Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-05 / 183. szám

1971. aug. 5., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A jó szervezés ercdiiiénye Töhhettermelt a téglai Másfél millió megbízólevél Az ország építőanyag-szük­ségleteinek kielégítése mind többet és többet kíván a tég­laipartól. A tavalyi, rendkí­vüli esztendőben az Eszak- magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat kollektí­vája u várakozásokat is fe­lülmúló erőfeszítéseket tett, hogy behozza a kedvezőtlen Időjárás okozta lemaradást, segítse az árvízkárok helyre­állítását. Az eredmény még sokáig emlékezetes marad: az összefogás kiemelkedő si­kerrel járt. A vállalat gyá­rai nemcsak pótolták lema­radásukat, hanem eredeti • tervükön felül is jelentős mennyiségű téglát, cserepet adtak a népgazdaságnak. S az idei első fél év „számai” azt mutatják, hogy a tégla­gyárak ezúttal sem adják alább. Önmagukért szólnak a vál­lalat termelési eredményei. Az első fél évben csaknem n5 millió égetett téglát gyár­tottak, több mint 6 millió téglával teljesítették tűt ere­deti célkitűzésüket. Égetett cserépből a tervezett 0,3 mil­lióval szemben több mint 10 millió darabot gyártottak. A kedvező időjárás adta lehe­tőségek kihasználására utal a nyerstégla-gyártási terv túlteljesítése: 102, fi millió nyers téglával szemben csak­nem 109 milliói gyártottak. Kevesebb túlóra Az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Válla­lat gyáraiban ma sem teljes a létszám. A termelést te­hát csak a kapacitások jobb kihasználásával, a munka jobb megszervezésével tud­ják fokozni. Ez történt az idei első fél évben is. A vál­lalat a létszámhiány ellené­re túl tudta szárnyalni mind az elmúlt esztendő egyébként kiemelkedő eredményeit, mind a mostanra szóló cél­kitűzéseit. Tavaly igen sokat túlóráz­tak a téglagyáriak. S az idei, még jobb eredményeket az teszi különösen értékessé, hogy ezeket lényegesen ke­vesebb túlórával, elsősorban a rendes munkaidőben érték el. Őszi önzés, (egyelem Az eredmények titka min­denekelőtt a jobb szervezés. És a szervezési intézkedések Egymillión! egy városra A Gazdasági Bizottság ha­tározata alapján — mint is­meretes — az elkövetkező években Leninvárosban 3 új nehézipari létesítmény való- sül meg: olajfinomító, hő­erőmű épül és bővítik a TVK-t. Az építkezés és majd az új létesítmények működé­se során természetszerűleg nő a Város lakosságának szá­ma is, növekszik maga a vá­ros. A Gazdasági Bizottság kü­lön összeget biztosított az ipartelepítéssel összefüggő városfejlesztési feladatok megvalósítására is. Ez az összeg 548,3 millió forint, a IV. ötéves terv időszakára. Ebből felépül — többek kö­zött — 950 lakás, a hozzá tartozó alapközművel, épül egy szakrendelő és egy úgy­nevezett minőségi munkás- szállás. Leninváros fejlesztésére te­hát a tervidőszakban — a tanácsi ... fejlesztési alappal együtt — csaknem 1 milliárd forintot fordítanak, jelentő­sen növelve ezzel a város szociális, kulturális, egész­ségügyi és egyéb kommuná­lis ellátottságát is. Napirenden a felérjeprogram Tárcaközi bizottság ala­kult az országos fehérjeprog- ram megvalósításához szük­séges ipari fejlesztési terv kidolgozására. A • fehérjeprogram-iroda irányításával 15 évre üteme­zik azon ipari termékek fej­lesztését, termelésének bőví­tését, amelyek döntően be­folyásolják a fehérjeterme­lést. A fehérjeellátas szerte a világon az élelmezés köz­ponti témája. Előállításával, ésszerű felhasználásával a kutatók százezrei foglalkoz­nak. Hazánk nem tartozik a fehérjével rosszul ellátott országok közé, a felhasznált mennyiség összességét tekint­ve. Szükséges azonban az arányok gyors megváltozta­tása. Az egy főre eső napi fogyasztás Magyarországon 100 gramm, ennek a meny- nyiségnek 40 százaléka álla­ti, 60 százaléka pedig növé­nyi fehérje. Szakemberek véleménye szerint a megfe­lelő táplálkozáshoz meg kell cserélni uz arányokat. Az ál­lati fehérje felhasználás na­pi és fejenkénti 20 gram­mos növelése azonban rend­kívüli feladat elé állítja a hazai ipart, a mezőgazdasá­got és a tudományt. Ha ezt a mennyiséget importból kí­vánnánk pótolni, ez évente 350 millió, dollár kiadást je­lentene. Ezért a hazai lehe­tőségek ésszerű felhasználá­sával kel) az arányokon vál­toztatni. Mindezek tudományos megalapozásét szolgálja az a nagyszabású program, ame­lyet az cl mólt évben már elkészített a fehérjeprogram­iroda, s 1985-ig meghatároz­za a témához kapcsolódó ku­tatóintézetek tevékenységét. A nagyszabású tudományos terv 45 témakört ölel fel, és 60 kutatóintézetet kapcsol a széles körű kísérletek­be. sikeres érvényesülését segí­tette, hogy megszilárdult a munkafegyelem, javult a munkaidő kihasználása. A vállalat bérezési rendszere ösztönzőnek bizonyult; az egyének és a kollektívák egyaránt a teljesítmények növelésére törekednek. A szocialista brigádok a magukénak tekintik a válla­lat célkitűzéseit, s hatható­san támogatják a gazdasági vezetők intézkedéseit. A bri­gádok vállalásai, a szocialis­ta munkaversenyben elért eredményei igen jelentős szerepet játszanak az Észak­magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat sikeres gazdálkodásában. És egészen természetes, hogy a brigádok maguk is megtalálják számí­tásukat. Az ösztönző mozgó­bér azoknak kedvez, akik jól dolgoznak, a vállalat össz- eredményei pedig megterem­tik az alapot a keresetek to­vábbi növeléséhez. A helyesen alkalmazott anyagi ösztönzés, s az ezzel együtt érvényesülő szervezé­si intézkedések, a technoló­gia folyamatos tökéletesíté­se, s a szocialista munka­versenyben rejlő lehetőségek kiaknázása meghozta az ered­ményt. Mályi sikere Az első félévi többlet el­érésében benne van az egész kollektíva jó munkája. Kü­lön is szólni kell azonban a Mályi Téglagyár sikeréről: ők adták a terven felül gyár­tott tégla mintegy 75 száza-, léikát. A jó eredmények után kedvező helyzetben folytat- liatja erőfeszítéseit a vállalat kollektívája. 1970 nyarán óriási hátrányt kellett be­hozniuk. Most lépéselőnyük van. S talán nem túlságo­san merész dolog azt jósol­ni, hogy év végéig a vállalat fokozni tudja termelési ered­ményeit. Addig természete­sen még igen sok a munka. Sokat kell dolgozni az agyág­bányákban, a nyersgyártás­nál, s a kemencék körül. De az Észak-magyarországi Tég­la- és Cserépipari Vállalat tizenhárom gyárának közös­sége már bizonyságát adta, hogy érti feladatát, felelős­séget érez az ország építő­anyag-szükségleteinek mind teljesebb kielégítéséért. Nem­csak rendkívüli esetekben, hanem a hétköznapokon is. Flanck Tibor Amikor az idén, március­ban, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXIV. kong­resszusa előtt Moszkvában jártam, már széles körben ismertek voltak a Központi Bizottságnak a IX. ötéves tervre vonatkozó irányelvei. A moszkvaiakkal, és más külföldi kollégákkal folyta­tott beszélgetések állandó té­mája volt, hogy ebben a tervidőszakban gyorsabb ütemben fejlesztik a fogyasz­tási eszközöket gyártó ipart, mint a nehézipart. A kong­resszus elfogadta és megerő­sítette ezeket az irányelve­ket. Száz létesít meny felett... A fiatalokkal, komszomo- listákkal való akkori talál­kozásaim is meggyőztek ró­la, hogy az egész szovjet nép nagy érdeklődést tanúsít a IX. ötéves terv irányelvei iránt, és méltóképpen akar­ja kivenni részét e nagyará­nyú program megvalósításá­ból. Már a kongresszus előtt nagy munkasikerekről adtak hírt a tömegkommunikációs eszközök. Űj felajánlások születtek, amelyeknek meg­valósításával a program si­kerét kívánják szolgálni. A komszomolisták, hagyo­mányaikhoz hívén, a kong­resszus után is olyan fel­adatokat vállaltak, amelyek lelkes, alapos ismeretekkel rendelkező, energikus embe­reket igényelnek. A Komszo- mol, a szovjet fiatalok az új ötéves terv száz nagy léte­sítménye felett vállalt véd­nökséget. Igen jellemző, hogy a fiatalok méltóképpen kívánják kivenni részüket abból a nagy munkából, amely a szovjet nép szük­ségleteinek minél teljesebb kielégítését szolgálja. Ezért hat újszerűnek a Komszo- molnak az a törekvése, hogy a szolgáltató ágazatokra irá­nyítja a fiatalokat. Nagymérvű növekedés Amikor kint jártam, Jell- na Lilia Szergejevna ve- gyészmérnöknŐ, az egyik épí­tőanyag-kutató intézet infor­mációs irodájának dolgozója elmondotta, hogy az új öt­éves terv megvalósítása kap­csán sok gondtól szabadul­nak majd meg a nők, a csa­ládos asszonyok, hiszen nagymértékben megnövek­szik majd az árukészlet, még jobban ellátják a piacot ki­váló minőségű, kellő válasz­tékú árucikkekkel. Javítani fogják a kereskedelmi szol­gáltatások valamennyi for­máját, bővítik a szolgált? • tásokat, a közétkeztetési vál­lalatok hálózatát, de elsősor­ban az üzemi étkeztetést. Mindezek a lakosság, első­sorban a dolgozó nők, az anyák időmegtakarítását, a háztartási munka megköny- nyítését szolgálják. A bevá­sárlásoknál nem kell majd annyit sorban állni, nem bosszankodnak majd az idő­leges árucikkek miatt, keve­sebb lesz a gond és a mun­ka a család ellátásában, több idő jut a gyerekek nevelé­sére, az önművelésre, a szó­rakozásra. lasutak, erőművek — szolgáltatások Ennek a nagy célnak szol­gálatában dolgozik a Kom- szomol Központi Bizottságá­nak közelmúltban létreho­zott különosztálya, amelynek az a feladata, hogy az új tervidőszakban másfél millió fiatalt irányítson Komszo- mol-megbízólevéllel a szol­gáltató ágazatokhoz. A szol­gáltatások ugyanis a jelenle­gi időszakban — éppen az egész szovjet nép felemelke­dése kapcsán — előtérbe ke­rültek. A pártkongresszuson elfogadott irányelvek szerint 1975-re kétszeresére, falun 2,8-szorosára bővülnek a szolgáltatások, 1,4-szeresére növekszik a kiskereskedelmi áruforgalom. A közétkezteté­si hálózat pedig 1975-re 3 és fél millió hellyel bővül. Ezenkívül természetesen ki­fejlesztik a szolgáltatások más ágazatait is. A szovjet fiatalok, a Kom- szomol energiáját eddig is és most is sok más feladat kötötte le; városokat, vasút­vonalakat, erőműveket kel­lett építeni, jóformán lakat­lan területeken. Ezt a mun­kát a fiatalok továbbra is elvégzik, ezenkívül nagy erőt fordítanak rá, hogy a szol­gáltatások kiépítésével, to­vábbfejlesztésével nagyban megkönnyítsék a szovjet nép, elsősorban a dolgozó anyák, asszonyok életkörül­ményeit. O. J. A sajószögedi „gázos” ügy A Sajószögedi községi Ta­nács vezetőinek es a lakos­ság nagy részének egyaránt sok gondot, izgalmat okoz mostanában a községen át­vezető, föld alatti gázveze­ték. Annak idején, amikor 1963-ban a földbe süllyesz­tették a Tiszapalkonya—Ka­zincbarcika közötti gázveze­téket, a Községben úgy tud­ták, és az illetékesek is úgy közölték, hogy a csövekben 6 atmoszféra alatti nyomás­sal áramlik a gáz. Ezért a vezeték mentén 9 méteres védőövezetet kell kialakíta­ni, azaz a vezetéktől 9—9 méternyi távolságon belül tilos az építkezés. Tereprendezés — hőségben t, . i.A ... it A 1 * V V-.TsV;» \ lv* | K;^Sf !%_ ' 4^ • .. ..k. ■ ' iittt; , sas?' .. V-; Gépet és embert egyaránt próbára (esz az utóbbi napok it őségé. l eninváros határában mégis jól halad az új erőmű tereprendezési munkája Foto: Szabados György. A vezeték építőinek sem okozott gondot, a lakosság körében sem keltett izgal­mat, hogy a sajószögedi Vasút utcában lefektetett ve­zeték alig 6—8 méternyire húzódik az ott álló 31 régi lakóháztól. A sajószögedi ta­nács vezetői még emlékez­nek rá, hogy amikor emiatt aggályoskodtak, a csőfekte­tés felelős vezetői mosolyog­va válaszolták, hogy a Haj­dúságban vannak helyek, ahol a házak sarkánál ásták le a gázvezetéket s ebből nem származhat baj. Valóban, évek teltek el minden baj nélkül. Időköz­ben 1969-ben elkészült az egyre fejlődő, a szomszédos Leninváros valóságos .elővá­rosává, lakónegyedévé váló község általános rendezési terve. E tervek alapján egész sor új házhelyet alakítottak ki. 53 ilyen új házhely a gáz­vezeték közelében levő terü­letre esik. A házhelyeket zömmel leninvárosi munká­sok vették meg. 23 házhe­lyet annak rendje és módja szerint kifizettek, átírattak, s megkezdték az építési anya­gok odaszállítását. Amikor jó néhány családnak már több tízezer forintnyi kiadá­sa volt az építkezésre, egy­szeriben kiderült, hogy nem 9, de még 30 méterre sem szabad építkezni a gázveze­téktől. 1970 júliusában ugyan­is olyan értesítés érkezett a Siófoki Kőolajvezeték Válla­lattól, a gázvezeték „gazdá­jától”, hogy a csövektől csak 30—30 méternyi távolságban engedélyezhető az építkezés. És ekkor derült ki „hivata­losan” az is, hogy a csövek­ben nem 6, hanem 40 at­moszféra nyomás van. 1971. április 13-án azután újabb értesítés érkezett az illetékesektől, amelyből már az derült ki. 'hogy a 10/1970. július 1-én kelt NIM-rende- let értelmében a csővezeték­nél 100 méteres védősávot kell betartani. Sajószögeden ezek szerint a Vasút utca 31 házának la­kói már évek óta veszély­ben élnek? Van a község­nek felelős tervezők tervei­vel kialakított 53 olyan ház­helye, amelyeken sosem le­het építkezni, s az ehhez már hozzákezdett 23 család szaladhat a pénze után. Sőt, egy vasútvonal is halad el a községnél; a sínek pedig nem száz, hanem mintegy 20 méternyire vannak a 40 at- moszférás vezetéktől. Ha valóban ez a helyzet, ha valóban nem 6, hanem 40 atmoszférás a vezeték, s a 100 méteres védősáv való­ban indokolt, igen sürgősen tenni kell valamit. Szanálni kell a Vasút utca 31 lakó­házát. lakást kell építeni az ottani családok számára, és kártalanítani azokat a ház­helytulajdonosokat is, akik önhibájukon kívül csöppen­tek a „tilos övezetbe”. Per­sze, mindez nem a helyi ta­nács feladata. A csővezeték „gazdáinak” kell nagyon sürgősen nyugalmat teremte­niük a községben. Csak úgy megemlítjük, hogy a Vasút utcai házak szanálása és a szükséges lakások megépíté­se legalább 14—15 millió 'fo­rintos „kiadás” lesz. Persze, csakis akkor, ha erre való­ban szükség van, ha az a vezeték valóban olyan „ve­szélyes”. Ha pedig nem áll fenn a veszély, akkor az újonnan kialakított házhe­lyekkel sem lesz baj és a vasutat sem kell odébbtolni. • Persze, azt is ei tudjuk képzelni, hogy az a „mu­mus”, illetve a csővezeték valóban nem veszélytelen. De ebben az esetben miért nem kerüli el a községet, a lakott területet?! A kerülő­út aligha kerülne többe, mint a szanálások, a kárta­lanítások. Sajószöged nagyon sürgős intézkedéseket, megnyugtató végső megoldást Tőr az ille­tékesektől. (P- »•)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents