Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-31 / 204. szám

1971. míg. 31., kedd ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Asszonyok a tsz-ben Nyárfák alatt, a Tisza-parton 1 nek a sátorkötelek, csörren a A népgazdaság fejlődésével párhuzamosan változik a fog­lalkoztatottság szerkezete is. Mégpedig annál gyakrabban, minél intenzívebb ütemben korszerűsítjük a termelést. E fejlődés velejárója az a je­lenség, hogy a primer szek­torból (különösen a mezőgaz­daságból) a dolgozók az ipar­ba mennek, amely szívesen fogadja a friss munkaerőt és egyre több dolgozónak ad munkát — mindaddig, amíg a termelés növekedését első­sorban a társadalmi munka termelékenységének növelé­sével lehet biztosítani. A szerkezeti változás másik ve­lejárója, hogy csökken a me­zőgazdaságban foglalkozta­tottak száma: elsősorban a férfiak, nem utolsósorban a fiatalok mennek nagy szám­ban az iparba, a faluról a városba. Életkor. szakkéo/ettsé» k A kép, amelyet a legtöbb falusi határ mutat, önmagá­ért beszél: asszonyok, még­hozzá többségben idős asszo­nyok végzik a termelőszövet­kezetekben a legtöbb növény­ápolási munkát. Azok az asszonyok, akiknek ehhez még ott van a család, a ház­táji gazdaság, a ház körüli tennivalók sokasága. Ezeket az asszonyokat rendszeresen munkában tartani éppen a fenti körülmények miatt meglehetősen nehéz, ugyan­akkor mind több gondot okoz a tsz-ek vezetőinek a mező- gazdaságban dolgozó női munkaerő életkora és szak- képzettsége is. Más, fejlett országokkal összehasonlítva nein meg­nyugtató a mezőgazdaságban foglalkoztatott nők életkora. A növényápolásban, az állat­tenyésztésben és más munka­körökben nagyon kevesen vannak, akik fiatalabbak 40 évesnél, általában a legma­gasabb, az 54 évesnél idősebb, azaz nyugdíjas korú nők aránya, alak — mint mond­tuk — a fejlett agro- és zoo- teehnikához szükséges isme­retekkel, szakképzettséggel egyáltalán nem rendelkeznek. s bár nagyon sokat dolgoz­nak, a növényápolási munka dandárja rájuk húrul, ezt a munkát hagyományos módon, azt mondhatnánk, a harminc évvel ezelőtti színvonalon végzik. A második műszak... Hol vannak a fiatalabb fa­lusi nők? A város még min­dig nagy vetélytárs, s a köz­ségekhez közel eső üzemek, vállalatok, vagy akár egy ál­lami gazdaság a napi nyolc­órás munkaidővel, s a külön­féle szolgáltatásokkal kedve­zőbb munkalehetőséget ígér­nek még akkor is, ha a tsz- ben több lenne a kereset. A falusi nők helyzetének javítására nagyon sokat tet­tünk eddig is, de nagy általá­nosságban mégis azt kell mondanunk, hogy ami a szol­gáltatásoknak a falvak és te­lepülések részére történő biz­tosítását illeti (a kommunális és műszaki ellátottságról és ezzel a háztartási munka megkönnyítéséről nem is be­szélve), számos helyen nehe­zen megoldható kérdéssel ke­rülünk szembe. Természete­sen, ez nem könnyű: leg­gyakrabban anyagi okai van­nak, máskor szervezésbeli fo­gyatékosságok hátráltatják a falusi nők második műszak­jának megkönnyítését. Igazuk van, amikor azt mondják: könnyebb azoknak a nőknek, akik a városba járnak dolgozni, mert oda-, vagy visszatéréskor vásárolhatják meg az élelmiszereket és iparcikkeket, amelyet a vá­ros sokkal szélesebb vá­lasztékban kínál, mint a falu, s könnyebben igénybe vehe­tik a városi javító és egyéb szolgáltatásokat is. Közön ősszelopussal Ez utóbbira sok helyütt hi­vatkoznak a megyében is. A szolgáltatások nagyon meg­könnyíthetik a falusi asszo­nyok életét, munkáját. Bizo­nyos vonzási körzetekben, nagyobb községekben, járási székhelyeken működnek kü­lönféle szolgáltató üzemek, de olvasóink leveleiből és Üregform álók \ Lombik üvegipari Kis/ üvegtechnikai üzemében külön­leges laboratórium* berendezések készülnek. Mérőeszközök, desztillációs berendezések és más, a modern vegyipari labo­ratórium «•' /közei formálódnak az üvegtechnikusok munká­ja nyomán. Gyártmányaik nagy részét saját magún is terve­zők. Termékeik 80 százaléka külföldre kerül. Képünkön Papp János a Uútőspirálokat készíti Délelőtti csend a nyárfák árnyékában Foto: Szabados Gy. szórják szét a fényt. Lustán saj.it tapasztalatainkból tud­juk, hogy a gyakorlatban ez a megoldás még mindig nem tökéletes. A szolgáltató üze­mekkel ellátott falvakba tör­ténő beutazás bizonyos idő- veszteséggel jár, és az úti­költség sem elhanyagolható tényező. De még ez sem je­lentene problémát, ha az idő­veszteséget és az útiköltséget a többszöri beutazás nem kö­vetné Nem egyszer előfor­dul ugyanis, hogy a javító­műhelyeket zárva találják, azok ajtaján ott a tábla: a dolgozó orvosnál van, beteg, leltározik, az áruátvétellel van elfoglalva, vagy minden előzetes bejelentés nélkül megváltoztatta a nyitva tar­tási időt. Mindezeket pedig jó munkaszervezéssel köny- nyen ki lehetne küszöbölni, vagy minimálisra csökken­teni. A termelőszövetkezetek ve­zetőinek akarva-akaratlan számolniuk kell ezekkel a tényekkel, és ki kell használ­niuk minden lehetőséget, hogy a falusi szolgáltatások körét növeljék. Természete­sen, saját erejükből erre nem képesek. Elsősorban a i helyi tanáccsal kell keresni az együttműködést. Hajnalra súrű párafüggöny takarja be a folyót, belepi az utakat, ráborul a hegyoldalra. A rét szélén őrt álló, nyíl­egyenes jegenyesort is inkább csak sejteni lehet. Hirtelen hűvös szél támad, majdcsak a földig hajtja a siheder nyárfákat, cingár törzsük szinte belenyög az újra meg újra feltámadó szélbe... A tábor lámpái messzire kél a nap. A parányi íaházak sorra nyitják ajtajukat, s amott egy melegítőbe bújt, borzas fejű fiú mászik elő a sátorból. Zuhog a víz a zuhanyrózsá­ból, kinn a sátrak előtt fel­lobbannak a gyorsfűzők láng­ját, forr a teavíz. Egymás után fújják ki a szuszt a szí­nes gumimatracok, elernyed­sok, egymásra hajigáit vascö­löp. Mire feivirrad, mar búg­nak a motorok, csapódnak a gépkocsiajtók, búcsút intenek a volán mellől a pilóták, és sorra gördülnek ki az autók a camping kapuján. A tokaji tábor nemzetközi találkozóhely, turisták tran­zit-állomása volt ezen a nyá­ron. És bár az igazi meleg idő búcsúzóban van. a tá­borban nap-nap után ..táblás ház” van. ..Befutott”, keresett hely lett, jegyzik a turista­börzén — mondta félig .ko­molyan a camping gondnok«. Nagy Péter. Hogy menpyire igazat mon­dott, arra sok írásos bizonyí­ték is van. Európából, a tengeren túlról, de még Ausztráliából is gyakran ér­keznek levelek: prospektuso­kat, bővebb felvilágosítást kérnek idegenforgalmi társa­ságok, s magánszemélyek. Választ kapnak, hogyne kap­nának. hiszen a vendég-hívo- gatás egy ilyen szép tájra — nemcsak üzleti „fogás”.. , Lengyelek és hollandok, a szomszédos Csehszlovákia és Nem ellenzékben, de nyíltan Ausztria világjárói fordulnak ; meg talán a leggyakrabban a campingben. De sátrat vertek a Tisza-parti nyárfák alatt a Szovjetunióból, New Yorkból és Európa szinte valamennyi országából a hozzánk jövő turisták. Legtöbben egy-két éjszakát töltenek el a tábor­ban, de vannak családok, I akik két hétig minden este riialaLkozni olyan n-eze- I tekkel, hogy az egy- párt-rendszerú, nép­frontba tömörített alkotó­erők szövetsége idején le­helne valami „ellenzékféle” nálunk. Érdemes elemezgetni ezt a nézetet, ha egyedi, ha nem. Nemcsak azért, mert a szakszervezeteket mostaná­ban — különösen huszon­kettedik kongresszusuk szé­les közvéleményt megmoz­gató felszólalásai, beszámo­lói óta — erősebben „jegy­zik” a politikai életben, ha­nem azért is, mert szere­pük ténylegesen nőtt. a kö­zeli és távolabbi jövőben pedig nyilván még tovább növekszik. De ez nem ellenzéki sze­rep. Ugyanakkor sokszor es határozottan megfogalma­zott követelmény, hogy bát­ran bíráljanak, alkossanak önálló véleményt társadalmi érdekvédelmi kérdésekben, vagy — mint azt Gáspár Sándor egy választási nagy­gyűlésen megfogalmazta — jelezzék, véleményezzék a felszínre került ellentmon­dásokat, gondökat-bajokat, a munkásember szemével nézzék a gazdasági életet. Hát most mondják meg a véleményüket — és ez még­sem ellenzéki feladat'’ Bí­ráljanak, és mégsem? ... Ismételjük csak el a kér­dést, hogy világosan kitűn­jék elavult volta. Ez az el­avultság mintegy húsz évvel korábbi állapotot tükröz: akik a hibák feltárását és az ellentmondások felszínre hozását nem tudják össze­egyeztetni a szakszerveze­teknek a munkáshatalom ideién - betöltött szerepével, óhatatlanul 1950 időszakát idézik. Akkor a hivatalos politika eleve szindikaliz- mussal vádolta azt a szak- szervezeti vezetőt, aki ér­dekvédelmi feladatokat hangsúlyozott, ne adj isten az üdvözítőnek és egyedül­állóan utolérhetetlennek ki­kiáltott tervezési elképzelt' seket nemhogy bírálni, meg csak érinteni se merte. E i űriek a felfogásnak, a j maradványa katego­rikusan tagadja annak a iei>e tőséget is, hogy a tár­sadalmi rendet irányító munkát, a gazdasági intéz kedéseket az életet koordi­náló lépéseket egy munkás-to- megszervezet bírálhassa. Hi ­szen — mondja ez a nézet —, aüd bírál, annak „nem tetszik a rendszer”... (Szán­dékosan idézem ezt; a na­gyon naiv és buzgó megfo­galmazást. A lényeg tudni­illik éppen az ellenkezője.) Annak tetszik a rendszer, aki észreveszi a gondot-bajt is és felhívja rá a ügyei­met. Ez az eszrevotel, ez a fi­gyelembevétel nem lehet az előkelő kívülálló vagy a po­zícióra vadászó szembenálló kritikája. Miért bíráljon tehát a szakszervezet, miért tegyen észrevételeket? Az osztály érdekében, a dolgozo mil­liók — a mi hazánkban há­rommilliónál több szervezett munkás, alkalmazott, értel­miségi érdekében. Ki vezeti az államot, amelynek intézkedéseit ta­ráim, a különböző tenniva­lók megoldásában mutatko­zó ellentmondásokat elemez- | ni vagy feltárni kell? A munkásosztály. A mun- j kasosztáiy pártja, és pár- ■ tonkívüli szövetségesei, szak- | emberei ülnek az íróaszta-! lak mögött, szervezeti ma- i gaslalon, minden üzem igaz- i gatói székében. Arisztokra­tákkal és kapitalistákkal nincs dolgunk. Bizonyos ér­telemben velük szemben könnyebben lehetne tetsze­tős szakszervezeti munkát végezni, — a mi államunk­ká!, gazdasági irányításunk­kal azonban nem „szem­ben”. hanem nyíltan, de együtt kell megoldani min­dent. Nehéz? Még könnyelmű pillana­tokban sem tagadhatjuk. De felelős szóval nem is lehet könnyű feladatokat ígérni annak, aid a mi korunkban ; — és ú.i tennivalókban Ihi- hetetlenül gazdag évtize­deinkben különösen — a szocialista építés politikai munkása lesz. A szakszervezet felelőssé­ge éppen az együttes mun­ka és a közös munkában jelentkező bíráló, formáló osztályérdekeiket es érdek- védelmet egyszerre képvise­lő feladatában rejlik. Mert retegek érdekvédelme és országos lehetőségek egyez­tetése is beletartozik a „lec­kébe”: higgadt felmérések, szenvedélyes kiállás, a köz­gazdász-szakember alapossá­gával végzett tájékozódás és a régi „bizalmiférfi” nagy­apák okos és a műhelyek légkörében edzett szíve. I rt elelősen. az ügy lénye- gét érintő tiszta szán­dékkal lehet csak jól teljesíteni a szakszerveze­tek hivatását a szocialista államban. Valahogyan úgy. mint a jól szervezett és , megértő családban akár az i anya, akár az apa szerepei. 1 aki élettéren intézkedései. ; tervét, cselekedetei olyan ’ természetesen nézi a kis kö- , zösség szemével, a család szemével, hogy nem is le­hetne másként, jobban. Va­jon van-e jó családtag, aki „ellenzéke a családjának”? i azzal az ígérettel fizetnek: „holnap reggel sátrat bern­iünk”. És aztán maradnak. Mi vonzza őket? „Ez az igazi, természetes összkomfort. Van itt víz, cso­dálatos a levegő, árnyat ad­nak a fák. És jő a tokaji...” Eme „költői” megfogalmazni — lehet ugyan, hogy néhány szamorodni után írta — egy német turista leveléből való. Otthonról címezte a levelet, s az utóiratban még ez áll: „Jövő nyáron megint a Tisza partjára megyünk .. A nap már jócskán íenfc- jár. lassan felszárad a har­mat, A nyárfák alatt, a be­tonjárdán egyre több a sárga level. Lassan kopár lesz a rét, csak a késón kelők sát­rai tarkálJanak. Estére egy negyventagú csehszlovák cso­port érkezését várják. Több napig vendégeskednek majd a táborban. A campingben még nyár van — és szezon. Gyérfás Katalin Az illetékes válaszol Szükség esetén — intézkednek Lapunk augusztus 12-1 sza­mában „Ingyen cirkusz a vil­lamoson” címmel közöltük B. l.-né miskolci lakos levelét, amelyben panaszolja, hogy utazásuk alatt — többedma- gával — kénytelenek voltai« eltűrni két izgága ember vi­selkedését:. Kérdezi: kihez forduljon az utazóközönség ha kulturált utazást gátié esette] találkozik. A Miskolc Közlekedési Vállalat megbí­zott Igazgatója. Herná László válaszol: „Ha jármüveinken hasonló kulturált utazást gátló körű! ményt észlel az utazóközön­ség, elsősorban a szolgálatot .oijesito járműkísérőkhöz, il­letve a kocstvexetőhőz fordul­hat, akiknek többek között kötelességük, hogy a rájuk hízott járművön biztosítsák »z utasok nyugalmát, a rend fenntartását. Ennek érdeké­ben a rendzavarokat ki is «írhatják az utazásból. Bizalommal lehet fordulni továbbá a járműre felszálló, szolgálatban levő ellenőrhöz, is. A szolgálatban levő köz­lekedési dolgozók — szükség esetén — rendőri segítséget is igénybe vehetnek. Kérjük utasainkat hogy szívesked­jenek — adott esetben — a felsorolt lehetőségeket igény­be venni."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents