lesz a kiállítás ismeret­terjesztési fórum. Értékes fórum. Hírt adtunk róla lapunk­ban, hogy a göncruszkai Fő utcán végzett hídépítési munkák során érdekes régé­szeti leletek kerültek napvi­lágra. Cikkünk nyomán a Herman. Ottó Múzeum egyik régésze megvizsgálta a lelő­helyet és az előkerült lelete­ket. Gádor Judit régész ar­ról értesítette szerkesztősé­günket, hogy a leletek érde­kes adatokat szolgáltatnak a múzeum számára a XVI— XVII. századi vasművesség technikájára, az akkor hasz­nált eszközök formai sajá­tosságaira vonatkozóan. A le­letek között ugyanis későkö­zépkori patkók, sarlók, ken­gyel, szekercék és egyéb vas­Comen tus Hosszabb riportot olvastunk a napokban az egyik fővárosi na­pilapban Sárospatakról. Azt írja többek között erről a nagy múl­tú városunkról a riporter: „Sá­rospatak mintlannyiunk tudatá­ban mint ódon hangulatú, pati­nás iskolaváros él, ahol a Ráltó- ezlak ősi fészke volt, ahol egy ideig dolgozott Coinenius, a mo­dern pedagógia 500 évvel ezelőtti kidolgozója.” Nos, minden meg­felel az igazságnak, az ódon hangulat, a patina, az ősi fészek, Comenius modern pedagógiája, csak — mint oly gyakran — a számmal, az 500 évvel van egy kis baj. Comenius ugyanis 1592- ben születeti. Sárospatakon pedig 1(130—54. között állt a kollégium élén nevelésügyi igazgatóként, s ebben az időben írta itt leghí­resebb pedagógiai müveit. Vi­szontagságos sorsa ellenére is szép kort ért meg, 1070-ben balt meg. Erről, halálának 300. évfor­dulója alkalmából az egész vilá­gon megemlékezlek, emlékeze­tünk szerint pesti laptársunk is. Furcsa azért. hogy moslani cikkírója a XVII. század közepe helyett a XV. században, tehát igen-igen messze a születése előtt „dolgoztatja k1” Comeniussal az ő „modern pedagógiáját”. Két­száz esztendőt tévedni a számok világában mindenképpen nagy hiba. Persze, az is meglehet, hogy *z esetben nem annyira azzal a fránya matézissel, mint inkább a pedagógiatörténettel van baj... (hej) nem messzire, 5—6 km-re nyújtózik a romantikus szép­ségű Gilitka-völgy, mégis ne­hézsége« a hozzájutás, mert a völgyet hatalmas sziklatest, a Bélkő zárja el. Búcsújáró­hely volt valaha ez a völgy. Magányos kápolna álldogál az itteni erdőrengetegben, a „Gilitka-kápolna”, s erről mai napig azt tartja a ha­gyomány, hogy ezen a he­lyen vértanúhalált halt szer­zetesek emlékének emelték. „Paprakás”-nak is tiszteli a nép ezt a helyet, itt köveztek ugyanis halálra egy menekü­lő papot. A vallásos mondák mellett azonban sokkal va­lóságosabb história is kötő­dik a Gilitka-völgy nevéhez. A história ipartörténeti szem­pontból jelentős, ugyanakkor a munkásmozgalom legkoráb­bi kezdeteihez is igen érde­kes és értékes adalékul szol- ital. Az 1800-as évek első felé­ben Kontz János uramnak, az „akkori szilvási korcsmá- ros”-nak volt egy vaskőbá­nyája a Gilitka-vöigyben. „ ... Ezen vasbányát 26 esz­tendő leforgása alatt békes- ségesen bírván” halt meg a bányatulajdonos koosmáros. Valami fél esztendeig birto­kolta még a bányát fia, Kontz 'Károly, aki „azt gr. Keglevich Miklós úrnak el­adta”. ■tárgyak szerepelnek. A földmunkák semmiféle régészeti objektumot nem bolygattak meg, a helyen sem temető, sem építmény nyoma nem figyelhető meg. A 9 méter hosszú gödörben elszórtan előbukkanó fém­Felhívás az Észak­magyarországi Horgász- egyesület tagjaihoz! KÜLÖNLEGES horgász­verseny A TISZÁN! A „Vendégül lát Borsod!” rendezvénysorozat kere­tében az ÉMHE, a Toka­ji Áfész és a „Borsod Tourist” Idegenforgalmi Hivatal szeptember 25—26-án halászlé főzésével egybekötött HORGÄSZVERSENYT hirdet meg. A versenyre az egyesület Vörösmarty u, 51. számú irodájában, (tel.: 38-027) 15 forint nevezési díjjal lehet benevezni. Ugyan­itt részletes felvilágosítás is kapható. Jelentkezési határidő: 1971. szeptember 21-én déli 12 óra. A részvevők mind a hal- ' fogásban, mind a halász­ié főzéshez elért eredmé­nyekért értékes díjakat kapnak. „Borsod Tourist" Idegenforgalmi Hivatal Miskolc nagy szüksége volt az új bá­nyára, hiszen könnyebben szállíthatta a vaskövet Ne- kézsenyról. Az elhagyott bá­nyát felfedezték a diósgyő­riek, s megkezdték a mun­kát. Ez a hír fülébe jutott a szilvási grófnak, s egyszerre neki is szüksége lett a gilit- kai bányára. Először az em­bereit küldte oda, de azokat a diósgyőri bányászok belép­ni, sem engedték munkahe­lyükre. Erre a gróf erőszak­kal távolította el a bánya­foglalókat a Gilitka-völgy- ből. A diósgyőriek panaszt tettek a gróf ellen, s az ügy­ben személyesen Borsod vármegye szolgabírája járt el. A vizsgálatot 1833. novem­ber 22-én tartották meg, Szil­váson. A Gilitka-völgyi bányafog­lalás és a diósgyőri bányá­szok eltávolításának esemé­nyét megőrző okmányra Gál Gyula, szilvásváradi tanár akadt rá, a Miskolci Levél­tár iratai között. Ez az elsár- gult szolgabírói irat — anya­gát eddig senki nem publi­kálta, s így ismeretlen doku­mentumnak számít! — tulaj­donképpen tanúk meghallga­tásáról készített jegyzőkönyv. Két kérdésre kellett a ta­núknak válaszolniuk. „Ker- döpontok: 1. Vallja meg a tanú, hogy az apátfalvi ha­tárban, az ún. Gilitka-völ- gyén levő vasbánya néhai tárgyak és állatcsontok felte­hetően egy korábbi föld­munkánál még az útszint egykori alapozásánál kerül­tek a földbe. A XVI—XVII. századból származó tárgyak már a Herman Oltó Múzeum gyűjteményét gazdagítják. Értesítés! Értesítjük fogyasztóinkat, hogy 1971. szeptember 13—17-ig reggel 7—16 óráig UZ áramszolgáltatást szüneteltetni lobjuk Miskolc, III. kér., Hegy­alja, Sas, Öz, Ibolya, Gyertyás, Hóvirág, Csó­ka, Baráthegyalja és Cserje utcákban. 1 ÉMASZ III. sz. kirend. Vállalatok, figyelem! Jó állapotban levő. GAZ—51/A tehergép­kocsi eladó. Érdeklődni: Borsodi Ruházati Kis­ker V.. Miskolc, Telefon: 35-944. Kontz János halála után ki­re szállott, s jelenvalóképen is kinek a birtokában va­gyon? 2. Azon idő után, mi­dőn ezen vasbányát a íent- nevezett néhai egri lakos Kontz Jánosnak fia, Kontz Károly gr. Keglevich Miklós­nak eladta, megszakadt-e ezen bányában való munkál­kodás. vagy azon időtül fog­va is mindég szakadatlanul folytatódott?" AZ ELSŐ TANÜ Hirundo- vies György 51 esztendős szil- vasi lakos, kőműves, aki „36 esztendő óta Szilváson lak­van . .. Kontz Jánost igen jól ösmerte”. Kontz János és Károly idejében a tanú gyakran dolgozott a kérdéses bányában, így — mint a jegyzőkönyv is rögzíti — „jól emlékezik reá, hogy