Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

1971. aug. 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ahnii) község — annyi szín MA MAR NÉPMOZGALOM... Bármerre visz utunk, ör­vendetes és szép folyamatnak lehetünk tanúi. Aki vidéki útjain nyitott szemmel jár. nemcsak azt veszi észre, mek­korát fejlődtek, mi minden­nel lettek gazdagabbak az el­múlt években a községek. Valami mást is meglát egy idő múltán az ember. Ha végigsétál a legapróbb településen, szebbnél szebb utcák, takarosabbnál takaro- sabb porták mentén halad. Meglátja azt is, amint ki­tavaszodik, facsemetéket ül­tetnek felnőttek és gyere­kek a téren. A házak előtt, a főútvonal mentén megje­lennek a palánták, évről év­re szaporodnak a virág­ágyak, fűtenger borítja az árkok mentén az út szélét. Bmitt kis ligetet varázsoltak a határ szélére, másutt a fa­lu szívében üde park, játszó­tér várja a pihenni, friss le­vegőt szívni vágyó embere­ket. Ahány község, annyi szín, annyiféle ötlet, lelemé­nyesség. Szebbek, rendezettebbek a községek, mint — mondjuk — öt esztendeje. Kialakul egyre inkább önálló arcu­latuk. gi és a szellemi „hozzáva­lót” a jellegzetességek meg­őrzéséhez. és a modern, mai falukép kialakításához? Jut-e pénz a nagy beruházások, a fejlesztési programok meg­valósításán kívül a község szépítésére? Néhány életrevaló ötlet, őszinte szóval meghirdetett közságpolitikai irányelv, hívó szó és jó szervező készség — ha mindez megvan, akkor sok minden megvalósítható. Legalábbis több községben szerzett tapasztalatok erre utalnak. Nem is oly régen Nyéklád- házán, a nagyváros közelsé­gében is rendkívül dinamiku­san fejlődő nagyközségben kérdeztem meg a tanács ve­zetőit, hogyan tudják évről évre ily széppé varázsolni lakóhelyüket, segítenek-e az ott élők a tiszta és rende­zett Nyék megteremtésében? Szécsényi László, a nagy­községi tanács elnöke egyet­len mondatban válaszolt: Ná­lunk valóságos népmozgalom ez, hiszen a hagyományaink is erre köteleznek ... Felvetődik persze az ember­ben az is: több pénzük van rá mostanában a községek­nek, mint azelőtt? Hogyan tud ják előteremteni az anya­Azt mondotta az elnök, hogy hagyomány Nyéken a tisztasági mozgalom. Hogy ez így igaz, azt már több helye­zés, jutalom, siker bizonyítja. Ébren tartják, fokozzák a lakosság tetttoészségét. Ta­nácstagok útján a Vbröske­Gyakorlaí a szőlőben Gyümölcstermesztéstől a virágkarneválig Amikor az Ady Endre Művelődési Házban Miskolc első kertészeti szakköre meg­alakult, még igen kevesen jártak a foglalkozásokra. Az­óta, a látható előnyökről megbizonyosodva, a környék gazdái csoportosan lépnek be a szakkörbe. Ma már 150 taggal rendelkeznek. — Az idén. minden hónap­ban tartottunk növényvédel­mi gyakorlatokat — mondja Szolnoki Jenő, a szakkör ve­zetője. Ezeken a szabadtéri rendezvényeken az AGRO- KER és a Növényvédő Ál­lomás illetékes szakemberei is részt vettek. A bemutatók kapcsán megismertettük tag­ságunkkal a gomba- és ro­varkártevőkkel szembeni vé­dekezést. Foglalkoztunk a védőszerek hatásfokával és felhasználásuk módjával. A gyakorlatokat mindig egy-egy szakköri tag szőlőjében tar­tottuk. — Ügy hallottuk, hogy tanulmányutakat szerveznek az ország híresebb gyümöl­csöseibe. — Nemcsak tervezünk — feleli —, hanem meg is va­lósítjuk. Már voltunk Bo­gácson és Tiszafüreden, és a szőlőtermesztésen kívül más kertészeti ágakat is tanul­mányoztunk. A különböző zöldségfélék termesztését is megtekintettük. Pomázi utunk alkalmával a sövény- kultúrás termesztésre akar­tam felhívni a tagok figyel­mét. Az itt termesztett, kü­lönböző meggy-, körte- és kajszifajták előnye, hogy már a második évben termést hoznak. Ezeknek a fajtáknak gallyait csemetekorukban le­kötik, így méteres törzsek nem fejlődhetnek. Tanul­mányutat tervezünk a deb­receni virágkameválra is. A szakkör tagjai szeptem­berben a nagyközönség élé lépnék, kombinált virág- és gyümölcskiállítást