Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)
1971-07-24 / 173. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. július 24., szombat 400 eser ÖHSSSeUilÚH ' Szadat beszéde Tanácskozik az ASZÚ kongresszusa Pénteken délután a XIV. kerületi Angol utcában átadták rendeltetésének az Országos Tervhivatal új számítástechnikai központját, amelyben a gazdasági tervezési és gazdaságirányítási munkálatokat korszerűsítik, és a népgazdasági tervezést teszik* hatékonyabbá. Itt helyezték üzembe az ország legkorszerűbb és legnagyobb teljesítményű elektronikus számológépét, a System—4— 70 típusú berendezést, amelyet Kairóban pénteken megnyílt az Arab Szocialista Unió országos kongresszusa, mintegy 1900 küldött részvételével. A kongresszuson részt vesz az SZKP küldöttsége Borisz Ponomarjovnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével. . A kongresszus Anvar Sza- datot egyhangúlag megválasztotta az ASZÚ elnökévé és az ASZÚ országos kongresszusának elnökévé. ezelőtti eseményeket, és elmondta, hogy a szabad tisztek, akik a forradalmat végrehajtották, 1951-ben választották Nasszert vezérükké. Kitérve az 1971. május 15-i puccskísérletre Szadat hangsúlyozta, hogy az összeesküvők egyike sem volt tagja a szabad tisztek csoportjának. Kijelentem, amint a néhai Nasszer elnök tette 1967-ben, hogy önök, az ASZÚ kongresszusának tagjai, mint a nép képviselői, az 1952. július 23-i forradalom ügyeinek továbbvivői. Szadat beszédében különösen heves támadást intézett Husszein jordániai király ellen. Husszein, a palesztin ellenállás hóhéra drágán fog megfizetni bűneiért. Az egyiptomi elnök az 1971-es évet döntőnek nevezte, hangsúlyozva, hogy ez az év nem múlhat el az arab— izraeli konfliktus rendezése nélkül, bármilyen súlyos áldozatokba kerüljön is. az angol International Computers Limited cég szállított. A gép 400 000 összeadást műveletét végez el másodpercenként. Anvar Szadat egyiptomi elnök az ASZÚ országos kongresszusán pénteken elmondott beszédében kegyelettel emlékezett Nasszer elnökre, felidézte a 19 évvel világhíradó Hétfőn indul a Hold felé az Apollo—15 amerikai űrhajó. Fedélzetén a három űrhajós: David R. Scott, James B. Irwin és Alfred M. Worden. Az Apollo—15 parancsnoka Scott lesz Meir Kahane rabbit, a hírhedt Zsidó Védelmi Liga vezetőjét egy amerikai szövetségi bíróság bűnösnek találta robbanóanyagok előállítására szőtt összeesküvésben és ezért 5 évi felfüggesztett börtönbüntetésre és 5 ezer dollár pénzbírságra ítélte. A rabbi a bírósági tárgyalásom beismerte bűnösségét. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága közleményben tiltakozott a Palesztinái ellenállási mozgalom ellen Jordániában végrehajtott megtorló kampány miatt és szolidaritásáról biztosította a haladó arab erőket Huang Huan, a Kínai Nép- köztársaság első Kanadába akkreditált nagykövete magyar idő szerint szombaton hajnalban érkezik meg állomáshelyére, Ottawába. A kanadai főváros diplomáciai köreiben nagy érdeklődés és élénk spekuláció előzi meg a pekingi kormány rangidős nyugati szakértőjének számító kínai diplomata érkezését, amire egyébként az eredetileg megadott időpontnál 6 héttel később kerül sor. Jól Alapkőletétel Az Elnöki Tanács 1968. évi 16. számú törvényerejű rendeleté érteiméiben közlekedési és távközlési műszaki főiskola nyílik Győrött. Az illetékes tárcák és Győr város Tanácsának vezetői a rendelet megjelenése óta mindent megtettek annak érdekében, hogy mielőbb felépüljön az új felsőoktatási intézmény. A főiskola alapkőletételére pénteken került sor. tájékozott ottawai források szerint Huang Huan késése Henry Kissingernek, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának titkos pekingi látogatásával függ össze. Ügy tudják, hogy a veterán kínai diplomata, akit egyébként Mao Ce-tung és Csou En-laj befolyásos bizalmasának tekintenek, tevékeny szerepet játszott Henry Kissinger pekingi útjának előkészítésében. A kanadai főváros politikai köreiben általános az a vélemény, hogy Peking vezető diplomatájának megérkezése nem is elsősorban a kanadai—kínai kapcsolatok új szakaszának kezdetét jelzi, hanem egyszersmind az USA-nak leginkább „kézre- e®ő” kínai diplomáciai bázis megteremtését jelenti. Ottawai diplomáciai források feltételezik, hogy az itteni kínai nagykövetség „ablaka Washingtonra nyílik” — majd, s Huang Huan első és legfontosabb feladata Nixon elnök tervezett pekingi látogatásának előkészítésével kapcsolatos amerikai—kínai megbeszélések lebonyolítása lesz. A Nixon—Mao kézszorítás előtt Ä „kínai üzlet" ezer Igen-szavazatot kap A Kína-ügyek a Fül brig ht-bizottság előtt Nixon elnök csütörtökön megbeszélést folytatott William Rogers külügyminiszterrel — a Reuter értesülése szerint a téma: Kína volt. Az amerikai kormány nevében Rogers néhány napon belül nyilatkozik arról, hogy milyen engedményt kínál Washington a Kínai Népköztársaságnak ENSZ-képviselet kérdésben. • ■ Dzsagzsivan Ram indiai hadügyminiszter pénteken arról tájékoztatta a parlament alsóházának tagjait, hogy az ország fegyveres erői „le fogják lőni az India légiterét megsértő összes pakisztáni repülőgépeket”. Elmondotta, hogy pakisztáni repülőgépek a folyó évben 43 alkalommal sértették meg India légiterét. A francia kormány,' majd a köztársasági elnök megerősítette a párizsi városi tanács határozatát, amelynek érteiméiben „nem tartható meg a V5ncennes-i erdőben” az Hu- maniténak, az FKP központi lapjának hagyományos évi ünnepe. A FKP közölte, hogy az ünnepséget szeptemberben itt fogják megtartani. <9 A TASZSZ a KCNA hír- ügynökségre hivatkozva közli Phenjanból, hogy amerikai katonák szerdán többszáz lövést adtak le automata géppisztolyaikból a dcmilitarizált övezet északi részen álló koreai őrszemekre. • Kairóban bejelentették, hogy pénteken hajnalban „nagy sikerrel” befejeződtek az egyiptomi fegyveres erők egy hét óta tartó hadgyakorlatai. A gyakorlatokban va- dászrepül'ő-századok, bombázók és elfogó vadászok, légiszállítású egységek, gépesített gyalogsági egységek, páncélos alakulatok, a tüzérség, valamint rakétás légvédelmi egységek vettek részt. Kissinger kingi útja előtt nemcsak a Fehér Házban és a pekingi „Tiltott városban”, azaz a vezető kínai politikusok rezidenciájában, meg a genfi— varsói, közel 140 találkozón foglalkoztak komoly, alapos előkészítés után az 1972 májusa előttre időzített látogatással, az USA elnökének pekingi utazásával...-Még 1966-ban — persze több éves gondos és titkos tárgyalás után — megalakult az „amerikai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizottság”; tagjai között ismert politikai személyiségek és nagy hatalmú üzletemberek voltak. A bizottság a legnagyobb titokban dolgozott, adatokat gyűjtött, szakembereket hallgatott meg és első nyilvános megemlítésére is csak 1966-ban került sor. Igaz, 1965 áprilisában — néhány héttel a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai kalóztámadások megindulása után! — különleges esemény tanúi lehettek az Amerikai Kereskedelmi Kamara évi kongresszusára kiküldött újságírók. Elhangzott ugyanis az elnökségnek egy / tömör javaslata, amely felszólította a kormányt: tanulmányozza, milyen lépéseket lehetne tenni abból a célból, hogy megnyíljanak a kapcsolatok csatornái az USA és a Kínai Népköztársaság között. A javaslat elhangzott, és a jelen volt, mintegy ezer üzletember egyhangúlag megszavazta az indítványt. Még egy év sem telt el és a szenátus külügyi bizottsága, a Fulbright-bizottság 1966 márciusában napirendre tűzte a kínai—amerikai politikai viszony kérdését. Hol voltunk már az óvatos „kapcsolatok csatornáinak megnyitása’!, kifejezéstől! A szenátusi bizottság vitájában 11 szenátor szólalt fel, beszédeikben a washingtoni kínai politika teljes felülvizsgálatáról, a kereskedelmi kapcsolatok normalizálásáról, sőt a diplomáciai elismerésről, nagykövetségek cseréjéről, Kína ENSZ-tagságának kérdéséről is szó esett. Bár csak három szenátor védte a régi, a mereven Peklng-elle- nes irányvonal minden részletét, a vita még nem hozott konkrét eredményt. Nem volt nagyobb hatása Edward Kennedy (1966 májusi) kongresszusi felszólalásának sem. amelyben a demokrata szenátor világosan kifejtette: „Az amerikai kormány számára elérkezett az idő a Kínárá vonatkozó politika felülvizsgálatára”. De már érlelődlek a határozottabb döntések. Igaz, félelmetes erőkkel kellett megküzdenie azoknak, akik a Kína-politikában fordulatot óhajtottak. Az amerikai politikában 1949, a Kínai Népköztársaság megalakulása óta a legtevékenyebb — és legtöbb eredményt elérő — kijáró-csoport, úgynevezett „lobby” volt a „Taj- van-lobby”, a osangkajsekis- ta bábkormányt támogató üzletemberek és politikusok szövetsége. (Még 1949-ben történt, hogy a külügyminisztérium megkérdezte a vezető üzletembereket, minő vonalat javasolnak a népi Kínával szemben. A tanácskozáson III. John Rockefeller volt a fő hangadó. Azt mondta: minden eszközt fel kell használni Peking ellen és maga mellé állított lényegében minden monopolista csoportot; megszervezték az „egymilliós bizottságot”, hogy az egymillió aláírást gyűjtsön egy Kína-ellenes kiáltványra. Rockefeller és mások 300 000 dollárt fizettek az USA egyik legügyesebb reklámvállalatának, a Hamilton Wright Or- ganisationnak, hogy az dolgozza ki Tajvan támogatásának amerikai ízű reklámterKairó és Tripoli köszönti Nimerit L ord Lothian brit külügyi államtitkár a lordok házában hivatalosan közölte azt az információját* amely szerint a khartúmi elnöki palota körül pénteken még mindig, pontosabban ismét, lövöldözést lehetett hallani. Bár más források ezt a jelentést nem erősítették meg, több ok is van arra, hogy ne csodálkozzunk, amiért valamennyi nyugati távirati iroda gyorshírben jelentette lord Lothian értesülését. Az egyik ok kétségtelenül az a tény, hogy az újabb lövöldözést nagyobb címbetűkkel lehet jelenteni, mint a helyzet megszilárdulását. A másik, a fontosabb ok, hogy az arab világ jelenlegi, meglehetősen látványos fordulatait a lehető legjobban igyekszik kihasználni a nyugati propaganda-apparátus — sajnos, ezúttal nincs is nehéz dolga: ahol annyi minden történt néhány nap, sőt néhány óra alatt, mint a legnagyobb területű arab országban, Szudánban, ott senki nem fogja eleve lehetetlennek tartani az újabb lövöldözésről szóló híreket. Még akkor sem, ha azok később esetleg nem is bizonyulnak igaznak. Az összképből azonban pillanatnyilag kirí a lord Lo- thian-féle értesülés. Általában ugyanis úgy tűnik, hogy az arab világban, sőt, általában a világban, befejezett ténynek tekintik Nimeri vezérőrnagy visszatérését Szudán élére. A legérdekesebb természetesen az arab országók reagálása, és ez a jelek szerint, az egyetlen Irak kivételével, egyértelműen pozitív. Hosszabb távú következtetéseket még feltétlenül korai lenne levonni, de az arab visszhang-mozaikok alapján úgy tűnik: nemcsak Líbiában, hanem Egyiptomban, és valószínűleg Szíriában is egyértelmű örömmel fogadták Nimeri hatalmának gyors restaurálását. Ennek az örömnek a legfőbb eleme kézenfekvőnek látszik, és ezt a Journal D’ Egypte cimű kairói lap vezércikke így fogalmazza meg: „A négyek ismét egyftiásra találtak. Nimeri visszatérésével újra megnyíltak azok a távlatok, amelyeket Egyiptom, Szíria, Líbia és Szudán együttműködése tárt fel.” Az Izrael-ellenes arab front legnagyobb, immár hagyományos problémája az egység krónikus hiánya, amelyet a legutóbbi jordániai események csak súlyosbítottak. Kairóban és Tripoliban feltétlenül, Damaszkuszban pedig csaknem bizonyosan úgy látják: a most levert szudánl államcsíny eredménye egy Khartúm—Bagdad szélsőséges tengely lett volna. Ennek, az arab világ további megosztásával fenyegető lehetőségnek az elhárulását üdvözlik at elégedett hangú egyiptomi és líbiai kommentárok. Az uruguayi képviselőház döntése Az uruguayi képviselőhuz pénteken reggel maratoni hosszúságú vita után, 52 szavazattal 2 ellenében jóváhagyta az ellenzéki nemzeti párt által néhány nappal ezélőtt beterjesztett!, Jarge Pacheco Areco köztársasági elnök elleni bizalmatlansági indítványt. vét. A „Tajvan-lobby” vezetői között volt mindenekelőtt a hidegháborús külügyminiszter, John Foster Dulles, de oda tartozott a hírhedt „boszorkányüldöző” Joseph McCarthy szenátor és a szenátus olyan neves figurái, mint Knowland, Mansfield, Humphrey, Goldwater — szóval valódi „kétpárti vállalkozás” állt Csang Kaj-sek mögé. A „Tajvan-lobby” politikusait a,már említett Kertnan- cfkk rázta fel. Kennan világos felhívása, hogy a szovjet—kínai ellentétet amerikai célra kell felhasználni, egyre több támogatóra talált. Sőt, a támogatásnak egy dollárban is kifejezhető formája is megjelent. 1967 nyarán a Rockefeller-álapítvány '-ledig Rockefellerék a „Tajvan- lobby” alapítói voltak!) a Ford-alapítvánnyal együtt egy 370 000 dolláros csekket küldött a már említett, amerikai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizottság munkájának támogatására ... Megindult az álcázás művelete is. Egy szovjet újságíró, Georgij Ratyiani, Washingtonban járva, igyekezett beszélgetései során tájékozódni az amerikai—kínai kapcsolatok kérdéséről, különös tekintettel a varsói nagyköveti tárgyalásokról szóló, rejtelmes utalásokkal teli. feltűnően optimista célozgatásokra. Amikor hazatért, a Pravdában beszámolt az amerikai politikusokkal folytatott beszélgetéseiről. „Valameny- nyien szinte ugyanazokkal a szavakkal ismételgették: ne gondolja, hogy mi valamilyen formában is fel akarjuk használni saját érdekünkben az önök ellentétét Kínával. Ezt a formulát unos- untalan, de állandóan ismételgettek” — írta Ratyiani. A nemzeti párt azt követően terjesztette be bizalmatlansági indítványát a köztársasági elnökkel szemben, hogy az — a Tupamaró gerillák növekvő aktivitásának ürügyén — rendkívüli biztonsági intézkedéseket léptetett életbe. Az elnököt tisztségéből felfüggesztették. Persze aki csak valameny- nyíre is ismerős a f>ropagan- daanalizis tudományában, aZ jól tudja, hogy az efféle gyakori ismételgetés sohasem véletlen; a megismételt tagadás mögött rejtett szándék lapul. S vajon a politikai megfigyelő elfelejtheti-e aZ amerikai politika oly sok fordulatában tevékeny szereplőként részes George F- Kennan azóta oly sokszor hangoztatott (de legalább ugyanannyiszor elhallgatott!) szavait arról, hogy „ostobaság lenne... figyelmen kívül hagyni a szovjet—kínai konfliktust és ki Aem használni a benne rejlő kedvező lehetőségeket”. IK mcfí kell lanatra. A szocialista politika minden lehetséges alkalommal, teljes őszinteséggel és éppen a lenini tanításokhoz való hűség jegyében fejti ki, hogy küzd a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének megvalósulásáért’ Ebből a szempontból csak üdvözölhető a kínai—amerikai viszony normalizálás»' sőt, adott esetben még az * .nem mindennapi látvány is- hogy Richard M. Nixon MaO Ce-tung oldalán jelenik meg izgatott film-, foto- és tv-ri- porterek lencséi előtt. Án1 azt aligha felejthettük el hogy Pekingben a SALT-tár- gyalásoktól kezdve az atom' soromoó-eevezménvig minden szovjet—amerikai megbeszélés alkalmával átkozod- va emlegettek valamiféle, sohasem létezett „nagyhatalmi cinkosságot” — és most ezek a tegnapi átkozódók küldenek udvarias meghívást a trghgj. Ház idonie»1 urának ... Gárdos Miklós (iF oly tatjuk) Peking ottawai ablaka
