Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-22 / 223. szám

1971. slept. 22., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az NDK földjén 2. Gyárak és emberek A VILÁG HARMINC or­szágában ismerik a Kahla- ban gyártott porcelán étkész­leteket. A gyár legnagyobb vásárlója a Szovjetunió, a tőkés országok közül pedig a Német Szövetségi Köztársa­ság, Olaszország és Anglia. A régi gyár 125 éves. de amit ma láthatunk, már nagyrészt az utóbbi tíz esztendő mun­kái án alt gyümölese. Vagy 1700 ember dolgozik ebben a korszerű üzemben. A munkások nagyobbik Tele nő. Fiatal lányok és asszo­nyok kezelik a gépeket, ők ügyelnek a konvejerekre is. A munka nem megerőltető: szinte emberi kéz érintése nélkül válik kész tányér, csé­sze, kancsó, evő- és kávés- készlet a nyersanyagból. Mindenütt gépek és gé­pek. Automaták és félauto­maták. Az egyik gép 5 ezer c vszenljat készít egy műszak alatt, A nyers darabokat au­tomatizált szállítórendszer viszi be az égetőkemencébe. Aztán a finommegmunkálás. majd a díszítés következik. Az asszonyok szívesen ma­gyarázzák el az idegennek a bonyolult technológiai folya­matokat. Jól értik a szak­mát. Állandóan képzik ma­gukat; a gyár nagy gondot fordít a dolgozók rendszeres továbbképzésére. — Az iskolából kikerült fiatalok is a mi házi tan- , folyamainkon ismerhetik meg a szakma fortélyait — tájé­koztat az igazgató. — Két évig tanulnak, s mindjárt a modern technikát sajátít­ják el. Sömmerdaban az irodagé­peket. adatfeldolgozó gépe­ket és kisebb elektronikus számítógép-egységeket gyár­tó üzemben IP ezer ember dolgozik. Az NDK a számító­gépek gyártásában is mind nagyobb nemzetközi tekin­télyre tesz szert, s egy rövid látogatás a sömmerdai gyár­ban meggyőz: nem alaptala­nul. Nemcsak a termékek, ha­nem a technológiai módsze­Néfaány éve 1uk mindenkinek, aki ven­dégként hozzánk érkezett. Jelképeként az újjászülető városnak, jelképeként építő- munkánknak S nem is akadt senki, alti ne az elismerés hangján szólt volna róla. Mi tagadás, ez jólesett nekünk. Hisz magunk is milyen szí­vesen vettük arra sétautun- kat. Milyen jó volt a maga­sabban fekvő főútról, a ü- zennyolcemeletes toronyház lábától letekinteni a szabály­talan kört rajzoló telepre, amelynek világos színű há­zaitól, s a kis utcáin gyer­mekkocsikkal sétáló fiatal la­kóinak látványától meleg de­rű ült az emberek arcára. Igen, szerettük. Fiatalságáért, vidám szépségéért. És most? Most is szeretjük. De már nem mutatjuk sen­kinek. Mert látványa — min­den túlzás nélkül — siralmas. S mert szeretjük, éppen mert büszkeségünk, éppen mert jelképe építőmunkánknak, és újjászülető városunknak, a megújuló Miskolcnak, újra kellene öltöztetni a Szentpé- teri kapui lakótelepnek a hajdani vásártéren épült há­zait. Felújítással kellene el­Üléseze ft a KPVDSZ elnöksége A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége keddi ülésén összegezte a bel- és külkereskedelmi vál­lalatok középtávú tervkészíté­sének tapasztálatait. A szak- szervezet vezetői elsősorban a hiányosságok feltárására törekedtek, hogy megköny- nyítsék elkerülésüket a kö­vetkező hasonló munkálatok­nál az éves tervek összeállí­tás;'! nól. Az elnökség határozatában egyebek között szükségesnek tartja, hogy vizsgálják felül az éves tervek összhangban vannak-e az ötéves tervidő­szak tennivalóival. A szak- szervezeti szervek az éves tervezésnél szorgalmazzák a hálózatfejlesztés és a munka- körülmények javításának gyorsítását, a személyi jöve­delmek növelését. A szakszer­vezeti bizotjkágok gondos­kodjanak arról, hogy az éves tervek összeállításánál jobban érvényesüljön az üzemi de­mokrácia, a hálózati dolgozók érdemi részvétele a feladatok meghatározásában. A Miskolci tüntetni a vakolatok vedlő walkkid-köpenyét. Ezt kelle­ne tenni. Ingatlan- kezelő Vállalatnak még csak tervei között sem szerepel. Mert a telep lakóépületeinek műsza­ki állapota egyébként kilenc­venöt százalékos, tehát nem indokolja a felújítást. Az esz­tétikai szempont pedig nem elég erős indok. Tehát mégis csak takarjuk el? Nem. Van azért még megoldás. A váro­si tanács pénzmaradvány­ból, vagy valamilyen más forrásból, talán biztosítani tudná a szükséges összeget — mint tette azt annak idején a Kilián esetében is. S remél­jük, hisszük, biztosítja is, mihelyt módja, lehetősége lesz. Hisz végső fokon a vá­rosról, tehát mindnyájunk értékéről van sró. B. P. rek is korszerűek. A szállí­tást már itt is régen kon­vejerekre bízzák, a készter­mékek meósa pedig lyuk­szalaggal vezérelt, csalhatat­lan automata. A gyár hatalmas ebédlőjé­ben magyar nyelvű felirat hirdeti népeink barátságát. És csakhamar magyar szót hallunk: Jobbágy Pállal, az itt tanuló és dolgozó magyar fiatalok csoportjának vezető­jével szoríthatunk kezet. — Két éve dolgoznak itt ezek a fiatalok. És hogy ho­gyan élnek? — Eleinte nehezen boldo­gultunk a nyelvvel. De most már kezd menni. Speciális szakmai tanfolyamokon ve­hetünk részt, s az biztos, hogy sokat tanulunk. Lehe­tőségünk van a sportolásra, s minden egyébre, amire a német munkásoknak. Ami pedig a lakást illeti: a leg­modernebb lakásokat adták nekünk. Havonta 28 már­kát — körülbelül 120—130 forintot — fizetünk. Ebben benne van nemcsak a lakás, hanem az is, hogy a laká­sokban bútor, fridzsider, vil­lanytűzhely van, benne van a bérben az ágyneműmosás, a takarítás. A gyár elektronikus és mechanikus üzemeiben dol­goznak a magyar fiatalok. Együtt a németekkel, s hogy sok gazdag tapasztalattal tér­nek majd haza, nem lehet vitás. Sömmerdaban, akárcsak Kahlaban elsődleges fontos­ságú feladatnak tekintik a dolgozók állandó továbbkép­zését. A gyárak magas tech­nikai színvonala egyre fel­készültebb, egyre sokolda­lúbb embereket kíván. De nemcsak a továbbképzéssel törődnek. Minden oldalról az ember áll a figyelem közép­pontjában. Az embert, a dolgozót szolgálják a fejlett szociális létesítmények, a szolgáltatások. IPARI ORSZÁG a Német Demokratikus Köztársaság. Fejlett ipari ország. Amerre csak járunk, gyárak, üze­mek. Soknak a neve cseng ismerősen. És jó dolog ta­lálkozni azokkal az emberek­kel, akik e neveket híressé teszik. Flanek Tibor (Folytatjuk.) Húszezer darab kefe A több mint 100 éves Debreceni Kefegyár jelenleg 60 típu­sú finomkefeárut készít. Ez évben 36 millió forint értékben. Termékeik nagy részét, mintegy 50 százalékát a Szovjetunió­ba. a többit a közel-keleti államokba szállítják. Képünkön: Félautomata gépeken készülnek a különböző típusú kefék í|j telep Huszonöt család új ottho­na lesz az a telep, amely Olaszliszkán épül. A községi tanács az 1970-es árvíz után jelölte ki a kárt szenvedet­tek részére a biztonságos házhelyeket. Az új házak la­kóiról való gondoskodás je­gyében született az a határo­zat, amelyben a tanács a te­lephez vezető út és híd épí­téséről rövidesen gondosko­dik. Az építési munkálatokat még ez évben megkezdik, amelyekre előreláthatóan közel 1 millió forintot fordít a községi tanács. Százra növekszik A megyében eddig 95 köz­ség kapott önálló vezetékes ivóvizet. A vízügyi igazgató­ság és a megyei tanács épí­tésügyi osztályának szakem­berei most azon fáradoznak, hogy még ez évben további öt községet kapcsoljanak be a vízhálózatba, és ezzel száz­ra növekszik megyénkben a korszerű vízvezetékkel ren­delkező községek száma. A tervek szerint Alsótele- kes, Felsőtelekes, Nyékládhá- za, Alsózsolca és Cigánd kap még ez évben jó minőségű ivóvizet. Hí eiész z A kereskedeieiw koss/.u ideig a népgazdaság egyik leg­elmaradottabb ágazata volt. Az ebből születő gondok súlyát mindmáig érezzük. Igen. érez­zük. mindannyian. Tehát nem csak a kereskedelmi vállalatok munkáját nehezítik, sokszoroz­zák meg, hanem bosszúságot, kellemetlenséget jelentenek nap mint nap többé-kevésbé vala­mennyi vásárlónak. Ez a tény viszont egyáltalán nem lehet közömbös számunkra, hiszen végső fokon a lakosság hangu­latának, közérzetének egyik neghatározója. A lakosság han­gulatának, közérzetének alaku­lása pedig politikai kérdés. Ért­hető tehát, hogy az áruellátás színvonalának szüntelen javítá­sa, a településpolitika lcgsar- kalatosabb kérdései közé tar­tozik. A megyei tanács végre­hajtó bizottságának legutóbbi ülése is ennek szellemében fog­lalkozott megyénk kereskedel­mének fejlesztési feladataival. A mai helyzetben tehát a fejlesztés egyaránt jelent to­vábbfejlesztést, s a múlt örök­ségeként megmaradt elmara­dás felszámolását. A cél ennek megfelelően, a reális lehetősé­geken belül minél több korsze­rű kereskedelmi egység létre­hozása. Ezen belül pedig egy­felől modern, gyors áteresztő­képességű, korszerű kiszolgálá­si formákat biztosító nagy áru­házak, másfelől pedig ugyan­csak korszerű, de kisebb alap­területű, napi cikkeket árusító egységek építése attól függően, hol, melyikei Indokolják a szükségletek. A nagy beruhá­zásokhoz a Belkereskedelmi Minisztérium biztosítja a szük­séges állami támogatást — mint azt a megye tanácsi veze­tői, vezető testületé előtt Ismét megerősítette dr. Juhár Zoltán min iszterti ely ettes. Ead szemben ugyanakkor azt várja a minisztérium — hangsúlyozta —, hogy a helyi tanácsok azt az összeget, ame­lyet a különböző kereskedelmi vállalatok egy-egy új létesít­mény alapterületéért befizetnek, m ellátatlan, a rosszul, vagy gyengén ellátott területek gondjainak enyhítésére fordít­sák. Tehát, a kisebb alapterü­letű napi cikkeket árusító egy­ségek létesítésére, hogy a ke­reskedelmi vállalatok által be­fizetett „területmegváltási” Ös­szegeknek a megye kereskedel­mének egésze lássa hasznát. (bíró) 7nM rrvpn fényes napsütés és a vásár for­#jUIU gataga. De a zöld nem igazi zöld már, kissé kopottas, a környező fák is jelzik az őszt. A naptól hunyorgunk ugyan, de nemcsak azért, mert fényes, hanem mert kissé alacso­nyan is jár már. A levegő tiszta, élesen látsza­nak a távolabbi hegyek körvonalai is innen, az edelényi vásárról. Mégsem érdemes távolabb­ra nézni. Itt, köröttünk van nyüzsgés, zsivaj; az őszi vásár. Országos állat- és kirakodóvásár zajlik itt, amelyben jólesik nézelődni. Az állatvásáron fő­leg malacokra alkudoznak. Szebbnél szebb ma­lacokra. Olyan szép, rózsabőrű, fehér szőrűekre is, mint amilyeneket a szilveszteri tombolákon lehet látni, meg hízónak valókra — ezer-ezer- négyért — süldőkre is, meg nagyobbakra is. Egy kisgyerek jókat nevet egy zsákba bújtatott „Ma­zsolán”, amelyik komikusán bukfencezik, for­golódik szokatlan helyén. Lovat nem látni. Már­mint eladó lovat. Csak ládákkal megpakolt, ha­talmas kocsik előtt, meg tsz-vontatók, zetorok között. Sátrak. —. Ide, asszonyok, itt a valódi szarufésű! — Tessék választani, mit adhatok? Mennyi műanyag játék van a bazárokban! Koltok, zenéló pipák, fejüket mozgató tehenek; az árus kínálgat, s türelmesen megengedi a vá­logatást is. — Tessék mondani, meg lehet ezekből élni? — Ki lehet jönni. Vásárfiát mindenki visz haza. Itt meg már egy forintért is lehet játékot venni. Hát kinek nincs egy forintja? A ruhás sátraknál is nagy a forgalom. — Valódi magyar áru, kérem! — biztatja egyik vevőjét az eladó. „Valódi magyar áru.” Ez az eladó nem lehet elveszett ember! Valahol távolabb mintha dobolnának, Mély, különös hangú üstdobokon. Vagy inkább tam­tamokon? Nehéz átfurakodni a tömegen, de az­tán már látszanak a hordók. A mester az egyi­ket könnyed, ritmikus mozdulatokkal döngeti, kalapáccsal. Innen való a dobszerű hang. Szépen szól. Az oldalára, vagy inkább hasára fordított hordónak az alját veri: mély hang. Az abroncsos részt: magasabb, rövid hang. — Mester! Honnan lehet megtudni, hogy jó-e egy hordó? — Onnan, hogy itt van a vásáron! — És ha ez nem elég? — Ez éppen elég. Amit ide hozunk, az jó. Ami nem jó, azt nem hozzuk ide. Különben — ŐSZI VÁSÁR újra a kalapácsot veszi elő. Dong, dong, köp, köp — akinek füle van, az hallja. A szőlősgaz­dáknak van fülük. Pénztárcájuk is van, mert el-elgurítanak, sze­kérre raknak egy-egy hordót. I nriLnnvIiőL nélkül nincs vásár. Négy-öt ixlGlHUliylidlt sát.ortól is hallik a sercegés, hullámzik az illat, de a tömegtől lehetetlenség odajutni. Mintha az egész vásározó sereg csak azért gyűlt volna ide, hogy egyszer istenigazá­ban belakhasson sült kolbásszal, pecsenyével, ami alá hatalmas karéj puha kenyeret rak és hosszú kovászos uborkát harap melléje. Mindenki ezt eszi! Aki végzett, az már a sörös krigliket szo­rongatja. Rengeteg kalap, fejkendő, erős, soha nem fogyó gátján túl látszik a sátorrúdra akasz­tott kolbászszálak piroslása, de mire odaérne az embe- biztos nem marad belőle semmi. Miért nem ettek otthon? Vagy menjenek a vendéglő­be! Vagy bírja ki hazáig! Hajaj, komám! Csak semmi tolakodás’ Még egy lépés, még egy. Vég­re! — Azt tessék nekem lemérni! Nem azt, hanem a nagyobbat! Ez is megvan, mehetünk tovább. Teknők. Fehérek, könnyűnek látszanak. Si­mára, szépre munkálva fekszenek a gyepen. Ki­csik is, nagyobbak is, valamennyi szép munka, mestermunka. Lisztet szoktak ezekben keverni, kenyeret dagasztani. Máskor meg ott álltak a kamra hűvösében, a falhoz támasztva. Szép teknők, fehérek és mozdulatlan valamennyi. Sen­ki sem emeli fel egyiket sem, hogy megnézze, milyen könnyű, nincs-e rajt’ valahol akárcsak egy hajszálnyi repedés is, nem ment-e valahol egy kicsit mélyebbre a mester furcsa vájókése, nem keskenyebb-e az egyik vége, mint a másik, nem billen-e az egyik, vagy a másik oldalra. A teknők mozdulatlanok. Itt fekszenek a vásár vé­gén, ahonnan már csak visszafordul mindenki. öreg cigányember ül mögöttük, a teknóvájó mester. Vékony, apró testű, kopottas öltözetben, hatalmas bajússzal, homlokába húzott magas, időtlen kalappal. Keze a térdén nyugszik, cson­tosán, inasan, kissé leengedve. Pihenteti. Egye­nes tartással ül, arcélét. hajlott orrát mintha fá­ból faragták volna ki. Nem abból a puha, köny- nyű fából, amelyből ő készíti a teknőket, ha­nem keményből. Mozdulatlan. Ül fából faragottan, maga is. valami tisztele­tet parancsoló, akaratlan büszkeséggel. Könnyű elébe képzelni a lobogó fahasábokat, mögéje a sátrat, fölébe a sokcsillagú eget, köréje az el­mormolt varázsigéket. De persze teknők is vannak itt, fehér teknők és itt ül mögöttük egy kopott ruhás öregember. A teknőket nem mozdítja senki, ő sem mozdul, csak 01 itt, a vásár legvégén. rr I ls; v„n bátyó, ősz. A zöld gyep nem igazi zöld már, a nap is csak fényes, nem melegít. A fákon is ott ül a barnaság. Ide, a vásár végébe a nyitott, szabad mezőkről be-bevágtat a szél, hűvös nyelvén sürgető üze­netet hoz, aki érzi a szelet, érti az üzenetet is. Pedig szépek a teknők, bátyó, nagyon szé­pek. Nézegetnénk is tovább, szívesen tennénk, fölemelnénk, vizsgálgatánk; de hát megyünk egy ide nem messzire levő faluba, Kurityánba, hogy megnézzünk egy új üzemet. Az izsófalvi tsz-ét, mely négy falu termelőszövetkezetét egye­síti. Most készült el a dagasztógépekkel, és minden szükséges géppel felszerelt új sütőüzem. Priska Tibor ¥¥r | 1 r Ír hazak, hainio vakolattal

Next

/
Thumbnails
Contents