Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

1971. aug. 8., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 KATI NYARA (Kati gyakorló kiscsoportos óvodás. Két hetet töltött a Balaton mellett, apuka válla­latának üdülőjében, szülői társaságban. Csokoládébarná­ra sülten vonult be az oviba. Már az első délelőtt megkez­dődött a nagy beszámoló a homokozó sarkában. Ott hal­lottuk és jegyeztük fel az itt következőket:) — Nem valami nagy hely az apuék üdülője, de klassz. Ebéd, meg vacsora után is mindig süti volt, meg fagyi, amit a gondnok néni férje csinált, mert ő cukrász, és ő főzi a kávét a büfében, meg méri a felnőtteknek az üdítő konyakot, meg ilyet. A társa­ságban volt sok klassz nő, de egyben verhetetlen voltam: én voltam a legfiatalabb. Le­het, hogy más szexisebb volt, de korban szóba se jöhettek mellettem. Mindenki velem foglalkozott. Hiába volt ott néhány teenager-lány is, senki sem kérdezte meg tő­lük, hogy aludtak, hogy hív­ják őket, hol laknak, meg hogy hány évesek. Illetve, én nem hallottam, hogy megkér­dezték volna. Tőlem viszont mindenki megkérdezte több­ször is, nekik meg senki sem Az ember íejlódése G> l .• . >, I&Hajj**0- V­C^CaaI 1 , -Jz&Qw (Kallus rajza) Tréfa kaleidoszkóp LONDON Izgatott úriember jelentke­zik a hivatalban, beszélni sze­reltté az igazgatóval. — Mit óhajt az igazgató úrtól? — kérdezi a titkárnő. — Fel akarom pofozni! Mire a titkárnő bájos mo­sollyal válaszolja: — Az igazgató úr, sajnos, házon kívül van ... Nem tud­ná, uram, felpofozni négy óra után? ... BUKAREST. ‘ Vasile és Petre beszélget­nek egy pohár sör mellett. Vasile felsóhajt: — Az én feleségem nagyon szerény asszony, soha sincs semmi kívánsága. Petre nagyot húz az arany­sárga italból és hozzáteszi: — Akárcsak az én felesé­gemnek, az is folyton csak parancsol... TEXAS Egy jól öltözött férfi taxi­val viteti magát a városi börtön elé. — Megvárjam, uram? — érdeklődik udvariasan a ta­xisofőr. — Ha van ideje ., — Es mondja uram, sokáig fog tartani’ — Nem, uram ... Négy év és hat hónap... PRÁGA A nagyvállalat személyzeti osztályán az előadónő azt mondja a munkára jelentke­ző fiatalembernek: — Hát kérem, felvesszük magát. Kezdetben 850 koro­ng lesz a fizetése, később majd emelkedik. Mire a fiatalember tiszte­lettudóan megjegyzi: — Akkor talán visszajö­vök később!... MILÁNÓ A szoba szőnyegén egy ha­lott férfi fekszik. Tina, a rendkívül csinos fiatalasz- szony — az özvegy — a rendőröknek magyarázza: — Naponta eljátszotta itt szegény Giuseppém nekem, hogy lövi magát agyon ezzel a pisztollyal... Tegnap aztán megtöltöttem neki... PÁRIZS t Egy férfi be akar menni a monte-carlói kaszinóba, A portás eléje áll: — Bocsánat, uram — mondja udvariasan —, nyak­kendő nélkül nem. lehet be­menni! A férfi tiltakozik: — Hogyhogy nem lehet, hiszen ott áll egy férfi ing nélkül... — Igen, kérem, de az az úr nem jön, hanem távozik— adta oda a feketekávé mellől azokat a kis cukrokat, ame­lyeket olyan jól lehet ropog­tatni. v — A felnőttek rém muri­sak voltak. Szerettek nekem gügyögni, mintha nem is tud­nának értelmesen beszélni. Hagytam, hadd gügyögje­nek, ha ez nekik jó. Kitalál­tak mindenfélét, hogy engem szórakoztassanak. Olyat, hogy kerekecske, dombocska, meg, hogy ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, ez megfőzte, ez a kis huncut meg mind - megette. Már a könyökömön jött ki régen itthon az oviban, de rájuk hagytam. Ügy tettem, mint­ha most tanultam volna. Di­csértek is, milyen okos, ta­nulékony gyerek vagyok, és mindig nógattak, hogy mondjam. Hát mondtam. Le­gyen meg az örömük. Én vol­tam az egyetlen gyerek. Nem volt szegényeknek kivel szó­rakozniuk. Esténként meg, mikor a tv-maci lefeküdt, engem is ágyba dugtak. Ök meg nézték a tévét, a Kicso­da-micsodát?, meg a tánc- dalfesztivált. Reggel aztán ál­mosan szidták a műsort, hogv nem volt, érdemes nézni. Hát nem én voltam az okos, hogy békésen szundiztam? — Nem. rossz egyedüli gye­reknek lenni ilyen helyen. Itthon senki sem törődik ve­lem, ott mindenki nekem ud­varolt. Az öreg, 16—18 éves teenager-1 ányokat a fene majd megette, mikor min­denki az én kedvemet keres­te. Én meg hagytam kéretni magam, ha a felnőtteknek ebben telik kedve. Ezek az irigy teenagerek azért is gör­bén néztek rám, mert ők nem merték bedobni a sztriptízt, én meg a strandon mindennap bemutattam. Nem is állta meg senki szó néüc&L Viszont nekem a popsimat is barnára fogta a nap. Ezzel kevesen dicsekedhettek. Majd megmutatom... (Itt tartott Kati a nyaralá­si beszámolóban, amikor | qppik hallgatója csendben azt súgta a másiknak, hogy nagyzolás ez a sóderolás, mi­re kis barátnőnk sértődötten elvonult, s mivel a dohány­zás az óvodában még nem szokás, bosszúsan vette szá­jába a nagyujját. Ült, hallga­tott, sértődötten és bölcsen, amíg ebédhez nem szólítot­ták őket. Akkor kénytelen volt kivenni az ujját a szá­Íáb6V) (bencdek) Amikor a Probst cirkusz — nem is olyan régen — Miskolcon járt, módomban volt személyesen is beszél­getni Rudolf Probst úrral, a cirkusz igazgatójával, aki maga is régi cirkusz-dinasztia leszármazottja. Az akkori be­szélgetősünkkor Probst úr el­mondotta — s aki látta, vagy most megnézi műsorukat, az önmaga is megállapíthatja —, hogy a Probst; cirkusz prog­ramja és felépítése inkább a régi árkusokéhoz hasonlít Ez az*, jelenti — gondol­junk csak a régi, vásári „cir­kusz-prod ukciókra” —, hogy a műsor elsősorban az állat- idomítási számokra épül rá, s ezeknek mintegy kísérői a többiek. Ezek között az utób­bi cirkuszművészeti produk­ciók között is a régi, hagyo­mányos számok — zsonglőr- ködés, kötéltánc stb. — do­minálnak, természetesen meg­fűszerezve a modernebbek­nek számító megoldásokkal. Mindez azonban semmit sem von le a Probst cirkusz művészei produkciójának ér­tékéből. Azt jelenti csupán — s műsorukat ilyen szemmel kell nézni —, hogy azok él­vezik igazán előadásukat akik az ilyenfajta cirkusz­művészetet kedvelik. Mert e cirkuszművészeten belül — előre kell bocsátanunk — jő műsort láthatnak az érdek­lődők. ( A cirkuszművészet alap­vető követelményei közé tar­tozik a nevettetés. Ez nem­csak a bohóc „kötelessége”: az igazán jó cirkuszi előadás­ban a humor — kivéve né­hány artistaszámot — ott van. Probsték nem fukarkod­nak a nevettetéssel. A kö­zönség nevetése kísérte az olyan, egyébként. „komoly” számokat is, mint az első részben látható két egyensú- lyozó-művészét. Mert ugye, az mégsem akármi, hogy hat — viszonylag törékenynek tűnő szék tetején — kézen álljanak. Mindössze annyi TA/?K4 n.őtei,zLcufiők Van ez így Az egyik városszéli kocs­mában a vendég halászlét rendel. A pincér azonnal hoz­za. — Ez a halászlé nem elég torró — jelenti ki a vendég határozottan. — Honnan tetszik tudni, amikor még le sem tettem? — méltatlankodik a pincér. — Onnan, hogyha ez a ha­lászlé forró lenne, maga nem tartaná benne olyan kényel­mesen a hüvelykujját. Nyomós érv A fiú hevesen udvarol á lánynak; A lány azonban nem akarja meghallgatni. — Évike — mondja a fiú kétségbeesetten —, ha nem hallgat meg és nem viszo­nozza szerelmemet, altkor most, itt, azonnal felakasztom magamat a házuk előtt levő fára. — Ne tegye, Lacika — inti le a lány, — Tudja, hogy a szüleim nem szeretik, ha a ha-' kö—ni lórí. A villamoson Ma rendkívül nagy tüleke­dés volt a villamoson — pa­naszolja egy öreg néni; Any- nyian voltak, hogy még né­hány fiatal is kénytelen volt állni; Részeg ember logikája Egy részeg ember bizony­talan tapogatózással botor­kálja körbe a henger alakú utcai hirdetőoszlopot. Ami­kor már vagy harmadszor járja körül anélkül, hogy el­engedné, kétségbeesetten fel­kiált: — Szentséges isten! Be va­gyok kerítve! Megdönthetetlen alibi Egy hölgyet bűncselekmény gyanúja miatt beidéznek a rendőrségre. — Hol tartózkodott ön szombaton éjszaka? — kér­dezi a vizsgáló tiszt. — Egész éjjel otthon, az ágyamban. — És van erre tanúja? — Igen. Két futballista, három bokszoló és egy ke­rékpáros. A sértődött férj A férj felkeresi a bírósá­got és bejelenti, hogy válni aíkar. — És miént akar válni? — kérdezi a bíró. — Mert a feleségem meg­sértett — válaszolja az ügy­fél sértődötten. — No és mivel sértette meg? — Azt mond ta nékem, hogy vén hülye. — És miért mondta? — Mert amikor váratla­nul benyitottam a hálószo­bába, éppen egy idegen fér­fival feküdt az ágyban pu­céran. Erre én megkérdez­tem: mondd, mi történik itt?! Mire a feleségem rámripa- kodott, és azt kiáltotta fe­lém: — Nem látod, te 'ton hü­lye? Így igaz A sikeres válóper után, amikor fizetni kell, a férfi méltatlankodik. — Dg ügyvéd úr, az isten szerelmére, hisz a válásom sokkal többe kerül, mint a házasságom. — Ez igaz uram, de higy. gye el, nagyobb öröme is te­lik benne. A legrövidebb szerelmes levél \ Egy francia irodalmi lap pályázatot hirdetett a leg­rövidebb szerelmes levélre. Az első díjat egy méregdrá­ga női bunda számlája nyer­te el, melyre egyetlen szót írtak: „Kifizettem!” A szokás hatalma Az igazgató megbetege­dett, orvost hívtak hozzá. Amikor megérkezett, felesé­ge közölte, hogy megjött, az előszobában vár. — Nagyon sajnálom — válaszolta fájdalmasan —, de nem fogadhatom, mert beteg vagyok. Vajon hol történt? Az igazgató megveregeti egyik vidéket járó dolgozó­jának vállát. — Hallja barátom, magá. bal a világ legtökéletesebb betörője lenne. — Vajon miért, igazgató elvtárs? — Mert a munkájának soha nincs semmi nyoma... Wirth Lajos szépséghibája van a műsor „nevettető funkciójának”, hogy e cél érdekében — szá­munkra legalábbis úgy tűnik — sokszor éltek azzal a mód­szerrel, hogy ‘a közönségből kiszemellek maguknak vala­kit. De ha a közönség min­den alkalommal jókedvre de­rül. ám legyen. A cirkuszművészet másik funkciója a lélegzetelállítóan izgalmas produkciók bemu­tatása. A vadállatszámok ilyennek számítanak — s abban nem volt hiány. Az artistaszámok közül "a lopi- gonon a két Fregin produk­ciója borzolta fel a kedélye­ket. A kivitelezésében is jól megoldott attrakció valószí­nűleg sokak emlékezetében megmarad. A reflektor ugyan a ..kötélhintán” a duó hölgytagjára irányult — 6 mutatta be magát a műsort, mégis érdemes néha a haj­tóra. a duó férfitagjára is odafigyelni. Akkor is eláll­hat a lélegzet. No és persze — egy ha­gyományos cirkuszmüvészet- ről lévén szó — nem feled­kezhetünk el az állatszámok­ról sem. Nem, véletlen, hogy három lóidomítási számmal kezdődik a műsor. Lovak, medvék, egzotikus állatfajok és a világ számnak számító — s éppen ezért bi­zonyára különlegesen érté­kes — sertések produkciója, összességében jónak mond­ható. Az állatszámokon belöl pedig néhány — mint már említettük — világattnakcíó- nak számít. Ilyen a vegyes- állat-idomítás és a sertés- revü. Előbbi megfűszerezve egy artista tornamutatvámy- nyaL Valljuk be, az időnként morgó, kapkodó vadállatok között a nézőtérről nemigen vállalkoztak volna hasonló produkcióra. A sertésekről pedig sokáig úgy ‘ tudtuk, hogy a legbutább állatok közé tartoznak. Most, ha nem is az ellenkezőjéről kel­lett meggyőződnünk, de ar­ról mindenesetre igen, ho^y ' idomíthatóak. Méghozzá nem is akárhogyan. Jó kezdés és csattanós be­fejezés — a cowboy-revü mindenképp annak számít. A műsor összeállítói ugyanis tudják, hogy a nyitó- és a zárószámok rendkívül fonto­sak. így azután — a .feldo­bott” hangulatban távozó kö­zönség — szép emlékeket őriz. A sok jó mellett talán csak azt „róhatnánk” fel a Probst cirkusznak, hogy a számok tálalása, a kellékek csillogá­sa olykor kívánnivalót hagy maga után. Szóltunk már róla — a félreértések elkerülése végett —, de még újra el kell mon­danunk: a Probst cirkusz a régi cirkuszművészeti vona­lat folytatja. Ezt azért kell ismételien elmondanunk, mert egyébként sokan hiá­nyolhatnák az olyan produk­ciókat, mint a trapézszámok stb. Ezekre a cirkusz nagy­sága sem nyújt lehetőségeit, de hisszük, nem véletlenül nem kerültek be a műsorba. Innen talán egy kicsit ki is lógnának. Ebben az esztendőben ün­nepli fennállásának 25. év­fordulóját a Probst cirkusz. E jubileumi esztendőt jó programmal köszöntik. Csutorát A Probst . cirkusz

Next

/
Thumbnails
Contents