terveznek. Ezenkívül saját készítésű szörp- és befőttbemutatót is tartanak. Kármán István Meghívjuk a Debreczenyi utca 20. szám alatti vállalati kultúrteremben 1971. augusztus 9-én délután 4 órakor tartandó sorsolásra azon kedves vá­sárlóinkat, akik részt vettek a Miskolci Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat négy élelmiszer- boltjának kedvező akciójában, és igy tulajdo­nosai az akció sorsjegyeinek is. MISKOLCI ÉLELMISZER KISKER. V. reszt járási szervezetének, s a járási hivatal útmutatása alapján megkértek minden nyéki állampolgárt: legye vi­rágossá, hangulatossá, szép­pé portáját, s annak közvet­len környékét. Tanácshatáro­zatba foglalták a tisztasági mozgalom értékelésének fon­tosabb feladatait. Intéző bi­zottságot hívtak életre a munkák koordinálására. összehívták a helyi üze­mek, gazdasági szervek ve­zetőit, s kérték, adottságaik­hoz, lehetőségeikhez mérten segítsék e nemes mozgalmat, így történt, hogy a kavics­bánya, a Mezőpanel-gyár — de sorolhatnánk még jóné- hány segítő, példát mutató üzemet —, szállítóeszközt, anyagot és munkás kezeket adott. A községfejlesztésre szánt forintokból vásároltak virá­got — ha társadalmi munká­ra volt szükség, soha, egyet­len utcában nem kellett két­szer kérni az embereket, hogy jöjjenek virágot ültet-, ni. A község szebbé tétele ügyében született Nyéken egy határozat. Az a lakókörzet, amelyik az augusztusi érté­kelés során a legszebb, a leg­tisztább, 5000 forint jutalmat kap. Ezt azután a terület to­vábbi szépítésére használhat­ják fel az ott élő emberek. „Telt ház”a tapolcai strandon P mmm F mm*é-*i <*> . .. tT #*» Foto: Laczó József Kohászok a Nagyerdő zöldjében A nyéki példa azonban csalc egy a sok közül. Község­ről községre járva tapaszfal­hatjuk: egészséges és szép folyamat kezdődött pár esz­tendeje. S ahol a helyi veze­tők, a társadalmi szervek jól sáfárkodnak a helybeli erőforrásokkal, az emberek bizalmával és segítő szándé­kával — ott, ha arról van szó, a lakos túllát a saját pártáján. Látja, hogyan változik a környezete, s tesz is érte valamit. Gyárfás Katalin A kohók mellett, k0* vácsolóüzeniekben, a henger- dékben mostanában 60—80 fokot mérnek a hőmérők. Az olvasztárokon, kovácso­kon, hengerészeken csak a legszükségesebb ruha van, de az is kívülről pörkölődik, belülről pedig csatakos lesz az izzadságtól. A debreceni Nagyerdőben levő kotoászüdülő szépen gondozott parkjában csalá­dosán sétálnak a beutaltak. Szemben, a strandon is moz­galmas az élet. Meleg van, de ez itt, most kellemes. És az ember bármikor árnyék­ba vonulhat, vagy beülhet a modern SZOT-üdülő hús fa­lai közé. A presszóban dél­előtt is nagy a forgalom. — Amikor elém teszik ezt a jéghideg Colát, mindig cimboráim jutnak eszembe — szólal meg égjük asztal- társam. Idősebb, inas em­ber, kis bajúsza már öszes. A rövid újjú fehér ing alatt jól látszanak a kidolgozott izmok. — Egy műszak alatt a kohónál 8—10 liter vizet is megiszik az ember, s úgy érzi, soha nem elég. Min­dig szomjas. Állandóan. Ivók előtt, ivás közben, ivás után. Soha nem tud eltelni az ember... — Én azon csodálkozom — veszi át a szót a kártyapart­ner, hogy itt olyan jó étvá­gyam van. Bent, a gyárban alig tudok harapni valamit, mert már korán reggel jól­lakom vízzel. Nem csoda, hogy a szabadság előtt lead­tam néhány kilót, de most Jegyzetek a faluból MHSZ-ak Bányászok, tanítók, tsz- dolgozók, ipari munkások, tanácsok, hivatalok, külön­böző tömegszervezetek tag­jai segítik már évek óta a Magyar Honvédelmi Szövet­ség célkitűzéseinek megvaló­sítását a községekben is. Az aktívahálózat. Nálunk, Bor­sodban több ezres létszá­mú az aktívahálózat. Nem véletlen, hogy az évenkénti országos értéke­lés után a már szinte ha­gyományosan kiválónak mi­nősített megyei MHSZ-mun- ka magyarázataként a szö­vetség megyei vezetősége el­sősorban a tömegbázis meg­létére utal. A tervek között is szerepel ennek a tömeg­bázisnak, a társadalmasítás­nak szélesítése, erősítése. Az országos központ szigorú, kö­tött mérce alapján értékel. A kiváló minősítés — rang. Büszkélkedésre alkalmas rang, amely az aktívák lel­kiismeretes munkáját is jel­zi. Az aktívákét, akik — értve a hazafias szellem, a hon­védelmi nevelés szükséges­ségét — önszántukból, min­den ellenszolgáltatás nélkül, szabad idejükben munkál­kodnak a szövetség eredmé­nyeiért. Pedig mindegyikük saját, elsődleges munkája is fárasztó. A tsz-dolgozóké, a tanítóké, az ipari munkásoké és a többieké is. A kétkezi, fizikai dolgozóké, a szelle­mieké is. Mint mindenki, ők is szívesen pihennének, ki­kapcsolódnának a mindenna­pok munkája után, mégis, amikor szükséges, részt vál­lalnak az MHSZ feladatai­ból, és ezt a munkát is igye­keznek a lehető legjobban elvégezni. Vannak, akik már 15—20 éve megszakítás nél­kül segítik a szövetséget. Ér­demes megnézni, amikor egy-egy nagyobb tanácsko­zásra összegyűlnek, ősz hajú, idős emberektől a szinte 6i- hederkorúig minden korosz­tály megtalálható közöttük, és szinte minden foglalkozá­sú is. Nagy figyelemmel jegyzetelnek, majd kérdez­getnek, elmondják egy-egy kérdéssel kapcsolatos véle­ményüket: ezek a vélemé­nyek, kérdések a legközvet­lenebb gyakorlati munkára vonatkoznak. Érződik: akik egy-egy ilyen tanácskozáson ülnek, valóban részvevői a munkának, tudják, mi a fel­adatuk, tennivalójuk és a legjobb utakat, legeredmé­nyesebb módozatokat kere­sik. Nem várnak különösebb elismerést tevékenységükért. Lelkiismeretük belső paran­csára teszik, amit tesznek. Némelyikük szinte zavartan veszi át a kitüntetést, a ju­talmat egy-egy nevezetesebb alkalommal, mert hiszen az MHSZ vezetői értéke] i.kk megbecsülik munkájukat, és ezt a megbecsülést igyekez­nek kifejezésre is juttatni; Az elkövetkező időkben is így lesz, hiszen a szövetség feladatai továbbra is nagyok, sokrétűek, az aktívák mun­kájára továbbra is szükség van, talán jobban is, mint eddig. Ebben a hálózatban szerencsére sok a nagy ta­pasztalattal, gyakorlattal bí­ró ember. A fiatalok, az újabbak tudnak kitől tanul­ni. Mert gyarapodik az ak­tívahálózat a községek fia­taljaiból is, akik ugyancsak mind többen hallgatnak ar­ra a bizonyos belső parancs­ra. (pt) felszedem. Még többet is — és kacsint hozzá — hiszen a jó étvágyhoz itt van mit enni. És válogathat is az ember — fordul hozzám ma­gyarázatképpen. — Reggelit háromféléből, ebédet, vacso­rát négyféléből válaszhatónk, de még uzsonna is van. A negyedik ig hallgat, aztán csendesen ezt mondja: — Nekem a színek tetsze­nek itt A gyár feketéje, szürkéje, az izzó vas vöröse után jólesik a szememnek a rózsák fehérsége, a strand kék vize és a Nagyerdő zöld­je. Tudja — néz rám —, én hengerész vagyok. Ha ott­hon ledőlök pihenni, mindig a vörösen izzó, cikázó acél- kígyókat látom lehunyt szemhéjaimon. Amikor ide­jöttem, azt hittem, itt majd elmúlik. Hát nem. Ezek a vörösen izzó csíkok ide is utánam jöttek, és megjelen­nek, ha pihenni, aludni té­rek. Talán majd az üdülés második hetében békén hagynak. Ha már teleszip­pantottam magam a szeme­men keresztül az erdő, a park zöldjével... A SZOT kohász- és vil- lamo6energia-ipari dolgozók debreceni üdülőjének égjük felét a Lenin Kohászati Mű­vek, az Ózdi Kohászati Üze­mek és a Borsodnádasdi Le­mezgyár építette közösen, 1964-ben. Azóta sokan pihen­ték ki itt egész évben „fel­gyülemlett’ fáradságukat. Most, június-, július-, au­gusztusban családos üdülte­tés van. A beutaltak azt mondják; ez az igazi. Az egészséges, szép, nyugodt környezet, a korszerű szállo­dai elhelyezés, a jó ellátás — és mindez együtt a csa­láddal — jól szolgálja a pi­henést, az erőgyűjtést. És mégis. „'X.TSS a férfiak ne váltanának szót — akár kártyacsata köz­ben is — arról, mi lehet most a gj’árban, hogyan bir­kóznak a cimborák az anyag­gal és a hőséggel. O, J.

Next

/
Thumbnails
Contents