az ott kiszedett köveket min­denkor a szilvásváradi mas- sába hordták.” A tanú állí­totta. hogy mind Kontz .Li­nos és Károly ideiekben, mind azóta, hogy'a gróf bir­tokába került a bánya, sza­kadatlanul dolgoztak benne. Egyetlen eset volt csak, mikor a munkálkodás meg­szakadt. A tanú „ennek elöl­te hét esztendőkkel ... kará­csony tájban a gróf úr ren- delésébül negyedmagával ki­ment ... a diósgyőri bányá­szok kihajtása végett.” „Aminthogy akkor ki is haj­tódván a diósgyőriek ezen bánvábul, azután többé nem dolgoztak benne, hanem ezen egy eseten kívül, valamint azelőtt... úgy azután is a gróf birtoka alatt szakadat­lanul és minden megháborí- tás nélkijl dolgoztak.. ” A másik tanú a dobsinai származású, 56 éves Accipiter Mihály, ki „22 esztendő óla a szilvási vashámorban mint massás dolgozván s állandóul itt lakván” jó ismerője a dólgoknak. Vallotta, hogy a Gilitka-völgy bányájából' ki­került vasköveket mindenkor a szilvási hámorba hordták, s azokat ő olvasztotta ki. Majd elmondotta, hogy „diós- g.yőri bányászok is dolgoztak ezen bányában vagy három hónapokig. Kik el akarván tilalmazni a gróf embereit ezen bányától, a gróf őket kikergette a bányábul. s az áltatok kihányt vasköveket its. melyek mintegy 10 szekérrel lehettek, letartóztatta s a szilvási hámorba be is hor- datla.” A harmadik tanú, Ivots Jó­zsef 40 esztendős, rozsnyói származású kőműves azt mondotta el vallomásában, hogy 16 éve szilvási lakos, s ez idő alatt számtalanszor dolgozott az apátfalvi vasbá­nyában, ahonnét a kihányott vasköveket mindenkor a szilvási massába hordták. Ivots József és társai a fize­téseiket is Szilvásváradon kapták ki. Megerősítette ő is azt a tényt, hogy „diósgyő­ri bányászok valami 3 hóna­pokig dolgoztak ezen bányá­ban, két hétig a tanú maga is vélek dolgozott, de az­után a gróf rendeletéből a diósgyőri bányászok kikerget- tetvén ezen bányábul, az ál­tatok kihányott vasköveket is mind ide Szilvásra hord­ták, Diósgyőrbe pedig soha­sem vitték...” EDDIG A DIÓSGYŐR! bányászok Gilitka-völgyi bú- nyaíöglalásának és eltávolí­tásának hiteles története. A névtelenek az egykori viszo­nyok embertelen nyomása folytán lettek lázadókká, s bélyegeztettek bányabitorlók- ] nak. Küzdelmes, kockázatos vállalkozásuk vetését zsenge korában letaposták. Cselek­vésük mind az ipartörténet­hez, mind a munkásmozga­lom legkorábbi kezdeteihez érdekes és értékes adalékul szolgálnak. Pataky Dezső A BORSOD MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT könnyíigépkezelői tanfolyamai indít 8 ALTALANOS ISKOLÁT VÉGZETT FÉRFI ÉS NŐI DOLGOZOK RÉSZÉRE Jelentkezni lehet a fenti vállalat munkaerő­gazdálkodásán. (MISKOLC,' MSZB-tér 4. fszt. 2.) AZONNALI SZÁLLÍTÁST VÁLLALUNK: MÁV HITELESÍTETT RAKODÓLAPBÓL 10, 14, 19 és 22 mm-es FAFORGÁCSLAPBÓL. ZÖLDSÉG- ES GYÜMÖLCSÖSLADAKBOL (huzaltűzött kivitelben) FELSOT1SZAI ERDOGAZDASAG, Nyíregyháza, telefon: 17-10. Benedek Miklós Az új tulajdonosnak nem Későközépkori vasmű vés leletek Egy elsárgnlt szolgabírói irat + ’...a gróí úr rendeléséből kikergettetvén...!” + Kelt Szilváson, anno 1833. Diósgyőriek bányafoglalása a Gilitka-vöigyben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents