Észak-Magyarország, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-17 / 193. szám

1971. oug. 17., kedd ESZAK-MAGYAROR5ZAG 3 A szorgalom gyümölcse iNajjjy jelentőségű találmány született A laboratórium, amelybe beleptünk, világos ablakai­val nem is munkaterem, in­kább otthon. De az idegen számára nyugtalanító a fe­szültséggel teli transzformá­torok zümmögése, a vezeté­kek összekuszált hálója a fa­lon, s az érthetetlen jelzések, kábelek, mutatók tömege. Várföldi Mihály és Górják László, a laboratórium gaz­dái. Mindketten az Észak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság beosztottai. Műszeré­szek vagy ahogyan ők neve­zik magukat: „bütykölök”. Annak a hordozható, bár­honnan hívható automatikus rá diótelefonnak a megszer­kesztése után vagyunk így együtt, amelyet a világon negyediknek ók készítet­lek el. Egymásra pillantanak be­széd közben. A munkában összeszokott tekintetek ezek, mintha a másik jóváhagyá­sát várnák egy-agy felötlő gondolathoz. Hiszen így szok­ták meg, és beszélgetésünk­kor is hangsúlyozták: a megoldásban, a szerkezeti ki­vitelezésben egyenértékű munkát végeztek. Pedig a két ember életútja közel sem egyforma, és nem is mindig volt egyenletes. Talán Vár- földi Mihályé volt a köny- nyebb. Ö a 18 évben, amit a szakmában eltöltött, szinte mindig ilyen feladatokra ké­szült. Minden tudást magá­ba szívott, hogy munkáiban a legcélravezetőbb, legegy­szerűbb megoldást válassza, amely mégis minden igényt kielégíthet. Gerják életútja egészen más volt. Az első emlék, amely az előző be­szélgetésünkkor megmaradt, a gyermekír óra. Csillagvizs­gálót épített, és hajnal táj­ban házuk udvaráról szem­lélte a csillagokat. Mindig fúrt, farigcsált. Detektoros rád iólrat, egyenesvevőket sze­réit, de a komolyabb elektro­nika már ekkor úgy vonzot­ta, mint a mágnes. Azután döntenie kellett. Tíz év mun­káját hagyta ott, úgy érezve, ez már nemcsak hobby. A készülék kifejlesztése az első ötlettől a működő prototípusig, körülbelül egy S]& I r E •• •• j Ff 1 oharkoszonto a torony tetején I (MII 1)(|S íaag a .lo~ mmiiuuo rony tetejen, hogy az ács munkája befe­jeződött. Egyre többen va­dunk a templomkertben. Asz­talt hoznak, és különböző "tárgyaikat ralinak rá. Újsá­gokat, a 200 esztendős temp­lom történeti leírását, váltó­pénzeket. Üzenetként a jö­vőbe. Sötét ruháiba öltözött em­ber féllőn, óvatosan hozza a toronydíszt. Mindenki köze­lebb megy az asztalhoz. A percek ünnepélyesek. A sok ágú betlehemi csillag alá nemzetiszínü szalagot köt­nek, a kakashoz Miskolc pi­ros-sárga, a földgömb alá Borsod megye kék-vörös sza­lagja kerül. A lelkész a gömbbe helyezi a nylonzacs­kóba csomagolt üzenettár­gyakat, A feketeruhás férfi fehér lapra írja nevét, s a papírlapot becsomagolatlanul teszi a bádogdíszbe. A feketeruhás ember a ke­zét nyújtja: — Bartl Frigyes, bádogos. Ez a harminenegyedik to­rony. Apámtól tanultam Ara­don, ö meg a nagyapáimtól. A tömeg a füves térre vo­nul. Újabb érdeklődők jön­nek. Van, aki a tollasütőket is magával hozza, mert a .strandra indult. — Szép templom. Puritán. Kétszázóves jubileuma alkal­mából újítják fel. Nemsokára vakolják a falait. Műemlék. — Egyetlen sziklatömbböl faragták a szószéket. Kár, hogy befestették. A torony tetejéről lelógó köteleket ünnepi ruhás fér­fiak fogják. Az irányító sza­vára a levegőbe emelkedik a toronysüveg. A mester — már munkaruhában a torony tetején áll. Kezével integet, hogy mer­re tartsanak a köteles embe­rek. A csigakötél egy faágba akad. — Vissza, a fal tövébe — kiált egy vékonyka hang a magasból. — Egy gyerek! A mester fia. Ott van ö is, az ap.ia mellett — csodálkozik a tö­meg. — Mi az. mi történt? — Valami nincs rendben odafönt a csigával. Nem híd Iák beemelni A vékonyka fiú a csigát tartó rúdra mászik. A lát­vány félelmetes. A gyengéb­bek elfordulnak, mások me­rően, döbbenten néznek. Hosszúak a percek. — ... falusi katolikus temp­lom tornyát szerelte egy mes­ter a fiával. Valahol itt, a megyénkben. A gyerek meg­kérdezte, hogy melyik lyuk­ba tegye a keresztet. Az apja rögtön tudta, hogy baj van. De is esett az a szegény. Ott van eltemetve a templom- kertben — meséli egy ősz- hajú asszony. — Igen, mert megszédült, és két lyukat látott az egy helyett — magyarázzák, a minden, vidéken ismert tör­ténetet. A gyerek ott; fönn a tetőn rázni kezdi a vékony rudat, hogy kiakasztihassa a kötelet. — Nincs kikötve! Nincs kötél a fiú derekán. Már senki sem beszél, min­denki fél. Csönd van még akkor is, amikor a fiú lokú- szik a lécről. A mester fel­áll. Meglobogtat egy kendöt, és vörösborral telt poharat emel a nap felé. Itt-ott pisz- szegnek, bár senki sem be­szél. — A munka befejezésére üríteni poharam — kiált le, s kiürült poharát az embe­rekkel szegélyezett térre dob.ki • Mindenki nevet. Hangosan, felszabadultan. Az érzéke­nyebbek zsebkendőt keres­nek. — Végre! A mester másik poharai ürít. Ezúttal a lelkész és csa­ládja egészségére. Ezt a po­harat nyugat felé dobja. A presbiterek egészségére ürí­tett poharat délre, s a világ­békére ürített pohár a kelet­re eső falombokon koppan. Majd csupa jókedvből, még egyet húz egy üvegből — és vége az ünnepélyes torony­avatásnak. A 1•híreire terireformá­/V i an isi is tus templom tornyának felújítása — a tervek szerint — augusztus 20-ra befejeződött. Az évszá­zados népszokás szerint fel­avatott torony után a két­százéves épület külső tataro­zása következik. A templom a diósgyőri műemlékegyüttes méltó tagja lesz. Iévay Györgyi év alatt valósult meg. Azt mondják szerényen, ebből a legnehezebb munka maga az ötlet volt, hogy az automata rádiótelét ont megalkossák. Az indítóerő egyszerűen a szük­ség volt, mert jelenlegi mun­kájukat és a másokét is nagymértékben megkönnyíti ez a készülék. Számtalan órát, percet, napot töltöttek el a megoldás kutatásával. Talán egyetlen jellemző pél­dát, amit Gerják László így mesélt el: kávét ment vásá­rolni az üzletbe. A pénztár előtt hosszan sorakoztak az emberek. Nézte, hogy össze­sűrűsödve, egyenletesen to­pogtak előre. ... Azután ol­dalról ketten befurakodtak közéjük. ... Ez az! villant eszébe. „A bemenő körön a kivédés” ... eddig nem gon­doltak rá! Egyszerű megol­dás, a kivédő jeleknek ugyan­úgy kell szerepelniük, mint egy korlátnak, hogy ne za­varják más jelek, a hangára­mokat. Nem tudta, hogyan ment haza. A fáradtsága egyszerre elszállt, lázasan fogott munkához, csak a csengő riasztotta fél, amikor reggel megjött a felesége. De ekkor már készen sora­koztak a hevenyészett kap­csolási rajzok. Három hét múlva készí­tették cl az első darabot. A szakemberek véleménye: a megoldás színvonala, újsze­rűsége kielégíti a szabada­lom fogalmát. Nemrégiben kanták meg mindketten a Vízügy kiváló dolgozója kitüntetést, és az érte járó anyagi elismerést. Mondhatnánk, véletlen vol t, s nem nagy ügy az egész. Az országban egy 40 fős kutató kollektíva dolgozott még — náluk jobb körülmények kö­zött —. az automata rádió- telefon kifejlesztésén. S azok­nak még nem sikerült meg­oldani ezt a feladatot. Hajdú Gábor Az őszi munkákra való készülődés tulajdonképpen hozzá tartozik a legnagyobb nyári munkacsúcshoz, az aratáshoz, a betakarításhoz. A kombájnok, bálázógépek után megjelentek a trakto­rok: a tarlóhántást, nyári szántást, a másodvetések alá történő talajelőkészítést a gazdaságok többségében na­gyobb területeken végezték el, mint a műit év hasonló időszakában. Gyorsabban, szervezettebben Noha az idei aratás és a vele összefüggő munkák vég­leges megyei statisztikája még nem készült el, az már­is megállapítható, hogy min­den területen gyorsabban, szervezettebben folyt a mun­ka. Az elmúlt évi tapasztala­tokat kedvezően hasznosítot­ták gazdaságaink: Mezőke­resztesen. Mezőkövesden. Szentistvánban elmondták a tsz-vezetők: tavaly nagyon rossz időjárás volt az aratás­ra. Az idén is hasonló rosszra számítva készültek, kétszere­sen is „túlbiztosítva” magu­kat gépekkel, alkatrészekkel. Hosszú idő óta ez volt az első alkalom, hogy az alkat­rész-ellátásban közel sem volt annyi probléma, mint máskor. Részint azért, mert a gazdaságok időben és jól elvégezték a gépjavításokat; sok helyütt a házi javítómű­helyekben is készítettek pót- alkatrészeket, de nem utolsó­sorban azért is, mert az el­látással foglalkozó AGRO- KER Vállalat is jól meg­szervezte munkáját. A köz­ponti intézkedések hatása­ként több volt az alkatrész: az aratási ügyelet, mely csak a közelmúltban szűnt meg jól betöltötte szerepét. Szóba került ez a téma a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén is, ahol megállapították, Negyvenkettő egy pere alatt A Sajószenipéteri Üveggyárban 42 zöld üveget gyárt egy perc. alall ez a nagy teljesítményű, olasz gyártmányú gép, melyen Veres József gépész és Dobok László gépkezelő dol­gozik Foto: Laczó J. Az állampolgár nincs szabadságon m r incs, bár jó néhány 1 i- J_^j vatal, vállalat, köz­szolgálati intézmény úgy tesz, mintha ott lenne. Ja, persze, nyár van, a sza­badságolások ideje, az elő­adó kartárs üdülni ment, az osztályvezető elvtárs külföldön tölti szabadságát, nz ügyintéző sátortáboro­zik ;:: s megáll az élet? Van, ahol ezt szeretnél';. Várjon az ügyfél, a meg­rendelő, a panaszos, az igénylő, a kérelmező, ne türelmetlenkedjenek, értse meg, mindenkinek jár a szabadság. Jár. Ám sza­badságra a személy megy. s nem a munkakör! Azaz az állampolgár dolgait ugyanúgy kell intézni, mint télen, vagy tavasszal. Még­is, a legtöbb helyen ma már az tűnik természetes­nek. hogy a szabadságra in­duló kollégától senki nem veszi át az ügyeket. Több ága-boga van e gondnak, mintsem első szemrevételezéskor gondol­ja az ember. Mert nemcsak arról van szó. hogy hiva­talok, vállalatok, közszol­gálati intézmények néme­lyikében lebecsülik az ügyei elintézéséért futkosó állam- oolgárt, s még inkább ma­gát az ügyét. Arról is szó van, hogy a késedelmes in­tézkedésekből sokféle kár származhat, s hogy szerve­zetlen a munka, nincsenek megfelelő helyettesek, olyan ügyintézők, akik több fel­adatkör ellátására is alkal­masak. Szervezeti és gon­dolkodásbeli tényezők egy- ránt szerepet játszanak te­hát abban, hogy tavasztól őszig lelassul sok helyen az ügyintézés, késlekedve hozzák meg a döntéseket, amint azt e jelenség egyik bírálója megfogalmazta: .íróasztal-kalodába zárják az életet”. E kaloda joggal készteti méltatlankodásra az állampolgárt. S ha azt látja, hogy dolgát könnyedén iro- asztalfiólcba süllyesz­tene a tisztviselő, hogy míg ö a döntés kimenetele mi­att tipródik, addig az ügy­intéző gondtalanul pihen, nemcsak szájíze keseredik meg. de véleménye is. Már nem az ügyintézőt, hanem a hivatalt, vállalatot, köz- szolgálati intézményt ma­rasztalja el. Tagadnánk, hogy a sza­badság természetes joga minden dolgozónak? Csa- csiság. Nem gondol ilyes­mire senki. Még az ügye halogatása miatt dohogó ál­lampolgár sem. Pedig ö mérges, ingerült. Nem a szabadságraimenetel jogát vonja kétségbe. Hanem azt a jogot — ami persze sen­kit és sehol nem illet meg —, hogy őt, az ügyfelet, s vele ügyét is „szabadsá­golják”. Évék hosszú sora óta visszatérő gond ez, s éppen ezért tűnik úgy intézmé­nyeknél, vállalatoknál, hogy már elfogadottá vált. Oly­annyira, hogy alvadnak he­lyek, ahol tízfőnyi gárdá­ból egy szem „ügyeletes” marad, ő tartja a trontot, azaz nem csinál semmit, hanem nyugtatja a méitát- lankodó feleket:.. N incs szabadságon az állampolgár. Egysze­rű kijelentő mondat. Ám azért, hogy az állam­polgár ezt a gyakorlatban is tapasztalhassa, rendet kell teremteni néhány hi­vatalban, néhány vállalat­nál, néhány közszolgálati intézménynél. Azaz összes­ségében már nem is né­hány, hanem sok helyen. Rendet: szervezettséget, za­vartalan ügymenetet, terv­szerű szabadságolásokat, kellő helyetteseket. Nem­csak az állampolgár érde­kében. Hanem a hivatal, vállalat, intézmény rangja, tekintélye — társadalmi hi­tele miatt is1 hogy az alkatrész-ellátás ja­vulásában közrejátszottak a megye mezőgazdasági gépja­vító vállalatai is. A Miskolci Mezőgazdasági Gépjavító pél­dául árbevételének 94,8 szá­zalékát alkatrész értékesítés­ből biztosította és ez főként az élelmiszergazdaságban realizálódott. A megyei AGROKER különben szá­mokban kifejezve a múlt évi­nél 50 százalékkal több alkat­részt értékesített amellett, hogy egyes cikkekből tovább­ra is ellátási nehézségek van­nak. Az aratás utáni talaj- munkákat például több helyen a DT—75-ös lánctal­pas erőgépek alkatrészhiánya zavarja. Milyen lesz a vetőmag? A soron következő őszi munkák es a jövő évi termés szempontjából nagyon lé­nyeges, milyen lesz a vető­mag? Az Országos Vetőmag Felügyelőség szántóföldi szemléi és szúrópróbaszerű­en végzett laboratóriumi vizs­gálatai adnak választ a kér­désre: az idei termés nagy része, több mint háromnegye­de továbbszuporításra alkal­mas. De a jó betakarítás önma­gában még kevés. Igen fontos a szakszerű tárolás, különö­sen a csapadékos napokon aratott, gabona esetében. A megyében több gazdaság foglalkozik vetömaglermesz- téssel. Ezeknek nem kevés érdeke fűződik ahhoz, hogy figyelembe vegyék a szab­vány három minőségi kate­góriájának előírásait és töre­kedjenek a magasabb minő­ségi osztály elérésére. A fáj­ós fajtakeveredés elsősorban a szakszerű tárolással aka­dályozható meg. de nem sza­bad figyelmen kívül hagyni a betakarítás utáni gondos tisztítást sem — hivják fel a figyelmet a szakemberek, akik még egy gyakorlati ten­nivaló közlésére kérték fél lapunkat: a gazdaságok mi­nél előbb kezdjék meg a me­gyei vetőmag íelügyetóségaEÍ a femzároi tatást azért, bogy a mag a _ lehető legrövidebb időn belül a felhasználás he­lyére kerülhessen. Az idei vetőmag-ellátottság biztosí­tottnak ígérkezik, a várha­tó készletekből minden igényt ki tudnak elégíteni, s egyút­tal arra is lehetőség nyűik, hogy a gazdaságok felújítsák a vetésre kerülő gabonafélé­két. Augusztus a zöldségtermesztésben Miskolc város és a borso­di iparvidék piacain a zöld­ség-gyümölcs, a burgonyael­látás kedvezőbb volt a múlt évinél. Ebben nagy szerepe volt az Agrokonzumnak is. Rugalmas mozgására jellem­ző, hogy árualapjának igen jelentős hányadát megyén kívüli beszerzések teszik ld. A. nagy távolságokról törté­nő szállítás azonban a piaci árakban érezteti hatását, A zöldségpiac eddigi ta­pasztalatai a termeléssel, fel­dolgozással, forgalmazással foglalkozóknak tehát sok út­baigazítást adhatnak ahhoz, hogy mit kell tenni a fo­gyasztók jobb ellátása érde­kében. Bár az értékesítési gondok a korábbi évekhez képest csökkentek, az min­denképpen megfigyelhető volt, hogy a piac folyamatos ellátása időnként gondokat okozott. Ezek az okok teszik időszerűvé, hogy elsősorban a dél-borsodi és a városok zöldövezetében működő gaz­daságok vezetőinek figyelmét ismételten a zöldség!ermesz- tés felé fordítsuk. Már most, az őszi tervek készítésékor gondolni kell arra, hagy a jövő évben nagyobb terüle­ten termesszenek zöldségfélé­kéi, mert ez nemcsak a saját jövedelmezőségi terveik ja­vulásában, de az ellátásban is hágj' szerepet játszik. Ónod várj Miklós Az őszi munkák lendületében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents