Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-24 / 198. szám

1ÄIU cMKj.. 2á_; kocW ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Borsodi Ércelökészítőmnb cn a már működő kei szalag mellett ' befejezés felé köze­lednek a másik kettőnek a szerelésével. A harmadik szalag várhatóan októberben, a negyedik pedig novemberben kezdi meg munkáját. Az újabb két szalag „belépése” lehetővé teszi, hogy a BEM a Dunaújvárosi Vasműbe is szállíthat előkészített ércet. Képünkön: az ércelőkészítőmű madártávlatból. Irmai István légifelvétele A KISZ védnökségével Épül a Barátság ÍL kőola j vezeték Népgazdaságunk energia- szerkezetében egyre nagyobb szerepet játszik a kőolaj. A korszerű energiahordozók növekvő hazai igényeinek kielégítése azonban — kor­látozott lehetőségeink miatt — elsősorban import útján lehetséges. A Szovjetunió­val történt korábbi megál­lapodás értelmében már megépült hazánkban a Ba­rátság I. elnevezésű kőolaj­távvezeték. A IV. ötéves tervben — mint ismeretes •— sor kerül a Barátság XX- távvezeték megépítésére is. Ez a beruházás a KGST nemzetközi kooperációjának nagy jelentőségű építkezése, mivel a vezeték szorosan kapcsolódik a Szovjetunió­ból kiinduló és több szocia­lista országot — a Lengyel Népköztársaságot, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saságot, a Német Demokra­tikus Köztársaságot, és ha­zánkat — ellátó kőolajveze­ték-rendszerhez. Szükségleteink cgyharmadát biztosítja A vezeték a Szovjetunió területén Uzsgorod térségé­ben ágazik le. Országunkba Tiszaszentmártonnál lép be, majd Szabolcs. Borsod, He­ves és Pest megyén keresz­tül éri el rendeltetési he­lyét, Százhalombattát. A Barátság II. építésének népgazdasági jelentőségére jellemző, hogy 1980-tól az ország energiaszükségleté­nek mintegy 30—35 száza­lékát fogja biztosítani a ve­zetéken érkező évi 10 millió tonna kőolaj. A beruházás meg v alósi t usáv al hazánk leghosszabb — közel 300 ki­lométere.-, kőolaj távvezetéke épül meg. A Gazdasági Bizottság ,1969. február elsején hozott határozatával hagyta jóvá a beruházás létesítését, és a program megvalósítására 1 ’milliárd 200 millió forint költségei irányzott elő. A tervek szerint a beruházás első szakasza 1912 végére készül el, és a kezdeti idő­szakban mintegy 3 és fél millió tonna kőolajat ka­punk rajta keresztül a Szov­jetunióból. A vezeték teljes kapacitását 1980-ra fokoza­tosan éri el, ß a későbbiek­ben a leninvárosi új olaj- finomító részére is ezen a vezetéken érkezik majd a kőolaj. Érdekeltek vagyunk A Barátság II. megépíté­sében jelentős feladat hárul az ifjúságra, az érintett me­gyék, járások és üzemek KISZ-szervezeteire. Mint is­meretes, a beruházások megvalósításának nagy nép- gazdasági jelentősége miatt a KISZ védnökséget vállalt a Barátság II. építése és üzemeltetése felett. Ennek alapján a Borisod megyei KISZ-bizottság fontos fel­adatának tekinti a távve­zeték megyei szakasza épí­tésének messzemenő segíté­sét. A megyei KlSZ-bizott- ság az építkezéseken kez­dettől fogva figyelemmel kíséri, s már a megye ha­lárának átlépése előtt is je­lentős segítséget nyújtott hozzá különböző anyagok­kal és szállítóeszközökkel. Ezen túlmenően megyénk érdekelt KISZ-bizottságait, KISZ-szervezeteit — a le­ni nvárosi, a mezőcsáti és a mezőkövesdi KlSZ-bizottsá- gokat a KISZ MB tájékoz­tatta a távvezeték építésé­nek jelentőségéről, s a bi­zottságok vezetőit felkészí­tette a feladatokra. Megyénkben folyik a munka j A távvezeték építése egyébként a közelmúltban „lépte át” megyénk határát, s a munkálatok jelenleg a mezőcsáti járás térségében folynak. A Kőolajvezeték Vállalat — az építkezés ge­nerálkivitelezője — Mező- keresztes—Mezőnvárád vas­útállomás mellett telepített le egy építésvezetőséget, amelynek hatáskörében mintegy 150-en dolgoznák. A többség — mintegy 80 szá­zalék — fiatal. Elhelyezésü­ket az építésvezetőség kör­letében modern lakókocsik­ban biztosították. A megyei KISZ-bizottság az építésve­zetőséggel felvette a kap­csolatot és a védnökségvál- ialás alapján sokoldalúan igyekszik segíteni a megye területén folyó építkezése­ket. A Borsod megyei szakasz építése — a tervek szerint — körülbelül öt-hat hónapot vesz igényibe, de megyénk KISZ-szervezetei ezt köve­tően is minden segítséget megadnak majd e nagy je­lentőségű beruházás meg­valósításához. Frisovszki Tibor, A KISZ Borsod megyei Bizottságának munkatársa Kiíkán mulasztom el, hogy Sátoraljaújhelyen jár­tamban — ha csak egészen rövid időre is —, be ne ugor- jak a bútorgyárba, a Tisza Bútoripari Vállalat itteni üzemébe. Nem a látvány vonz. Nem a tágas, napfényes üzemcsarnokok, a korszerű gépekkel teli ipari létesít­mény kedvéért térek vissza újra és újra ide. Hiszen ilye- nek itt szinte egyáltalán nin­csenek. Az épületek ósdiak, elavultak. Még a friss festés ellenére is rosszul öltözött, foltozott ruhában mutatkozik be a gyár. A modernebb gé­pek szinte nem is illenek a képbe. Mégis, amikor az emberek­kel beszélgetek, szinte meg­feledkezem a mostoha körül­ményekről. A gyár titkát sze­retném ilyenkor kibogozni: azt, hogy hogyan tud ez az alig kétszáz-valahányat számláló közösség évről évre kiemelkedőt produkálni. Ho­gyan tudták most is túltelje­síteni feladatukat, növelni a termelékenységet, s közben a minőség megóvásával is sza­kadatlanul őrizni a gyár jó­hírét? A gyáregység vezetőjének irodájában bekeretezett okle­vél tanúsítja, hogy a Tisza Bútoripari Vállalat sátoralja­újhelyi üzeme elnyerte a szo­cialista munka gyára címet. A szocialista brigádmozgalom eredményeivel, s a jó közös­ségi szellem kialakításával érdemelték M a kitüntetési. Es azzal, hogy itt valóban élő, szinte már hétköznapi dolog az üzemi demokrácia. Keveset beszélnek róla. Meet nem beszélni kell róla. Majoros László, a gyáregy­ség vezetője a kollektíva ere­jében látja a sikerek titkát: Tulajdonosi szemmel — Persze, nem rendkívüli emberek dolgoznak itt. Még azt sem mondhatnám, hogy nem volt, vagy nincs problé­mánk a munkafegyelemmel. D.e valóban azt szeretnénk, hogy a dolgozók tulajdonosi szemmel tekintsenek a fel­adatokra. Elgondolkozik: — Ügy érzem, nálunk ki­alakulóban van ez a tulajdo­nosi szemlélet. Igaz. áltat­nánk magunkat, ha ezt csak valamiféle rendkívül fejlett öntudattal magyaráznánk. Szerintem inkább arról van szó, hogy nálunk meglehető­sen érvényesül a kollektív ér­dekeltség. A sátoraljaújhelyi bútorgyár brigádjai — a 11 szocialista brigád — igen nagyfokú önállóságot élvez­nek. A brigádok maguk oszt­ják szét tagjaik között a munkát, maguk döntenek a bérek, a jutalmak elosztásá­ról is. Az egyes emberek szá­mára nincs jobban, vagy rosszabban fizető munka. A gyár vezetői a brigád telje­sítményét értékelik, ez a bér- fejlesztés, a jutalom alapja. — A közös érdekeltség hal­latlanul erős összetartó erő — mondja Majoros László. — A brigádok maguk gondos­kodnak a munkaidő kihasz­nálásáról, s nyugodtan kije­lenthetem; a lehető legjobb szervezésre törekednek. Tud­ják, hogy órájuk épül a gyár­egység terve, s tud ják azt is, hogy az ö kezükben van a keresetek alakulása. Azt hi­szem, ez az, ami a leginkább segít a tulajdonosi szemlélet kialakításában. A gyárban már a percekért folyik a küzdelem. Jelentő­sebb, termelékenység-növelő beruházásra nincs lehetőség. A fejlődés egyedüli tartaléka a jobban szervezett munka, a munkaidő teljesebb kihasz­nálása. — A brigádok maguk kez­deményezik a különféle ál­lásidők csökkentését. Örköd­nek az étkezési idő pontos betartásán, minden percre fi­gyelnek. Nem tűrik a, lógást — teszi még hozzá a gyár vezetője. Kicsiny kollektíva dolgo­zik a sátoraljaújhelyi bútor­gyárban. Körülményeik nem éppen kedvezőek. De azáltal, hogy a dolgozók egyre in­kább azonosnak tekintik ér­dekeiket a gyáréval, hogy erősödik bennük a tulajdo­nosi érzés, szinte csodákra képesek. A gyár évek óta a vállalati verseny egyik leg­jobbja. Számos első hely, legutóbb második hely és a szocialista munka gyára cím bizonyítja a kollektíva helyt­állását. Idei eredményeik hagyományok folytatását mutatják. Az első félévben 101 százalékra nőtt a terme­lékenység, 104.9 százalékra teljesítették tervüket. Ezzel természetesen a bérfejlesztés lehetőségét is megteremtet­ték. 2 százalékot már szét­osztottak, még további 1 szá- zolékra van kilátás a követ­kező hónapokban. Ritkán fordul elő, hogy Sá­toraljaújhelyen jártamban be ne ugorjak a bútorgyárba. Nem a látvány vonz ide. Ha­nem az emberek. Egy kollek­tíva, amely már kezdi értem: mit jelent szocialista módon dolgozni. És — ha nehéz helyzetben is, ha nem is hi­bák nélkül — a gyakorlatban is egyre inkább így végzi munkáját. Tulajdonosi fele­lősséggel. I liinek Tibor Több a szén, mégsem elégedettek kibővített ülésen tanácskozott a Borsodi szénbányák pártbizottsága A nyilvánosság előtt is is­meretessé vélt, hogy az idei első félévben sok gond hát­ráltatta a Borsodi Szénbá­nyák dolgozóinak munkáját. A félév befejeztével azonban mégis azt a tényt közölhet­ték, hogy 101,4 százalékra teljesítették termelési tervü­ket, s ezáltal többletként 31 789 tonna szenet adtak az országnak. — Csakhogy a többletet os-upán a szabadnapokon végzett munkával tudtuk biztosítani — jelentette ki Monos János, a vállalat igaz­gatója augusztus 19-én, azon a kibővített pártbizottsági ülésen, amelyen a BSZ párt­bizottságának tagjain kívül valamennyi bányaüzem gaz­dasági és tömegszervezeti ve­zetősége is képviseltette ma­gát Egy fiatal vállalat önarcképe Megnyílt « MEZ,OBER kiállítása Tegnap, augusztus 23-án nagyszámú érdeklődő jelen­létében a MTESZ-székház- ban ünnepélyesen megnyílt a MEZÖBER megyei kiren­deltségének tevékenységét bemutató kiállítás. Részt vett az aktuson Szögeczkg László, a Vállalat budapesti központjának vezérigazgató­ja, valamint a párt- és ál­lami szervelc képviselői is, akiket Balogh Dávid, a me­gyei kirendeltség igazgatója köszöntött, majd megnyitó- beszédében eddigi, négyéves munkájukról, eredményeik­ről szólott. Mint mondotta: az általuk bonyolított beru­házások között jelentős he­lyet foglalnak el a szarvas- marha- és sertéstenyésztés céljait szolgáló létesítmé­nyek. Ez segíti elő a tár­sulásos alapon Nyékládhá- zán megépített MEZÖPA- NEL-gyár, amely idén kezd­te meg üzemszerű termelé­sét. Ezenkívül a gyümölcs - termelő gazdaságok termé­keinek feldolgozása, meg­óvása érdekében a MEZÖ­BER közreműködésével épült meg a megyében mintegy 800 vagonos hűtött tároló­tér. Több kisebb kapacitású szőlőfeldolgozó és szeszfőzde épületet terveztek és épí­tettek már meg, ugyancsak közreműködésükkel épült meg az Ongai Állami Gaz­daságban a 400 köbméteres ammóniatároló, de foglal­koznak vízellátási, csatorná­zási, szennyvízkezelési ter­vek készítésével, azok meg­valósításával, mezőgazdasági bekötő és belső üzemi utak terveinek készítésével. A vállalat egész tevékeny­ségét és további terveit be­mutató kiállítás , augusztus 28-án, szombaton zárul. Ezt megelőzően. csütörtökön szakmai napra kerül sor. amikor a mezőgazdasági be­ruházások gazdaságosságá­nak kérdéseit vitatják meg. Az ülésen az igazgató hangsúlyozta: — Az eredmény eléréséhez sokban hozzájárulták a vál­lalat párttagjai, a kommunis­ta bányászok; Elsősorban mégis ők azok, akik nem elégedettek. Nem elégedettek azért, mert a vállalat mégsem tudta telje­síteni a tervét. A 14 termelő bánya közül öt nem érte el a 100 százalékot. A piac sem volt mindig elégedett a mi­nőséggel: a lakosság darabos- és kockaszenet kér. Tudják ugyan, hogy a lemaradást, a gondokat elsősorban geoló­giai, s előre nem látható ne­hézségek okozták, de válto­zatlanul akadályozta a ter­melést a létszámhiány, s az anyag- és vagonellátásban adódó többszöri zavar. — Ahol csökkent a telje­sítmény, ott csökkent a ke­reset is, — és amint a párt- bizottság is megállapította — érthető, hogy ezeken a mun­kahelyeken romlott a dolgo­zók hangulata, az emberek kedvetlenekké váltak és so­kan közülük a kilépés gondo­latával foglalkoztak. A fe­szült hangulatban nem volt könnyű a párttagok munká­ja. — A jövőben sem lesz sok­kal könnyebb. Mégis elsősor­ban rájuk számítunk a válla­lati egyensúly helyreállításá­ban — jelentette ki az igaz­gató. — A tisztségviselők fele­lőssége természetesen még nagyobb, mint a korábbi években. Azért kiemelt sze­mélyek azonban, azért tiszt­ségviselők, mert ügy éreznek: nemcsak a fizetésükért dol­goznak, hanem azért, mert egyetértenek az ország cél­kitűzéseivel. magukénak vall­ják a párthatározatokat, s nem keserednek el, ha ne­hézségeik adódnak. Hangsúlyozta az igazgató, hogy a továbbiakban is első­sorban a gépi fronton és ál­talában a frontok teljesítmé­nyének fokozására van szük­ség. Éppen ezért nagyra ér­tékelik azokat a vállalásokat; amelyeket a közelmúltban kötött új munkaszerződések­ben a szocialista brigádok '.ettek. Végezetül a IV. ötéves tervre való felkészülésről be­szélt és továbbra is igé­nyelte a párt, a szakszervezet: “s a KISZ segítségét a gaz­dasági munkához. (Ruítkay) Feltárt tartalékok A közelmúltban a Sáros­pataki Ruházati Szövetke­zet az ORKISZ műszaki fej­lesztési irodáját kérte fel: vizsgálják meg a termelés szervezettségének helyzetét, elemezzék a munkaidő ki­használtságát. A felmérés elkészült. Megállapították, hogy a szövetkezetnél nin­csenek jelentősebb szervezé­si problémák. Ugyanakkor feltárták a még hasznosít­ható tartalékokat is. A mun­kafegyelem további megszi­lárdításával körülbelül 10 százalékos termelésnövelésre nyílik lehetőség. Tovább csökkenthetők a dogozókon kívül álló tényezők miatti veszteségidők is, s a java­solt szervezési intézkedések­től szintén figyelemre mél­tó eredményeket várnak.

Next

/
Thumbnails
Contents