Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. július 22., csütörtök Egyre inhabit társadalmi ügy A dolgozó nők helyzete megyénkben Ülést tartott az SZMT nöbizottsága Magyar vezetők üdvözlő távirata Lengyelország nemzeti ünnepe alkalmából EDWARD GIEREK elvtársnak, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának; JÓZEF CYRANKIEWICZ elvtársnak, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsa elnökének; PIOTR JAROSZEWICZ elvtársnak, a Lengyel Népköztár­saság minisztertanácsa elnökének Varsó Kedves Elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás- paraszt kormány és az egész dolgozó népünk nevében üd­vözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és a test­véri lengyel népnek. A lengyel nép, a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésé­vel kiemelkedő eredményeket ért el a szocializmus építésé­ben. A Lengyel Népköztársaság fennállása óla nagy megbecsü­lést vívott ki magának a béke és a biztonság megszilárdítá­sa, a nemzetközi együttműködés fejlesztése érdekében kifej­tett, a szocializmus és az általános emberi haladás ügyét szolgáló következetes internacionalista politikájával. Szívből kívánjuk, hogy a Lengyel Népköztársaság felvirá­goztatásáért, a népeink közötti hagyományos barátság el­mélyítéséért, a szocializmus és a haladás pozícióinak meg­szilárdításáért, valamint a béke és a nemzetközi biztonság megőrzéséért kifejtett munkájukat további sikerek gazda­gítsák. . Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Jordánia elszigetelődik Esem én yékről RÖVIDEN BULGÁRIÁBAN ÜDÜL Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, aki Bulgáriá­ban üdül, látogatást tett Su- men városában. A magyar államfő a városi tanács elnö­kének kíséretében megte­kintette a Kossuth Múzeu­mot. KINEVEZÉS .A kormány Molnár Ká­rolyt belkereskedelmi minisz­terhelyettessé nevezte ki. VISSZAUTASÍTOTTA India élésen visszautasítot­ta azokat a kijelentéseket, amelyeket Jahja Khan pa- kwztani államelnök tett a londoni Financial Times-nak adott nyilatkozatában. