Észak-Magyarország, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-16 / 218. szám

1971. siept. 16., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Kovácsmnhel^ben A nagy vasajlón tábla. Fehéren feketével, zománcba égetve ez áll: Átjárni élet- veszélyes l — Merre találom az iro­dát? — szólítom meg az el­ső munkást néhány lépés után. — Nem tudom. Nem en­nek a gyárrészlegnek a dol­gozója vagyok. — Ott. középtájon, balra nyílik a folyosó. Oda men­jen, ott megtalálja — kia­bál közel hajolva egy bor­kő tényes munkás. Búcsúzóul bemutatkozunk, de nevün­ket elnyeli a többi gép za­ja. Azt figyelem, hol, mikor, merre fordulnak a hákkal, nehogy elvétsem a lépést, nehogy rossz oldalról kerül­jem meg az izzó acéllal dol­gozókat, akik munkájukon kívül nemigen figyelhetnek másra. — A kovácsok munkáját szeretném megismerni, egy kováccsal szeretnék beszél­getni — fordulok kérésem­mel Bordás Géza gyárrész­legvezetőhöz. m — Nem tudok én így a munkáról beszélni. Jöjjön, megmutatom, mit csinálunk mi. kovácsok — mondja Boiler Sándor előmunkás, a háromtonnás pöröly mellett dolgozó brigád vezetője. A kalapácsok között tu­lajdonképpen tágas a hely, ha a hákkal éppen nem ar­ra fordulnak, amerre az ember megy. De a teret összeszűkíti, a közelség ér­zését teremti meg az. ön­tecsből. vagy bugából öt-hat méterre elsugárzó, égető hő­ség. Kilenc kalapács van el­szórtan a nem túl hatalmas csarnokban. A magas meny- nyezetröl gyér fényű lámpák lógnak alá. A munka figye­lemmel kíséréséhez nem is ezek adják a világosságot, hanem maguk az izzó acél­testek. Sőt, minden bi­zonnyal még jót is tesz az elömunkásoknak a félho­mály, hisz nekik a színből kell megállapítani, meddig kovácsolható az anyag. — Itt, vagyunk. Itt dol­gozom mór huszonegy éve — mulat Boiler Sándor, az üzem legtávolabbi sarkában álló háromtonnásra. A kalapács körül szürke a föld. Tenyérnyi acéldarabok borítják egymást fedve, mint hal testét a pikkelyek. A le­csapó . pöröly ütése nyomán hullnak alá Tóth András Er­nő pörölykormányos egv~ egy mozdulatára. Ö irányít­ja, milyen erősen és milyen gyorsan dolgozzon a kala­pács. Ha lassú az ütés,’ nagy az erő. ha gyors, kisebb. A háromtonnás elolt jó nagy helyen acéllemezekkel fedték be a földet. Nehéz testű, sok kis gumikeréken guruló, alacsony építésű gép forgolódik ezen a padlón. A manipulátor. Orrába, erős szőri tású „vaskezet” építet­tek. A nyeregben ülő Orosz Imre parancsára ezzel ra­gadja meg, veszi ki a gáz­tüzelésű kemencéből az át- hevült öntecset, vagy bugát, s ezzel forgatja, húzza, vagy tolja a pöröly alatt. Ügy mondják erről a „robotról” itt az emberek: mindent tud. amit egy jó kovács, csak káromkodni nem. — Ez a masina, bizony, nagy áldás nekünk. Kivette kezünkből a száznegyven ki­lós nagyfogói, így már az ölven-hatvan, hetven-nyolc- van fokos meleget: is ki le­het bírni. Két manipuláto­ra van a gyárrészlegnek, s az egyik a miénk. De a ré­gi szerszámokat azért nem dobtuk el — s Boiler Sán­dor kinyitja a szerszómos- szekrény ajtaját, hogy meg­mutassa a hűséges fogókat, meg a forgatófákat. A gyárrészleg fizikai mun­kásainak jó része ma is a Hívószáma: 15-222 hagyományos szerszámokkal dolgozik, hét kalapács mel­lett. A vasat engedelmességre kényszerítő emberek gyerek­koromtól vonzottak. Akkori­ban sokszor megálltam szü­lőfalum patkolókovácsának műhelyében, s órákig figyel­tem. hogy szab egy darab vörösen izzó vasból pontos méretű cipőt a lovaknak. S aztán később, a Diósgyőri Gépgyár udvarán, meghal­lottam a nagykalapács zuho- gását, megéreztem a föld re­megését a nagykalapács üté­sei nyomán. Azóta hordoz­tam magamban az elhatáro­zást: meg fogom ismerni, hogy dolgoznak a gyárak ko­vácsai. Most megismertem. Az LKM-ben, Láttam, hogy fogják meg a gyűrűvel szo­rosra zárt pofájú fogókkal az izzó bugát, hogy akaszt­ják a kalapács tetejéről da­rugémként kinyúló karú, láncos, horgos hákra, eme­lőre. láttam, hogy forgatják a pöröly alatt a fogó szárá­val. s a szárak közé csúsz­tatott rövid farúddal. Lát­tam, hogy nem beszélnek munka közben, hogy némán is együtt vannak minden idegszálukkal. Ekkor értettem meg, hogy a huszonegy éve itt dolgo­zó Boiler Sándor, s a többi kovács nem azért maradt hű mesterségéhez, mert létezik egy ősi kapcsolat az ember és a tüzes vas között. Nem azért, mert az ember szinte feltétjén reflexként örökölte az első győzelmek egyiké­nek, a vas engedelmességre kényszer! lesének élményét. Tudat alatt lehet, hogy mindez dolgozik. De a dön­tő mégiscsak az, hogy ez a munka olyan közösséggé „kovácsolja” az. embereket, amelyet nem lehet elhagyni. Bíró Péter Ankétet rendeznek a vegyszeres vadriasztásról A kémiai szerek alkalma­zása a mezőgazdasági terme­lésben ma már hazánkban is elterjedt és erőteljes. Enél- kül a korszerű növényter­mesztés szinte elképzelhetet­len. Ez viszont, azt is jelenti, hogy a vegyszerek felhaszná­lása a jövőben fokozódni fog. hiszen alkalmazásuk nemcsak termésemelkedést eredmé­nyez, hanem védik is növé­nyeinket a betegségek és kár­tevők ezreitől. Nagy probléma viszont, hogy egész sor vegyszer káro­kat okoz a vadállományban. Előfordultak már esetek, hogy egy-egy vegyszer való­sággal megtizedelte a vadak valamelyik fajtáját. Vagy olyan súlyos betegséget oko­zott, hogy a vad húsát nem lehetett fogyasztani, és az ál­lomány is leromlott. Van egy másik probléma is: a vadak — elsősorban a dúvadak, mint például a vad disznó — egyre több kárt okoznak a szántóföldi nö­vénykultúrákban és azok termésében. Ebben az eset­ben a vadak ellen kell vé­dekezni. Mindkét probléma világ­méretű. Alig van ország a földön, ahol ne foglalkozná­nak e kérdésekkel. A feladat kettős. Egyfelől meg kell vé­deni a vadakat a vegyszerek­től. Másfelől meg kell védeni a növénykultúrákat a vadak­tól. S a védekezés ugyancsak vegyszeres. A világ sok vegyipari üzeme gyártja már az úgynevezett vadriasztó .szereket, amelyek egyszerre védik a vadat és a növényt. E témával és a feladat megoldásával hazánk vegy­ipari szakemberei is foglal­koznak. Együttműködnek más országok szakembereivel. Vásárolunk is vadriasztó vegyszereket küllőidről. A tennivaló azonban még na­gyon sok. Borsod megyében különösen. Éppen ezért: a Magyar Agrártudományi Egyesület az Országos Erdészeti Egye sülét;, a megyei AGROKER Vállalat és a bécsi Avenárius Kémiai Gyár 1971. szeptem­ber 21-én délelőtt 10 órai kezdettel, Lillafüreden, a Palotaszálló Mátyás-termében közös ankéton beszélik meg a vegyszeres vadriasztás ed­digi eredményeit és további feladatait. Az ankéton előadást tart dr. Paul Jenscke, a bécsi Avenárius Kémiai Gyár mér­nöke Vegyszeres vadriasztó szerek Ausztriában címmel, és dr. Hauer Lajos tudomá­nyos iömunkatái's Tapaszta­latok a külföldi vadkárel­hárító szerek vizsgálatánál címmel. Az előadásokat vita .ovo::. Az ankét célja, hogy a jövőben — a hazai és a külföldi vadriasztó szerek íelhasználásával — fokozzuk megyénkben a vadállomány védelmét a vegyszerektől, s egyben a növénykultúrák vé­delmét a