Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-29 / 203. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. aug. 29., vasárnap A Iont sterling védelmében Korlátozások Angliában Angliában rendkívüli intéz­kedéseket tettek, hogy a dol­lars alságot követően megaka­dályozzák az idegen töke me­nekülését a iont sterlinghez. A pénzügyminisztérium pén­teken este — a New Yprk-í tőzsdezárás után és a tokiói nyitás előtt — kiadott ren­delkezése szerint nem angliai lakosok nem kaphatnak ka­matot azok után a betétek után, amelyeket keddtől kezdve helyeznek el angliai bankházakban, vagy egyéb hitelintézetekben. (Szombaton háromnapos ünnep kezdődött Angliában.) Ugyanakkor a sterlingövezeten kívül élő személyek nem vásárolhat­nak angol államkötvényeket, vagy az angol kormány által Esem én vekről RÖVIDEN VESZÉLYES ZSÁKMÁNY Szombatra virradóra egy ('ncV.'vo.-- :.:.g f-'.fedezte a héttőn Del-Angliából elrabolt nagy mennyiségű robbanó- j anyag rejtekhelyét. A robba- { nóanyaggal- — több mint 400 kiló gelignittel és 1300 gyű- : taccsal — egész háztömböket lehetett volna a levegőbe rö­píteni. A veszélyes zsák­mányt. amelyet valószínűleg | Észak-írországba akartak csempészni, Readingben ta­lálták meg egy házban, hosz- szú nyomozás után. KIÚJULTAK A HARCOK I Ismét kiújultak a harcok a : tanzániai és ugandai csapa­tok között a két ország ha­tára mentén. Az ugandai rá- dió a tanzániai fegyveres erőket vádolja a mintegy fél- órás tüzpár'oaj ki robbantá­sával. TÖRÖLTETTE NEVÉT Nguyen Cao Ky dél-viet- . nami alelnök penteken fel- j kérte a legfelsőbb bíróságot, , hogy töröljék nevét az októ­beri elnökválasztások doku­mentumaiból. Feltehetően azonban a bíróság meghagy- j ja Ky nevét a szavazólapo- i kon, hogy a választásokon Nguyen Van Thieu elnöknek legaiább jelképes ellenjelölt- k je legyen. VÁLASZTAS Választásra készülnek Urn- tuayban. Liber Seregni tábor­iok. a baloldali koalíció el­lök,jelölt,je beszedet tart egy nontevideói választási nagy- ! gyűlésen TITOK Brohi, Mudzsíbur Rahman sejknek, az Avami Liga be­börtönzött (vezetőjének védő- j ügyvédje szombaton Rawal- ; pindibe érkezett, hogy kor­mánytisztviselőkkel tár­gyaljon a sejk ellen folyó perről. A per tárgyalását el­halasztották addig, amíg a védelem elkészül irataival. Az érdeklődő újságíróknak az i ügyvéd a titoktartásra hivat­kozva azt mondotta, hogy semmit sem mondhat rawal- ' pindi tartózkodásáról, sem az ügyről. . szavatolt más értékpapírokat, ha a visszafizetés öt éven belül esedékes. A korlátozások célja: meg­akadályozni a rövid lejáratú spekulációt a font sterlinggel, amelynek árfolyama a valu­taválság óta a dollárhoz és más valutákhoz viszonyítva felfelé „lebeg", és a dollár- válság óta 3,5 százalékos fel- értékelésének megfelelő ér­téknövekedést ért el a valuta tőzsdéken. Tragikus végű produkció Tragikusan — de múltjához méltóan fejezte be életét Lil Hardin Armstrong, a világhí­rű néger dzsesszánekes elvált felesége. Egy chicagói sza­badtéri koncerten a St. Louis Blues eljátszásával adózón férje emlékének és az utol­só zongoraakkord leütése ulán holtan zuhant a szín­padra. A mintegy kétezerfőnyi kö­zönség — többségükben diá­kok — döbbent csenddel fo­gadlak a tragikus végű pro­dukciót. amely méltó volt a nagy muzsikus özvegyéhez. Lil Hardin Armstrong mint­egy 150 dal szerzője volt — többel, közülük volt férje is gyakran adott elő. Csád megszakította kapcsolatait Líbiával A Csád Köztársaság pén'.e- ken megszakította a diplo­máciai kapcsolatokat a Lí­biai Arab Köztársasággal, ar­ra hivatkozva, hogy Líbiának köze volt a pénteki állam­csíny-kísérlethez. Az erre vonatkozó közleményt Baba Hasszán külügyminiszter ol­vasta fel a rádióban. A köz­lemény szerint Líbia ügyvi­vőjét felszólították, hogy azonnal hagyja el az orszá­got. Francois Tombalbaye elnök szintén megerősítette, hogy a Csád Köztársaságban puccs­kísérletet hiúsítottak meg és az. ország ennek nyomán megszakította diplomáciai kapcsolatait Líbiával. Az el­nök kijelentette, hogy a puccsisták „az ő fejét, nem pedig az ország fejlődését" akarták. Hozzáfűzte, hogy Ahmed Abdallah, az állam­csíny-kísérlet egyik értelmi szerzője öngyilkosságot köve­tett el. Rendkívüli ülés a BVK pártbizottságán A BVK pártbizottságának rendkívüli ülésen Szatmári Ferenc elvtársat, a BVK pártbizottságának titkárát egészségi állapotára való te­kintettel — saját kérésére —, érdemeinek elismerése mel­lett felmentették titkári funkciója alól. A pártbizott- sági ülés ezzel egyidejűleg titkos szavazással Ollári Ist­ván elvtársat, Kazincbarcika országgyűlési képviselőjét vá­lasztotta meg a kombinát pártbizottságának élére. ANDRZEJ ZBYCH: KLOSS KAPITÁNY Esett az eső. Leutnant Erik von Vormann az elmosódó képei figyelte az esőverte ab­lakon át, közben őrzőangya­lára gondolt, aki három nap­pal ezelőtt megparancsolta neki, hogy szálljon ki a ro­mos wiesbadeni pályaudva­ron, igyék egy pohár sört, s így lemaradjon. Amikor már lehajtotta a literes korsó sört és futva visszaérkezik a peronra, nem is sejtette, hogy őt. Erik von Vormannt. a tábornokfiút és tábornokunokát a Gondvise­lés vette oltalmába. Akkor kész volt elátkozni leküzdhe­tetlen szomjúságát, a sört, a tegnapi ivászatot, de még a parancsot is, amelynek értel­mében el kellett hagynia a nyugalmas Münchent, ahol, hála a tábornok-apukának, a helyi Abwehrstellén tologat­ta. rakosgatta az aktákat. Most mehetett az Atlanti Falhoz, valamelyik isten há­ta mögötti sárfészekbe, ahol egy kissé másféle munka vár rá, és senki sem előzékeny- kedik vele csak azért, mert von Vormann tábornok az apja, sőt, ellenkezőleg, hiszen apuka egy bizonyos ügyben más véleményt merészelt nyilvánítani, mint a zseniális őrvezető, amiért kirepült a vezérkarból, és egykettőre a fagyos Ukrajnában találta magát, hogy legyen ideje tű­nődni az elkövetett hibán. Az ifjabbik von Vormann a nácizmus ellenségének tar­totta magát, bár ezt senki­nek el nem árulta. Miután, kölyökkorában rövid ideig fuldoklott a nemzetiszocialis­ta ideológiában, arra a meg­győződésre jutott, hogy a hitlerista esőcselékkel egy­szer. s mindenkorra szakíta­nia kell. Ez azonban koránt­sem jelentette, hogy rossz né­ven vette a Harmadik Biro­dalomtól a világhódító esz­méket, sőt, úgy vélte, ^ hogy a csőd szélén álló kelet-po­roszországi birtokaikat rab­szolgák ingyen munkájával kellene megmenteni a végső romlástól, és az ellen sem volna kifogása, ha a Vor- mannokat bíznák meg az uk­rán területek egy részének civilizálásával. Az első győ­zelmet kiváltotta indokolat­lan jókedv azonban hamar elmúlt, és a Harmadik Bi­rodalomnak eszébe jutott „Operation Stop Gap" fedőnéven tengerészgyalogos egységek nagyarányú hajszát indítottak Eszak-lror- szágban. Képünkön: az angol katonák megkezdték az igazoltatásokat a Liniavady—Coleraine úton, észak­határ közelében A hét eleje szolgáltatla a legnagyobb szenzációt... Álljunk meg egy pillanatra: lehet-e szenzáció, amit már mindenki várt? Amit már augusztus 10-e tájára jósol­tak beavatott politikai meg­figyelők? Bármennyire kevéssé volt már meglepetés, mégis szen­zációnak minősíthetjük a hirt, hogy az. elmúlt hétfőn az. európai enyhülés szem­pontjából olyannyira fontos nvugal-berlini megállapodást végre megfogalmazták a négy nagyhatalom nagykövetei! A második világháborúban, ki­alakult Hitlerellenes koalíció tagjai, a Szovjetunió és az USA, Nagy-Britannia és Franciaország negyedszázad múltán — és milyen negyed­század ulán! Hiszen ez a 25 év hozta a hidegháborút és a „melegháború” annyi veszé­lyes fenyegetését! — nos, most a „négy nagy” képvi­selői megegyeztek. Hogy miben? Pontosan nem tudja a világ. Moszkvá­ban, Washingtonban. Lon­donban és Párizsban külön- külön jóvá kell hagyni a négy nagykövet által kidol­gozott szerződéstervezetei, azt a szovjet, az amerikai, az an­gol és a francia kormány megbízottai aláírják, s való­színűleg ekkor tesz.ik is közzé a végleges szöveget. Nyugat-Berlin sorsának, jövőjének ez lesz az alapja. Ezt követik az NDK kormá­nyának és a nyugat-berlini szenátusnak a képviselői kö­zött a részletekbe menő tár­gyalások, hogy egymás után minden vitás kérdést rendez­ni lehessen. A kiszivárgott hírek szerint a szerződés tartalmazni lóg­ja majd először is a Nyugat- Berlin státusát, jogállását il­lető előírásokat — ki fog tűnni ezekből, hogy Nyugat- Berlin nem része a Német Szövetségi Köztársaságnak, így aztán a jövőben nem le­het ott például köztársasági elnököt választani, nem ülé­sezhet a város falai közt a Bundestag és így tovább. Nyugat-Berlin különállásának jelzésére a Szovjetunió lo- konzulátust állít fel a város­ban. Szabályozzák a Nyugat- Berlinbe irányuló forgalom ejlenőrzésének rrfódját, hiszen köztudomású, hogy a Német Szövetségi Köztársaság terü­letén keresztül haladnak. S még számos hasonló fontos helyi probléma megoldásához ságit hozzá a négyhatalmi megállapodás. Egész Európa számára je­len s azonban, hogy Nyugal- Berlinről végre a még átfo­góbb német és európai kér­dések megoldására lehet át­térni. Köztudomású például, hogy unnál; idéjén a Brandt- kormány a szovjet—nyugat- j német, a lengyel—nyugat­német szerződések ratifikálá­sát ahhoz kötötte, hogy előbb Nyugat-Berlinnél jöjjön létre megállapodás. Bonn persze nem adja tel egyhamar ha­logató taktikáját: most már azt emlegetik, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal való megállapodás a feltétele a ratifikációnak. Bahr bonni államtitkár a héten találko­zott Kohllal, az NSZK-t képviselő államtitkárral, de utána úgy nyilatkozott, hogy az igazi megbeszélések — még nem is kezdődtek meg! Dr. Salvador Allende, Chi­le baloldali köztársasági elnö­ke, akit idestova egy éve vá­lasztott a nép akarata és a népi egységbe tömörült hat baloldali párt helyes politi­kai kampánya az elnöki tisztre, most már — a föld­reform és a bányák államo­sítása után! — külpolitikai elképzeléseinek megvalósítá­sába kezdett. Ecuadorban tár- { gvalt először azon az útján, amely később Kolumbiába vitte és amelyet Peruban fe­jez be. Ecuador korántsem olyan következetes antiim- periulista politikát folytat, mint Chile, Allende és Ve­lasco Ibarra ecuadori elnök tárgyalásain mégis megálla­pították, hogy minden latin­amerikai államnak joga van államosító intézkedésekre, amelyek révén biztosítja a gazdasági függetlenséghez és a társadalmi fejlődéséhez szükséges természeti kincse­ket. anyagi javakat. A chilei —-ecuadori közös közlemény­ben azt is olvashattuk, hogy minden latin-amerikai or­szágnak joga van Kubával lelve vni a diplomáciai kap­csolatot, helyreállítani a ke­reskedelmi viszonyt. Vormann. Apuka, aki már rég sejti, hogy Erikből nem csinál igazi tisztet, jó, csön­des, csaknem polgári állást hagyott neki Münchenben. De most ennek vége. A kép az ablakon át szür­ke volt és monoton: semmi­ben sem hasonlított a színes levelezőlapokhoz. Az igazat megvallva, nem érdekelte Franciaország, alapjában vé­ve mindent megvetett, ami nem volt porosz, sőt, még a bajorokkal szemben is meg­vetéssel vegyes bizalmatlan­ság-félét érzett. Von Vormann ránézett órá­jára. Ha hinni lehet a menet­rendnek, már negyven perce Saint Gilles-ben kellene len­niük. Valahogy csikorog a német pedantéria gépezete. Kinyitotta az ablakot. Hi­deg, nedves szél csapta meg áz arcát. Közel járhattak már a tengerhez. A kanyar mögül kezdtek előkandikálni Saint Gilles csúcsos tetői, s egyre közelebbről lehetett látni a védelmi rendszer bar­na, párhuzamos betonfalait, az Atlanti Falat, amely meg­akadályozza az angolok és az amerikaiak partraszállá­sát. És megakadályozza? Erik von Vormann felhajtot­ta köpenye gallérját, a cso­magtartóról leemelte elegáns neszesszerét Amikor este megjelent a kaszinóban, az egykori szál­ló. a hivalkodó nevű „Hotel Majestic” éttermében — a cégtáblát valahogy senkinek sem akaródzott levenni — visszatért a kérdés: sikerül-e feltartóztatniuk a szövetsége­seket, megakadályozzák-e a partraszállást? Bort töltött poharába. Lőre. Apjára gondolt, aki valahol Nyugat-Ukrajnában „vonja összébb az arcvonalat”. Nem kell különösebben nagy stra­tégának lenni, hogy az em­ber kitalálja, mit jelent ez. És von Vormann még jól emlékszik gyermekkorából azokra a kis zászlócskákra, amelyeket apja tűzögetett fel a hatalmas vezérkari térké­pekre. Szeme sarkából észrevette a kaszinóba belépő Elért ez­redest, aki mától kezdve köz­vetlen felettese. Azonnal új­ság után nyúlt, és színlelt érdeklődéssel elkezdte tanul­mányozni az Oberkommando der Wehrmacht tegnapelőtti hadijelentését, közben arra gondolt, hogy ebben a sár­fészekben, ahová száműzték, még az újságok is késve ér­keznek. Nem volt kedve Elérttel társalogni. Nem tet­szett neki a kövér ezredes harsány vidámsága. sem nyers modora. Primitív, tu­dálékos, közönséges — így vélekedett róla első találko­zásuk után, míg Elért, mi­után átnézte okmányait, csak ennyit mondott: „Leutnant Vormann”. „A nevem, von Vormann" — jelentette akkor Erik, s külön hangsúlyozta a „von” szócskát. Ám Elért, mintha nem is hallotta volna, a beszélgetés folyamán még kétszer nevezte simán Vor­mann hadnagynak. Nem használt az újság. Elért megállt az asztalánál. — Csak ne zavartassa ma­gát, hadnagy — mondta, ami­kor von Vormann meglepe­tést színlelve felugrott és vigyázzba kapta magát.. Lá­bával közelebb húzta az egyik széket, leült, helye­sebben lehuppant rá — aho­gyan a hadnagy a jelenetet gondolataiban rögzítette, és töltött magának a borúul. — Még szüntelenül egye­dül, hadnagy? Még nincs tár­sasága? Ha akarja, bemuta­tom a bajtársaknak. Köszönöm, ezredes úr, már bemutatkoztam az elöl­járóimnak — felelte hűvösen. — Itt privát emberként tar­tózkodom. — Okvetlenül társaságot kell találnia magának, mert itt rohadtul unalmas az élet, — Én sosem unatkozom, ezredes űr, kérem. — Értem — mosolygott Elért. — Ha egymagában ül­dögél, a legjobb társaságban van. Lehet, hogy közben anekdotákat mesél magának? Majd komolyra fordítva a szót, ezt mondta: — Ne feledje, hogy nekünk, Ab- wehr-tiszteknek a legszoro­sabb kapcsolatot kell tarta­nunk az emberekkel. A mi szolgálatunkban nincs hiva­talos és privát idő. Meg tud­ja ezt jegyezni? — Igenis — válaszolta. Hű, de meggyülölte őt hirtelen, örömmel belelenyerelt volna zsírpacni. önelégült képébe. Milyen jogon merészeli őt leckéztetni eg.v ilyen jött- ment Elért? Öt, von Vor­mannt? Hogy meri őt dor­gálni, mint valami kisisko­lást? Eiert egy pillanatra von Vormann arcát fürkészte. — No. jól van, hadnagy, tessék szétnézni Saint Gilles- ben. bár az isten az atyám, sok látnivalót nem talál. Egy­két nap, és hozzálátunk a munkához. — Még a fejével sem biccentett von Vormann felé, csak felállt, és megin­dult az ajtó irányába, mintha jövetelének egyetlen célja az lett volna, hogy itt a kaszinó­ban beszélgessen vele. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents