Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-30 / 230. szám

1971. szept. 30., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 4 problémák (fkai (Folytatás az 1. oldalról) A beruházási szférában ta­pasztalható' negatív jelensé­gek »Icainak feltárásával kapcsolatban, számos érté­kelés, vélemény és tanul­mány alapján, a politikai bi­zottsági határozattal egyező­en a következő főbb csopor­tokra lehet osztani az okokat — állapította meg a pártbi­zottsági ülés. A beruházók számára kül­ső adottságot jelentő ténye­zők: a beruházási javak pi­aci feszültsége; a beruházási rendszer; érdekeltségi viszo­nyok. A beruházóktól is füg­gő tényezők: a beruházások alátervezettsége; saját lehe­tőségeket meghaladó beruhá­zások elhatározása, megvaló­sítása; a beruházások nem megfelelő színvonalú előké­szítése; pótigények. A beruházási piac egyen­súlyát többszöri kísérlet el­lenére mindmáig nem sike­rült megteremteni. Az okok közül kiemelhetők: a közép­távú tervben szereplő célok az erőforrásokhoz viszonyí­tottan túltervezettek, az egyedi, konkrét célok jelen­tős részének fejlesztési költ­ségei pedig alátervezettek. A kínálati oldal, s különösen az építőipar fejlődése nem kielégítő sem mennyiségileg, sem a korszerűséget, sem a szervezettséget illetően. Az időtakarókosságra ösztönző hatékony anyagi érdekeltség is megoldatlan ma még. Ä jelenlegi szabályozó és el­számolási rendszerben a ki­vitelezők, a tervezők stb. ér­dekeltsége lényegében füg­getlen a beruházási időtől. Az érdekeltségi tényezők hú­zó hatása a beruházóknál — annak kívánatos perspektivi­kus jellegével ellentétben — inkább rövid távú. Az érde­keltségi rendszer az állami pénzeszközök felhasználásá­val kapcsolatban lényegé­ben csak a célok mindenáron való eléréséhez kapcsolódik. A tervező vállalatok érde­keltsége szinte kizárólag a beruházási költségek növelé­se irányába hat, a beruházá­sok működésének hatásfoká­val szemben lényegében kö­zömbös. A kivitelezők érde­keltsége szintén nem hat a kívánt mértékben a beruhá­zások gyorsabb, és különösen nem azok olcsóbb megvalósí­tására. Több jel utal arra is, hogy sem a tervező, sem a pénz­ügyi ellenőrző szerveknek nincsenek meg a megfelelő feltételeik és erejük az emlí­tett hibák felszámolásához, továbbá, hogy a beruházási szféra egyes területein az ál­lami fegyelem is meglazult. Utóbbi főként a beruházások előkészítettségében és az in­dokolatlanul költségigényes megoldásokban tapasztalha­tó, illetve rosszul értelme- ,zett lokálpatriotizmusban jut kifejezésre. A beruházó szervek felelőssége A pártbizottsági ülés a be­ruházó szervektől is függő fontosabb konkrét jelensége­ket a következőkben össze­gezte: Több esetben tapasztalható kellő pénzügyi fedezet nél­küli. vagy kellően elő nem készített beruházások indítá­sa. Miután az előkészítési szakaszban a korábbi kötött­ségek nagyrészt feloldódtak, az önálló döntési lehetőség esetenként az előkészítés el- n agy olásához vezet. Példaként említette meg a pártbizottság előtt szereplő jelentés a következőket: A TVK 273 millió forintos mű­anya gfeldolgozó fejlesztési program megvalósítását kezdte meg, melyet saját erőből nem képes befejezni. A vállalat 115 millió forint hitelt igényelt, melynek tel­jes mérvű kielégítése nem látszik biztosítottnak. A me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek beruházási döntései — különösen az anyagi-műszaki és pénzügyi kérdésekben — gyakran megalapozatlanok, amelyek a megvalósítási sza­kaszban, azt követően pedig, s főként a forgóeszköz-feltől- tésnél — mint például a szarvasmarha-telepek bené­pesítésénél — okoz problé­máikat A tanácsi lakásberu­házások céljaira biztosított központi források nem teszik lehetővé az orientációs jel­leggel közölt, negyedik öt­éves tervi lakásszámok meg­valósítását. Az eltérésként mutatkozó több mint egymil- liárd forintos forráshiány a házgyár kedvezőtlen kapaci­tás-kihasználása miatti la­kásár-növekedésre, a jelentős mértékben kifogásolható ter­vezői és beruházói szemlélet­re vezethető vissza. Miskolc vonatkozásában például a ö —10 szintes épületek aránya a központi számításokban szereplő 42 százalékkal szem­ben a tanácsi terv szerint 85,4 százalék. A fedezet nélküli kötele­zettség-vállalásra utaló pél­dákként a következő konkré­tumokat sorakoztatta fel a jelentés: A Borsodi Szénbá­nyák a berendezések jelen­tős részére feladta megren­delését 33 millió forintos hi­teligényének terhére. A hitel engedélyezésére viszont nem kerülhet sor. A Miskolci Műanyagfeldolgozó Vállalat egy korábban megrendelt és leszállított 1 millió forintos gép ellenértékét forráshiány miatt nem tudja rendezni. A Miskolc megyei város Taná­csa Egyesített Kórházak köz­ponti igazgatósága a Semmel­weis kórház széntüzelésű ka­zántelepének földgáztüzelés­re történő átalakításához, sa­ját forrásértékből vállalt, mintegy 6 millió forintot nem tudja biztosítani, költ­ségvetési számlájának fize­tésképtelensége miatt. A megkezdett beruházások­nál időközben felmerülő többletköltségek volumene és aránya figyelemreméltó nagy­ságrendeket ér el. A több­letköltségek okai sokrétűek. Az árak, a technológiák és az egyéb, külső adottságok vál­tozásától az alátervezésig és a gondatlan előkészítésig a legkülönbözőbb tényezők so­raiba tőle a költségnövekedés okai közé. A felelősség kér­dése szinte minden esetben hosszadalmas és alapos vizs­gálatot igényei, gyakran még így is elmosódik. Részben a szabályozók adott jellegéből, megyei sajá­tosságot is tükröző vonásai­ból, részben a központi dön­tések, illetve a beruházó vál­lalatok saját döntései alap­ján folyó beruházások követ­keztében a vállalatok és a szövetkezetek egy bizonyos körében figyelemreméltó mérvű eladósodási tenden­cia, illetve a kötelezettségek­nek a lehetőségekkel össz­hangban nem álló növekedé­se tapasztalható. Az állami kölcsön, fejlesz­tési kölcsön és beruházási liitel formájában eddig vál­lalt. kötelezettségeit értéke eléri a 9 milliárd forintot, melyből az 1971—75. évek­ben esedékes részleteik ösz- szege több mint 3,8 milliárd forint. A növekvő kötelezett­ségek folytán a beruházó vállalatok, szövetkezetek egyes területeken máris kü­lönösen nehéz helyzetbe ju­tottak. Így mindenekelőtt a mezőgazdaságban az állami gazdaságok többsége, az épí­tőanyagipari vállalatok, a vegyiparban pedig a Tiszai Vegyikombinát és a Borsodi Vegyikombinát, Kirívóan költséges, vagy pazarló gaz­dálkodást jelentő megoldá­sokkal szerencsére, az utóbbi időben egyre kevésbé lehet találkozni megyénkben. Sokirányú és hatékony intézkedés A pártbizottsági ülés a jó­st illetően részletesen szólt IV. ötéves terv feladatai- >1. A jelentés és Dojcsák .vtárs szóbeli kiegészítése angsúlyozta: a IV. ötéves trv időszakában számításba ehető beruházási lehetősége - et figyelembe véve az ^yensúlyi helyzet megszilár- ulása sok irányú és haté- ony intézkedések révén vár­ató. A mintegy 45 milliárd >rintos megyei beruházási ;vékenységen belül az építé- munkák aránya 21—22 úllíárd forintra tehető. A éruházási és fenntartási mnkák összes építési igénye örülbelül- 29 milliárd forint. Iegyénknek a beruházási ivakból való részesedése a armadik ötéves tervi ará- yokhoz képest növekszik. A növekvő igények kielé- ítése a megyében jelenleg olgozó összes építőipari servezetek tevékenységének íintegv fid százalékos bővü- isét igényelné. Ezt ügye­imbe véve. az építőipar be- uházúsi forrásokból való l/< százalékos részesedése (me­gyei szinten) mindenképpen alacsony. Természetesen, ha e hatal­mas feladatoknak a IV. öt­éves tervben maradéktalanul I eleget akarunk tenni, már- ( pedig akarunk, akkor a párt- bizottság előtt szereplő jelen­tésben és a szóbeli kiegé- , szítósben megfogalmazott be- j ruházási problémákat meg kell oldani. Ehhez több szin­tű ós több irányú összehan­golt intézkedés szükséges. Hogy mik lehetnek ezek? Ehhez jó alapot, szolgáltat- í tak a pártbizottsági ülésen elhangzott felszólalások, s a bizonyos módosításokkal el­fogadott határozat. A vitában tizennégyen szó­laltait fel, köztük Nyers Re- ' zső elvtárs. (Nyers elvtárs beszédét lapunk más helyén közöljük.) A hozzászólás ösz- szegezésére. s az elfogadott határozat kivonatos ismerte­tésére lapunk legközelebbi számában visszatérünk. A fontos témával foglalko­zó pártbizottsági ülés vitá­ját Dojcsák János foglalta ■ össze, majd dr. Bodnár Fe­renc megköszönte az elvtár­sak hozzászólását, megjelené­sét, s bezárta a tanácskozást. Nyers Rezső elvtárs beszél A megye beruházási hely­zetével foglalkozó pártbi­zottsági ülés vitájában fel­szólalt Nyers Rezső, a Po­litikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy mind az írásos előter­jesztés, mind a szóbeli ki­egészítés és a vita az alapkér­désekben való egyetértést, a helyes álláspontot tükrözi. Majd így folytatta: igazuk van azoknak, akik azt mond­ják, hogy a beruházási prob­lémakör nem könnyű. Gon­dok mindig voltaic, vannak, s elmondhatjuk: beruházási gondjaink még sokáig lesz­nek is, nem tudjuk őket egy, vagy akár több intéz­kedéssel megszüntetni — már csak azért sem, mert ezek a mai, gyorsan fejlő­dő struktúraváltozásoknak természetes következményei. E gondok közül is a kérdé­sek kérdése a beruházások hatékonysága. Az egyik kér­dés: mi tette időszerűvé a beruházási politikával való foglalkozást, miért kezeli ki­emelten a kormány is? A válasz: a magyar népgazda­ságnak az a fejlettségi álla­pota, ahová eljutottunk és amelyből tovább akarunk lepni. Hazánkban egészen a legutóbbi időkig extenzív beruházási politikát folytat­tunk, amikor a követelmény az volt, hogy minden beru­házás legalább minimális jö­vedelmet hozzon. Az exten­zív fejlesztés mellett már az is jó volt, ha 100 forint be­fektetés akár 1 forint hasz­not hozott. Ma viszont az a helyzet, hogy ha 100 forint .«.*'** jft-t -ív?*.;; beruházás nem hoz meg 110 forintot, de 112-öt is mond­hatnánk, a nemzeti jövede­lem relatíve csökken. Ez a gond a mostani intenzív fej­lesztési időszak sajátos prob­lémája. Űj vonása még beruházási politikánknak — mondotta Nyers Rezső —, hogy sok a jogos beruházási felhalmozá­si igény. Amíg az extenzív időszakban előfordulhatott, hogy bizonyos ideig a fo­gyasztás rovására is felhal­mozhattunk. ma, ha a nem­zeti jövedelemből a felhal­mozás túlmegy a tervezett­nél és a megengedhetőnél, az a fogyasztás rovására tör­ténne, és ezt nem engedhet­jük meg. A harmadik új vo­nás, egyben korlátozó ténye­ző, hogy ma, az intenzív idő­szakban, amikor nagy tech­nikával dolgozunk, nem ru­házhatunk be a már meg­levő technika tervszerű fenntartása nélkül. Jó dolog — folytatta —, hogy tanács­kozásainkon, az országgyű­léstől kezdve az alapszerve­zeti taggyűlésekig egyforma széliemben beszélünk ezek­ről a dolgokról, gondokról is. Az viszont nem jó. s nagy­mértékben hátráltatja a be­ruházások hatékonyságát, hogy cselekvésünkben még nem tudtunk egységesek len­ni. Hatékonyság és egyen­súly — ebben még nem si­került egységet teremtenünk. Mi a probléma lényege? Egyrészt, hogy Magyarorszá­gon adott az alacsony haté­konyság a beruházásoknál, másrészt adott egy, a kielé­gíthetőnél nagyobb beruhá­zási igény, harmadszor pe­Október 5—8 V«« tueniszervezési kongresszus — A Gépipari Tudomá­nyos Egyesület október 5-töl 8-ig rendezi IV. üzemszer­vezési kongresszusát — je­lentette be szerdai sajtótájé­koztatóján a Technika Házá­ban Kiss Ernő kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes. A gépipar vezető és szervező szakembereinek tanácskozá­sa azért időszerű mondta —, mert a korszerű technoló­giák meghonosítása, továbbá az automatizálás és gépesítés nagymértékben függ a gép­ipar fejlődésének mértéké­től. Ezért a korszerű szer­vezési módszereket a gép­iparban az elsők között kell bevezetni. Az utóbbi években szinte valamennyi iparágban elhanyagolták a vállalatveze­tők a belső szervezést, pedig a korszerű munkaszervezés immár a krónikus munka­erőhiány miatt is elengedhe­tetlen. Jobban ki kell hasz­nálni meglevő gépparkun­kat, hiszen még nagy tarta­lékok rejlenek benne. Az el­múlt tíz év alatt például egyáltalán nem nőtt a gépek kihasználása, holott ha több műszakban dolgoznának, máris minden beruházás és többletlétszám nélkül növel­hetné egy-egy vállalat a ter­melést. A gépéle jobb kihasz­nálása mellett a munkaerőt is ésszerűbben kell foglal­koztatni. Meg kell szervezni a folyamatos anyag és al­katrészellátást, a rendszeres gépjavítást, hogy a termelés folyamatát ne zavarja meg semmi, s alti miatt még's akadozik a folyamatos mun­ka, azt felelősségre kell von­ni. Jobban ügyelni kell a produktív és inproduktiv dolgozók arányának alakulá­sára. Hiszen az utóbbi évek­ben ugrásszerűen megnőtt az adminisztratívok száma. Az intenzív fejlődéshez nyújt módszertani útmuta­tásokat a kongresszus. dig, adott a nemzeti jöve­delem felhalmozási alapjától nagyobb beruházási tevé­kenység. E hármas komp­lexumot nekünk összességé­ben kell megoldanunk. Ami viszont azzal a követelmény­nyel jár, hogy a gazdasági, állami, tanácsi vezetőknek, de még az alapszervezetek­ben dolgozó pártmunkások­nak is világosan kell lát­niuk, hogyan tudjuk az igé­nyekét, a jogos követelmé­nyeket a beruházások tekin­tetében a reális lehetőségek­hez igazítani. A vitához kapcsolódva mondotta Nyers elvtárs: jo­gos a vállalatoknak az az igénye, hogy a kormányzat ne okozzon hirtelen megle­petéseket a jövedelmek álla­mi elvonásával, de azzal to­vábbra is számolni keli; hogy ésszerű, hitel szabályozásra a jövőben is sor kerül, amikor menetközben, alkalmazkod­va a kialakult helyzethez, változtatnak a beruházá- . si hitelek ós támogatások mértékén. Hangsúlyozta azon­ban: a IV. ötéves tervre ki­tűzött főbb beruházásokat mindenképpen megvalósít­juk, A kormány intézkedési terve szerint átmenetileg esetleg elhalasztják azokat a beruházásokat, amelyeknek kezdése az 1972-es, 1973-as évekre volt kitűzve. Persze, nem véglegesen. Lehetséges, hogy csak fél évre — egy évre halasztják el a kezdés időpontját. Ugyanakkor o kormány feltétlenül előnyben részesíti az energetikai beru­házások lebonyolítását, *» biz­tosítjuk öt év alatt a 400 ezer lakás megépítését is. Végül pedig: preferálják a központi fejlesztési progra­mokat mind a mezőgazdaság­ban, mind az iparban. A vállalatok tervezett fejleszté­si terveinek összege, de a ter­melőszövetkezeteké is néha meghaladja saját fejlesztés; alapjukat. Miért? A válasz többek között a szervezett­ség alacsony voltában is keresendő, hogy nagyon so­kan nem jöttek még rá: aki a fejlesztési tervet meg­sérti, a tervtörvényi sérti meg. Nyers elvtárs végezeiül ar­ról szólott, hogy javítani kell az állami gazdasági sza­bályozókat. amelyeknek fino­mítása folyamatos, de az ed­digitől sokkal jobban együtt kell működniük a tervezők­nek, beruházóknak, kivitele­zőknek mindig szem előtt tartva azt a fontos követel­ményt. hogy csak olyan vál­lalkozásokba fogjunk, ams- lyekre erőnkből, lehetősé­geinkből futja. Ülést tartott a megyei pártbizottság Nyers Rezső el vtárs J beszéde

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents