Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1971. július 23., péntek Könyvkiadás, könyvesboltok Könyvboltjaink általában igen dús választékot kínál­nak. Jóllehet, klasszikusok­ból rendszerint hosszú hi­ánylistát lehetne összeírni, a gondos vezetés mellett mű­ködő könyvboltok választé­ka mégis megérdemel min­den elismerést és igazi könyvbarát ritkán tud kijön­ni vásárlás neikül a polcok közül. Ha szétnézünk napjaink­ban egy-egy nagyobb köny­vesboltban, és ismerjük va­lamennyire a magyar könyv­kiadás és könyvterjesztés szervezetét, el kell töpren­genünk feltétlenül azon, va­jon miként alakul majd $ jövőben a könyvek válasz­téka, lesz-e minden könyv­ből, amit keresünk, egyálta­lán a boltok növekvő önál­lósága, amely gazdasági te­kintetben bizonyára hasznos lesz, miként fogja befolyá­solni majd nemcsak egy-egy boltnak a választékát, ha­nem esetleg műveknek a megjelenését is. Nem kevesebbről hallani ugyanis a tervek között, mint hogy a könyvterjesztés hálózatának átszervezésével egyidobén — igen helyesen — megnövekszik a boltok­nak, mint kereskedelmi egy­ségeknek az önállósága. A helyi viszonyokkal és igé­nyekkel ismerős boltvezető feladata lesz a jövőben a ki­adó ajánlatai alapján meg­rendelni, hogy egy-egy ki­adásra kerülő műből hány darabot kíván forgalomba hozni, ugyanakkor a hírek szerint a boltok igénye dön­ti majd el egy-egy műnek nemcsak példányszamát, ha­nem nagyrészt magát a ki­adását is. Amennyire he­lyes, hogy a kiadott, vagy kiadandó mű egy boltra ju­tó példányszámában na­gyobb hatásköre legyen a boltvezetőnek, annyi gondot is jelent ez a küszöbön álló módszer. S ez késztet töp­rengésre, aggódó, de feltét­lenül jó szándékú kérdője- lezésre. Amennyiben a boltok ön­állósága mellett továbbra is fennmaradnak olyan gazda­sági megkötések — amelyek a könyvnél is úgy követelik meg a pénzforgalmat, mint bármely iparcikknél, és a huzamosabb ideig raktáron tartott könyvek tulajdon­képpen súlyos gazdasági hát­rányt jelentenek a boltnak — elképzelhető-e, hogy egy- egy bolt vezetője klassziku­sokból nagyobb mennyiséget rendeljen abból a meggon­dolásból, hogy azoknak ál­landóan raktáron kell lenni, azokra jövőre és a követ­kező évben, vagy esetleg négy év múlva is szükség lesz. Aligha lesz sok olyan boltvezető, aki ennek gaz­dasági ódiumait vállalná. Az Élet és Irodalom legutóbbi számában Fekete Gyula is foglalkozott ezzel a kérdés­sel. Meghökkenve értesül­hettünk cikkéből. hogy a kevés példánvszumban meg­jelentetett művek szedéseit a nyomdák nem tudják tárol­ni, a könyvforgalmazási szervek viszont gazdasági megszorítások miatt nem mernek belőle sokat rendel­ni, nehogy raktárkészletüket terhelje, de mert később ugyanazokra a művekre új­ra szükség van, s mert a raktárból elővenni nem le­het, mert nines, a nyomdák­ban viszont a szedések nin­csenek meg, újra kell a mű­veket szerkeszteni, szedni, nyomni, kötni, mintha ko­rábban ki sem adták volna. Vajon az adott körülmények között lesz-e mód ezen a rendszeren változtatni, ha a könyvesboltok vezetői még nagyobb «»állósággal ren­delnek. . Nem utolsó gond az sem, hogy már ismert szerzők, vagy klasszikusok esetében a gyakorlott boltvezető feltét­lenül rendelkezik olyan tá­jékozottsággal, hogy nem­csak kereskedelmi, hanem kultúrpolitikai szempontból is hasznos módon tud hoz­zászólni a példányszámhoz. De mi történik kevéssé is­mert, vagy teljesen ismeret­len szerző jelentkezésekor. Vajon, ha a könyvkiadó vál­lalatok körlevélben vagy egyéb módon felhívják majd a boltok figyelmét negyed­éves vagy féléves • kiadási tervükre, s közölnek egy címlistát, azt legfeljebb egy íülszövegnyi tájékoztatással egészítik ki, a teljesen is­meretlen, még kötettel soha nem jelentkezett, vagy egy balul sikerült művel már .jelentkezett szerző esetében mi történik. A boltvezetők, mert nem hallottak még ró­la, tartózkodnak tőle. S ha az egész kereskedelmi háló­zat, vagy annak döntő több­sége tartózkodással fogadja egy új szerző jelentkezését, vajon akkor is kiadják-e? Ha kiadják a művet, hogy kerül forgalomba, ha a bolt nem rendelt belőle, s nem áll-e fenn végső soron az a veszély, hogy lehetséges kezdők művei már kiadásra sem kerülhetnek, pusztán azért, mert a kereskedelem — okkal vagy ok nélkül — tartózkodik tőle? Nem egyforma természe­tesen a boltvezetők művelő­déspolitikai felkészültsége. Nem egyforma a kereskedel­mi felkészültségük sem. S nem egyformák az objektív körülmények. Nagyobb bol­tok esetleg több kockázatot vállalhatnak, mint a kiseb­bek. S ebbe a nagyobb koc- ká'zatba jobban belefér eset­leg új vagy csökkentett kö­zönségsikerre számító mű­vek kiadásának szorgalma­zása, támogatása is. De alig­hanem a kisebb boltok van­nak többségben. Dehet, hogy aggodalmunk túlzott, de nem alaptalan. A könyvterjesztésben a keres­kedelmi és művelődéspoliti­kai meggondolások nemegy­szer ütköznék és nem men- j tes még az ország könyv-ter­jesztési hálózata olyan em­berektől sem, akiknél a j könyv egyszerűen árucikk, j Ezért késztet meditációra, ha szétnézünk egy-egy jól felszerelt könyvesbolt pol­cain. Benedek Miklós XVI. sz. Autójavító Vállalat azonnali belépésre keresi az alábbi szakmunkásokat: autószerelő, hegesztő. Jelentkezés: 2. sz. üzemegység, Miskolc, Besenyői u. 3, üzemvezetőnél. Autószerelő, karosszéria-lakatos, autófényező, autóvillamos­sági szerelő, általános lakatos, betanított munkás Jelentkezés: 1. sz. üzemegység, Miskolc, Zsolnai kapu 9—11. Üzemvezetőnél. Jegyzetek a faluból r NÉPDAL M indig munkálkodtak ná­lunk népdalkultúránk óvásán, legszebb nép­dalaink összegyűjtésén, köz­zétételükön. Mindig éltek emberek, akik érdemesnek tartották erre a munkára ál­dozni erejüket, éveiket, még akkor is, ha a siker, a meg­becsülés — a hajdani, hiva­talos fórumok szemléletéből eredően — homályos bizony­talanságba veszett. Nyilván nem véletlen, hogy legna­gyobb kutatóink neve éppen új rendünkben fénylett fel igazán, munkásságuk éppen új történelmünkben kapott méltó, tisztes helyei közmű­velődésünkben. A népből fa­kadó értékeink sokaságának megfelelően. Kétségtelen, hogy — a mai hivatalos fórumok szemléle­téből fakadóan — a legfej­lettebb technikai eszközök állnak a népdalkutatás, nép­szerűsítés rendelkezésére, és ez hatalmas léptekkel viszi előbbre az ügyet. Az igazi erő azonban mégiscsak az a szemlélet, amely szükséges­nek tartja a népi értékek óvását, magas rangra emelé­sét, biztatást, elismerést ad­va az értő gyűjtőknek, és e munka érdekében a legfej­lettebb technikai eszközöket is felajánlja, rendelkezésre bocsátja. Érthető, hogy sokan, és nagy kedvvel látnak munká­hoz. A mi megyénkben, Bor­sodban is énekkarok, kóru­sok alakulnak, mélyek leg­főképpen saját gyűjtésű, a környezetükből származó népdalokkal lépnek közönség elé. Mindenki tudja: nem az énekes-utánpótlá.s biztosítása a cél, hanem a népdalgyűj­tés. A gyűjtők, a kórusveze­tők mindenütt tudatosítják: nem „sztárnevelésbe” kezd­tek, nem az énekesért törté­nik, ami történik, hanem az énekért. Talán ezért van, hogy a gyűjtők, az énekkarok any- nyi segítséget kapnak min­denhonnan. A szentislváni tsz-elnök például egy más jellegű beszélgetés során nem felejtette el megemlíte­ni, hogy énekkaruknak új egyenruhát adnak. A segíte­ni akarást, a jó szándékot jelzi például, hogy nemrégi­ben Mezőcsáton, a járási népdalesten a párt .járási bi­zottságának első titkára és a járási hivatal vezetője vál­lalta a fővédnökök tisztsé­gét. Szerkesztőségünk a kö­zelmúltban meghívót kapott Tisza tarián ból, népdalest tv. A meghívót a község tanács­elnöke írta alá. Sokat mondanak ezek a tények is. A járások, a köz­ségek vezetői számos, fon­tos elfoglaltságuk mellett is szükségesnek tartják, hogy a maguk módján kiálljanak a népdal mellett, támogassák ezt a munkát. Természetes, hogy a gyűjtéssel, az egész népdalest megszervezésével dolgozó emberek az érdeklő­dést látva, sokkal nagyobb kedvvel tevékenykednek. M indezek eredményekép­pen Borsodban is újabb és újabb községekben hangzanak fel a művelődé­si otthonokban a népdalok. Készülődnek Nagycsécsen, Tiszadorogmán, Gelejen, He- jőkeresztúron, Tiszapalko- n.yán és még több, más köz­ségben is. Hogy a közönség egy szép este élményével, népdalkultúránk meg újabb gyöngyszemekkel gazdagod­jon. Priska Tibor Felújítás köz erővel (Tudósítónktól) A mezőkövesdi 120. sz. ipari Szakmunkásképző is­kolában 300 tanuló emelt szintű oktatás keretében sa­játítja el a géplakatos, vil­lanyszerelő, elektrolakatos, autószerelő, esztergályos, asztalos és kőműves szak­mát. Idén kilencvenen sze­reztek szakmunkás bizonyít­ványt, s nagyrészt a helybe­li üzemekben helyezkedtek el. Érthető tehát, hogy a kö- vesdi ipari vállalatok, ktez- ek igyekeznek jó együttmű­ködést kialakítani az iskolá­val a folyamatos szakember­utánpótlás érdekében. Sem az intézmény, sem az üzemek számára nem lehet közömbös, hogy milyen kö­rülmények között folyik a szakképzés. Hónapokkal ez­előtt a nagyközségi pártbi­zottság és a tanács kezde­ményezésére megbeszélést tartottak az érintett helyi üzemek vezetőivel arról, ho­gyan lehetne az anyagi erő­tartalékok koncentrálásával az iskola tatarozását elvé­gezni. Az építőipari ktsz, a községgazdálkodási vállalat, a gépjavító vállalat, a költ­ségvetési üzem, az áfész, az ÉMÁSZ és az asztalos ktsz vezetői külön-külön megtet­ték felajánlásukat. Jobbágy József megbízott iskolaigaz­gató vállalta a munka irá­nyítását, szervezését, az in­tézeti KISZ-szervezet pedig azt, hogy valamennyi KISZ- tag kiveszi részét a társa­dalmi munkából. Június közepén kezdődött a felújítás, és egy hónap alatt be is fejeződött. A 400 ezer forintot meghaladó tár­sadalmi munka eredménye­ként egy új tanteremmel és szertárként, raktárként hasz­nálható melléképülettel bő­vült az iskola. A tetőszerke­zetet, a kéményeket, az ereszcsatornákat kicserélték, meg j a v í tot t á k, kívül-bel ü 1 festettek, villanyégők helyett neoncsöveket szereltek fei; 150 padot és széket újjáva­rázsoltak. A nagyközségi ta­nács a széntüzeléses kályhá­kat olajkályhákra cserélte ki. A miskolci 101. sz. anya- intézet folyamatosan gondos­kodik az oktatáshoz szüksé­ges tárgyi szemléltetőeszkö­zökről. Pataki István Július 23-től Augusztus 1-ig a 6. sz, Általános Iskolában, Miskolc, Fazekas u, 8. sz. Bútor 71 kiállítás és árusítás július 23-án 14—19 óráig, július 24—aug. I-ig 11—19 óráig kárpitos garnitúrák, komplett lakószobák, heverök, fotelok, székek, asztalok, szekrénysorok, konyhabútorok, szőnyegek, rlíszpárnák, kerámiaáruk nagy választékával várjuk kedves látogatóinkat és vásárlóinkat! rm bubiv __—j—é . •fill»

Next

/
Thumbnails
Contents