Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-04 / 182. szám

ÉSZAK - M AGYARORSZÄG 4 1971. aug. 4., szerda BÉRRENDEZÉS UTÁN Lapunk több korábbi cikkéből is tudott, hogy a X. párt- kongresszus iránymutatásait követve, a forradalmi munkás- paraszt kormány határozatának megfelelően néhány héttel ezelőtt végrehajtották a pedagógusok bérének rendezését. E bérrendezés a párt és a kormányzat anyagiakban is meg­mutatkozó elismerése, amellyel a nevelők munkáját érté­keli és honorálja. Borsod megyében és Miskolcon együtte­sen évi 43 millió 312 ezer forintot jelent az az emelés, amely a pedagógusoknak jutott. Ebből a megyében 31 mil­lió 696 ezer, Miskolc városban 11 millió 616 ezer forintot használtak fel. Az 1971-es csonka évre a két helyen össze­sen 21 millió 656 ezer forintot fizetnek ki. A bérrendezést már min­denütt végrehajtották, álta­lában jó a visszhangja. A Végrehajtásról beszélgettünk a napokban Azary Zoltánnal, a Pedagógusok Szakszerveze­te Borsod megyei Bizottsá­génak titkárával. — Elöljáróban arról sze­retnénk beszélni, hogy Bor­sodban nagyon jó volt a bér­rendezés előkészítése. Vonat­kozik ez a megállapítás az ezzel kapcsolatos sajtómun­kára is. Hogy a helyi sajtó a rendezés előtt mértéktartó módon tájékoztatott, nem verte előre a nagydobot, csak hasznára vált a rende­zés lebonyolításának, és a fogadtatásnak. Nagy örö­münkre szolgál, hogy a nagymérvű, új utakon in­duló, és időpontjában is a dolgozók érdekeit szolgáló bérrendezés általánosan jó közérzetet teremtett pedagó­gusaink körében. Egy hó­nappal az új besorolásokat ismertető tanácskozások után ezt nyugodtan megállapít­hatjuk. Mindannyiunknak ez a tapasztalata, akik részt vettünk a bérrendezést is­mertető tantestületi ülése­ken, és volt alkalmunk köz- veöerriil megismerni a peda­gógusok megnyilvánulásait. — Az előbb kiemelten említette, hogy a bérrende­zés nagymérvű, új utakon I induló, és időpontjában is figyelmet érdemlő. Érde­mes lenne ezt a kiemelést bővebben megmagyarázni. — Igen. Nagymérvű volt, amilyen pedagógusok köré­ben még sohasem fordult elő. Borsod megyében és benne Miskolcon — kevés kivételtől eltekintve — az új bérek 370—800 forinttal ma­gasabbak a Régieknél. Az emelés igen sok pedagógus házaspárnál meghaladja az ezer forintot. Ezért említet­tem, hogy nagymérvű. Hogy új utakon induló, az véle­ményem szerint abban mér­hető le, hogy a végzett munka minősége és mennyi­sége alapján értékeli a pe­dagógusok munkáját, tehát differenciált bérezés. Szakít az egyenlősdivel, s maga az alaprendelet is előírja, hogy „a differenciálás legfőbb mércéje a pedagógusok isko­lában végzett oktató-nevelő munkája legyen”. Ehhez per­sze mérlegre került a peda­gógusok egyéb irányú mun­kája is. A helyes időpont lé­nyege pedig az, hogy a jú­nius 1-i hatályú rendezés anyagilag is rendkívül elő­nyös volt, s ez nem lényeg­telen. Mint megyei szakszer­vezeti titkár a megye peda­gógusai nevében szeretném megköszönni felsőbb vezeté­sünknek, hogy megértették: pedagógusainknak nem volt mindegy, bérüket június, vagy július 1-el rendezik-e. Vállalatok! Szövetkezetek! Miskolchoz 15 km-rc, a nyéki tó partján levő, használaton kívül helyezett üzemi ingatlant értéke­sítjük, mely áll: 2000 négyszögöl körül kerített telken egy 215 négyzetméteres üzemcsarnokból, hidroforház­ból és műhelyből. Víz, ipari áram. telefon beszerelve. Ipari üzem létesítésére vagy raktározás céljára, esetleg víkendtelep létesítésére alkalmas. ÁR: MEGEGYEZÉS SZERINT. BÉRLEMÉNY IS LEHETSÉGES. v Érdeklődni lehet: ÁFÉSZ, NYÉKLÁDHÁZA, Vasút út 2. sz. A BORSODI VEGYIKOMBINÁT azonnali belépéssel alkalmaz vegyipari szakmunkásokat, vegyész- és gépésztechnikusokat, érettségizett férfi munkaerőket — rendszer­kezelői munkakörbe —, lakatos, csőszerelő, hegesztő, turbinagépész, gép,járműszerelő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Bérezés a vállalati kollektív szerződésben foglaltak szerint, megállapodás .alapján. Munkásszállást — térítés ellenében — biztosítunk. Jelentkezni lehet — szombat kivételével — minden­nap 7-től 15 óráig, a vállalat munkaerő-gazdálkodási osztályán, KAZINCBARCIKÁN \ MISKOLCI PAMUTFONÖ KERES 40 ÖRAS MUNKAHÉTTFJ — JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL női és térti munkaerőket Nők részére betanulási idő 6 héttől 3 hónapig. A betanulási idő alatt is magas bérezés. Vidéki dolgozók részére a munkába állás napjától utazási jegyet helyben biztosítunk. Jelentkezni lehet: Miskolc, József Attila u. 74., munkaerő-gazdálkodás — Mik a szakszervezet tapasztalatai a bérrendezés gyakorlati végrehajtása kö­rül? — Véleményünk szerint az első ízben végrehajtott dif­ferenciált bérmegállapítás, illetve az ennek alapján tör­tént besorolási rendszer ki­állta a próbát. Igazgatóink többsége mert diferenciálni, mert adni, és mert nem ad­ni differenciált bért. Két­ségtelen, hogy mint minden újba, itt is bekerültek jócs­kán hibák. Több igazgatónk nem volt mentes szubjektív érzésektől, több helyen nem támaszkodtak az iskolai párt- és szakszervezeti alapszervek véleményére, sőt, ez még városi, járási szinten is elő­fordult. Nagy többségben azonban az iskolai demokra­tizmus elvei érvényesültek, az igazgatók támaszkodtak a pártalapszervezetek vélemé­nyére, és a szakszervezeti bi­zottságok egyetértő, vagy vé­leménynyilvánító jogkörére. A jól dolgozó pedagógusok örülnek a differenciált bére­zésnek, s mivel ők vannak többségben, ezért merjük ki­mondani: többségük elége­dett, és egészséges bizalom­mal tekint a jövőbe. — Jelent-e az első ízben végrehajtott, ilyen fajta bérbesorolás valamilyen tanulságot a szakszervezeti munkásoknak? — Szakszervezeti vezetők­nek éppúgy le kell vonnunk a tanulságokat, mint az álla­mi szerveknek, hogy a he­lyes bérezési elvek a jövőben a teljes demokratizmus és a teljes tárgyilagosság figye­lembevételével valósuljanak meg. Azt azonban már most is megállapíthatjuk, hogy az állami vezetők soha ilyen mértékben nem támaszkod­tak a szakszervezeti szer­vekre, ilyen együttműködés­ben nem dolgoztak eevűtt, mint e bérrendezésnél. Érez­ték- a nagy felelősséget is. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben a helyi tanácsokig és az iskolákig lejutó, növek­vő önállóság csak fokozni fogja pedagóg iaink anyagi helyzetének javulását, ha az­zal megfelelően és helyesen élnek illetékes tan-isi, álla­mi és szakszervezeti szervek. Úgy érzem, a X. pártkong­resszus határozatainak meg- valótulása többek között ez a bérrendezés is, és vélemé­nyem -zerint í-v látja a pe­dagógusok döntő többsége is. Érzi és látja: érdemes jól dolgozni, örül a bizalom­nak, amely az erkölcsi elis- m-résen túlmenően, anya­giakkal is jutalmazza mun­káját. (benedek) E gy pillanatra talán meg­torpan a toll: ismét fesztivál? A múltkor is, azelőtt is, mindig. Fesz­tivál itt, vásár ött, kiállítás amott. Az olvasó bizonyára unja már... * Elképzelhető..; Ez esetben az olvasó elnézését kérem... Valami azonban mégis pa­pírra kívánkozik. Talán nem is olyan könnyű megfogal­mazni. Ünnepek ezek a vá­sárok és fesztiválok. No, nem akarok itt nagy sza­vakkal dobálózni, hiszen ez többet ártana az ügynek, mint használna. A legszíve­sebben elkerülném az ün­nep kifejezést, de alkalma­sint nincs rá jobb szó. Májusban Növi Sadon nemzetközi vásár nyílt, sok magyar részvevővel és ' ér­deklődővel. Egy héttel ké­sőbb a BNV is megnyitotta kapuit. Rövidfilmfesztivál gazdái voltunk Miskolcon, szabadtéri játékok vendégei Szegeden... Ünnepek... Nemcsak olyan értelemben, hogy a látoga­tók ezrei esznek-isznak, szó­rakoznak, mint más ünnepe­ken, vagy munkaszüneti na­pokon. S nem is csak a de­korációk, a lengő zászlók te­szik ezeket ünneppé... Számvetések ezek az al­kalmak, munkánknak, a különböző népek tevékeny­ségének összegezése. A hét­köznapok végtelen során dol­gozunk céljaink eléréséért. Bármilyen sablonosán is hangzik: holnapunk jobbí­tásáért, de — jelenünk sem közömbös számunkra. S hétköznapi munkánknak, amelynek mind jobban visz- sza akarjuk adni becsületét (hogy ne csak az legyen köz­ismert egy-egy munkahelyen, kinek van víkendháza és au­tója, hanem az is, ki veszi ki részét legjobban az erő­feszítésekből) ilyen ünnepei vannak. Megállunk szussza- násnyi időre, bemutatjuk, íme, eddig jutottunk, ezt ér­tük el az iparban, a mező- gazdaságban, a kultúrában, a művészetijen és az élet egyéb területein. Az összegezésre magunk is kíváncsiak vagyunk, hiszen minden részeredmény szüle­tésénél nem lehetünk jelen. És mások, külföldiek is megtekintik vásárainkat, fesztiváljainkat. És megte­kintenek bennünket is... Vá­rosainkat. falvainkat, ahol lakunk; életünket, amelyet magunknak formálunk. Üj barátokat szerzünk, régi ba­rátokban erősítjük meg a ró­lunk alkotott véleményt... Közbevethető, hogy sokan kikapcsolódásnak, kirándu­lásnak tekintik az ilyen ese­ményeket. így igaz. Az ér­deklődés, a szimpátia, a vendégeskedés azonban jó kiindulópont a bensőségesebb kapcsolatok kialakításához... S ezek a kapcsolatok, ven­dégeskedések alaposan gyön­gíthetik a népek közötti eset­leges gyűlölködések, előíté­letek bástyáit. Idehaza pedig? Még job­ban megismerjük egymást, és még inkább megbecsül­jük eredményeinket... a vásárok, a fesztiválok összekapcsolása egész­séges lokálpatriotiz­mussal, színes programmal, jó ellátással, szíves szóval — a rendező szervek hozzáér­tésére vall. Nos, mindebben Szegeden sincs hiány. B. K. Kinyitott a jegyiroda Bérlőt keresnek a bérietek Az egyetemisták kívánsága A rekkenő, párás hőségben szinte eüéltan járnak az em­berek. Az őszre, a télre leg­feljebb csak akkor gondo­lunk, amikor frissítőbb, üdí­tőbb levegőért fohászkodunk. Bedg sok helyen — mint pél­dául a színházban — már az őszre készülnek. A nyitásra. Bár a színészek még nyári szabadságon vannak, s a sze­zonkezdés még rövid három hét, már kinyitott a színház jegyirodája. Megkezdődött a bérletek árusítása az 1971— 72-es évadra. Az iroda helyiségében kel­lemes hűs fogadja a leendő bérlettulajdonosokat. Itt ta­lálkoztunk Kerékgyártó Lász­lóval, a Miskolci Nemzeti Színház gazdasági igazgatójá­val — Az elmúlt esztendőkben lassan, de fokozatosan emel­kedett a bérlettulajdonosok száma. Ifjúsági korban levő bérlőink — az iskolások — száma nagyjából állandó. De reméljük, és bízunk benne, hogy ebben az esztendőben a felnőtt bérlettulajdonosok létszáma is növekszik majd, hacsak néhány százzal is. A Miskolci Nemzeti Szín­házban, a korábbi évek gya­korlatához hasonlóan, ebben az idényben is tízfajta bérle­tet hirdetnek meg. A régi bérlők közül mostanáig mint­egy 700-an küldték vissza a jelentkezési lapot: ebben az esztendőben is bérlettulajdo­nosok kívánnak lenni. — Ez persze nem sokat je­lent még, mondta Kerék­gyártó László. Bérlőink ugyanis — kevés kivétellel — egy kicsit feledékenyek. Ál­talában elfelejtik visszakül­deni az igazoló lapot. És csak úgy jönnek be, augusz­tus közepe táján az új bér­letért. S mintha csak igazolni akarnák szavait, megszólal a telefon. Egy régi bérlő kért új bérletet. — Lehetséges, hogy új bér­letfajta is lesz ebben az évad­ban — folytatta a beszélge­tést Kerékgyártó László. — Az egyetemisták ugyanis az­zal a kéréssel fordultak hoz­zánk, hogy teremtsük meg annak a lehetőségét,: ne tel­jes programot, hanem egy öt-hat előadásból álló soroza­tot hirdessünk meg számuk­ra. Olyan bérletre gondol­tak, amelyeknek műsorában a stúdió-előadások is szere­pelnének. így — azt mond­ják — meg tudnák duplázni a bérlettulajdonosok számát. — Kivitelezhető-e ez az el­gondolás ? — Keressük a módját. Öle kérték, s mi nem szeretnénk gáncsoskodók lenni. Remél­jük, megtaláljuk a megol­dást. A jegyiroda kinyitott. Au­gusztus 31-ig délelőtt 10-től délután 18 óráig várják a bérletek leendő tulajdonosait. Hiszen nemsokára élettel tel­nek meg a most még üres színházi helyiségek. Augusz­tus 28-án tájelőadásokkal, szeptember 17-én pedig A Félkegyelmű évadnyitó be­mutatójával megkezdődik az 1971/72-es színházi évad Cs. A. Lengyel József 75 éves A Ki PCI mérges öreg úr, IY1L91) Lengyel József egy rövidlélegzetű, ám nagy­erejű elbeszélésének a címe. Aki egyszer is beszélt az íróval, alig tud másként gon­dolni rá, mint „kicsi, mérges öreg úrra”, pedig az elbe­szélésbeli letartóztatott öreg fizika professzor nem kulcs­figura, nem biográfikus visszaemlékezés hajdanvolt önmagára. Aki ^ismeri az írót, az tudja, hogy az elbe­szélésbeli Andrián professzor másodpercre beosztott élet­vitele, egész karaktere meg­lehetősen távol áll Lengyel JózsefétőL Egyébként is, nagyon nem szereti — erről egyik elbe­szélésében részletesen is szól —, ha az író örökkön saját gyermekkori, majd ké­sőbbi élményeit kérődzi visz- sza. Ott kezdődik a próza­író — vallja —, amikor már képes olyan emberek lelki boréba is belebújni, akik egyébként távol állnak a szerzőtől. Miért hát a csábító azono­sítási készség, hogy minden­áron kicsi, mérges öreg urat lássunk benne? Nyilvánva­lóan csak az egyik oka, hogy Andrián professzor letartóz­tatásának körülményeit a személyi kultusz éveiben, saj­nos, olyan szakszerű tárgyis­merettel idézhette fel, mint aki maga is átélte ezt. Már több indítékunk van az azo­nosításra, ha arra gondolunk: írásának hőséhez hasonló­an, a szenvedésekkel, érthe­tetlen és értelmetlen vádas­kodásokkal teli években, az egy évtizednél hosszabb ide­ig tartó lágerélettel és szám­űzetéssel szemben ő is a tisz­ta értelem., a ráció és az emberiesség védőpajzsát emelte fel. Lengyel József azonban nem egyszerűen a múlt író­deákja. még akkor sem, ha első, jelentősebb írása, amely nevét megalapozta, a Viseg­rádi utca, valójában történel­mi visszaemlékezés, napló­szerű beszámoló 1919-ről, a Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző, majd az azt követő napokról. Kicsi, mérges öreg úr ő, a forradalom konszoli­dáltabb éveiben is. Mi sem áll távolabb tőle, mint a puszta medi tálás, merengés az elmúlt időkön. Valami le- nyűgözhetetlen erő köti ösz- sze a leghétköznapibb való­sággal. Tudja, hogyan élnek az emberek — s nemcsak az SZTK rendelőből. Hetvenöt évesen is együtt él korunk gondjaival, örömeivel, s min­dig teljesen egy nyelvet be­szél a fiatalokkal. Hazajött Magyarországra, szinte isme­retlenül a fiatal írók előtt — a történelmi riportázsnak ne­vezett, 1929-ben írt Visegrá­di utca csak 1957-ben jelent meg először Magyarországom —, mégis pillanatok alatt pél­daképüknek, harcostársuknak érezték az idős kommunista írót. A közelmúltban Veszp­rémben a tévéfilmek verse­nyének zsűrijében érvelt, vi­tázott, mert a film régi sze­relme. Nemcsak íróként — teljes társadalmi-emberi mi­voltában kötődik életünk minden porcikájához. Most, augusztus 4-én van 75. születésnapja. Talán ér­demes felidéznünk még igen korai, avantgarde korszaká­ból való versének néhány so­rát, a verset, amelyet husza­dik születésnapjára írt: Rp i |iíi «im» /Nincs lehe­„mjl luuwni. tetlen / És a természet örök törvényeit egyszer felpeckeli egy em­ber, / Amint az utolsó ho­gyantól felszáguld a bizonyos miért-hez”. Vásárok, fesztiválok

Next

/
Thumbnails
Contents