Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. szept 23., csütörtök Tanácskozik az országgyűlés Dr. Bodnár Ferenc felszólalása Fehér Lajos beszéde (Folytatás az 1. oldalról) A képviselő hangsúlyozta: a törvény rendelkezései nem kívánják alapvetően megvál­toztatni a szövetkezetek éle­tét és munkáját, nincs szó a szövetkezetek reformjáról. Az új törvényi szabályozás több mint húsz év tapasztalatait általánosítja, és hosszabb tá­von megalapozza a további fejlődést. Figyelembe veszi a szö­vetkezeti mozgalomban kialakult hagyományokat, alapvetően a lenini szö­vetkezeti elvekre épül. s dialektikus összefüggés­ben szabályozza a szövet­kezeti mozgalom társa­dalmi és gazdasági olda­lát. .Megteremti az összhangot a. szövetkezeti mozgalom és ál­talános fejlődésünk fő irány­zatai : a gazdaságirányítás rendszere és a szocialista de­mokratizmus továbbfejleszté­se között. Jellegét tekintve normatív keret-törvény, azaz az egész szövetkezeti mozgalom szá­mára társadalom- és gazda­ságpolitikai útmutatást ad, és tartalmazza azokat a jogi szabályokat is, amelyek a ké­sőbbi jogalkotások, valamint a szövetkezetek és az érdek- képviseleti szervek számára egyaránt irányadók. A jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság előadója rámutatott: törvényjavaslat országgyűlési-bizottsági vitá­ja során igen hasznosnak bi­zonyult, hogy a törvény végrehajtásáról szóló kor­mányrendelet-tervezetet is kézhez kapták, így a bizott­ságokban a képviselők ahhoz is érdemben szólhattak hoz­zá. Többen is foglalkoztak a „szövetkezetek állami irányí­tásiínak módszereivel, a szö­vetkezetek ágazatok szerinti differenciálásával, a területi szövetségek és a szövetkeze­tek kapcsolatára vonatkozó rendelkezések problémáival, a szövetkezeti demokrácia növelésére vonatkozó szabá­lyok részletkérdéseivel, vala­mint a törvény végrehajtá­sára irányuló erőfeszítések összehangolásának fontossá­gával. A négy bizottságban együttvéve mintegy húsz kü­lönféle javaslat hangzott el, ezek közül több vonatkozott a törvény .ugyanazon rendel­kezésére, rhint például a fellebbezési határidő 30 napról 15 napra való leszállítására, valamint arra, hogy a döntőbizott­ság elnökét és tagjait négy év helyett öt évre válasszák meg. Ezekkel a javaslatokkal a jogi bizottság is egyetértett, és azokat az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja Az országgyűlés jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­sága nevében köszönetét mondott mindazoknak, akik a törvény előkészítéséhez hozzáértő javaslataikkal és tárgyilagos bírálatukkal hoz­zájárultak, és ezzel felelős­ségteljesen vettek részt _ a törvény előkészítő munkája- ban. Ezután a törvény végre­hajtóira háruló felelősségtel­jes munkáról szólt. Rámuta­tott: az országgyűlésnek és a kormánynak nem közömbös, hogy á szövetkezeti tagok több milliós tábora miként fogadja és érti meg az uj törvény rendelkezéseit. Minden szövetkezetben, minden szövetkezeti tag­nak tudatában kell len­nie azzal, hogy az új törvény a társadalmi ér­dekkel együtt szolgálja a csoportok és az egyének érdekeit is. A törvény a szövetkezeti vezetés javításával az egész mozgalom jogi, politikai és gazdasági lehetőségét kíván­ja továbbfejleszteni. Alap­kérdéseket szabályoz, ame­lyeknek megismerése és meg­ismertetése a jövőben szívós munkát igényel mindenkitől: az érdekelt minisztériumok­tól a szövetkezetek területi és országos érdekképviseleti szerveitől, a tanácsoktól, minden szövetkezeti vezetőtől és tagtól. A végrehajtás so­rán úgy a nakkor sok múlik az egyes szövetkezeti ágak­ra kidolgozandó jogszabályo­kon. Az előadó a szövetkezeti vezetők és tagok véleményét tolmácsolva kérte, hogy ezek a rendelkezések rövidek és világosak legyenek, mert a szövetkezetek csak így tudják a most elfogadásra váró törvény alapján biztosított önkor­mányzati jogaikat érvé­nyesíteni. Az országgyűlés jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­sága nevében kérte a képvi­selőket, hogy a törvényjavas­latot, az írásban ismertetett módosításokkal kiegészítve fogadják el, és az országgyű­lés emelje törvényerőre. Borsodi javaslat Papp József (Borsod megye 24. vk.) termelőszövetkezeti elnök hangsúlyozta: a tör­vényjavaslat a párt szövetke­zetpolitikai irányelvei alap­ján mindenki számára meg­nyugtató módon tisztázza, feloldja a szövetkezeti külső kapcsolatok és, belső viszo­nyok ellentmondásait, meg­nyitja a továbbfejlődés útját a szövetkezeti mozgalom va­lamennyi ága előtt. Ezután a képviselő kitért arra, hogy a törvénytervezet szerint szövetkezeti tulajdon­ban lehetnék mindazok a termelőeszközök és más va­gyontárgyak, amelyeket tör­vény vagy törvényerejű ren­delet nem utal az állami tu­lajdon kizárólagos tárgyai­nak. körébe. A képviselő vé­leménye szerint ez a meg­fogalmazás azért okoz gon­dot, mert az alkotmány ás a polgári törvénykönyv még egy korábbi fejlődési sza­kaszt tükröz: olyan vagyon­tárgyakat is az állami tulaj­don kizárólagos tárgyai közé sorol, amelyekre nézve a szövetkezeti tulajdonszerzés lehetősége ma már tisztá­zottnak tekinthető — mint például az erdők, a felszíni művelésű homok-, kavics- és kőbányák, valamint a mező- gazdasági és az ipari szövet­kezetek által használt alap­vető munkaeszközök. Java­solta, hogy ezek a vagyon­tárgyak szövetkezeti tulaj­donban is lehessenek. * * Bollók Józsefné (Borsod, 26. vk.) műszaki ügyintéző elmondta, hogy hazánkban 112 háziipari szövetkezet mű­ködik, amelyek több mint 70 000 embernek biztosítanak munkalehetőséget. Termé­keik kiváltképp kézműipari jellegű, úgynevezett válasz­ték-bővítő, kis szériában for­galomba hozott árucikkek. Ezt a fajta munkát több­nyire otthon végzik, zömmel nők, akik számára más el­helyezkedési lehetőség lak­helyükhöz közel nincs. Ilyen módon a háziipari szövetke­zetek a helyi foglalkoztatási gondokat is lényegesen eny­hítik. Rámutatott, hogy a felszabadulás óta a népmű­vészet széles körű érvénye­sülési lehetőséget kapott. En­nek köszönhető, hogy ma már országszerte hivatássze­rűen folyik a népművészeti tevékenység. Fehér Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese beszé­dében a választott szervek s ezen belül a különféle bizott­ságok munkájának nagy je­lentőségét hangsúlyozta. A szövetkezeti demokrá- eia érvényesülésének lé­nyeges eleme a többi kö­zött a felügyelő bizottság munkájának fejlesztése, hiszen a vállalati gazdálko­dás erősödésével, a szövet­kezeti önállóság bővülésével a belső ellenőrzés feladatai is nőnek. Ilyen szempontból rnég mindhárom szövetkezeti ágazatban sok a tennivaló. A továbbiakban a döntő- bizottság és a nőbizottság munkájának fontosságára hívta fel a figyelmet. Az utóbbinak azért is nagy a je­lentősége, mert a mezőgaz­dasági tsz-ek tagságának 38 százaléka, a tényleges mun­kát végzőknek pedig 60—70 százaléka nő. A nőbizottságok akkor látják cl jól feladatukat, ha elősegítik, hogy a nők lehetőleg számarányuk­nak megfelelően vegye­nek részt a vezetésben, ha harcolnak az egyenlő munkáért egyenlő bért elvé­nek érvényesítéséért, a szo­ciális normák betartásáért, a nőkkel szemben nem egy he­lyen tapasztalható indoko­latlan fenntartások megszün­tetéséért, anyagi és erköl­csi megbecsülésükért. Részletesen foglalkozott Fehér Lajos az érdek- képviseleti szervek mun­kájával, kiemelve, hogy az országos és a területi szövetségek a szövetkezeti mozgalom fon­tos részei, de nem alkothat- hatnak alá- és fölérendeltsé­gen alapuló hierarchikus szervezetet. Ezután elmondotta, hogy a szocialista országok mind­egyikében számottevő szere­pük van a szövetkezeteknek, a szövetkezeti mozgalomnak. — Hazánkban — mondotta a miniszterelnök-helyettes a későbbiek során — a szövet­kezetek tevékenységének gaz­dasági szabályozása — bizo­nyos sajátosságokat leszá­mítva — lényegében az álla­mi vállalatokéval azonos rendszerben történik. A szövetkezetekre — foly­tatta — csak a törvény tór- vényszintű és kormányszintű jogszabályok, e jogszabályok által meghatározott körben miniszteri rendeletek, illetve államtitkári rendelkezések, valamint a szövetkezetek sa­ját határozatai és szerződései róhatnak kötelezettségeket. A szövetkezetek és az ál­lami vállalatok kapcsolatai­ban a törvényjavaslat leszö­gezi az egyenjogúság elvét. A törv ény javaslat igen fontos tétele a 111. sza­kasz. amely szerint a mi ­nisztereknek kell gondos­kodniuk arról, hogy ága­zatuk területén a szövet­kezetek társadalmi és gazdasági jelentőségük­nek megfelelően fejlőd­jenek. Ezután emlékeztetett Fe­hér Lajos arra, hogy ha­zánkban tíz évvel ezelőtt fe­jeződött be sikeresen a me­zőgazdaság szocialista átala­kítása, s ezzel a mezőgaz­daságban is uralkodóvá vál­tak a szocialista termelési viszonyok. A tíz év alatt a magyar falu nélkülözhetet­len. mással nem helyettesít­hető gazdasági és társadal­mi tényezőivé váltak a me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek. A tsz-ek többségéről ma már elmondhatjuk, hogy azok a szó szoros értelmé­ben véve nagyüzemek. Vál­tozatlanul fontos célunk — mondotta a későbbiek során — a nagyüzemi élelmiszer- termelés és értékesítés nö­velése, a lakosság igényei­nek jobb kielégítése a helyi adottságok, kapacitások meg­felelő hasznosítása, s min­denek előtt a munkaerők foglalkoztatása. Mindehhez szükséges, hogy a termelőszövetke­zetek fő tevékenységéhez szervesen hozzá tartozó­nak tekintsük a gépjaví­tást, az építést, a kar­bantartást. a termeléshez kapcsolódó egyéb szol­gáltatásokat, az élelmi­szerfeldolgozást cs a köz­vetlen termelői értékesi- tést is. Nem kíyánjuk korlátozni a jövőben a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat, a helyi építőanyagtermelést, az igények jobb kielégítését szolgáló kisipari termelési, vagyis a magánszektorral folytatott versenyt sem. Fehér Lajos a törvényja­vaslat 37. szakaszára utalva elmondta, hogy a szövetke­zetek minden olyan gazda­sági tevékenységet folytai- hatnak, amelyet törvény, tör­vényerejű vagy kormányren­delet nem tilt meg vagy nem tart fenn az állami gazdál­kodó szerveit részére. E fel­hatalmazás alapján még ez évben a kormány elé kerül a szóban forgó tilalmi lista, amely a mezőgazdasági, a fo­gyasztási és az ipari szöveí- kezetekre egyaránt vonatko­zik. A készülő kormányszintű jogszabály szerint a szövet­kezeteket továbbra is mező­gazdasági szövetkezetként kell számon tartani. Szigorítani szükséges a bé­rezést is — folytatta a mi­niszterelnök-helyettes, mert bár a termel őszöve ékezetek ipari részlegeiben betartják az alapbérezéssel kapcsolatos rendelkezéseket, egyes helyé­ben azonban jutalom és pót* lékok címén magas összege­ket fizetnek ki. s így megha­ladják az állami vállalatokra! azonos munka után fize'e t alapbéreket, s ez rossz tár­sadalmi visszhangot vált ki. A problémát úgy lehet és kell megoldani, hogy a termelőszövetkezeti mun­kavállalóknak fizethető bérek — az alapbérekhez hozzászámítva a jutalmat és a nyereségrészesedést is — legfeljebb 1» száza­lékkal térhetnek el a ha­sonló tevékenységet vég­ző iparvállalatok béreitől. Ezután az elnöklő dr Be- resztóczy Miklós a vitát le­zárta. s dr. Korom Mihály igazságügy-miniszternek ad la meg a szót, aki válaszolt a vitában elhangzott észrevé­telekre. Az igazságügy-miniszter valaszu után határozathoza­tal következett. Dr. Beresz- tóczy Miklós előbb szavazás­ra bocsátotta a felmerült mó­dosító javaslatokat, amely,.- két az országgyűlés egyhan­gúlag elfogadott. Végezetül az, országgyűlés a szövetkeze­tekről szóló törvényjavasla­tot általánosságban és — a már előzőleg megszavazott módosításokkal — részletei­ben egyhangúlag elfogadta. Ezzel a szerdai tanácskozás befejeződött. Csütörtökön — 10 órakor — az ifjúságról szóló törvény- javaslat tárgyalásával foly­tatja a munkáját az ország- gyűlés. körzet képviselőjével. Mind­ketten mezőgazdasági embe­rek, „civilben” Papp József tsz-elnök, Zsidai László álla­mi gazdasági igazgató. — Titok-e, amiről beszél­nek? — Annyira nem. hogy hol­nap az újságok révén min­denki megtudja. — 1-Ia így van, hadd legyek én az első ... S Papp József elmondja soron következő felszólalása lényegét. De nem fejezheti be, mert megszólal az ülés­terembe hívó csengő. A Kép­viselők újra elfoglalják he­lyüket, és az elnöklő tisztet is ú.i ember tölti be: Varga Gá- borné Borsod megyei képvi­selő, az országgyűlés alelnö- ke, a megyei tanács elnökhe­lyettese. Felgyulladnak a ref­lektorok, sokezernyi lámpa fénye tölti be a termet, s az elnöklő Varga Gáborné be­jelenti: — A törvénytervezet vitá­jában felszólalásra követke­zik Papp József képviselő- társunk. HOGY ÉLETÜNK szebb, tartalmasabb, gazdagabb le­gyen — ezt előmozdító új törvények születnek most a parlamentben. Alkotói jogá­szok, tudósok, politikusok, tsz-elnökök, tanítók, a társa­dalom minden rétegének képviselői. Közöttük a mi borsodi képviselőink, akik a választópolgárok bizalmából és felhatalmazásuk alapján adják e törvényekre szava­zatukat. Ónod vári Miklós szempontból is érinti. Egy­részt — mint képviselő — olyan területen dolgozik, ahol. a szövetkezetek vannak túl­súlyban, másrészt — mint tanácsi embernek — a végre­hajtást kell ellenőriznie és segítenie. A törvény legfonto­sabb jellemzői közül azt emelte ki: tovább szélesedik szövetkezeteinkben a demok­ratizmus, messzemenően ér­vényesülnek a szövetkezeti tagok tulajdonosi érdekei, ugyanakkor egyre jobban előtérbe kerül a vállalatsze­rű gazdálkodás is. Ami a rendelkezésre álló. időt illeti, nem volt könnyű dolgom Imri Gyulával sem. a Szerencsi járási Pártbizott­ság első titkárával, a 22-es választókörzet képviselőjével. A napirendek közötti szünet kevés egy kiadós beszélgetés­re, különösen, ha a kiszemelt alanyt háromfelé is húzzák, miközben ő egy negyedik irányba indul, mert éppen ott jön egy miniszter, akivel va­lamit sürgősen meg kell be­szélni ... Íme tehát, a „vil­láminterjú”: Észak-Magyarórszág: Mi­lyen vitatott kérdésekre tesz pontot a törvény? Imri Gyula: Mindenekelőtt eloszlatja azt a kétkedést, hogy a szövetkezetek csak átmeneti jellegűek. Ez a tör­vény hosszú távú perspektí­vát ad, valamennyi szövetke­zeti ágazatban rendezi a mű­ködés fő elemeit. AZ EGYIK, Dunára néző ablakban Papp József, a 24-es választókörzet képviselője tárgyal Zsidai Lászlóval, a szomszédos, 25-ös választó­ponti Bizottság tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra itt most képviselői minő­ségében van jelen, és a teg­napi nap folyamán dr. Ko­rom Mihály expozéja után az a feladat jutott neki, hogy az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága ne­vében a parlament elé ter­jessze a szövetkezetekről szóló törvényjavaslatot. (Nagy tapssal fogadott beszédét la­punk más helyén közöljük.) — Most az a legfontosabb teendő — mondotta beszél­getésünk során az egyik szü­netben dr. Bodnár Ferenc —, hogy a szövetkezeti tagság megértse és megismerje ezt a törvényt, és ami a legfonto­sabb: élni tudjunk e tör- vénnvel. EGY Ü.I TÖRVÉNY szüle­tésénél ott lenni — nagy do­log. A parlament tegnapi ülésének minden percét át­hatotta az a nagy felelősség, amely ezzel együttjár: a kép­viselők, miként az előkészítés időszakában, itt is, az ülés­szak megnyitására várakoz­va, a születendő törvényekről beszélgettek. Dr. Havasi Béla, a Miskolci városi Pártbizott­ság első titkára és Gácsi Mik­lós. a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója — mindket­ten miskolci képviselők —, az egyik sarokban Simaházi Sándorral, a megyei tanács encsi járási hivatalának ve­zetőjével, a 17-es választói körzet képviselőjével beszél- , getett elmerültem Simaházi . Sándor különösen otthon van . az új törvény paragrafusai között. Érthető, hiszen — • mint elmondta — ez őt kettős AZ ORSZÁGGYŰLÉS őszi ülésszakát nagy várakozás előzte meg itthon és méltó figyelem kíséri határainkon túl. Két olyan törvényjavas­lat kerül a parlament elé, melynek előkészítésén a kü­lönböző állandó bizottságok már évek óta munkálkod­nak; alkotó viták, termékeny eszmecserék zajlottak le me­gyénkben is. és a borsodi képviselők mind a szövetke­zeti, mind az ifjúsági tör­vényjavaslattal kapcsolatosan nemcsak álláspontjukat fej­tették ki üléseiken és a kü­lönböző bizottságokban, ha­nem számos konkrét javas­latot is tettek, amelyek vé­gül az országgyűlés mostani, őszi ülésszaka elé kerültek. A parlamenti tudósító iga­zi „vadászterülete” ilyenkor természetesen nem az Or­szágház kupolacsarnokában levő ülésterem, hanem a fo­lyosó. A kör- és keresztfo­lyosók, átjárók, gyülekezők és zsibongók, ahol a cigaretta­szüneteket tartják. S ahol annyi ember találkozik: mi­niszterek, államférfiak, a kü­lönböző tárcák vezetői be­szélgetnek az egyes vidékek képviselőivel és tárgyalnak meg fontos dolgokat. A kép­viselők gyűrűje vette körül a párt és a kormány vezetőit, Kádár Jánost, Fock Jenőt; a minisztereket — ennél a na­pirendnél különösen dr. Ko­rom Mihály igazságügyi, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, és a beszélgető csoportokban mindenütt ott volt egy-két borsodi képviselő is. Dr. Bodnár Ferenc, a Köz­Képviselőink között

Next

/
Thumbnails
Contents