vadaktól. Sok embernek ismerős a fenti öt számjegy. A miskolci posta tudakozója jelentkezik ezen a hívószámon. — Számos hívást kapunk naponta — mondja Kassay Gyuláné az egyik legrégibb dol­gozó. Bizony a hétórás műszak alatt berekedünk a sok beszédtől. Kissé könnyít helyze­tünkön a reggelenként védőitalként kapott tea. A nagy forgalmú időszakban ketten lát­juk el a tudakozó szolgálatot. Több ezer számot tartok a fejemben, főleg vállalatok, in­tézmények hívószámát. • Foío: ifj. Hollósy Endre Elítélték a Horváth utcai rablótámadót Meg 1908-ban meglehetősen felkavarta Miskolc város köz­véleményét a Horváth Lajos utcában történt rablótáma­dás. Ismeretlen tettesek le­ütöttek két postára igyekvő asszonyt, s elrabolták tőlük a pénzestáskát, amelyben egy bolt napi forgalmát vitték, pontosan 42 ezer forintot. A szálak a börtönbe Tehettek A rendőrség azonnal meg­kezdte a nyomozást, de soká­ig nem jutottak eredményre Sokan — bizonyára maguk a tettesek is — azt hihették, hogy az ügy lezárult. Az ilyen esetekből azonban, nem lesz holt akta, mint ahogyan ebből sem lett. A nyomozás tovább folyt, s a szálak mintegy két év múlva az ak­kor is börtönbüntetését töltő Beke Vilmoshoz vezettek. Beke Vilmos közveszélyes munkakerülésért és lopásért 10 hónapra volt elítélve, s miije szabadult volna, már együtt volt az újabb vizsgá­lati anyag, s szabadulás he­lyett előzetes letartóztatásban várta a következő tárgyalást. Beke Vilmos a nyomozás során elmondotta, hogy meg­figyelése szerint esténként rendszerint nők viszik a pos­tára a boltok napi bevételét. Testvérével, Beke Oszkárral lesbe álltak tehát 1968. már­cius 8-án este a Horváth La­jos utcában. Azért választot­ták ezt a napot, mert ekkor közvetítette a televízió a Va­sas —Benfica labdarúgó-mér­kőzést. Szereztek egy szőke parókát is, hogy megtévesz- szék az esetleges szemtanú­kat. A kiszemelt két nőt le­ütötték. a pénzes táskát ma­gukhoz vették és elszaladtak. Egy elhagyott avasi pincébe mentek, ahol a pénzt meg­számolták. Beke Vilmos val­lomása szerint egyszer 38. másodszor 37. majd 42 ezer forintot számoltak, végül be­lezavarodva abbahagyták. A vád tanúja: a tv-műsor A lopott pénzt beosztással, lassan költötték el. De még így is kevésnek bizonyult, mert Beke Vilmos közben meglopta a részeg embere­ket is a Pólóméban és a Bükk étteremben. Elég hosz- szú idő telt el az elkövetés­DÍSZTÁVIRAT-SIKER Már a felszabadulás előtti években népszerűek voltak az úgynevezett üdvözlő táv­iratok. Szerény külsejű la­pocskák voltak ezek, igen alacsony díjszabással kezd­ték őket. A posta később módosította is a díjat, mert rontotta a sima táviratok forgalmát. Az olyan értesí­tő szövegeket is üdvözlő táviratban küldték. hogy: „Holnap érkezem, várjatok ^ az állomáson”. ... i - . i Az LX-es üdvözlő távira­tok idejéből maradtak meg azok a kötött postai .szöve­gek. amelyek nem kis de rültséget váltanak ki ma­napság, ha előkerülnek va­lahonnan a régi fiókokból. Az volt ugyanis a gyakor­lat. hogy a posta kreált né­hány szöveget, s a feladó ugyanúgy válogathatott kö­zöttük, mint most a dísz­távirat-lapok között. Egv szabványszöveg a sok közül: „Sok örömei, boldogságot, esztendőre apróságot!" Mond juk ez a szöveg viselte a 9 A nagy sikerű dísztávirat es sorszámot, s a részvét­nyilvánítás a • 10-est. Sok h ely re hozh a ta tlan hibára adott ez okot. Néhány évnek kellett el­telnie, amíg megjelentek a ma is használatban levő LX-es és DT-s dísztávira­tok. Családjuk ez év már­cius 1-től újabbakkal bő­vült. Huszonkét féle LX. és 20 DT jelzésű táviratlap kö­zül válogathatunk. Tavaly, április 27-től há­rom nagyon szép, igényes kivitelezésű rézkarc-dísz távirat is megjelent a pos- taforgalomban. Ez év tava­száig azonban csak Buda­pestre, és a megyeszékhe­lyekre lehetett küldeni mű­vészi. RK-s táviratot, ápri­lis 1. óta már valamennyi városba, községbe. Az RK 1 es távirat csecsemőt tartó anyát ábrázol, az RK 3-ason a*/. Országház látható fehér selyémre dolgozva. Az RK 2-es felel meg a legtöbb al­kalomra. Két egymásba kapcsolódó kéz, az egyikben egy szál virág. Az RK 2-es dísztávirat nagy sikert ara­tott. A Miskolci Postaigaz­gatóság területén 800 fogyott el belőle az utóbbi hónapok során, sok helyütt kevésnek bizonyult a postahivatal készlete. Pedig' ezek a táv­irattípusok nem is olcsók: maga a lap 25 forint. A Posta-vezérigazgatóság a Képcsarnok Vállalat közben­járásával most újabb meg­rendeléssel fordult a kép al­kotójához, Feledy Gyulához, .a Miskolcon élő Munkácsy - dijas grafikusművészhez, mert mint kiderült, nemcsak megyénkben, hanem ország­szerte megnyerte a közönség tetszését ez a táviratlap. A három művészi dísz­távirat megjelenését csak üdvözölni lehet. ízlésformá­ló hatásuk máris lemérhető az RK 2-es nagy sikerén, keresettségén. Reméljük, idővel további, hasonlóan szép és értékes alkotásokkal lep meg bennünket a Ma­gyar Posta. —levay— tói. az ügy tárgyalásáig, * Beke Vilmos úgy gondolta, hogy akár le is tagadhatja ezt a tettét. Az ügyet szeptember első napjaiban dr. Mikita József megyei bíró tanácsa tárgyal­ta a Miskolci Járásbíróságon. A tárgyaláson Beke Vilmos tagadni próbált. Azt állította, hogy azon a napon nem is járt a Horváth utcában, s ali­biként felsorolta, mit látott a televízióban. Ritka jó emlékezőtehetség­re vallana, ha valakinek csak úgy mondattak egy két- háfoíri évvel ezelőtti dátu­mot, s az pontosan be tud számolni róla, hogy mit csi­nált azon a napon, ha az a nap csak úgy zajlott le. mint bármelyik másik. A bíróság beszerezte az 1968. március 6. esti tv- műsorát. Beke állítása szerint a meccset, nézte fél kilencig. . utána a Hűvös szelek című filmet. Tudni kell ehhez, hogy a rablótámadás este háromnegyed kilenckor tör­tént, A televízióban ezen a napon 19 óra 50 perckor vé­get ért a Vasas—Benfica mérkőzés, utána esti mese volt, majd Tv-híradó. A film aznap 20 óra 20 perckor kez­dődött. s nem a Hűvös sze­leket, hanem a Mester című tv-filrnet adták. Megérdemelt büntetés A bíróság a rendőrségi és ügyészségi nyomozati anyag alapján, bűnösnek mondta ki Beke Vilmost és Beke Osz­kárt. Beke Vilmost társtet- tesi minőségben elkövetett rablásért és többrendbeli lo­pásért 7 évi szabadságvesz­tésre ítélte, és 5 évre eltil­totta. a közügyek gyakorlásá­tól. Testvérét, Beke Oszkárt ugyancsak társtettesi minő­ségben elkövetett rablásértés lopásért 6 évi szabadságvesz­tésre ítélte, s öt évre eltil­totta a közügyek gyakorlásá­tól.' A kiszabott szabadság- vesztést mindkét vádlottnak börtönben kell letöltenie. A bíróság kötelezte őket az okozott 42 ezer forintos kár megtérítésére. A kisebb lopások- egyiké­ben részt vett Csontos József és Csendom József is, akiket a bíróság ezért 8—8 hónapi szabadságvesztésre ítélt, és 2 évre eltiltotta őket a köz­ügyek gyakorlásától. Bünte­tésüket szigorított börtönben kell letölteniük. Az ítéletet az ügyész tudo­másul vette. A vádlottak és a védő enyhítésért felleb­beztek, (a. i.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents