Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
1971. aug. 20., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 • • Pedagógia Könnyelmű gyerekek? Mostanában mind gyakrabban gondolok kezdő ta nító eveimre, s azokra a szegény gyerekekre, akiket akkoriban tanítottam. Hol egy ceruzát, hol egy füzetet kellett vennem, ha azt akartam, hogy leckéjük meglegyen. Átlagban havi tíz pengőt költöttem tanszerekre. kézimunka-anyagra. Gyerekeinknek ma annyira megvan mindenük, hogy elbeszélésemet kétkedéssel hallgatják. Minden tanuló Divat 71 őszi divata,iánlatunk: egybeszabod, bosszünadrágos jersey délutáni ..ruha” széles lakkövvel, a hűvösebb napokra midi kabáttal kiegészítve szép táskával jár iskolába, s kizárólag új tankönyvekből akar tanulni. Mondom nekik, hogy én, vagy a bátyámtól örököltem, vagy antikváriumból kaptam könyveimet. s utána még húgom is tanult belőlük. Csak néz- nek-néznek, érzem, hihetetlennek tűnik nekik, amit mondok. A szegénység fogalma. a „nincs”, az „erre nem telik” a kivételesektől eltekintve ismeretlen már, és sajnos, ezzel együtt mind több jelét tapasztalhatjuk a könnyelműségnek, az ésszerű takarékoskodás elhalásának. Alig akad gyerek az iskolában — már az első osztá- , lyosok között is —, akinek zsebében ne csörögne néhány forint. Hogyan kerül a pénz a zsebecskékbe? Több gyermeket megkérdeztem, mert érdekelt a dolog. Van, aki naponta kap 3—4 forintot „csak úgy”, akármire, s nem kell vele elszámolnia, többen vissza vihetik a betétes üvegeket, s a pénz az övék, mások kerek ' összeget kapnak az ebédbefizetésre, s amit a napközis tanítónő visszaad, megtarthatják. Néhányuknál a bevásárlásikor ott maradhat a visszakapott aprópénz. Könnyen szerzik, könnyen költik el. Hossziú sorok kígyóznak az iskola környéki fagylaltozóknál. Pottyammafe a kétforintosok, mert 50 filléres vagy 1 forintos adagot a legritkábban ikernek. Sajnálom ezeket a gyerekeket, mert bármilyen jó dolguk is van, nem isimerik meg a gyűjtögetés örömét. Mindent készen kapnak. karácsonyi, ítzöteéé»- és névnapi ajándékokat. A szőlők, nagyszülők azt szeretnék: legyen meg mindenük gyermekeiknek, unokáiknak, ne kelljen nélkülözniük úgy, mint nekik annak (idején. Nem kellene ennek maradéktalanul örülnöm? Nemi jobb ez, mint a munkanélküliség évei. a harmincas évek, amikor mezítlábas, éhes gyerekeket tanítottam? Sokkal, de sokkal jobb, mégsem örülök eléggé, meri aggódva látom a pazarlást, meg azt, hogy a gyerekek nem becsülik meg eléggé a könnyen szerzett pénzt. Azt szeretném, ha a jólét mellett is takarékos gyermekeink lennének, olyanok, akik az apró dolgoknak is tudnak j örülni. És ez nem a gyerme- I kékén múlik! Meg kell tanítani őket takarékoskodni, a pénzzel bánni, gazdálkodni! El kell számoltatni őket az utolsó tíz fillérig. Tudom, ez teher a munkából fárad- : tan hazaérkező szülőnek, de j megéri! Legyen a gyermeknek zsebpénze, de adjunk hozzá valami programot is! Tegye egy részét félre, meghatározott céllal. Gyűjtsön kiskutyára. kerékpárra, nyári táborozásra. meglepetésként szánt ajándékokra, vagy bármire, amivel megtanulja, hogy a sok kicsi sokra megy. Közeledik az új tanév. Minden iskolában van szervezett takarékbéiyeg-árusí- tás. Támogassuk a gyermek gyűjtögetését, előre meghatározott céllal! Hadd jöjjön rá, hogy az ő apránként összerakott forintjain vett fényképezőgép, békaembet-felszerelés stib. kedvesebb darab, mint amit „csak úgy” kap. Kedvet kell tehát csinálni a gyermek takarékoskodásához, irányítani es eHenórizni, hogyan bánik a pénzzel. Eggyel több szülői gond, de csak átmeneti, mert ha jól megtanítjuk őket beosztásra, később ez többszörösen kamatozik. Or. Gergely Károlync iák berendezési tanácsok A szőnyeg Az életmód változásával, a lakószobák kialakításával egyidejűleg — és a bútordivatra tekintettel is — olyan szőnyegre volt szükség, amely kopásálló, vidám színekben, nagyobb, modem mintákkal — kockákkal, gömbökkel — készül. A bükié szőnyegek, sűrűbb, vagy lazább szövésben ennek a követelménynek tesznek eleget. Nemcsak felületükkel teremtenek puha padlóbevonatot, hanem színükkel is jelentősen hozzájárulnak a lakás belső képéhez, hangulatához. Az alapvető változás akkor történt, amikor a nagy- szériájú lakásépítkezésnél új padlóanyagot kerestek, és elhatározták, hogy erre a „beépített szőnyeg” felel meg legjobban. A szőnyeggyárak erős szintetikus szálakból, kellemes színekben, kopásálló kivitelben megkezdték a „faltól-falig” szőnyegéit készítését. Ezeket az új lakásba költöző éppúgy készen találja, mint a beépített tűzhelyet, vágj’’ a garderobe szekrényt, de méterben is kapható a szaküzletekben. A faltól-falig szőnyegeket nálunk mintegy három éve gyártják. A kőszegi Lakástextilgyár import gépeken, többféle minőségben és nagyon szép színekben, 80 emlői 380 om-es szélességig készíti a legmodernebb szőnyegeket. amelyek padlóbevonatként kellemessé és lakályossá teszik az otthonokat. Iskolások és az öltözködés Időszerű a gyerekek iskolai öltözködéséről szólnunk. A mai gyermekdivat nagyon hasonlít a felnőttekéhez, mégsem azonos veié. Vigyázzunk rá, nehogy túl öregesen alakítsuk ki iskolás gyermekünk ruhatárát, viseletét. A szoknya, a blúz, vagy a nadrág és az ingblúz, illetve az azt helyettesítő pulóver a fő öltözködési forma, ősszel alkalmas viselet a blézer- jellegű kabátka, vagy az anorák. Praktikus fiúknak— lányoknak egyaránt a köny- nyen mosható, szintetikus anyagból készült iskolaköpeny. Szivar a portásnak Zoli csúnyácska, tizenkilenc éves. Haja szürke, illetve fekete, csak szürkének tűnik. Szeme olajosbarna, de a fehérje nem fehér, hanem sárga. Es arcbőre szürkés- zöld, pattanásos. Kitűnően érettségizett, de az egyetemre nem vették fel helyszűke miatt. Elment dolgozni a gyógyszergyárba. El- iigyetienkedett a boszorkány- konyhákon egy évet. Arca a sok gyilkos gőztől még zöldebb lett, és most már a füle mögött is pattanások virítottak. Ezért mindenki szerette a gyárban. Amikor elszállt az egy ev, és ismét megkezdődött a népvándorlás az egyetemek felé, apja rászólt, vegye föl a sötét ruháját. Érdekes, tavaly ebben ballagott, és most egy kissé murisán rövid a nadrág szára is, a zakó ujja is. A papa végigmustrálta, egy kicsit hümmögött, mondta, húzza ki magát, ne legyen olyan tyúkmellű, és bent a hivatalban, ha beszél, érthetően, hangosan mondja el mondókáját, és nézzen az emberek szemebe. Zoli kívülről tudta, ismerte ezt a szöveget, ezért hát oda sem j figyelt. A hivatalban mindenkinek j tisztességtudóan köszönt, a ! papa bemutatta a hivatalfőnökének, és most már hármán átmentek a főhivatal főnőkéhez is vizitelni. Azaz, hogy itt is — ott is kérni. Protekciót, Zolinak az egyetemi felvétel sikeréhez. A hivatalfőnök a minisztérium főosztályvezetőjének szólt, a főhivatalfönök a miniszternek. Mindenki mindenkinek mindent megígért. A papa nem nyugodott, a papát nem olyan fából faragták, mondta is Zolinak, hogy nem sokat örökölt tőle, mármint az energiájából. A papa elment egy katonatiszt ismerőséhez is. Azután elment a kerületi tanácselnökhöz és a kerületi pártbizottság titkárához. Kisebb átlátszó és tgpüffyü ürügpek segítségével összebarátkozott a minisztériumi titkárnőkkel, és szivarral kínálta a portást. — Mondja csak bátyám, nehéz dolog ez a fölvétel? — Hát beleizzadnak a gyerekük, mire kijönnek a szobába}. — No, nem arra gondoltam én, hanem hát, hogy nehéz-e a bejutás az egyetemre. — Hiszön én is arról beszélők — kartársam. — Jó, jó. De hol kell itt mozgatni valamit, vagy valakit, hogy a fiamnak sikerüljön. — Kérőm, szépén. A gye- rök mozgassa a könyveket, inog a: eszét. 'Akkor sikerül ... Apa nem volt megelégedve az együgyű paraszti válaszokkal, mérgesen ment haza. Zolit behívatták a bizottság elé. Agya könnyedén mozgott, mindenre villámgyorsan. de azért tudományos elmélyültséggel válaszolt. A tudós férfiak megállapítottak. hogy többet u ' ez a gyerek, mint hajdan Europe leghíresebb alkimistája tudhatott. Azonnal felvették a vegyészetire. Kijön Zoli a nagy épületből, mit sem sejtve a sikerből. Apa olt várja izgatottan a kapuban. Szótlanul kézen- fogja és becipeli öt a legközelebbi templomba. Imádkoznak, Zoli félszívvel, apa egésszel. Két hét múlva megkapjak az. értesítést. Zoli tíz pontot szerzett a felvételin, tízet vitt a gimnáziumból, tehát a maximális húsz pontot érte el — felvették. Apa másnap lejárta a pro- tektorokat, es mindenkinek megköszönt mindent. Mindenütt kedvesen fogadtál:. a liivatalfönöke azt mondta, ez a kötelességem .4 föhivatal főnöke: „rendes ember a miniszter" — és hozzátette, a Lajos. Együtt érettségiztünk Egerben a Cisztereknél. még 19.10-ban. Az volt ám a szép világ, barátom — és hátba- paskolía apát. Elment a zord épület portásához, ismét elővett egy hatalmas aranygyűrűs . szivart. tüzet, is adott hozza. — No, ugye. mondtam! — szolt a nagy bajűszú ember. — Esz köl! ide. kartársam, esz. Mög lélek jelöniét. Az ám!... Apa kipipálta az összes nevet, tehát mindenkinek megköszönt mindent. Aztán hazament, és azt, mondta Zolinak: ..Tudod, fiam, ha akkor nem megyünk a templomba ... bizony, a jóisten ...” (suha) Mára vízen is... — Tíz óra elmúlt, csendet kérünk! Legyen nálunk is! Még nem tudom pontosan, micsoda, de legyen nálunk, Miskolcon is valami országos izé. Amire készülni kell, amire idefigyelnek, amire sokan eljönnek, hazaiak és külföldiek egyaránt. Nem valami üres zsebű fiatal írók konferenciájára, meg film- vagy színházi fesztiválra gondolunk, hanem olyan nagy-nagy valamire, amelynél a pénz nem számít, ahol minden elsőrendű, és ahol minden zöldutat kap. Nem érthető? Megmagyarázom. Hónapok óta nem tudom kezembe venni az újságot, hogy ne találjak egy-két cikket a közelgő vadászati világkiállításról. Nem tudom a rádiót hallgatni, hogy ne erről legyen szó. Ezt mutogatja a televízió, meg minden. Nekem a vadászat eddig teljesen közömbös volt. Aztán kezdtem rá felfigyelni, milyen csomagolásban érkeznek a trófeák, meg egyebek. Később már untam is, és azon töprengtem, mitől vagyunk mi olyan nagy-nagy vadásznemzet. Igaz, hogy a rege szerint Hunor és Magor valami csodaszarvast űzött, de ez a csodaszarvas a fasizmus idején alaposan kompromittálta magát. Az is eszembe jutott, hogy a vadászat sohasem, volt. valami köznépi szórakozás, mindig az urak űzték, de mostanában nagyon divatba jött, és mai uralkodó osztályunk a hatalommal együtt ennek szokását is átvette a divatjamúlt uralkodó osztálytól. Azonban még ez sem nyugtatott meg a tekintetben, hogy valami rettenetesen nagy vadásznemzet volnánk, mert az, hogy dollárért eladjuk a ki- selejtezésre ítélt szarvasok kilövésének örömét a nyugati turistának, inkább kereskedelmi meggondolásokon, minisem sportszenvedélyen alapszik. Aztán, ahogyan f igyeltem a vadászati világkiállítás közeledtével a híreket, rájöttem: teljesen függetlenül a kiállítás lényegétől, ez a nagy felhajtás és sok herce-hurca csak jo nekünk. Olvastam például, hogy már elkészült az első 1972-es naptár, a vadászélet naptára, és vadász- élettel kapcsolatos képeslapok kerülnek forgalomba. Hát lettek volna ezek vadászati világkiállítás nélkül?! De ez semmi: három új szálloda készül el a közeli napokban Budapesten, hogy szégyent ne valljunk a külföldi vadászok előtt. Egy már el is készült. Meg utat egyengetnek, ezt csinálnak, azt csinálnak, hogy a nagy reklámmal beharangozott kiállítás idejére világszínvonalú legyen még a nem tudom, micsoda is. Ha jól számítok, abban az időben hideg lesz a sör és a cola, friss, ropogós a zsemle, tiszta az utca, betömve a sok kátyú a külföldieket váró országutakon. Hát ezért mondom: még nem tudom, mi kellene Miskolcra, de valami országos hajcihő nagyon elkelne. Talán akkor befejeződne a Juno Szálló építése Tapolcán, talán-lalán még Miskolc is kapna egy szállodát, talán meggyorsulna a megyei könyvtár építése, leselejteznének néhány villamoskocsit és újat állítanának forgalomba helyette, meggyorsulna a bontás és a törmelékeltakarítás a szanálásra ítélt telkeken, nem állnának a főutcai járdákon a koszos kukaedények és így tovább. Volt már ilyenre példa Miskolcon. Csak egy ökölvívó Európa-bajnokságot kellett ide irányítani, meggyorsult a sportcsarnok építése. Még régebben meg váratlan vendég iránti nagy tisztelettel bontottak le néhány romos házat. Talán urbanisz- tikai és szállodaipari világ- kongresszust kellene Miskolcon szervezni. Fél esztendő alatt csodás várossá mrázsa- lódnánk. (benedek)
