Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 T9TT: tmg. 20,; pénie? I KITÜNTETETT NÉPMŰVÉSZEK I snyúgözó látvány fo- ■L* gadja a látogatót Mezőkövesden, a Bajcsy-Zsi- linszky út 5. szám alatt: pompázó virágerdő a kapu előtt, és benn, a szobában a sorba rakott matyó babák nagy családjának ünneplő ruhái. A valóság kicsinyített másai. ÍH törtetőjük, formálójuk, alkotójuk özv. Kovács Józsefné népi iparművész. Kováosné nagy szeretettel és rajongással beszél a matyó népviseletről, munkájáról: — A matyó rózsánál, a matyó hímzésnél és a matyó babánál nincs szebb a világon. Ez év májusában a „magyar hetek” során Dortmundban is bemutattam babáimat. Elragadtatással szemlélték az érdeklődők. Mindig vonzódtam a babákhoz, ötéves koromban édesanyámtól és nagyszülőimtől megtanulva az öltéseket, magam készítettem játékbabáimat rongyból, és öltöztettem tarka A népművészei mestere ruhába. Gyönyörködtem bennük, ragaszkodtam hozzájuk. Ma is így vagyok. Minden darab egy álom. Mindegyikhez fűződik valamilyen emlék, hangulat. Édesgyerekeimnek tekintem őket. Amikor a babafejeket formálom, alakítom, gyakran tűnik fel bennük egy-egy ismerős hasonmása. Ilyenkor úgy érzem, sikerült lélekkel megtöltenem az élettelen figurát. Boldog vagyok. Ösztönösen született ötleteimet többször is ellenőrzőm, míg végül idegnyugtató belefeledkezéssel testet ölt a képzelet. Az eredetiség megőrzésére és olyan fiatal tanítványok kinevelésére törekszik, akik nemcsak értik a népművészet mesterségét, hanem érzik is a munka gyönyörét, tehetségükön, szorgalmukon kívül szívüket is „beleadják” a munkába. — 1951 óta, megalakulásától tagja vagyok a Matyó HISZ-nek. Tizenöt éve vezetem a babarészleget. Hatvanegyen dolgozunk itt, ügyes-bajos problémáink, gondjaink, sikereink közösek. Kölcsönösen becsüljük egymást dolgozótársaimmal. Annyira megszerettem ezt a munkahelyet, hogy ha meg kellene válni tőle, talán belehalnék. „Családomat” 60—70 tagúra növelve, egyszer valamikor önálló kiállításon, életképsze- rűen szeretném bemutatni a mezőkövesdi népi szokásokat. Őszintén kívánjuk, hogy teljesüljön a vágya özv. Kovács Józsefnénak, akit alkotmányunk ünnepe alkalmából a népművészet mestere címmel tüntettek ki. Pataki István A modem technika el- sőszülött művészete, a film — úgy tűnik — a rohamost növekvő ifjabb szülött, a televízió árnyékába kerül. Ebben a lélektanilag hátrányos helyzetben különösen erős szakmai szeretet szükséges hozzá, hogy valaki teljes odaadással dolgozzék a mozi népszerűsítéséért — olyan szembetűnő eredménnyel, hogy munkájával kivívja a közművelés irányítóinak nyilvános elismerését. Ilyen ember Szabó Béla, a sárospataki Rákóczi Filmszínház üzemvezetője. Amikor 1965-ben Patakra került, már sok tapasztalatot hozott magával, hiszen egy évtizeden át mozigépészként dolgozott Sátoraljaújhelyen. A vetítés techniká- ^ ián kívül azonban mindig érdekelte a mozi emberi oldala is. Ezért vállalta szívesen, amikor rábízták az akkor korántsem korszerű pataki mozi vezetését. S nem azt tartja legfontosabbnak, hogy 1969-re elvégeztette az épület külső és belső megújítását, hanem hogy a látogatási átlag. azóta folyamatosán nőtt, s az idei első fél évben már 182 néző jutott egy-egy filmelőadásra. — Meggyőződésem, hogy a mozinak még tartósan megmarad a vonzóereje — mondja. — Az arányok kétségtelenül változtak, de nem szabad lebecsülni a szerényebb lehetőségeket sem. A tágasabb vetítőfelület, a térhatás érzékeltetésének különféle módjai olyan élményeket kínálnak, amilyeneket a szoba méreteihez szabott képernyő nem adhat. A tévé és a mozi ésszerű munkamegosztással működhet egymás mellett, egymást kiegészítve. S hogy ez az elmélet hogyan ültethető át a társadalmi gyakorlatba, arra is jó példákkal szolgál Patak. Ebben, a múltjának értékeit híven őrző kis városban a fiataloknak igen jelentős a számaránya. A megújított mozi is elsősorban rájuk számíthat, s igényeikhez igazodva alakítja ki műsorpolitikáját. A tanítóképzősök és a gimnazisták alkotják az idén alakult — s 350 tagot számláló — filmklub derékhadát. Rendszeres ifjúsági előadásokat szervez Szabó Béla az általános iskolások, a szakmunkástanulók, meg az üzemekben dolgozó fiatalok számára is. Itt a mozi nevelési feladatai magától értetődőek. Szabó Béla a pedagógusokkal, s a művelődési ház munkatársaival együttműködve állítja össze a mozi évi munkatervét. A pataki mozi vezetője a következetesen vállalt társadalmi nevelőmunkájáért érdemelte ki a szocialista kultúráért kitüntetést. — rr. B irodalma még nem készült el teljesen. Még dolgoznak az építők, de ő már a terveket készíti. Könyveket vásárol, katalógust csinál. Mert ha az épület elkészül, s végre beköltözhet a könyvtár, már várja az érdemi munka, az, amit az olvasók elvárnak egy könyvtártól. Nagy Mária, a Szentpé- teri kapui leendő felnőtt könyvtár leendő vezetője még fiatal. Innen van a harmincon. De könyvtáros pályafutása már hosszabb életű. — Az érettségi után kezdődött. A városi könyvtárhoz mentem tanulónak, s munka közben elvégeztem a középfokú könyvtárosi szaktanfolyamot. Az elmúlt években több könyvtárban is dolgoztam, előbb könyvtárosként, majd módszertani instruktorként. Nagyon szereti munkáját. S ami rendkívül szimpatikus, nem szereti a nagy szavakat. Amikor arról faggattam, hogy személy szerint ő miért szereti a könyvtárosi munkát, szinte zavarba jött. — Mert nagyon szeretek segíteni az embereknek. Azt szeretem leginkább teendőim között, amikor valamilyen kéréssel fordulnak hozzám, s nekem úgy kell bogarásznom a polcokon, hogy teljesíthessem kívánságukat. Ennek a munkának nincsenek látványos „nyomai”, de közel hoz az olvasókhoz. — Milyen tervekkel készülnek a könyvtárnyitásra ? — A kerületnek nagyon szép könyvtára lesz. Olyan, amely a kölcsönzésen túl közművelődési feladatok ellátására is alkalmas. Ezért klubokat szeretnénk létrehozni. A legérdekesebbnek, azt hiszem, a nyelvi laborunk ígérkezik. Francia, orosz, német és angol nyelvű irodalmi csevegésekről lenne itt szó, lemezhallgatásokkal egybekötve. De tervezünk filmvetítéseket is ... A novemberben nyitó intézményre már kiírták: könyvtár. A Szent- péteri kapui lakótelepen élők tudnak róla. — Időnként be-betéved- nek ide a gyerekkönyvtárba, ahol a főhadiszállásunkat — egyelőre — felütöttük. Kérdezgetik, mitoor nyitunk. S nekem jó tudni, hogy várják már a pillanatot, amikor beléphetnek hozzánk könyvért, olvasnivalóért. Nagy Máriát szerdán a szocialista kultúráért kitüntetéssel jutalmazták. Cs. A. Miskolc fényei Fények a belvárosban. A főutcán, a régi házak között fénycsövek villognak. A belváros masszív, két-három- szintes házainak láncát csuk néhol töri meg egy sokemeletes toronyház, vagy egy csupaüveg irodaépület. Az esti fények, a kék, a zöld, a piros színű neonreklámok azonban megváltoztatják az ódon házakat, új arcot ölt a város „szíve”. De a világítás az egész várost „átfesti”. A diósgyőri vár méltóságteljesen, fényben úszva emelkedik ki a sötétből. Rejtett világítás rajzolja meg az avasi kilátó kontúrjait, a görögkeleti templom épületét, a Deák teret, és a miskolci szökőkút vízcseppjeit. Díszvilágítást kapott az elmúlt két év alatt jó néhány nevezetes épület és szobor, reflektor világítja meg a tapolcai park virágait, és egyedi megvilágítású a lillafüredi Palotaszálló is. A városi tanács milliókat költ évente a fényforrások üzemeltetésére, hiszen egyetlen városi világításra használt ostornyél és a hozzá tartozó 30 méter kábel ára 25—30 ezer forint. De a nagyvárosi közlekedés bi :- tonsága, a hatalmasra nőtt forgalom megfelelő lebonyolítása úgy kívánja, hogy a régi fénycsövek adják át helyüket a modern higanygőzlámpáknak. E lámpák fényereje legalább kétszer akkora, mint a fénycsöveké, s nemsokára a Marx tértől a Tiszai pályaudvarig ezek a nagy teljesítményű lámpák világítanak. Az átszerelési munkákat megkezdték, s a Győri Icapu egy szakaszán esténként is nappali a világosság, fényzuhatag hull ] az úttestre, visszatükröződik a villamossíneken, elborítja a járdát. A belvárosi fények is megújhodnak, még szebbé varázsolják a kétszintes öreg házakat, s velük az egész várost. Fén ek a belvárosban. Fények a parkokban, a szobrokon, a cikázó neonreklámokon. Fények, melyek ha esténként kigyúlnak, eltüntetik a csupasz tűzfalakat, a kormos bérházak színtclcnségét. Ezek a fények a nagyváros fényei. Gyógyszeresek A feübanregő motorhang a jel, és amikor a kapun kívül az első két kerék talajt fog, akkor kezdődik számukra igazán a munka. Bent, a gyógyszertári központban a rakodás köny- nyehb. Ott még egymás közelségét érzik, és közösen megosztják a telt ládák súlyát. De a megye útjain minden gyógyszertárnál megállva már egymáshoz kapcsolódó, pontos mozdulatokkal kell egyensúlyozni az 50—70 kilós terheket, egyedül. Mert az úton csak ketten vannak. A harmadik társ mindig bent készíti elő a másnapi munkát. A gyógyszerszállítás nem könnyű munka. A teher, amit naponta megemelnek, talán semmit sem mond erről. Hiszen 30—40 mázsát egésznapos munkával „átmoagatni” nem számit nagy teljesítménynek. De ők a miunta kezdetétől befejezéséig 10—12 órát töltenek a gépkocsin, hogy a megye legeldugottabb községének patikájába Is elvigyék a kért gyógyszert. . Éveken át, amióta így együtt, ezt a munkát végzik, sok derűs és kellemetlen epizód emléke rakódott le bennük. Az emlékekhez már sohasem tapad a történés eleven élessége, a szélsőséges helyzetek már kevésbé borzongatóak, de nekik az volt, amikor megtörtént. Az elmúlt években két alkalommal is két napig voltak bezárva más gépkocsikkal együtt a hófúvásban. Abaújdevecser, illetve Ernőd és Vatta között két éjszaka vigyázták a gyógyszert. A hóvihar mellüknek feszülve tombolt, és arcukat végigíka/rmolta a szél, amikor egyenként a faluba indultak élelemért, és melegedni. Legutolsó kalandjuk egy ködös napon történt. Özd- ról csak úgy jöhettek Miskolcra, hogy felváltva kellett gyalogolniuk végig az úton a gépkocsi előtt, mutatva az úttest szélét, hogy az árokba ne forduljanak. Pedig már nem fiatalok. Hárman együttesen 157 évesek, és ebből a kis kollektívából is Szűcs Bertalan a korelnök 59 évével. Alig fiatalabb tőle Azari József. Lőrincz László a 41. évével már fiatalnak számít. De büszkék rá, hogy 1 amióta ezt a munkát vég- ! zik, szinte alig voltak be- tegek. Évele hosszú során ’ át kialakított tapasztalata- , kát őriznek magukban az időjárásról. Nekik a tél a j behavazott végtelen mezőket jelenti, az ősz a csú- j szós nyálkás utaltat, a . nyár az átforrósodott ponyvák alatti megforróso- I dott levegőt. Csak a tavasz más. Az ő | életük tavasszal kezdődik, amikor muzsikálva zúg a motor, s a könnyű párák áttetsző fuvallatában maga az ember is úgy érzi. hogy teste elnehezült, elhasználódott sejtjeit lebbenő ltöny- nyűséggel fújja át a fűszeres, simogató levegő. Olyankor szinte sejtjeikben érzik az utat, behunyt szemük előtt is biztos támaszként sorakoznak az ismerések: itt egy kanyar következik, ott egy bukkanó. Akkor szép ez a munka, és ez talán megéri a többi évszak fáradságát, kellemetlenségét is. Hiszen tudják jól, hogy minden útjukon beteg emberek százai, ezrei várják a lázat, fájdalmat csillapító orvosságot... Hajdú Gábor A mozi- fíatalító A könyvtáros
