Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
1971. július 25., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 9 Korszerű vasúti közlekedés az LKM-ben 125 évvel ezelőtt az egész magyar vasút mindössze 33 kilométer hosszú volt. A fejlődést az is jellemzi, hogy egyedül a Lenin Kohászati Művek rég túlszárnyalta ezt. A nagy acélbirodalom testét 50 kilométer hosszúságban hálózzák be a sínek, amelyeket éppen itt, e gyárban hengereltek. Néhány évvel ezelőtt csak gőzmozdonyok szállították, vontatták a terhet. A gyár a következetes műszaki fejlesztés eredményeképpen fokozatosan kicserélte a vonóerőkét. — A dieselesítést már teljes egészében végrehajtottuk — mondotta Sallai Jenő, a gyár közlekedési gyáregységének vezetője. •— Már csak a keskeny nyomtávú sínpárokon dolgoznak a kis gőzmozdonyok. (Ezek szállítanak például öntecset a durvahengerműbe.) Ezeket is Diesel-mozdonyokkal cseréljük fel. csolat. Sallai elvtárs úgy jellemezte: nem szeretik a papírmunkát, éppen ezért mindent röviden, s néhány mondatban intéznek el. Részt vesznek egymás termelési értekezletein, kölcsönösen megismerhetik egymás gondjait, feladatait. S ez is közelebb hozza őket egymáshoz. Erre nagy szükség is van, mert a gyári közlekedés úgy kapcsolódik a MÁV-éhoz, mint egyik fogaskerék a másikhoz. Csakis így lehet a sok száz és ezer tonna árut mozgatni, szállítani. A közlekedési egységnél — mint a kohászat annyi más üzeméiben — sok-sok olyan ember dolgozik, aki már hosszú évek, vagy évtizedek óta szolgálja a szállítás ügyét. Az ő munkájuk, erőfeszítésük, életük egy-egy darabkája benne van minden tonna ide szállított ércben, elszállított hengerelt áruban, amely Diósgyőrből indul útnak az ország, a világ különA dieselesítésre szükség is van, hiszen napról napra fejlődik a gyár, nő a terméktömeg, a választék, s ezek gyorsabb ütemű szállítást, anyagmozgatást kívánnak meg. A szállítás fejlesztése szoros összefüggésben van a Borsodi Ércelőkészítőmű munkájával. Ismeretes, hogy a BÉM-'ben előkészített, s még meleg ércet speciális járművekben szállítják az LKM-be, hogy ott mielőbb felhasználhassák. A közlekedési egység, valamint a MÁV diósgyőri állomása között igen jó a kapböző tájaira. És mik a problémáik? — Sajnos — mondja az egység vezetője —, létszám- hiányunk van. Kiket tudnánk felvenni? Szükségünk van rakodómunkásokra, kocsirendezőkre, pályamunkásokra. A gyár a munkaerő biztosítására bizonyos mérvű anyagi áldozatot is vállal. Szakma nélküli ifjú embereket kocsirendezőkké képez át, s közben a tanulási idő alatt 9 forintos órabért biztosít számukra. Vizsga után — a munkától és a lehetőségtől függően ’ — növekszik az órabér. A közlekedési egység dolgozói előtt is megvan a lehetőség a fejlődésre. Előfordul. hogy valaki oálya- munkásként.ismerkedik meg a vasúttal. így lesz kocsirendező, később tolatásvezető, vagy kocsimester. A közlekedési egységhez rengeteg jármű, géokocsi is tartozik.' Áz utánoótlást érdekes’ módon oldják meg. A vállalat dolgozói közül 40— 50 embert segítettek jogosítványhoz. Ezek' bent dolgoznak az üzemben. Ha rendkívüli esetekben szükség van rájuk, bevonják őket a gépkocsivezetésbe. Az utóbbi időben sokat tettek a dolgozók szociális igényeinek kielégítéséért. Egy sor öltözőt, fürdőt hoztak létre. Most készítik például a rakodómunkások számára az új öltözőt, mosdót. Egyébként pedig a következetes fejlesztés eredményeként ebben is eljutottak oda. hogy megfelelő öltözők, fürdők vannak a dolgozók számára. A fejlődés maga után von bizonyos belső ellentmondásokat, új szükségszerűségeket. A Diesel-mozdonyok javításához szükségük lenne javítószínekre, -műhelyekre. Egyelőre a javítást másutt készíttetik el. Bíznak benne, hogy az elkövetkező években a gyári eredmények fejlődése révén megteremtődnek a lehetőségek a javítóbázis létrehozására. Ez azért is érdekes, mivel a javításhoz majd szerelőkre is szükség lesz. s ezzel a gyárban már most törődnek. Mint ismeretes, a régi gyárban -i- a nemesacélprogram során — teljesen új gyár épül. Ez kihat majd a közlekedésre is. A nemesacélhengermű felépítésével a termék közelebb kerül a diósgyőri állomáshoz, azaz lerövidül a termék útja. Ez korántsem jelenti azt hogy csökkennek — ellenkezőleg, növekszenek a feladatok, hiszen a nemesacél-hengermű nagy mennyiségű terméket gyárt majd. A közlekedési egység az új feladatokra, az emberek nevelésével, új szakemberek kiképzésével is igyekszik felkészülni, hogy jól végzett munkájával tovább öregbítse a közlekedésiek hírnevét. Nagyképűség Kifelé furakodtam a boltból, amikor a pult fölött észrevettem a plakátot: BÚRGONYACUKOR 10 FT Időbe telt, amíg ráeszméltem, mi az. Akkor hangosan is kimondtam, ízlelgettem. De ilyen keservesen még sohasem állt rá a nyelvem magyar szóra, mert úgy éreztem, semmit sem jelent. Burgonyacukor — morogtam magamban. Aztán. hogy burgonyabogár. Mert erre már rájárt a nyelveim. Igen, a szavak fogalmakat fejeznek Id, a fogalmakhoz pedig valamilyen módon „viszonyulnak”. Valami eszünkbe jut róluk, érzelmi szál fűz hozzájuk. Es ekkor rádöbbentem: ez az előkelősködő, keresett szóösszetétel engem meglop!- Érzelmileg. Mert, ha, azt mondom: krumplicukor, máris elomlik nyelvemen. Látom gyermekkorom szatócsboltját Kolman bácsival, akihez már csak azért is élvezet volt elmenni, mert süket volt az istenadta, és ott kedvünkre kiordítozhattuk magunkat. Érzem a bolt illatát, izzadó tenyeremben a réz tízfilléreseket, egyszóval átélem gyermekkorom egy darabkáját. Ezt orozta el tőlem ez a plakát. Cserébe adja a burgonyacukrot. Hát nem! Ezt nem engedem! Pedig én is üldözöm az idegen szavakat, örülök, hogy a slafrok, a hózentró- ger és a vinersnjcli kiment a divatból. De vajon ez a burgonyacukor magyarítás-e? Vagy csupán az egyik jövevényszó helyett másikat, a hivatalosabban hangzót akarják rámtukmálni? Mert köztudott, hogy a burgonya (á la Bourgogne) épp olyan törőlmetszett finnugor szó, mint teszem azt, a konyak... Ám lehet, hogy tévedek ebben a krumpli-dologban. Engem meg lehet győzni, hajlok a jó szóra. Ígérem, hogy vendéglőben vadsertést rendelek, vagy gránátos-menetet. Utána áttanulmányozom filmszinházaink műsorát, megtekintek egy magyar mozgófényképet, majd feltolakszom a géperejű társasbér járóm űré. esetleg fogok egy bérgépkocsit, hogy időben hazaérjek. A sarkon pattogatott tengerit (vagy törökbúzát) vásárolok a gyerekeknek, és este elmondom nekik a mesét a zöldsertésről... De amíg meg nem győznek: krumplicukor! Kutya ura fakó! Csonkaréti Károly Ha rövid az ágy A. Buchwald: Ki vigye a gyereket a fodrászhoz? — Jól van, vidd el te a borbélyhoz! — fejezte be szeretett nejem a vitát, amit én kezdtem azzal a halle megjegyzéssel, hogy: ideje lenne a fiú haját levágatni. A fiú hatéves, és nagyon szégyellem, hogy még mindig nem tud differenciálni az orvos és a fodrász között. Amikor először vitte az anyja a fodrászhoz, letolta a nadrágját, és nagyokat pislogva várta az injekciós tűi. Máskor meg, amikor a doktorhoz vittük, arra kérte, hogy szép rövidre vágja ám le a haját. Éppen a napokban tolta a feleségem orrom aló az Asz- szortyok Lapját, amelynek vezércikke azt bizonygatta, hogy a szülők hovatovább — legjobb szándékuk ellenére is — az őrültek házába kergetik gyermekeiket. A cikk hosszan méltatta, hogy a fiúgyermeket az apának keli a fodrászhoz vinnie, lévén a hajvágás szoros összefüggésben a férfiassággal. Mert ha az anya viszi borbélyhoz a gyereket, és az mérgében tombolni kezd, akkor ezzel nem a fodrász, hanem elsősorban az anya ellen berzenkedik. Tgy indultam el fiammal másnap korán reggel a borbélyhoz. A gyerek előre kikötötte, hogy csakis áhhoz a fodrászhoz hajlandó betenni a lábát, ahová én is járok. Kedvenc figaróm halálsó- padt lett, amikor közöltem vele jövetelünk célját. — Éjszakánként nem kószálok az utcán, 80 kilométernél nem hajtom a kocsim sebesebben, nem kezdek kupeckedni, nem kártyázom és — nem nyírok kisgyerekeket. Veszélyes dolgokkal nem foglalkozom! Zsebébe dugtam egy ötfrankost. — Tegyen most az egyszer kivételt, jó? — mondtam, s választ sem várva vonszoltam, és erősítettem a fiút a székhez. Kedves kis csemetém bömbölt, hadonászott, mindenre elszántan kapálód- zott, úgy, hogy a fodrász sehogyan sem tudott közelférkőzni hajához. — Tudja mit, apuka? — mondta aztán. — Szíveskedjék magunkra hagyni. Nyu- godtabb lenne a gyerek, ha kettesben maradnánk. Fél óra niúlva érte jöhet. A jelzett időre pontosan visszatértem. Borbélyom éppen elkészült a gyerek frizurájával. Fia—i boldogan, mosolyogva fogadott. — Hogy csinálta? — tekintettem elismerően a fodrászra. — Egészen megszelídítet- ' te. — Van néhány jó m ' ’szerem. .. Parancsoljon, itt a számla. — Jól látok? — dörzsöltem meg a szememet. — 21 frank?! Egy hajvágásért?! r- Hajvágás, hajmosás, kölni, púder, bedörzsölés, hajelaj, plangirozás,’ ugye.. Ez ennyibe kerül... — Érthetetlen!.. . Egy apró kis kölyöknek ennyi mindent! — Kérem, c. megkérdeztem. hogv csináljam-e, adjam-e ezt, meg azt, és ő mindenre azt l ondta, hörigen. Mit tehettem volna?... Kivánszorogtam a fiúvá’ az üzletbő]. Hazafelé menet meg kellett még hívnom drága gyermekemet egy oo- hár fagyira, egy üveg narancslére, s be kellett vele mennem a játékboltba is. így a „hajvágás” összesen 41 frankomba került. „Istenem, fél napi keresetem!” — sóhajtottam. — „Erről miért feledkeznek mes a gyermekpszichológusok !! ?” (Baraíé Rózába fordítása)
