Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

1971, aug. 8,, vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Nehezen születik a sörgyár Odafentről csodálatos a Hemád menti táj. Majd öt­ven méter magasba vitt ben­nünket az építők zötyögő, kattogó felvonókalickája. Ha felpillantunk, a Schwing- daru messze nyúló gémjébe ütközik a tekintet. Szédítő magasban dolgozik a daru kezelője, odáig már nehezen jut fel a hang: ultrarövid­hullámú adó-vevő közvetíti az utasításokat. Sok még a munka ide- fenn. Hosszú István, az épü­lő Borsodi Sör- és Maláta­gyár létesítmény-igazgatója kísért fel. — Lassan megy — szó­lítja meg az egyik, a beto­nozással foglalatoskodó mun­kást — Lassan — hangzik a válasz. Az igazgató otthonosan ke­rülgeti az akadályokat. Át­megyünk egy deszkapallón. Ki tudja, hányszor teszi meg naponta ezt az utat hány­szor veszi számba, mennyit haladt a munka? — A csúszózsaluzásnál, meg az előre gyártott ele­mek összeszerelésénél igazán jó munkát végzett a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat. De a szaporátlanabbik ré­sze hátra * van. Rengeteg „monolit” betonmunka, szak­ipar, és ezekben elég nagy a lemaradás — mondja Hosz- szú István, s aggódva, szin­te önmagától kérdi: — El­képzelhető, hogy hetvenkettő júliusában itt sört fognak gyártani ? Lemaradások A határidőket a Gazdasági Bizottság állapította meg. Fontos, egyedi nagyberuhá­zás a sörgyár. 1972. június végére be kell fejezni az első szakaszt: a malátagyár­tást 100 százalékos kapaci­tással, a sörgyártást 50 szá­zalékos kapacitással megkell kezdeni. A jövő év végére pedig teljesen üzembe kell helyezni a Borsodi Sör- és Malátagyárat. Ideiglenes falépcsőn indu­lunk lefelé. Az igazgató min­den szinten megállít. Sorolja, hol, minek és mikorra kel­lene, vagy kellett volna ké­szen lennie; És, amit tapasz­talunk, nem valami biztató. Lemaradás itt, lemaradás ott; a rövid szemle alatt is az a benyomásunk támad, hogy veszélyben* van a befe­jezési határidő, nem lesz könnyű eleget tenni a Gaz­dasági Bizottság határozatá­nak. Pedig odaföntről láttuk az egymás mellé rakott tartá­lyokat, láttuk, hogy az oldalt nyitott raktározó hely tele van a már megérkezett, kü- , lönféle berendezésekkel. — Azt mondhatnánk, hogy túlnyomórészt az import be­rendezések is itt vannak már — világosít fel a létesítmény igazgatója. —• De szerelni csak akkor lehet, ha az épít­kezés is megfelelően előre-' haladt. Lent, a „földszint” alatt találkozunk először szerelők­kel. Szó, ami szó, nem így képzelték el a szerelésre al­kalmas területet, de nincs mit tenni, ahol csak lehet, meg kell kezdeni a munkát. A silóban januárban már sörárpát szeretnének fogadni. A „főzőház” még nyitott oldalfalán át vörösréz kupo- lájú üstöket látunk. A Kis­kunfélegyházi Vegyipari Gépgyár szerelőit lázas mun­kában találjuk. — Némi csúszással kezd­hettük meg a szerelést, a körülmények sem valami jók, de azért haladunk — mond­ja Kiss István gépészmér­nök, szerelési művezető. — Csak amikor esik az eső, sírhatnékja támad az em­bernek. Itt van m ír szinte minden berendezés, s az eső nem használ nekik. A Kiskunfélegyházi Vegy­ipari Gépgyár szerelői je­lenleg tudnak dolgozni. De már most aggódnak, mi lesz, ha befejezik ezt a részt. A következő munkaterületük a sörlé-hűtőszürő, valamint a kondicionáló, erjesztőtér lesz. — Reméljük, megcsinálják az építők. Tudja, az a baj, hogy a munkaterület még most sem olyan, ahogyan már áprilisban át kellett volna adni — búcsúzik Kiss István. Problémák, létszámgondok Kovács László általános mérnök, a 31-es sz. Állami Építőipari Vállalat építésve­zetője a nehézségek tömegét sorolja: — Szinte minden pillérnél volt valamilyen problémánk. Az is nagyon megnehezíti munkánkat, hogy nincs a helyszínen állandó tervezői művezetés. Létszámgondokkal is küzd a sörgyári főépítésvezetőség. Hosszú István elmondja, hogy amikor a csúszózsalus munkát végezték, a teljes létszám azon dolgozott. S másutt ezalatt egy teljes ne­gyedév kiesett. Ezt nehéz lesz behozni. — Szerintem a 31-es vál­lalat központjától több támo­gatást kellene kapnia a sör­gyári főépítésvezetőségnek — vélekedik. — Hiszen jól dol­gozó kollektíva ez. Jegyzőkönyveket böngé­szünk. Kooperációs tárgya­lások hosszji som zajlott már le, s ezeket újabbak követik. Csak így lehet összehangol­ni az építésben, a techno­lógiai szerelésben érdekelt vállalatok munkáját. A május 13-án felvett jegyzőkönyv — egyetértés alapján — többek között ar­ról szól, hogy az „áztató- aszaló”-nál augusztus 1-én megkezdődhet a szerelés. Nem így történt. „... Csíráz­tató: Szerelésre 1971. au­gusztus 31-ére készül ed...”" Amennyire most megítélhe­tő, ezt a határidőt sem tud­ják tartani. Egy másik jegvzőkönyv a július 15-én megtartott koo- \ perációs értekezlet vitáját rögzíti. A beszámolóból: Kellő részletességgel el­készítettük valamennyi tech­nológiai üzemrész ütemezé­sét. Ez a jelenlegi építési le­maradás figyelembevételével történt.” Élénk vita jellemezte a jú­lius 15-i megbeszélést. Ott voltak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium, vala­mint a beruházást meg­valósító vállalatok képvise­lői. Gondokról, problémák özönéről beszéltek. És arról is, hogyan kell dolgozni, mit tudnak tenni, hogy a jövő nyári határidőre valóban ter­melhessen a sörgyár. Mégis teljesíthető... Igen sok munka van még hátra. Az építők és a sze­relő vállalatok számára is. Utóbbiak azonban csak ak­kor végezhetnek időben, ha ezt az építkezés előrehala­dása lehetővé teszi. Kétség­telen, hogy valamennyien igen sok erőfeszítést tesznek a beruházás sikeres megva­lósításáért. De még többre van szükség. S most elsősor­ban a 31. sz. Állami Építő­ipari Vállalattól várunk és kérünk további erőfeszítése­ket. A Gazdasági Bizottság j megállapította határidő telje­sítése igen nagy részben mú­lik őrá j tűk. Búcsúzóul Hosszú István újra feltette az aggódó kér­dést: — Nos, mi a benyomása? Teljesíthető a határidő? Nehéz lenne válaszolni. Utaljunk inkább a már idé­zett, július 15-i értekezleten elhangzottakra: az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium képviselője el­mondotta, hogy az ÉVM együtt dolgozik a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériummal. „Mindkét gárda arra törekszik, hogy a borsodi sörgyár építése a GB határozatának megfelelően 1972 júniusában befejezést nyerjen. Az a véleményünk, hogy ezt a munkát jobb munkaszervezéssel el lehet végezni.” A határidő tehát — min­den késés ellenére — még most is teljesíthető. Lehet, hogy nagyon nehezen. De, ha el lehet, akkor el is kell vé­gezni ezt a munkát. Flanek Tibor (Vizsoly, 1971. augusztus) A Lenin-centennáriummal kapcsolatban rendezett ün­nepségsorozat egyik nagyon lelkes hangulatú, sokak szá­mára emlékezetes rendezvé­nyére Vizsoly községben ke­rült sor annakidején. Három szorgalmáról, igyekezetéről ismert község, Vizsoly, Kor­lát és Hemádcéce közös ter­melőszövetkezeti gazdasága azzal tette emlékezetessé az évfordulót, hogy Lenint vá­lasztotta névadójául. Akkoriban a tsz vezetői és tagsága megfogadták, hogy' méltóak lesznek a Lenin Tsz névhez. Valaki ezt úgy fo­galmazta meg: „Számunkra most már kötelező, tőlünk most már mindenki joggal el­Egfyre jobban szépül, fejlődik Miskolc. Képűnkön a Péteri kapui lakótelep egy része látható Szent­várhatja, hogy csakis előre lépünk ezentúl.” . © A tornácos falusi házból kialakított tsz-irodán, ahol együtt találtam most Lajtos Mihály tsz-elriököt és Pleszkó József csúcspárttitkárt, mind­ketten mosolyogva bólogat­nak, s mondják is, hogy itt erről az ígéretről, mondhatni fogadálomról sosem feledkez­nek meg. Azelőtt sem volt ez hátul kullogó gazdaság, de amióta felvették a Lenin Tsz névet, még jobban igyekez­nek. Abban az elmúlt, igen viszontagságos, elemi csapá­sokkal teli gazdasági évben is ez a bizonyítani akarás adott erőt hozzá, hogy túl­jussanak a gondokon. — Az egyetakarás ková­csolja itt össze, hozza közel egymáshoz a vezetőket és a tagságot — mondja a csúcs- titkár. — Egyetértés a veze­tésben, s mindent megbe­szélve, megvitatva a tagság­gal, ez viszi itt előre a dol­gokat. ® A tagság szorgalmának és a jó vezetésnek volt köszön­hető, hogy az élmúlt gazda­sági év sem vetette vissza a tsz-t. Az idén pedig, amikor az időjárás is kedvező, az eredmények még a bátran készített terveket is túlszár­nyalják. Az aratástól a ter­vek szerint 252 vagon sze­mesterményt vártak. Az ered. meny: 320 vagon! Búzából 20 mázsás, árpából pedig 16 má­zsás átlagtermést arattak. Érdemes itt megjegyezni, hogy október 6-ig földben volt a tsz minden őszi vetése. © A Lenin Tsz fejlődését lé- , nyegében az állattenyésztés határozza meg. Már az el­múlt évben is az állattenyész­tés adta a magasabb hozam- értéket, az idén ez még in­kább így lesz. A legszámot­tevőbb, állandóan fejlődő ál­lattenyésztési ágazat a vízi- számyas-telep. Az idén 5,6 millióra tervezték a telep ár­bevételét. Már most biztos, hogy ezt magasan túlszár­nyalják- Eredetileg százezer naposkacsát és 175 ezer pe­csenyekacsát akartak értéke­síteni. A naposkacsa iránt azonban csökkent az érdek­lődés. Ezért ebből csak 65 ez­ret „termeltek” eladásra a saját keltetögépek, viszont a gyönyörű debreceni fehér fajtájú pecsenyekacsákból 175 ezer darabot értékesítenek. Az 5,6 millióra tervezett ár­bevételt így mintegy 9,2 mil­lióra tudják teljesíteni. A *tsz már elfogadott, öt­éves fejlesztési terve további nagyszerű távlatokat nyit a gazdaság előtt. Az állatte­nyésztés hozamértékét pél­dául több. mint 70 százalék­kal tudják majd növelni. Céljuk, hogy a halmoábtt ter­melési értéket az 1970. évi 29,8 millió forintról már az idén 38 millióra, 1975-ben pedig 50,5 millió forintra növelik. A tagok részesedése csaknem 4 millió forinttal növekszik a tervidőszakban. Az egy munkanapra jutó át­lagkereset az igen reális szá­mítások, megalapozott tervek szerint; 116 forint 40 fillér lesz 1975-ben. A fejlesztésre, a különböző beruházásokra az idén még csak 3 milliót, de 1975 vé­géig összesen már 21,8 millió forintot tudnak fordítani. A tervidőszak végére pél­dául teljes egészében elké­szülnek a víziszárnyas-telep- hez szükséges korszerű épü­letek. Az idén ebből egy 15 ezer férőhelyes kacsa-előne- velő készül el. A hemádcé- cei üzemegységben többek között 114 férőhelyes növen- dékmarha-istállót, Vizsoly­ban 200-as tehénistállót épí­tenek. 1973-ra tervezik a tsz irodaházának felépítését. De az épületben nem az irodák foglalják el majd a legtöbb helyet, hanem a szociális célt szolgáló helyiségek, így többek között a munkásszál­ló, az üzemi konyha és az étkezde A gépparkot teljesen fel­újítják, s amennyire csak le­het, egységesítik; MTZ-trak- torokból például 16 darabot vásárolnak öt év alatt A ka­lászosok és a takarmányter­melés teljes gépesítése után a kukoricatermelést is száz­százalékosan gépesítik. És mi* a biztosítéka * hogy ezek a tervek valóra is válnak? Lajtos Mihály, aki nyolc éve elnöke a vizsolyi tsz-nek, határozottan azt vá­laszolja erre a kérdésre, hogy „a vezetés és a tagság egyet- akarása, az 500 tsz-tag szor­galma”. fa- s.) Korszerű technika, növekvő hatékonyság Százezernél több garnitúra — nagy pontossággal ké­szült, sok-sok alkatrészből álló kilincs-szerkezet és cso­magtartó-zár — indult már el Sátoraljaújhelyről a távoli Togliattiba, s az ELZETT- gyáriak számára különös ér­zés viszontlátni ezeket „meg­elevenedve” a mind nagyobb mennyiségben érkező Zsigu­li autókon. Eszükbe jut ilyen­kor az a rengeteg fáradtság, az a hihetetlenül kemény, megfesztített munka, ami ezeknek a rendkívül minő­ségigényes gyártmányoknak bevezetését kísérte. Eszükbe jut, hogy az elegáns, fénye­sen krómozott kilincsek, s a többi alkatrész nagy sorozatú gyártásával a gyár történe­tében is új fejezet kezdődött. A Zsiguli-programbán való részvétel nem csupán egy nagy és hosszabb távon is biztos piacot jelent a sátor­aljaújhelyi gyárnak, hanem megteremtette az alapját egy olyan műszaki fejlődésnek is, amely a maga nemében már ma is kivételes technikai színvonal eléréséhez segíti az üzemet. Európai színvonal Aki hosszabb idő után elő­ször látogat a Fémlemezipari Művek sátoraljaújhelyi gyá­rába, alig győzi felfedezni az újdonságokat. Egy-két eszten­dő alatt igen sokat változott az üzem, a látogató lépten- nyomon új gépekkel, korsze­rű berendezésekkel találko­zik. Az európai mércével mér­ve is kimagasló technikai színvonalat képviselő meleg­kamrás prés-öntőgépeknél már tíz dolgozik az üzemben. Ezek a berendezésele teszik lehetővé a rendkívül szigorú minőségi követelmények tel­jesítését, ezenkívül termelé­kenységük is igen jó. A tíz gépel még nem zárult le a sor; továbbiakat várnak a közeljövőben. Eled az automata Megváltozott a csiszoló­üzem is. A korábban riasz­tóan nehéz, fárasztó — és szaporátlan — „rongyos fé- nyesítés” már a múlté. Né­hány leány és asszony a se­besen forgó korongokon vég­zi az előcsiszolást,. a rongy- gyal való fényesítés csukló­kat fárasztó munkáját pedig átvette az olasz gyártmányú porcsiszoló. Szellemes mani­pulátorral szolgálják ki a gé­pet, amely egyszerre száz da­rabot csiszol tükörfényesre. Harminc ember munkáját látja el a gép, s a csiszoló­ban megszűnt a nehéz fizikai munka. Még kézzel vezérlik az új galvánüzem bonyolult beren­dezéseit, de a vézérlőterem- ben már felvillanó lámpák regisztrálják az egyes mun­kafolyamatokat. A vezórlöte- rem hosszanti fala mentén fémszekrények őrzik a sokat tudó elektronikus rendszert, a galvánüzem agyát Méltán nevezhetnénk gondolkodónak a vezérlőberendezést, ame­lyet — ahogy mondani szok­ták — most „élesztenek”. Éled tehát az automata, s ha munkába áll, önállóan irányítja majd a galvanizá­lás rendkívül összetett, ké­nyes folyamatát. A gyár legjelentősebb be­ruházása ez az új, automata galvánüzem, ahol emberi kéz érintése nélkül halad végig a munkadarab. S hogy ter­melékenységben, minőségben mit jelent? Léhetővé teszi már idén is a százezret jó­val meghaladó alkatrészgar­nitúra felületi kikészítését, az automata nélkül csak igen nehezen biztosítható pontos­ságot — szóval a program teljesítésének egyik alapve­tő feltétele volt az új gal­vánüzem megvalósítása. Gyors fejlődés A már említett öntőbe­rendezéseken, az automati­kus galvanizálón kívül szel­lemes célgépek egész sora jelzi, hogy a sátoraljaújhe­lyi ELZETT-gyárban mind­inkább uralkodó szerephez jut a korszerű technika. De aligha- alkothatnánk teljes képet a gyár fejlődéséről, ha szó nélkül hagynánk a ^beve­zetett, szervezési intézkedések hosszú sorát. Ezeknek is óriási szerepük van benne, hogy a gyár a tavalyi 120 millió forinttal szemben erre az esztendőre már 142 mil­lió forintos tervet készíthe­tett. A Zsiguli-programban az idén 165 millió garnitúrát szállítanak Togliattiba. De az sincs kizárva, hogy — a szovjet partnerek kérésére — ezt a mennyiséget is túl­haladják. Ennek mindinkább megérnek feltételei. A Zsi- guli-program igen nehéz fel­adat elé állította a gyár fi­zikai és műszaki gárdáját, a gazdasági vezetőket. De közben elindítója volt egy olyan fejlődésnek, amely megért minden fáradtságot. S a gyár kétségkívül megala­pozta jövőjét. Nagy felvevő­képességű piacra dolgoznak. Korszerű technikával, egyre hatékonyabban. A magasabb műszaki színvonal pedig nemcsak a Zsiguli-program­ban, hanem a gyár egész ter­melésében kezdi éreztetni kedvező hatását. F. T. Egy újabb lépés előre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents