Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1971. aug. 20., péntek Vasárnap, augusztus 22-én tartják a Miskolci Nemzeti Színházban az 1971 72-es évad nyitó társulati ülését. Ez a kis ünnepség egyben a színház 149. évadának megnyitása is lesz. A Miskolci Nemzeti Színház néhány év óta a jól értelmezett korszerű népszínház útján halad, s két-há- rom esztendő eredményeinek mérlegelésekor, különösképpen pedig az elmúlt évadot figyelembe véve úgy érezhetjük, hogy ezek a népszínházi törekvések jól érvényesülnek, az intézmény életét kiegyensúlyozottság jellemzi. Sokan vitatják, jó-e, ha egy művészeti alkotóműhelyben a kiegyensúlyozottság a legfőbb jellemző, és nincsenek különös figyelmet keltő események, látványosan nagy sikerek, vagy érdekesnek ígérkező kísérleteket követő kudarcok, de ezen a témán sokáig lehetne vitázni. .Tény az, hogy a miskolci közönség. amely a 60-as évek derekán kezdett elszokni a színháztól, újra visszaszokott a nézőtérre. Az elmúlt évad vígjátéki ciklusa, az évadot záró fesztivál, és a most kezdődő idény klasszikus sorozata ismételten azt mutatja, hogy a színház műsorpolitikáját valamiféle jó értelmű popularitás motiválja, de az ősbemutatók sora azt is jelzi, hogy az a bizonyos kiegyensúlyozottság a vállalkozásnál nem jelentkezik, vállal kockázatot a színház, és különösen nem vall ilyen kiegyen- sáfcioaattságra a Játékszín stötttó-saíTOpadának működése. Az lOTl/72-es évad az első színházi idény a negyedik ötéves terv kezdete, illetve a X. pártkongresszus óta. Jóllehet mind a pártkongresz- szus művelődési vonatkozású határozatai, mind a IV. ötéves terv idevonatkozó tézisei valójában továbbfejlesztői a kombin eredményeknek, s nem új irányvonalat megszabó dokumentumok, mégis, ez a most kezdődő évad lesz az első, amely teljes egészében e fontos, hosszú évekre irányt szabó határozatokra épül. S éppen ezért a szín- háeá musmkánask tengelyében is e határozatok realizálásának kell állnia. Nem hagyható figyelmen kívül a színházi munkánál az a szilárd állásfoglalás, amely szerint „a munkásállam közpénzen csak a szocialista társadalmat, a nép építő munkáját segítő és művészi értéket képviselő alkotásokat támogathatja”. Meg kell tehát teremteni ebben az alkotóműhelyben is az e munkához megfelelő légkört, azt az atmoszférát, amelyben az elkötelezett művészek nem részesülhetnek hátrányban, sem erkölcsi, sem anyagi vonatkozásban a szocializmusnak csak hasznát élvezni akaró pályatársaikkal szemben, és ahol nincs talaja az cllen- zékieskedő játéknak, ahol nem sikk a szocializmussal szemben álló, vagy legjobb esetiben lojális embert játszani. Mint említettük, ez az évad a 149. a színház életében, tehát egy ritka jubileumot előkészítő idény is. Korábbi nyilatkozatában a színház igazgatója utalt is rá. hogy az lOTl/T2-es évad nagy felkészülés lesz a 150. jubileumi idényre. E felkészülés egyben a számvetés időszaka is. A színház jól halad a korszerű népszínház útján,1 azonban feltétlenül előbbre is kell tekinteni. A népszínházzá válás nem cél, hanem eszköz, amelynek segítségével mind szélesebb közönségrétegekhez jut el a nemes, a szép, az igaz művészet élménye. Hogy ezt a feladatát a maga népszínházi mivoltában is mind jobban teljesíthesse, érdemes munkáját több vonatkozásban önkritikusan mérlegre tennie. ■Egyik ilyen feladatnak látszik az Egerrel való kooperáció elemző vizsgálata. Ismeretes, hogy 1965-ben a Miskolci Nemzeti Színházat egyesítették Egerrel, illetve az egri Gárdonyi Géza Színház önálló társulatának megszűntével és részben a miskolciba történt beolvasztásával a miskolciaknak jutott Eger színházi ellátásának feladata és gondja is. Ennek az egyesítésnek gazdasági hasznossága könnyen kimutatható. Művészi eredményei azonban még vizsgálatra, elemzésre és tanulmányszerü feltárásra szorulnak, és különösen választ vár az a kérdés, hogy Egeren kívül Mis- kolcnak, a megduzzasztott létszámú társulattal működő színházzal rendelkező városnak művészi vonatkozásban hasznos volt-e, mit eredményezett ez az egyesítés, van-e szükség ilyen vonatkozásban valamiféle korrekcióra. Többször szoba került már, de az új évad elején is szükségesnek mutatkozik feljegyezni, hogy színházunknak törekedni kellene sajátos stílus kialakítására, amely megkülönböztetné más színházaktól. amelynek pozitív jegyei névén büszkén lehetne váltatni az egyes előadásokat: íme, ez a miskolci színjátszási A jubileumi év eme is kötelez, persze, előbb az egyes produkciókon belüli sitílusegységre is jó lenme nagyobb gondot fordítani. Nem kis feladat a színészek joglalkozteUáisának jobb egyensúlya. A megnövelce- dett létszámú táusüterftoarn varrnak értékes művészek, akik alig-alig kerülnek színpadra, mások meg talán dupláját is túlteljesítik kötelező fellépési számuknak. Tudjuk, hogy ez nem egyszerűen iétszámíkéndés. A műsortervek kialakítása minden bizonnyal a színészi adottságokat figyelembe véve történik. Ha pedig valóban íg^\ megy, akkor nem szabadna mutatkozni az elmúlt években tapasztalt nagyfokú foglalkoztatási aránytalanságoknak. Szinte elválaszthatatlan ettől a kérdéstől a társulat régi tagjainak és frissebben idekerülteknek megbecsülése, illetve a. megbecsülés és foglalkoztatás jobb arányosítása. Régi panasza a színházát szerető miskolcinak, hogy 1965-ben egy — talán elhamarkodott — intézkedés megszüntette a kamaraszínházat. Az elmúlt évek megmutatták, hogy kamaraszín- i házra igenis szükség van i egy ekkora művészeti intéz- j menynél. Az új kamara megteremtésére való törekvésnek egyik fontos feladatnak kell lennie a most kezdődő évadban is. És ugyancsak e jubileumot előkészítő év gondjai közé sorolnám az operatársulat újraszervezését is. Erre szükség van. A négy vidéki nagyszínház j közül csak Miskolc nem rendelkezik kamarával és operával, holott korábban mindkettő volt. Az esetleg itt létesítendő vidéki tv-stúdió is sürgeti az e gondolattal való törődést. A színház közönségkapcsolatai jók. ebben az évben bizonyára tovább javulnak. Nem mindegy a színháznak sem, hogy az üzemi közönségszervezők hogyan dolgoz- nak, milyen jellegű produkciókra hogyan szerveznek., A színház szervezési dől- j gozói a jövőben bizonyára: több segítséget nyújtanak j ehhez a társadalmi közönségszervezésnek. Nem kis gond Borsodban a tájelőadások tartása. Megyei szervek részéről van olyan igény, hogy a színház mind több tájelőadást tartson, mi inkább azt az álláspontot támogatjuk, amelyet a színház is követ, hogy kevesebb és alkalmas helyen, jobb előadásokat, mintsem szétszórtan, csökkentett értékű színház-utánzatokat, mindenféle alkalmatlan teremben. Helyeseljük a vidéki tájcentrumok kiépítésének gondolatát. Bizalommal várjuk az új színházi évadot. A jó munka reményében köszöntjük a Miskolci Nemzeti Színház társulatát, minden tagját, s kívánjuk, váljék ebben az évadban a színház még inkább szocialista kü.lárpolitikánk fontos fórumává, még jelentősebb művészi alkotó- i műhellyé, tíz- és százezrek nemes szórakozását biztosító intézménnyé. Benedek Miklós j Illusztráció <CtéU&j V/. Lcnkey Zoltán rajza Szervezettebb irodalom s irodalmi szervezel A ligha kell itt hangoztatnunk, mint az élet minden területén, a képzőművészet, a színházi és zenei élet berkeiben, az irodalmi életben is feltétlenül szükség van bizonyos szervezett és szervezeti funkciók gyakorlására; az irodalom sem nélkülözheti azt a segítséget, amit társadalmi függésben, viszonyaiban, s főleg ezek gyakorlásában egy társadalmilag is elismert organizáció a maga kereteivel és speciális adottságaival nyújthat S bármennyire is igaz egyébként az a megállapítás, hogy az irodalom élete a művek, az alkotás élete, itt frázisként hat: nem arról van ugyanis szó, hogy ez a szervezet a tehetség, az alkotások pótlására, a műveknek valami mással való helyettesítésére lenne hivatott. Az érdekvédelem ilyenfajta értelmezését nem vallhatja és nem fogadhatja el egyetlen olyan művész sem, aki valóban műveitől, alkotó munkájától várja elismerését, Az országban több vidéki csoportja működik a Magyar Írók Szövetségének. Van írócsoport Debrecenben, Pék esett, Szegeden, s legújabban Kecskeméten. Nincs viszont — s ez a tény valóban önmagában is elgondolkodtató — Miskolcon, Észak-Magyaror- szág legnagyobb városában, e táj valóságos központjában. Pedig kevés olyan tájegysége van az országnak, mint a miénk, amely két irodalmi folyóirattal rendelkezik, a Napjainkkal és a Palócfölddel, nem is szólva a más fórumok négy megyei és egy városi napilap, időszakos kiadványok, üzemi lapok, rádió stb. nyújtotta, s minden más helynél gazdagabb publikációs lehetőségekről. Vagy akkor hát írók nincsenek? A kérdésre sokhelyütt hajlamosak igennel válaszolni; igen, nincsenek írók Borsodban, nincsenek Észak-Magyarországon. Néhány hónapja kezembe került egy perspektivikus kulturális program, »melyben bőven jutott elemzésre hely művelődési házaknak, moziknak. színházaiénak, hangver * seny életnek, könyvtáraknak. Az irodalomak viszont mindössze egyetlen szűkös mondatot szántak csupán. Valóban ennyit érdemel Észak- Magyarország, s szűkebben Borsod mai irodalma? Egyik lapunkban a közelmúlt napokban napvilágot látott írás szerzője számba veszi azokat a Borsodban élő írókat, akiknek már könyveik jelentek meg. Nyolc írót számlál elő. S ha itt most nem is sorolunk fel neveket, és műveket (ha felsorolnánk, lehelt, több is volna nyolcnál), egy számot hadd említsünk meg: a Magyar írók Szövetségének alapszabálya szerint vidéki írócsopori. abban a tájegységben hívható életre, ahol legalább öt olyan író él és dolgozik, akinek könyvei jelentek meg, illetőleg, aki tagja a Magyar Írók Szövetségének. A tényeket figyelembe véve nem volna tehát akadálya az Északr-Ma- gyarországi írócsoport létrehozásának. De vajon mi indokolja egy ilyen szervezet működtetését? Miben erősíthetné, se* gíthetné a táj irodalmának os irodalmi életének bonta- kozását e szervezet? Mert nem elég kimondanunk, hogy a szervezet formailag létrehozható, számot kell vetnünk azzal is, szükség van-e rá. S rögtön megfogalmazásra kívánkozik a másik kérdés is: vajon mennyire szervezett és organikusan egészséges egység az irodalom Borsodban. S az irodalmi folyóirat egyéb publikációs feladatai mellett képes-e hatékonyan gyakorolni irodalomszervezői funkcióit is? Képes-e arra például, hogy nemcsak a közlések adta kel-etek kozott, hanem azokon túl is irányítsa és kézben tartsa mindama megnyilvánulásokat, amelyek Borsodban s Borsod égisze alatt akár az ország más részein irodalmi rendezvényként, írói szereplés rangjára apellálva történtek s történnek. Mert tagadhatatlan, hogy az írócsoportnafc, ha lenne ilyen, egyik feladata épp az ilyen anarchikus és többet ártó, mint használó megnyilvánulások elhárítása, vagy szabályos mederbe terelés volna. S a másik, hogy foglalkozzon azokkal a fiatalokkal, akik első lépéseiket tették, vágj' készülnek tenni az írói pályán. S ezek olyan körülmények, amelyeket valóban érdemes volna mérlegelni. Az íróknak elsősorban, de mindazoknak a fórumoknak, akik felelős gazdái a táj fejlődő, izmosodó kultúrájának, művészeti életének, s benne az irodalomnak is, amely talán eddig is többet érdemelt egy szűkös mondatnál. S ezt felismerni legalább oly rangú és fontosságú dolog lenne, mint valóban elismerésre érdemes, de nem e tájon élő s működő alkotók munkásságát méltányolni. Papp Lajos Mi van a számok mögött? Ebben az esztendőben Borsodból és Miskolcról összesen 333-an jelentkeztek az egri és a nyíregyházi tanárképző főiskolára. A két felsőfokú oktatási intézménybe — a miniszteri fellebbezési eredményeket nem számítva — összesen 115 hallgatót vettek fel. Hárommal többet, mint amennyit a megadott keretszám alapján fel lehetett volna venni. • Látszatra . szép számok ezek. Hiszen azt jelentik, hogy a két főiskola nappali tagozatán ennyi jövendőbeli általános iskolai tanár kezdi meg 4 éves tanulását. Dr. Hetényi Györggyel, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjével arra kerestünk választ — a számok mögött meghúzódó tényeket vizsgálva —, hogy elégedettek lehetünk-e, s mi a teendőnk az általános iskola általánossá tételében? — A területi elv beveze- lésc az utóbbi időben nagyon sokat segített általános iskolai tanárgondjaink megoldásában. Hiszen a területi elv bevezetése azt jelentette, hogy a megyék igényeihez, tényleges helyzetéhez igazodva szabták meg azt a körülbelüli számot, ahány jelentkezőit fölívelhetnek egy- egy megyéből. Egerrel nagyon jó a kapcsolatunk. A nyíregyházi főiskolával azonban már nem olyan egyértelmű: érthető, hiszen Szabolcs és Borsod küzd a legnagyobb hiánnyal e téren. Az általános iskolai tanár- hiány régóta magunkkal cipelt gond. Mintegy másfél évtizedes probléma. Borsodban sok az apró település, sok a kis iskola, nincs ilyen jellegű felsőoktatási intézménye. A helyi gondokhoz még az is hozzájárul, hogy az általános iskolai tanárképzés kapacitása — az általános tapasztalat szerint — nincs összeegyeztetve a reális igényekkel. S a tanárképzésen belül is nagy a torlódás, egyes szakok túltelítettek, mások viszont — mint például. ,a matematika, a fizika és a nyelvek — „emberhiánnyal” küzdenek. — Idén megtört a jég. Matematika, fizika szakos tanárokra rendkívül nagy szükségünk van. Ezért ezen a szakon nem állapítottak meg maximális keretszámot. Aki megfelelt, felvették, sőt pótfelvételt is hirdettek. A főiskolának nyilvánvalóan gondot okoz majd a képzésben a megnövekedett létszám, de az iskoláknak szükségük lesz ezekre a tanárokra. Az első lépés tehát megtörtént. Reméljük, követni fogják a többiek is, mert az általános iskola általánossá tételében csak akkor léphetünk érdemlegesen előre, ha mindenütt jól képzett szaktanárok tanítják a fiatalokat. Mert erről egyelőre még nem beszélhetünk. Iskolánkban még mindig nagyon sok a képesítés nélküli pedagógus. — Szükségmegoldás ez. Mi megpróbálunk maximális segítséget nyújtani nekik, egyrészt azért, hogy megköny- nyítsük munkájukat, másrészt pedig azért, hogy a tanulók ne érezzék meg túlságosan azt a hátrányt, amelyet a képesítés nélküli tanítás jelent. Bizonyításképpen álljanak itt a számok. Az egri és a nyíregyházi tanárképző főiskola levelező tagozatára a 110 jelentkezőből összesen 84-et vettek föl. Ezek valamennyien képesítés néfkü! tanító fiatalok. • A pedagoguSkepzessel. foglalkozva természetszerűleg adódik a kérdés: hogyan állunk a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek tanulásával. Két oldalról is téma ez: a jövendőbeli pedagógusok, és a tanítandó gyermekek szemszögéből nézve. Utóbbiról azért kell szólni, mert iskoláink tanulóinak döntő többsége munkás és paraszt származású. Másrészt — se területen, á többi felsőfokú oktatási intézményhez viszonyítva jó a helyzet — érdemes megnézni, a jövendőbeli általános iskolai tanárok között hány százalékot képviselnek a kétkezi munkások gyermekei. Statisztikai számok felsorolásával kezdtük. Két pedagógusképző főiskola megyei vonatkozásait próbáltuk vizsgálni. Jó tapasztalatok is vannak, de még mindig azt kell mondanunk; sokat kell tennünk, hogy ezek a számok ne csak önmagukban legvenek szépek, hanem az adott, valóságos igényekhez viszonyítva is. Csutorás Annamária ' t FECSKE CSABA Esti béke A szél tornyaiban este meykondul a csönd, virág-mécsesek gyúlnak szemünk ablakában, messzire szállt már a tüz-szárnyú Nap, sövényre teregeti az éjszaka a sötétet, csillagok égetnek rá ezernyi lyukat, belátni az ég fényes termeibe, felhő-angyalok ülnek a dombon, arcuk tüzes, hajuk kócos, de tiszta szemükben nem lobog fekete árnyék; olyan jó most szomorúnak lenni, a lombok súlyos boltíve alatt kigombolt mellkassal lélegezni, benyithat a szívhez virág meg csillag, sóhaj-madárka messze suhoghat most nem hallja, nem látja senki, pillák selymes füvén, mint harmat a könny tisztán ragyoghat, nem szennyezi be fürkésző, idegen tekintet. Ä 149. évad elé Pedagógus-utánpótlás az általános Iskolában
