Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-12 / 189. szám
1971, oog. 12., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Forrásfoglalás Kácson A toronyház árnyékában A légkalapács zaja fülsiketítő, az emberek egymás mellett állva is kiabálnak, hogy megértsék a másik szavát. Néha valamelyik gép leáll, mert cserélni kell az elcsorbult fúrófejet. A kemény mészkő küzd az emberekkel, a gépekkel. Ha végre enged, köhögtető fehér por lep be mindent. Ezt a nehéz, fárasztó munkát a vízért kell végezni. A forrásvízért, amely bugyborékolva tör fel több helyen is, s most még összekeveredik a mészporral, a sárral, s a szivattyúval behörpölt homokkal. kct ütemben A kácsi forrás vizét „fogják kordába" a munkások. Ez a kemény küzdelem a „forrásfoglalás”, ami annyit jelent, hogy a feltörő vizet betongyűrűvel körbekerítik, és kupolával fedik. Így nem juthat a vízbe szennyeződés. 25 kilométer hosszú eternit- ] csövet már lefektettek, ké- I sőbb innen kap vizet Me- j zőkövesd is. Ez a forrás a j sáiyi val együtt kilenc köz- | ség vízigényét fedezi majd. Az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat kimutatásai szeri nrl két ütemben készül a vízvezeték-hálózat építése. Az első ütemben megépül a mezőkövesdi elosztó gerincvezeték, a víztorony, és természetesen a forrástól az „útba eső” községekig a vezetékhálózat is elkészül. '1 A befejezési határidő 1973. III. negyedéve, de már jövő év első negyedévében megtörténik a részleges üzembe helyezés. Néhány község — Kacs, Tibolddaróc, Bükkáb- rány — már ekkor iható vizel kap. Az összköltség 52 millió, és ehhez jön a második ütemben épülő vezetékek költsége, 18 millió forint. Az elosztóhálózatokat — egy-egy településen belül — a községek saját pénzükből építik, a munkákat a most alakuló vízműtársulatok irányítják. A két forrás átlagos napi vízhozama 6500 köbméter lesz, csúcsteljesítményük pedig 3000 köbméter. Ez a mennyiség csak ivóvíz. De a források táplálta patakokat is életben kell tartani, jelentős meny- nyiség marad tehát, ami nem használható fel ivóvíznek. A napi vízhozam elegendő lesz az ellátásra — persze, csak néhány évig —, és ezt a vizet azért gazdaságos felhasználni, mert sem szivaty- tyú nem kell a továbbításhoz, sem tisztítóberendezés nem szükséges. Néhány hónap múlva a most még al- gás, zavaros víz letisztul, s mire „bekapcsolják” a hálózatba, nyoma sem marad a mészpornak, az iszapnak. Út a kertek alatt A sáiyi forrás egy erdő- övezrte szép kirándulóhelyen van. Most még minden csendes,' a tiszta víztükörre szinte ráborulnak a fák. A víz átlátszó, és alig észrevehetően szénsavas. Itt még csak jövőre kezdődnek a forrásfoglalási munkák. A helyzet bonyolultabb, mint Kácson, mert az eldugott erdei ösvényen képtelenség teherautókkal építőanyagot, gépeket szállítani. Ezért először irtat kell építeni, s mivel az erdőn keresztül nem lehet, a községen ót, a „kertek alatt” visz majd az út. Még a vízelvezető csöveket sem raktak le. de ezt is hamarosan elkezdik. A kácsi és a sáiyi víz Bükkábránynál találkozik, s onnan egy fővezetéken jut el Mezőkövesdre. Vizet kap még Szentistván, Mezőkeresztes, Mezőnagymi - hály is. Mire azonban az összes munkával — 1973-ra — elkészülnek, a települések vízigénye megduplázódik, és a két forrás is csak egy-két évig fedezheti a szükségleteket. Sok gond megszűnik... n A vízre az említett falvakban Is nagy szükség van. A forrásvíz, melyet nem kell tisztítani, a legjobban használható ivóvíz. Ha a kácsi vízrendszer részleges üzerh- be helyezése nem késik, sok gond megszűnik azokban a községekben, amelyek ebből a forrásból kapnak. Ebből a forrásból, amelynek foglalási munkáin most dolgoznak az emberek, a zajos gépek. Orosz Júlia Az egyenletesen fejlődő, mind szebb külsőt öltő Kazincbarcikán a közelmúltban újabb létesítmények építését kezdték meg. Megkezdődött a Habselyem Kötöttárugyár kazincbarcikai telepének építése. A gyártelep a kenyérüzem mellett kapott helyet. Elkészülte után érthetően főleg a nőknek biztosit majd munkalehetőséget. Ugyancsak nemrégiben kezdődött • meg az új autóbuszpályaudvar építése is. A pályaudvar a piactér mögött épül. Az új létesítmények részei a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek, az 1971-es év terveinek. A város legmagasabb lakóháza mellett, a Szentpéteri kapui lakótelepen önfeledten játszanak a Heim Pál bölcsőde apróságai, akiknek játékára féltő szemmel ügyelnek a gondos óvó nénik. I A hintázás, a csúszdázás J után a finom ebéd is jobban esik a kicsinyeknek. Laczó József felvétele A második A Bács megyei Tiszakécskén építik meg az ország második úttörővasútját. A kecske! üzemek anyagi segítségén és társadalmi munkáján kívül a község fiataljai jelentős társadalmi munkát vállaltak, hogy augusztus 20-án átadhassák a környék gyermekeinek a kisvasutat Döngessük a kapukat! A r, nuviL megye taná- csának elnöke a közelmúltban panaszos levelet kapott. A levélíró egy. mar rég lezárt kisajátítási ügyet sérelmezve panaszolta, hogy még mindig nem tud beletörődni a két évvel ezelőtti döntésbe. Az ilyen esetekben korábban rendszerint az történt hogy rövid, legfeljebb sajnálkozó választ kapott az ügyfél: elkésett, jogorvoslatnak helye nincs. A példában szereplő megyei vezető azonban komolyan vette a makacs panaszt. Elővétette az ügyiratokat, gondosan tanulmányozta, s mert jogásznak is kitűnő felkészültségű vezető, felfedezte, hogy az alsó fokú hatóság alaphatározata törvénysértő volt, ezért — jogkörénél fogva — megsemmisítette, s új eljárásra kötelezte a vétkes tanácsi szervet. Néhány hete történt a főváros egyik belső kerületeben, hogy hetven éven felüli’ édesapját — fondorlattal — kizárta közös lakásukból a fia. Az idős ember hol itt, hol ott húzódott meg éjszakára, ahöl éppen irgalomból befogadták. A felháborító hír idegen forrósból jutott a kerületi tanács vb- titkárának tudomására, aki — körülményes jogászkodás helyett — hetvenkét órán belül, karhatalommal helyeztette vissza az apát jogaiba. Vajon tipikusnak nevezhető-e ez a két eset? Semmiképpen sem. Velük szemben példák tucatjait mondhatná el megannyi újságolvasó, megannyi kárvallott állampolgár. De ahhoz sem fér kétség, hogy az ismertetett gyors és humánus intézkedések immár nem számítanak fehér hollónak állami eleiünkben. nem cseppek a tengerben. Száz és száz példa kínálja magát ennek bizonyításához megyénkben is. A televízió új, meg új műsoraiban tükrözi a demokratizmus örvendetes fejlődését. Párt- és állami vezetők, miniszterek és más főhatósági szervek képviselői adnak mind gyakrabban szép példát — vagy ha úgy tetszik, leckét — az alsóbb fokú intézmények vezetőinek: mire is kötelezi őket tisztük, azaz szolgálatuk. |A ór/óc ezt megállapi- uíis tani, s meg jobb ennek szaporodó jeleit regisztrálni. Jó ez még akkor is, ha a tények kedvéért sietve hozzáteszem: nem valami „új divatról”, nem friss leleményről van szó. Talán be is fejezhetném itt az eszmefuttatást, mondván: minek döngetni tovább a kapukat, ha azok amúgy is nyitva .vannak. Sajnos, ettől még messze vagyunk! Főleg azokat a kapukat kell döngetni, amelyekből oly sok még csak résznyire van nyitva, s amelyeken az állampolgárok nemigen férnek át gondjuk terheivel, bátyúival. Éppen a napokban panaszolta egy észak-magyarországi kis falu tsz-közössége. hogy a járási tanácshivatal immár másodízben erőszakolja a közgyűlésre olyan elnök elfogadtatását, akihez a tagság túlnyomó többségének nincs bizalma. Éppen a napokban sérelmezte egy budapesti mammutüzem melegüzemi munkása, hogy a kollektív szerződésben is előirt védőétel-járandóságukat rendszertelenül és tes- sék-lássék módon kapják meg, ha megkapják. És sorol hatnék tovább. Hogy ezeknek mi az oka? Szamos ok közül bizonyára az, hogy sokan még nem értik: az egyszemélyi felelősség fogalma a legkisebb poszton is azonos a közösséggel szembeni felelősség fogalmával. Lehet még ok az is, hogy egyesek a hatáskört, az intézkedési jogot semmire sem kötelező személyes járandóságuknak tekintik, s ha elvégeznek valamit, úgy hiszik, szívesse- get tesznek vele a kérelmezőnek, a panaszosnak. A/ olt üli listájára még W UHWK egy nagyon fontos dolog kívánkozik. Nevezetesen az, hogy a gőgö$ elzárkózást, a hivatalnoki pac- kázást sokan még -eltűrik, s nem ott mondják el sérelmeiket. ahol orvosolhatják őket Persze, a jogtudat — s így a kötelességtudat is — a defnokratizmus • terméke, amelyért még sokat kell tennünk. Jó szóval és példa- mutatással, olykor szigorral, de mindenképpen a nyilvánosság tanító és kapukat ostromló erejével. András Endre W oslanában sok régi regény új kiadását vásároltam meg. Olvasás közben clgondolkoztam: nem lenne-e helyes a regények néhány mondatát a inai generáció számára egy kicsit átalakítani? Lássuk csak... TAXI (részlet a regényből): „A férfi kirohant a kapun és intett egy arra haladó taxinak. Üldözője egy másik taxiba ugrott és dupla pénzt ígérve, utasította a sofőrt, hogy kövesse az előtte haladó gépkocsit." (Mai formában): „A férfi kirohant a kapun, beszaladt egy trafikba, tan- tuszt kért és tárcsázta a 222-272-öt. A város másik végéből ígértek taxit. Üldözőjével közölte a taxivállalat. hogy nincs kocsi. Az üldöző erre megkérte a menekülőt: engedje meg. hogy vele együtt felesben használhassa az autót.” KÁVÉHÁZ (Részlet a re gényböl): ..Elek kihörpin tette a konyakot, csengő pénzdarabot dobott az asztalra. és kirohant a nő Korszerű változat után. Nem is látta, hogy a pincér melyen hajlongva tágja zsebre a pénzdarabot.” (Mai formában): „Elek megitta a konyakot, pénzt dobott az asztalra és kirohant. A pincér az ajtóban elcsípte és figyelmeztette a vendéget, hogy keveset fizetett, mert a fél deci konyak 7 forint S0 fillérbe kerül.” MÉG EGY KÁVÉHÁZ (Regényrészlet): ,pA pincér doktor úrnak szólította Kázmért, feketét, hat pohár vizet, tíz napilapot és húsz képeslapot tett a hatalmas márványasztalra.” (MA): „A pincér öt vendég közé hatodiknak beszorított« Kázmért és megkérte. hogy tartsa kézben a duplát, mert nem fér el az asztalon. Azután elkérte Kázmér újságját, mert kíváncsi volt a. lottó húzásara. CSENGŐ A MOZIBAN (Regényrészlet):• „Egy perccel a film befejezése előtt, mielőtt kivilágosodott volna, diszkréten megszólalt a figyelmeztető csengő. A tizenhét éves fiú, aki a tizenhat éves lány kezét szorongatta, gyorsan árvább húzódott." Mai forma: „Mielőtt a vászon kivilágosodott volna, a tizenhét éves férj gyorsan hazasietett tizenhat éves feleségével. Meg akarták takarítani a kapupénzt A MINDENES (Regény- részlet): „Mari takarított, mosott, főzött és a gyereket elvitte az iskolába. Karácsonyra a nagysága lestrapált szoknyáját kapta ajándékba.” Ma: „A bejárónő kijelentette, hogy amfg a porszívót meg nem javítják, nem takarít. Karácsonyra nercbundát kapmtt. Megígérték neki, hogy újévtől autó hozza és autó viszi haza.” Palásti László Építkezések Kazincbarcikán
