Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)

1971-07-10 / 161. szám

1971. júfius tO., szombat ÉSZAK - MAGY AROR SZ AG 5 Kalauz nélküli gondok Öt forintért villamosjegy Lefülelt potyautasok Szégyenlős alkalmazottak Július elsejétől kalauz nél­kül közlekedünk Miskolcon a villamosokon, autóbuszokon. A Miskolci Közlekedési Vál- lalat e kezdeményezése az 11 tasl'or gu lom 1 ebony ol i t ásá ­ban már kipróbált út, mégis az átmenet újabb gondokat okozott az utasoknak és a vállalatnak egyaránt. A lakosság sérelmezi, hogy csak öt és tíz forintért lehel a villamosokon és autóbu­szokon jegyet kapni. Megje­lentek az ..élelmes" potyauta­sok is. no. meg a szégyenlős alkalmazottak. Ezekről a gondokról esett szó azon a beszélgetésen, amely a na­pokban történt Vida Józsei forgalmi osztályt ezelövel. A kocsikon csak öt darab jegyet árusítanak. A dara­bonkénti árusítás visszatérést Centrifuga, méreggel A MÜLTKORÁBAN olvas- ,ú»m, hogy az ország legdrá­gább személyautójával egy vállalatocska rendelkezett — eßy kimustrált Skodával', il- letve, nem volt az kimust­rálva. A cég hiába kilincselt jobbra-balra, kiutalást nem kapott újra. tehát a régit, az ütött-kopottat javít- Satta hónapról hónapra, év- i-öl évre. Végül is a rozzant járműre annyit költöttek, bogy öt újat vehettek volna árából — ezért került be­a sajtóba Ma már ilyesmi nem tör­ténhet;, hála az új gazdasá­gi mechanizmusnak. Én is rendelkezem egy háztartási geppel, ami eddig elkerülte a saitónyilvánossá- Kol, bár megérdemli a nyom­dafestéket, hiszen eddig ket­tő árába került. Centrifuga ** a Hajdúsági Iparművek terméke. Ügyes szerkentyű, áldott tegyen a neve, aki ki­találta. Nagyon eszes jószág. Mi­helyt letelt a jótállása, ab­ban a pillanatban — ne tú- 'ozzunk, legyünk egészen Pontosak —, néhány nap teúlva felmondta a szolgála­tot. Bekapcsoltuk és azt "teridta ... Nem, nem mon­dott semmit. Rohantunk vele a Gelká- ***, megcsinálták, három- saazötvenért. Amint letelt a javítás szavatossági ideje, szintúgy tett, mint annak olőtte. Nem, nem egészen úgy. Most szólt — kivágta a biztosítékot. Megintcsak a <tóka vette pártfogásába. Komoly baja lehetett, mert 1970. X. 27-tól ez év február 4-ig csinálták. Árajánlatot köptünk: a javítási költség] teintegy 600 forint lesz. Be­lemegyünk-e? Érdeklődtem, érdemes-e, vegül is én nem vagyok egy vállalat, melynek van javi- tasna pénze, de újra nincs. Akárhogy csüröm-esavarom, ugyanabból a keretből, fize­tésemből kell gazdálkodnom, ^ennyibe kerül egy új? Éhtelték az árát, a miénk még csak 1100-ba került, azóta a Hajdúsági Iparmű­itek háromszázzal megtoldot- az árát. Kivancsiskodá- sonara azt a választ kaptam: 'hí motort tesznek bele, te- hát ugyanolyan jó lesz, mint e6y vadonatúj. Hát akkor — 68 mintha a fogamat húzták v°lna. Sebaj, lesz egy új 'tentrifugám. Élég az hozzá, hogy elké­rt, 601 forintért. Az én Vöntrifugám azonban Igen Jól érezhette magát a Gel- ^Ánál, mert jóformán meg te melegedett otthon, április 1 bn már autókázott vissza. Hetvenegy forintért került Isteét haza. ^Högam voltam otthon, •*nü*W Hcnomitl. A toafcaho­zója bekapcsolta, egyszer, aztán másodszor. — Jó? — kérdezte tőlem. Ügy látszik — válaszoltam óvatosan. — Akkor írja alá. Meglettem. A gelkás elment. Alig csu­kódod be mögötte az ajtó. en is a centrifuga kapcso­lójához nyúltam: no, nekem működik-e? Kattanás, és mint egy daráló, lassan el­kezdte őrölni az idegeimet. — Szaladj csak. fiam, a bácsi után, mondd meg neki. va­lamit itt felejtett! — Árarn- lalanilottam a masinát, ne­hogy baja essék. Jön a fiam: a bácsi eltűnt. Es megint a Gelka. ÉS MOST új fent, mert a minap... És most izgatot­tan várom a bajmegállapí­tást: van-e még benne olyan, ami elromolhatott. Szerintem a Gelkának célszerű volna — új ellenében — megtar­tania az én centrifugámat, hiszen ezen a gépen sokat tanultak eddig, s egyszer sem sikerült megcsinálniuk. Kifogott rajtuk. Rajtam is ... Gulyás Mihály jelentene a régi formához. Az üzletekben, trafikokban és a bérletkiadóknál egyenként is kapható utazási jegy. Egy bizonyos idő után nem biz­tos. hogy találkozhatunk je­gyet árusító alkalmazottal, ezé rt nem árt, ha az apró­pénz mellett néhány jegy iá van a zsebünkben. ■ Az ellenőri jelentésekből | kitűnik, hogy akadnak uta- j sok, akik megpróbálják meg- j spórolni az utazási dijat. Vesznek jegyei, azután közel | helyezkednek el a lyukasztó- I hoz és csak az ellenőr feltű­nésekor kezelik azt le. Egy alkalommal hat pesti utas tá­jékozatlanságra hivatkozott, ! amit nem lehetett elfogadni. I Pesten már régen kalauz nélkül közlekedjek. A vállalat dolgozói a türel­mi idő alatt meg elnézőbbek, hiszen ezt a formát is meg kell szokni. Megemlítette az osztályvezető, hogy az átszál­lás még sokszor gondot okoz. A jegy másik végét is le kell — átszállás alkalmával — kezelni. Az autóbuszvonalon két szakasz van, mindegyik külön 2 forintos jegyet igé­nyel. Akadnak rossz lyu­kasztó készülékek. Ezeket a végállomásokon javítják, il­letve lecserélik. Január elsejétől már job­ban megkülönböztethető lesz a villamosjegy az autóbusz- jegytől, eltérő színű csíkozá­sa miatt. A vállalat alkal­mazottai egyébként kérésük­re kerültek az új beosztások­ba. Érdekes problémaként je­lentkezett, hogy néhányan nem vállalták az utcai jegy­árusítást. Boda Erzsébet Amik or az üzemben munka köz­beni baleset következtében meghalt egy ember, a kivizs­gálásnál a balesetért felelős gondatlan művezető csak úgy „mellékesen" megjegyezte, hogy az elhunyt cigány volt Nyilvánvalóan ezzel akarta csökkenteni a tragédia sú­lyát és saját bűnét, gondol­ván. hogy ez a múnkás szár­mazása miatt csupán másod­osztályú. sőt. azon aluli em­beri értéket képviselt. Amikor az egyik könnyű­ipari üzemben a gép szét- ronesolta egy fiatal munkás­nő kezét, a baleset okát vizs­gáló embereknek a szintén gondatlan igazgató csak úgy „mellékesen” megjegyezte, hogy az illető erkölcstelenül él. gyakran cseréli férfiisme­rőseit. Tehát nem olyan nagy kár érte. Ezek az otromba érvek volnának tehát azok az utolsó szalmaszálak, me­lyekbe kapaszkodva-egyes fe­lelőtlen vezetők szeretnének a hullámokból a szárazra ke­rülni, a felelősség alól ki­bújni. Megrendítő dolog a baleset, még inkább a halál. Az üzem felbolydul. az embe­rek letargiába, nem egyszer pánikba esnek. Sajnálják tár­sukat, akivel azelőtt még együtt nevettek, beszéltek, dolgoztak. Nem állítjuk, hogy a bal­esetért felelős vezetők mind­egyike a példában említett el­ítélendő módszerekkel véde­kezik. Még kövesbe, hogy minden balesetért a termelés veaetöi közvetlenül felelő­sek. Általában a balesetek okai összetettek. De a ve­zetők, különösen a termelés közvetlen i ranch tói. az üzem­ben mindenért felelnek, az emberek testi épségéért es életéért is. Viszont sokszor az adott esetben e felelősséget elkenik, s a felelősségre vo­nós nagyon „humánus”, vagy esetleg el is marad. Az utób­bi években sokat; j atollt ipari es mezőgazdasági üzemeink­ben a munkásvédelem, csök­kent a balesetek száma. De a/ eredményekkel mégsem lehetünk elégedettek. Előbb­re jutnunk e területen vi­szont csak az eddigieknél ha­tásosabb társadalmi összefo­gással lehet. Nem is olyan régen lezu­hant az állványról egy tizen­hét éves építőipari tanuló, aki éppen vizsgamunkáján dolgozott. A fiú élete leg­szebb percében meghalt. Ve­zetői szerették, sajnálták. Ko­szorúra gyűjtöttek, a temeté­sen mindannyian megjelen­tek. Sokan könnyeztek. De ez már késő bánat. Ele­jét kell venni a bajnak. Nem érzelgős álhumanitásra van szükség, de arra, hogy a ve­zetők a terv teljesítésénél számoljanak az emberek te­herbíróképességével és testi épségével is. A linlocpíoL megelőzé­' »dieselen seretehát a vezetők mindenekelőtt ak­kor tesznek a legtöbbet, ha üzemükben a termelési ren­det. a technológiát és a mun­ka szervezettségét a lehetősé­geken belül a legtökélete­sebbre fejlesztik. A vizsgála­tok során gyakran hallot­tuk a termeles parancsnokai­tól: a dolgozók nem tartják be a munkavédelmi előírá­sokat. Sajnos, ez is igaz. A dolgozók figyelmetlensége és felelőtlensége is sokszor okoz balesetet. Az égjük állami mezőgazdasági üzemben, já­ték közben, égj' dolgozó el- botlott és nyitott bicskájába esett. Sebébe belehalt. Talán ez kirívó példa, de a fegyel­mezetlenség és a munka köz­beni ittasság (különösen a mezőgazdasági üzemekben) sok; halálos baleset előidéző­je. De ez nem változtat azon a sajnálatos tényén, hogy a munkavédelmi oktatás gyak­ran formális, elmulasztják a visszakérdezést. Tehát nem győződnek meg arról, mit és mennyit értett meg a mun­kás az előadásból. Így tör­ténhet. hogy a gepek kezelé­sének előírt szabályait azért nem tartják be. mert nem is ismerik a lapuló veszélye­ket. (A balesetek nagy szá­zaléka a gépek rendeltetés- szerű működtetése közben történik.) A balesetek kivizsgálása külön párbaj a vezetők, va­lamint a sérült és az öt védő társadalmi szervek között. Most ennek általános hatása­ra. következményeire szeret­nénk felhő— a figyelmet. Miután gy : nem az igazi okot (és felelőst) állapítják meg. nem is tesznek semmit a valódi ok megszüntetésére. Emiatt sok a visszatérő, azo­nos baleset. Persze, az abból is származik, hogy a társa­dalmi aktívákat gyakran le­hetetlen helyzetbe hozzák az üzem vezetői. Gáncsot vetnek nekik, nem mindig engedik meg. hogy részt vegyenek a kivizsgálásban. Ha pedig megengedik, az erre fordítóit időt levonják a keresetükből. És ha nagyon „harcos” a tár­sadalmi munkavédelmi fel­ügyelő. akkor amolyan csen­des bosszú áldozata lesz. El­felejtik előléptetni, kihagy­jak a jutalmazások és pré­miumok osztásából. Akad persze, jó példa is. Az egyik igazgató fegyelmi elé állítot­ta azt a művezetőt, aki a munkavédelmi fel ügye!ö in­tézkedéseit keresztül akarta húzni. Sok hizlalói körülmények javításával fog­lalkozó tervekben. Mindez azonban egymagában kevés. A balesetek számát csak ak­kor tudjuk a minimumra szorítani, ha a termelésben részt vevő minden ember rangjának és beosztásának megfelelő hozzáértéssel vég­zi tóadatát. És ehhez is hoz­záad még egy kis pluszt: fi­gyel, törődik, vigyáz magára és társaira. Gyalog a S?inván Fények és árnyak UTUNK SOKAN nemcsak a természetre, s ennek ré­szeként a Szí nvára figyel­tünk. Kíváncsian kutattuk azt is, mennyire mutat más ar­cot a város a patak partjáról nézve. S fényeket és árnya­kat egyaránt láttunk. zelünkben a gizgazos fűben néhányan napoznak, olvas­nak. Neleik ez a szabad, aöld terület is becses... Xtellenben, tágas nagy me­ző. A távolban legelésző te­henek és nyargalászó lovak. Envhe szél támad. Jólesik 4 Rendezetlen, dimbes-dom- bos balpart. A toronyházak­ról csak sejtjük, hol maga­sodnak. Eltakarják előlünk valamennyit a kis betonkoc­kák, sorgarázsok. A négy- emeletes Kilián-déli lakóhá­zak valkidos vakolata ron­gyos, hámló, mintha már több éwtraedes volna. A kö­megfürdetni benne arcunkat. De hamar kizökkenünk az idill hangulatából. A Tatár­domb lábánál düledező, roz­zant viskók, putrik egymás hegvén-hátán Azt mondják, vaj da választás idején, nem tanácsos erre járni. De egy­szer majd e szép környezet­ben, a Tatándomb festői hát­tere előtt is modern lakóhá­zak 'magasodnak... Mert a város azért már itt is átlépett a Szinva jobb partjára. E rét gyár felőli szélén, a Lorántffy Zsuzsan­na utcán, az EÁÉV munkás­szállója mellett épül Miskolc új kenyérgyára. A „rendet­len” képből, a különböző gé­pek, felhalmozott építési anyagok, ideiglenes kis épü­letek sokaságából. csak a szakavatott szem tudja kihá­mozni. hogy a már majdnem kész, alacsony, hosszú épület, nem más, mint a garázssor a hozzá kapcsolódó műhely-, s egyéb résszel. S hogy a közé­pen emelkedő falak, a siló- torony és ken .vérüzem jöven­dő keretei. Szemlélődésünkből kelle­metlen esemény riaszt tó bennünket. A zugéból kilen­dülve, csizmánknak csapódik egy döglött macska. Nem sok­kal később pedig lenyúzott borjúbőr fonja körül lábszá­runkat. Hívatlan útitársaink­tól csak jóval később, a Győri kapui lakótelep alatt szabadulunk meg, ahol kilé­pünk a partra. Mély lélegzet, s legalább annyira megkönnyebbülünk, mént Aáwo-Maytatöon, amikor a Hegyalja utca közelében épülő hídon, végre kiönthet­tük csizmánkból a bűzös, hi­deg vizet, Nem sokkal az­előtt ugyanis majd derékig merültünk, mert későn vet­tük és2re, hogy a kanyar utá­ni gáttal a hídépítők felduz­zasztottak a vizet. Most ugj'an nem merültünk meg, de a piszkos vízből er­re a napra már elegünk volt. S így, a partról a Győri kapu és a „Béke-szálló” éles el­Előttük az új iskola, az új bölcsőde és óvoda. Rendezésre, végleges meg­oldásra várnak szemben, a salakhányó kénes gázfelhőjé­nek árnyékában, a „Béke­szálló” hazai is... A KÉT VÁROSRÉSZ kö­zött méterben kevés a távol­ság. Időben viszont annál több. S egyszer majd egyál­talán nem lesz távolság Mert nem lesz „Béke-szálló' sem. Mert akkor talán mái lentétét láthattuk. Bal oldalt az új házak friss színeikkel, erkélyeiken száradó gyer­mekruhákkal. s a telep jelké­peinek is beillő, magasba tö­rő központi tauéontóxnádcoi. erdősáv szűri meg a Szinva- parton a gyár felől a (elep irányába áramló levegőt. . Bíró Téier Nyitray l’ctcr Kotor Mécs Érné Balesetek

Next

/
Thumbnails
Contents