Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

1971. szept. 5., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Humoristák vakációja 1 adomány — technika A / al t imi ti ium It a ppierj e A profilos aluminiumtartő születése. A világviszonylatban is szá- mottevö természeti kincseink között az alumínium alap­anyagát képező bauxit az első helyen áll. E természeti kincs gazdaságos kiaknázásá­ról csak a magyar—szovjet timföld-alumíniun szerződés megkötése óta beszélhetünk, hiszen ez tette lehetővé, hogy hazai üzemeinkben timfölddé dolgozott bauxilból ol­csó villamos energiával elő­állított alumínium váljék. Ennék köszönhető. hogy mind a belső piacira, mind az exportra készített kész­áruk és félgyártmányok mennyisége évről évre jelen­tősen emelkedhet. A statisztika szerint A v-JÍagsla tjsztiikai adatok, is bizonyltjait, hogy az alu­mínium milyen nagy „kar­riert” fut be, minden más lémet megelőzve a fogyasz­tásnövekedés terén. A világ a 1 umín i u mfogyaszt ása 1 álló­ban 4,2 millió tonna volt, 11)7O-ben pedig már közel 11 millió tonna. A szakiro­dalmi előrebecslések további gyors ütemű fogyasztásnöve­kedést jósolnak. így várható­an 1980-ra 25— 2(1 millió, 1990-re 90 millió, 2000-re pedig mintegy 250 millió ton­na (!) lesz a világ évi alumí- n i umszükséglete. Annak biztosítására, 'hogy alumíniumiparunk kielégít­hesse a növekvő szükségle­teket, további jelentős beru- ■ »ázásokra van szükség. Fej­lesztik a .székesfehérvári szé- iesszalag-hengermüvet, re­konstrukciót hajtanak végre a kőbányai könnyűfémmű­ben. a fólia- és vékonysza- lag-termelés „fellegvárában”, inota az öntvehengerelt kes- ! enyszalu'„’gyártás központja lesz. a Tatabányai Alumíni­umkohó íredig az öntvehen­gerelt szélesszalagé. A Szé­kesfehérvári Könnyűfémmű­ben sor kerül a préskovács- termelés bővítésére, az ajkai és i not« i kohóban pedig újabb huzal-ön tvehengerlő egységeket állítanak üzembe. Elsősorban finom áruk (vé- konyszalaR és fólia) előállí­tására egy újabb könnyűfém­mű létesítését is tervbe vet­ték. Hogy a félgyártmányok­ból és formaöntvényekből értékes készáru váljék, an ról a bővített kapacitású rlumíniumgyár, a Mátravidé- ki Fémművek, a Hűtőgép­gyár, a Magyar Kábel Mű­vek, a Fémmunkás Vállalat és egy sor más. kisebb-na gyobb vállalat gondoskodik majd. Lcliclősépfik a iárimljivárlásbaii A járműgyártásban két na­gyobb lehetőség volna az alumínium bevezetésére, il­letve a felhasználás növelé­sére, egyrészt az alumínium- karosszériák készítése terén az autóbuszgyártásban, más­részt néhány speciális fel­építmény gyártása esetén a tehergépkocsik részére. Az első esetben be kell vezetni a hegesztett, ragasztott és megfelelően szilárd konst­rukciókat, ami jelentékeny mennyiségű új gép beszer­zését; teszi szükségessé és teljesen más felszerszám ozás t. kíván, de hosszú távon mégis kifizetődő (az Ikarus Gyár már ezen az úton halad). A speciális felépítmények elké­szítése már könnyebb fel­adatnak látszik, bár itt is sok még a megoldásra váró műszaki feladat. A réznek (és más színes­fémeknek) álumíniUinomal va­ló heAyetteaítósetoen már ed­dig is szép eredményeket ért ■ ei a magyar ipar. különösen a kábelgyártás területén. A közismert , színesfémhiány mindenképpen indokolttá te­szi. hogy az alumínium min­den műszakilag .megfelelő megoldású felhasználása el­sőbbséget; élvezzen a színes­fémekkel szemben. Jó példa erre az a most folyó kísér­letsorozat. mely arra irányul, hogy miként lehetne a gép­jármüvek hűtőjét alumíni­umból előállítani (külföldön általában rézből, nálunk óno­zott acéllemezből készítik a sépjárműveknek ezt a fon­tos. sok anyagot felemésztő részét). Laboratóriumi szir.-v ten már kidolgozták a kü­lönböző kötési megoldásokat az alumíniumhűtők előállí­tásához. most még az szük­séges. hogy ezek sorozatgyár­tási technológiáját is meg­valósítsák. A könnyűszerkezetes épí­tési mód bevezetése tekin­tetében még sok a tennivaló, habár máris kb. 1,5 millió m- könnyűszerkezetes épít­mény létesítéséhez rendelke­zünk ipari kapacitással. A raú'anvají — nem „versenytárs' Magyarországon a csoma­golási célokra használt alu- miníumfólia mennyisége 100 gramm/fő alatt van, míg az iparilag fejlett országokban 500—700 gramm fő. Fel kell figyelnünk rá. hogy pl. az USA élelmiszeriparának alu- míniurnfelhasználása az utób ­bi tíz év során 35-szörösére ■nőtt, főként azáltal, hogy bevezették a polipropilénnel kasírozott, vékonyszalagból gyártható, sterilizálható do­bozmegoldást és rátértek az ni um ín i umlemezbő I készí tbe- 16 tépőzáras konzervd°1’,ozf-’- delek előállítására. Ha az élelmiszeriparunk exportké­pességét növelni akarjuk, ne­künk is sokkal jobban kell használnunk az alumínium adta lehetőségeket, amihez rádásul még a nyersanyag­bázisunk is megvan. Sokáig azt hitték, hogy a műanyagok erős versenytár­sai lesznek az alumínium­nak. A nemzetközi tapasz­talat azonban azt mutatja, hogy a műanyagok elsődle­gesen nem a hagyományos anyagok rovására terjeszked­nek, hanem sokkal inkább azok ésszerű es fontos ki­egészítői, kísérői lesznek. Az alumínium jövőjét il­letően a jóslat tehát igen könnyű. Senki sem kétel­kedhet abban, hogy a fel- használás igen nagy mér­tékben emelkedni fog, ér- ; deines tehát még ' az igen j nagy összegű beruházásokba is belevágni. Jó érzés tudni, j hogy az alumíniumiparunk alapanyagigén vét tekintve nem szorulunk importra, s hogy a lehetőségeink szinte korlátlanok a „magyar ezüst” j elterjesztése tekintetében. Körkérdésünkre: „Hol és hogyan töltötte a nyarat?", a vakációból már hazaérke­zett humoristák válaszolnak. MIKES GYÖRGY Az idei nyarat Budapesten töltöttem, ezen a teljesen is­meretlen üdülőhelyen, a Du- naegyenesben. Budapest tu­lajdonképpen egy kis falu, kétmillió lakossal. Van itt minden: víz, hegyek, erdők, és tapasztalataim szerint sokkal jobb az ellátás, mint más üdülőhelyeken. En egy ötemeletes, betonból készült kempingsátorban laktam, gyönyörű kilátással eg.v cső­törésre. Persze, itt is minden pénzbe kerül. Éppen ezért óva inlem a fiatalokat, pénz nélkül ne jöjjenek Budapest­re1 Nem akarok jósolgatni, de ez a falu, Budapest, né­hány éven belül olyan fel­kapott üdülőhely lesz. mint — mondjuk — Sárvizbütty- kön y-A1 sópe Iren c e. K ü 1 ö n ü ­sen akkor, ha a nyári hóna­pokban mindenki elutazik — Budapestről — a Balatonhoz, a hegyekbe, külföldre. GALAMBOS SZILVESZTER Az idén nyáron a sors és az IBUSZ jóvoltából Párizs­ban jártam. Külföldön csak órákat alszom éjszaka, hiszen minden idő kevés egy-egy csodálatos város tanulmányo­zására. Egyik éjjel a Mont­martre közelében eltetrülö romantikus parkban sétálgat­tam. Hirtelen kétségbeesett., éles női hangra figyeltem fel: — Segítség! Segítség! Hősi elszántsággal azonnal a hang irányába rohantam. Az egyik pádon csinos mini- szoknyás nő ült és nyugod­tan cigarettázott. — Maga kiáltott az előbb segítségért? — kérdeztem iz­gatottan. — Én — válaszolta derű­sen. — De nem kell meg­ijedni. szépfiú. .Csupán egy kis anyagi segítségről lenne szó. Hálás természet vagyok. Mondanom sem kell. hogy öt franknyi összvagvonómmal rémülten elmenekültem. Meg sem altiam hazáig. ŐSZ FEfSKNC Valaki a hasára ütött, és elhatározat: az lesz a nyári programja, hogy Őszből nagy embert csinál. S ezzel meg­szabta az én nyári progra­momat is- Igaz, hogy egy kissé későn jutott eszébe, mert a táncdalfesztivál elő­döntőjének plakátjai mar rég kint voltak az utcán, amikor a fesztivál szervezö- sége telefonált nekem, nem tudnék-e átruccanni Hozzá­juk aznap délután. Nem tud­tam. „Akkor átjövünk mi” — közölték, és en már tud­tam. hogy baj van. De nem gondoltam, hogy ekkora. Há­rom nap múlva már olt ta­láltam magam a Madách Színházban. szemközt a meglepett közönséggel, amely mindenre számított, csak ar­ra nem. hogy valaki kiáll elé, és elkezdi ócsárolni, ami­ért ök idejöttek. A táncdal­ra jongók népes sorain végig­futó hideg úgy megcsapott, hogy ettől egészen idétlen leltem — nem is tudom, hogy csináltam végig az első elő­döntőt. Csak arra emlék­szem. hogy Kudlik Julika megsajnált. Gyerekkoromban mindig irigyeltem azokat az embe­reket. akikre rámutatnak az utcán — ma azonban csak az árnyékos oldalon merek köz­lekedni és messzire elkerü­löm a Boráros teret, ahol egyik este egy kedves idős házaspár köszönés nélkül kö­zölte. hogy nagyot csalódott bennem. Nem szégyellem magam, kicsúfolni azokat, akik szeretik a tánczenét? . . 15 éve élek abból, hogy csú- folódom — ez a szakmám. Sajnálatos dolog, hogy ezt csak most veszik eszre. De most aztán özönlenek a leve­lek. Gyereklányok szidják a zsűrit, családapák tisztelnek meg „az ideiglenes bohóc” címmel és 71 éves nénik oszt­ják a mamám véleményét. A dolog már szinte kezd kellemetlen lenni. Még sze­rencse. hogy nem veszem komolyan. Ismerem az arany- szabályt: megvan minden év ..ügyeletes zsenije" minden szakmában SOMOGYI PÁL Jelenleg a Déli-sarkon tar­tózkodom. a harmadik ki­helyezett depot-nál. Szegény Scott kapitány utolsó útján vagyok. Ez az én egyetlen módszerem a tartós nyári kánikulában: ellenanyagokat bocsátók magamra: hideget, vizet, vihart. Napok óta például „Scott utolsó útjá”-t olvasom. De nagyon kellemes volt a ..Ti­tanic katasztrófája is”, külö­nösen az a pillanat, amikor a hajó a jéghegynek ütközött. Olvasás közben zenét is hall­gatok. például Debussy: ..Tengeriéből a szél és a hullámok játékát. Tegnap Piccard professzorral leme- rültem a melytengerek vilá­gába. de nem ért semmit se. Jegyet váltottam hat a ..Jég­mezők lovag.iá"-ra, de a zsöllye elolvadt alattam, es ..A megfagyott gyermekid egy mozi sem játszat pillanat­nyilag. Később valamit hasz­nált. hogy' az „Ismeretlen földréssz”-szel, az Antarktisz- szal a tenger mélyére süly- lyedtem. Holnap rénszarvas­ra fogok vadászni. Már elő­re élvezettel taposom gondo­latban a méteres havat es azt dúdolom magamban: „Hi­deg szél fúj édesanyám, adja ki a kendőm ...” Hát így töltöm, én az idei nyarat. Ezsias Erzsélret Leszólítás helyeit... TARK 4 MAI TÖRTÉNET Két jóbarát találkozik az utcán. — Hallom. nagyon szép villát építettél a Balatonnál, csodájára jár az egész kör­nyék. — Igen, valóban szép. — Es mondd, mibe került? — Azt hiszem, nyolc esz­tendőbe ... EZEK A NŐK... A minap heves szóváltásba keveredett egymással két kö­zépkorú hölgy a villamoson A vita egy üres ülőhely mi­att tört ki. — Tessék, foglaljon helyet — mondta az egyik udvaria­san —. elvégre maga az idő­sebb. — Ne mondja! Legalább tíz évvel fiatalabb vagyok mint maga. — Hogyr mer ilyet állítani? — Ügy, hogy az arcara van írva, csak rá kell nézni. — Rá van ám. a maga ron­da pofájára. Ezek után még mondja va­laki. hogy’ a nők nem udva­riasak egymással szemben. A BÍRÓSÁGON — És mondja, miért lopta et ezeket, az értéktelen, ócs­ka holmikat? — Mert a sötétben nem lá­tok jól, bíró úr. Azt hittem, vadonatújak. SZERKESZTŐSÉG l SZOBÁBAN A közismerten pénzügyi zavarokkal küszködő újság­író beállít egyik kollégájá­hoz, miközben idegesen ta­pogatja zsebeit. — Képzeld — mondja iz­gatottan —, otthon felejtet­tem a pénztárcámat, ugye, segítesz rajtam? — Nagyon szívesen, bará­tom — válaszolja az készsé­gesen. — Tessék, itt van egy villamosjegy, menj haza ér­te. A FLEGMÁÉ ÁG ÁRA A Keleti pályaudvar egyik jegypénztáránál „reklamál” az utas. —- Elnézést kérek, de ön rosszul adott vissza. — Nem érdekel, hagyjon engem nyugodtan, egyébként is a pénztártól való távozás után a reklamációnak semmi helyre. Értette?! — Igen. Természetesen. Bár csak azt akartam mon­dani. hogy’ véletlenül 40 fo­rinttal többet tetszett vissza­adni. .4 JÓL NEVELT GYEREK Eg.v pöttöm legényke jön velem szemben az utcán. Nem lehet, több 8 évesnél. Szájában ci;-vu'eUa. Kánt néz, és határozottan hozzámlép. — Bácsi kérem, tessék tü­zet adni. — Tüzet? Hát hogy mersz te cigarettázni? — Csak úgy. — Különben is, ha van ci­garettád. legyen gyufád is. — Azt nem szabad tarta­nom. a mama megtiltotta, hogy’ a tűzzel játsszak. MAI SRÁC Az apa boldogan mutatja 8 éves fiának az újszülöttet. — No, Pistikém, mit szólsz a kis testvérkédhez? — Érdekes, erre télik nek­tek. de egy tévére nem. ELŐRELÁTÁS Egy szerelmes par békésen andalog az Avas alján. Kéz a kézben tervezik a jövőt. — Évike! Ha feleségül jössz hozzám, én neked min­dent, de mindent megadok, amit. szem-száj kíván. — Jó, jó, Lajoskám, és a többiről ki fog gondoskodni? SZEGÉNY TRABANTOSOK Á rendőr megállít egy tra- bantost. — Mondja, mi baja magá­nak? Aliért rángatózik ez a kocsi? — Nem tehetek, róla, őr­mester elvtárs, már több mint fel órája szünet nélkül csuklóm. OKOS TANÁCS Eg.v házaspár elmegy az orvoshoz tanácsot kérni. — Doktor úr kérem, az utóbbi időben mindketten rendkívül idegesek és inger­lékenyek vagyunk. Mit ajánl ellene? — El kell utazniuk pihen­ni. — Hová? A hegyekbe vagy vízpartra? — Véleményem szerint egyiküknek a hegyekbe, má­sikuknak a vízpartra. FELEDÉKENYSÉG Az egyik vidéki lap bírósá­gi rovatában olvastam. A fa­luról városba költözött fér­fit bíróság elé állítják, mert feleségét kidobta az ötödik emeleti ablakon. — Miért tette ezt a ször­nyűséget? — kérdezi a bíró. — Feledékenységből. — Hogy értsem ezt? — Ügy. bíró úr, hogy az­előtt földszintes lakásban laktunk. EGY KIS FÉLREÉRTÉS Az anya koi-holja a lányát. — Mjért nem hordod az új cipődet, ha már egyszer megvetted? — Mert a cipőboltban azt mondták, hogy az első na­pokban biztosan szorítani fog, várok még egv-két na­pot. Wirlh Bajos

Next

/
Thumbnails
Contents