Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-04 / 182. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 197t, aug. 4., szerda Esem ényékről RÖVIDEN HATARSÉRTÖK Az ADN hírügynökség nyilvánosságra hozta a július 24-én elkövetett berlini ha­társértés tetteseinek nevét és lakcímét. Közleményéből megcáfolhatatlanul kiderül, hogy a határprovokációt — szántszándékkal — nyugat­berlini lakosok követték cl. A határsértés során Werner Kühl, az egyik provokátor olyan súlyosan megsérült, hogy belehalt sérüléseibe. Bernd Langer — a másik határsértő — sérülése köny- nyebb. EGYIPTOMI KÜLDÖTTSÉG KÍNÁBAN Csou En-laj kínai minisz­terelnök és Paj Szieng-kuo külkereskedelmi miniszter Pékingben fogadta a Moha­med Abdullah Marzaban gazdasági és külkereskedelmi miniszter vezetésével az egyiptomi kereskedelmi kor­mányküldöttséget. SZÍRIÁI ÍTÉLETEK A szíriai legfelső bíróság kedden ítéletet hirdetett a rendszerellenes összeesküvés­sel vádolt 99 személy ügyé­ben. Öt személyt — a Baath- párt szíriai tagozatának volt vezetőit, köztük Amin EI- Hafez tábornokot, volt ál­lamfőt, Michel Aflakot és Sebli El-Ajszamit — távol- létükben halálra ítélték. Az­zal vádolták őket, hogy a szomszédos Irak támogatásá­val összeesküvést szőttek a rendszer megdöntésére. INVÁZIÓ GUINEA ELLEN A Conakry-i rádió beje­lentette — közük a lehall­gatott adásra hivatkozva a nyugati hírügynökségek —, hogy küszöbön áü a Guinea elleni újabb invázió, a táma­dók már megközelítették a határt. HÁROMLÉPCSŐS Az US. News and World Report című washingtoni he­tilap legújabb száma szerint a Kínai Népköztársaságban háromlépcsős interkontinen­tális ballisztikus rakéta ki­próbálására készülnek, még Nixon amerikai elnök pekin­gi látogatása előtt. HARCOK KAMBODZSÁBAN Hírügynökségi jelentések szerint az indokínai harcok központja az utóbbi napok­ban Kambodzsába helyező­dött át. Hétfőn egész nap folytak a harcok a kambod­zsai Svay Rieng közelében, dél-vietnami inváziós csa­patok és a kambodzsai fel­szabadító hadsereg egységei között. A csatákba amerikai helikopterek is beavatkoztak. LEMONDOTT A 162 ember halálát okozó japán légiszcrencsétlenség után — amelyet egy vadász­gép okozott — lemondott Maszuhara Kcikicsi, a nem­zetvédelmi hivatal igazgató­ja. azaz a hadügyminiszter. Ké""nkön: a lemondott po­litikus Növekszik a kínálat az év második íelében Az élelmiszeripar vezetőinek tanácskozása Az élelmiszergazdaság ered­ményeit, gondjait összegezték, a soron következő tennivaló­kat tárgyalták meg kedden a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumban az élelmiszeripari vállalatok ve­zérigazgatóinak értekezletén. Dr. Lénárt Lajos, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes beszámolójá­ban megállapította, hogy az év első felében a lakosság szükségleteit az alapvető élel­miszerekből országosan és területenként is kielégítették. Az élelmiszeripar termelése minden tekintetben emelke­dett az elmúlt évihez képest. Örvendetesen javult a hús­Rogers bejelentésére Peking még nem válaszéit A kínai sajtó mindeddig nem adott hírt — és talán ezután sem fog — Rogers bejelentéséről, amely szerint az USA az őszi ENSZ-vitá­ban támogatja Kína „felvé­telét”, de ugyanakkor arra törekszik, hogy megtartsa Tajvant a világszervezet tag­jaként. A legutóbbi kínai hi­vatalos és nemhivatalos ál­lásfoglalások fényében ugyan­akkor nyilvánvaló, hogy Pe­king semmiféle ,,két Kína”, semmiféle „egy Kína, egy Tajvan” megoldásba nem egyezik bele és így nem lesz hajlandó az amerikai felté­telek alapján elfoglalni he­lyét a világszervezetben. Pe­kingi megfigyelők ugyanalt­kor rámutatnak, hogy az amerikai politika módosítá­sa Kína ENSZ-tagságának kérdésében Nixon bejelentett látogatásának fényében el­kerülhetetlen volt. Az ame­rikai pozíció változása azon­ban önmagában nem sokat jelent — hatása azon mér­hető majd le, hogy a gya­korlatban mire vezet. Ameny- nyiben ugyanis a tajvani re­zsim nem hajlandó lemonda­ni arról a fikcióról, hogy Kí­na kormánya, akkor az ame­rikai politika változása a gyakorlatban automatikusan oda vezethet, hogy a csang- kajsekisták távozni kénysze­rülnek a világszervezetből, úgy ahogy eddig megszakí­tották a diplomáciai kapcso­latot mindazokkal az álla­mokkal, amelyek elismerték a Kínai Népköztársaságot. Ha viszont a csangkajse- kisták — bár ez pillanatnyi­lag valószínűtlennek tűnik — elfogadják a „két Kína” el­méletet és hajlandók akár­csak taktikai célból bele­menni abba, hogy „máso­dik” Kínaként maradjanak az ENSZ-ben, akkor az ame­rikai elvi álláspont látszó­lagos módosítása Kína ja­vára, Peking szemében nem jelent majd mást, mint az új helyzetben alkalmazott új manővert a Kínai Népköz- társaság további kirekeszté­sére az ENSZ-ből. Ez meg­figyelők szerint súlyosan ve­szélyeztetheti Nixon pekingi látogatását is. ellátás, húsból és húskészít­ményből 5 százalékkal na­gyobb forgalmat bonyolítot­tak le, min+ tavaly ebben az időszakban. Annak ellenére, hogy a tejipar 27 millió li­terrel kevesebbet vásárolt fel, országosan kedvezően alakult az ellátás, az igénye­ket a városokban, a nagyobb helységekben kielégítették, a tejfogyasztás 10 százalékkal emelkedett. A miniszterhelyettes be­számolója az élelmiszeripar eredményein kívül foglalko­zott a hiányosságokkal és az ezekből adódó tennivalók­kal. A jó ellátás mellett ál­talában hiányolja a keres­kedelem a csomagolt áru­kat; mert kevés a csomagolt liszt és cukor, hiány van a csomagolt zsírból, és a meg­levő csomagolás minősége sem megfelelő. Az ellátással kapcsolatos jelzések egyben meghatározzák az élelmiszer- ipari vállalatok feladatait, egyebek között a minőségvé­dő csomagolás fejlesztését. To­vábbra is fokozott gondot kell fordítani az úgynevezett olcsó cikkek termelésének nö­velésére, a kereskedelem megfelelő ellátására. A meg­növekedett sertésállomány megköveteli a sertés- és a ta­karmánypiac tartós egyensú­lyát, amelyhez gondoskodni kell egyenletes takarmány- ellátásról, a felkínált hízott sertések zavartalan átvételé­ről stb. A beszámoló külön tájé­koztatást adott az élelmiszer- ipari nyersanyagellátás szem­pontjából fontos terméski­látásokról összességében a tavalyinál kedvezőbb terméshozamokra, egyes cikkekből nagyobb áru­alapokra lehet számítani. A minisztérium megítélése sze­rint a második félévi élel­miszerkereslet az időszaknak megfelelően alakul növek­szik a kínálat, s az ellátás általában az első félév kielé­gítő szintjén várható. Ötyén kilométer I zrael vezetői kedden tanácskozásra ültek össze, meg­vitatni Sisco amerikai államtitkár javaslatait. A rádió még hozzáfűzte: e javaslatok szerint „te­kintélyes mértékben” kellene visszavonulniuk Izrael csa­patainak a Szuezi-csatorna partjáról. Ezek után megtört az izraeli sajtó némasága is. A la­pok már konkretizálva közölték azt a bizonyos „tekin­télyes mértéket”. Tudni vélik, hogy Washington a szuezi partszakasz 50 kilométeres mélységben való kiürítését in­dítványozza Jeruzsálemnek, továbá azt, hogy bizonyos egyiptomi erők, legalább „jelképesen” átkeljenek a csa­torna túlsó partjára. No, de mit kapna Izrael ezért cserébe, mit ígért Sis­co? Erről egyelőre csak találgatások folynak az izraeli sajtóban. Egyes jelentések szerint ez az izraeli enged­mény biztosítaná, hogy az USA tartósabb, nem is egy, de esetleg kétévi tűzszünetet próbálna kieszközölni Kai­rótól. Más hírek szerint Jeruzsálem a „szuezi megoldás­ért” cserébe fokozottabb és nagyobb fegyverszállítmá­nyokat szeretne kicsikarni az Egyesült Államoktól. A vita folyik, s a találgatások is sokszorozódnak. A mérsékeltebb izraeli lapok igyekeznek befolyásolni a kormány keddi tanácskozását, esetleges döntését azzal az érvvel, hogy Golda Meirék legyenek rugalmasak: ha már egyszer elfogadták az USA közvetítését, ahhoz is hozzá kell járulniuk, hogy Siscoék valami eredményt tud­janak felmutatni. A héják viszont további hajthatatlan- ságra szólítják fel a kormányt, hiszen egy négyzetkilo­métert sem óhajtanak feladni a megszállt arab terüle­tekből. ötven kilométer még a területileg nem nagy Izrael állam számára sem nagy távolság. Ám jelképesen önnön méreténél nagyobbra növekedhetnék, ha most Izrael vál­nék rugalmasabbá, ha megkezdené, akár csak ötven ki­lométernyire is, a visszavonulást a megszállt területek­ről. Ha legalább ezzel a kezdő gesztussal adna bizony­ságot afról, hogy csakugyan tartósan békés rendezést kí­ván. Igen, ennek bizonyítása most feltétlenül Izraelre vár, hiszen Egyiptom az elmúlt évek során ezt már sok­szor — legutóbb is, újból elkötelezve magát a Biztonsá­gi Tanács határozata mellé — bizonyította. Az Egyesült Államok kész újabb fegyverszállításra Izrael számára. Erről — nem pedig a közel-keleti béke lehetsé­ges megoldásairól — folyik az érdemi tanácskozás Sisco amerikai külügyi államtitkár és az izraeli vezetők között. Képünkön Sisco államtitkár Golda Meir Izraeli miniszter- elnökkel és Jigal Állón miniszterelnök-helyettessel ANDRZEJ ZBYCH: KLOSS KAPITÁNY 3. Húsz óra... Ha alatt az idő alatt nem si­kerül végrehajtani az ítéle­tet, legkevesebb még egy sze­mély meghal. A központ rá­diótáviratában érkezett a tá­jékoztatás, amelyet Arnold vett, hogy a Párizsból Varsó felé utazó összekötőnő hol­nap, vagyis inkább holnap­után, mert éjfél után két óráról van szó, találkozik Ingrid Kielddel a berlini pá­lyaudvaron. Az énekesnő vo­nata négy óra harminc perc­kor indul Stockholmba; két órával Berlin elhagyása előtt tehát még egy embert a Gestapo kezére akar ját­szani. A központ már nem tudta értesíteni az összekö­tőnőt ; már nem volt meg a kapcsolat. Élete tehát ki­zárólag Kloss kezében volt... — Hans, maga egész idő alatt egy szót sem szólt — panaszolta Ingrid, amikor újra helyet foglaltak az asz­talnál. — Táncoltam magával — hangzott a válasz. Kiéld kisasszony pohara még mindig ott állt érintet­lenül. Kloss a zsebébe csúsz­tatta kezét, kitapogatta az Amoldtól kapott mikroszko­pikus méretű dobozkát. Mé­reg volt benne. Három-négy óra alatt hat. A Gestapo va­jon körültekintő nyomozást indít? Minden bizonnyal igen. Ezzel számolnia kellett. A mérgező anyag jelenlétét állítólag rendkívül nehéz ki­mutatni a szervezetben még boncolás esetén is, és Kiéld kisasszonynak nagyon sok is­merőse van, főleg színházi körökben, a gyilkost feltehe­tően ott fogják keresni, ha egyáltalán eszükbe jut, hogy gyilkosság történt. A doboz tartalmának fel- használására várakozáson fe­lül gyorsan nyílott alkalom. Egy magas hadnagy jelent meg az asztalnál, összecsap­ta bokáját, és táncra kérte Ingridet, Schultz pedig azon- nyomban, mintha csak attól tartott volna, hogy Kloss megelőzi, elragadta Bertáját, sietett vele a parkettre. Kloss végre egyedül maradt az asztalnál. Senki sem figyelte, ebben egészen biztos volt; a pohárba szórta a csipetnyi hófehér port. A konyak szí­ne nem változott... Rágyú j­tott és lehunyta szemét: fel­adatát tulajdonképpen telje­sítette is. Vajon a méreg ha­tása nem jár fájdalommal? Eléggé gyorsan fog hatni? Újra ez a szentimentális tan­gó... A lány az emelvényen rekedtes, mély hangon éne­kelt. — Alszol, vagy Ingridről ábrándozol? — hallotta Schultz hangját. A százados egyedül tért vissza az asz­talhoz. Magyarázatként kö­zölte: a hölgyek néhány percre elvonultak, és most itt a nagyszerű alkalom rá, hogy valami komolyabb italt igyanak. Magához intette a pincért: apró, röpködő sze­mé pedig behatóan vizslatta Klosst. — Nos, sikerül? — kér­dezte. Kloss néhány másodpercig, néhány pillanatig arra gon­dolt, hogy amaz mindent tud. Értetlenül nézett rá. Schultz mosolygott: — Már nincs sok időd! — mondta. — Tegnap kezdtél hozzá, de Ingrid meghódítá­sa hosszabb tüzérségi előké­szítést igényel. Heini halála óta ez még senkinek sem si­került. — Ki volt az a Heini? — ismételte meg Kloss a kér­dést, amelyre Ingridtől az előbb nem kapott választ. — Te csakugyan semmit sem tudsz? Heini, Heini Koetl a mi énekes madár­kánk nagy szerelme volt. Jóvágású fiú, a háború előtt a zeneművészeti főiskolán tanult. Néhány hónappal ez­előtt Lengyelországban pusz­tult el. Mindig mondtam, Varsó pokolian veszedelmes város. — Aha .. . — Von Boldt tábornok tisztje volt. Az öreg állító­lag nagyon szerette őt. Lát­tad azt a kis taknyost, aki Ingridet felkérte? Bizonyos Stolp, Boldt szárny segéd je és Heini barátja. Együtt voltak Lengyelországban. A zene elhallgatott, és azonnal erősödött a zsivaj. A szomszéd asztalnál két feke­te egyenruhás tiszt énekelt reszelős hangon. — Még mindig hű hozzá, hú ehhez a Heiníhez — sut­togta Schultz. — Híres em­ber leszel Berlinben, ha si­kerül meghódítanod. A fiú régi lakásában lakik, az Al- bertsitrassén. Az utána ma­radt emlékeiket gyűjtögeti... — elnevette magát. — Sem­mi esélyed sincs, Hans. Ha­nem jó lesz, ha igyekszel; bi­zalmasan megsúghatom — folytatta halkan —, hogy a te berlini tartózkodásod is a vége felé közeledik ... Hon­nan tudom? Mondjuk, lát­tam az öreg íróasztalán a párán ester vezetet. Az öreg úgy véli, nagyobb hasznodat látja a fronton, mint a köz­pontban. Különben magad is mondtad nem egyszer, hogy nem szereted Berlint. Erede­ti fickó vagy. Kloss hallgatott. Két hó­nap óta van Berlinben, a „Kelet” egységhez osztották be, a 3. csoporthoz, amely elsősorban a Lengyelország­ban és a keleti fronton szol­gáló Abwehr-tisztek szemé­lyi ügyeivel foglalkozik. A bizalom jelének is tekint­hette ezt, de az értékes hí­rek megszerzésének lehető­sége sokkal kisebbre zsugo­rodik, mint gondolta. Arnold útján az Abwehr-tiszteknek meglehetősen teljes névsorát juttatta el a szükséges ada­tokkal együtt a központnak — kétséget kizáróan értékes anyag —, ezenkívül sikerült adatokat szereznie, ha hiá­nyosakat is, az Észak-Len- gyelország területén tevé­kenykedő német hálózatról — de ennél többet úgyszól­ván nem is sikerült meg­tudnia. Az Abwehr központjában hallatlan gonddal, féltéke­nyen vigyáztak az illetékes­ségre, a hatáskörre. És egy­szersmind a bonyolult csel­szövések, valamint a rivali­zálás, a konfliktusok Schel­lenberg és Kaltenbrunner embereivel... Kloss több íz­ben jelentette is a központ­nak a német kémszolgálat­ban dúló harcokat, jelentet­te a véres bosszúkat és a gyűlölködést, amely eltol tötte Canaris és Kaltenbrunner jobb, rosszabb ügynökeinek egész fal kaját. Örökös harc­ban álltak egymással a na­gyobb hatalomért, még kö­zelebb akartak kerülni a Führerhez, ádáz harcot vív­tak a prédáért. Tisztában volt ezeknek az információk­nak súlyával, de azen a vé­leményen volt, hogy haszno­sabb munkát végez a fron­ton, a törzskarokban, ott, ahol a hadműveleti tevé­kenységek előkészítése esik döntően latba. Különben maga előtt sem titkolta, hogy hiányoznak neki a harcoló bajtársak, hogy egyre kevés­bé szíveli maga körül azo­kat, akiket gyűlöl .. . — Te nem is figyelsz rám — mondta Schultz. Schultz a háború kezdete óta a központban dolgozott, és szerepet kapott Canaris int­rikáiban is. Összebarátkoz­tak. ha a barátság szónak az ő esetükben egyáltalán lehe­tett különösebb jelentősége, hiszen az elegáns százados soha sem fedte fel titkait, még ittas állapotban sem. . — De, figyelek, hallgatlak — állította Kloss, s ebben a pillanatban a -hölgyek is visszatértek. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents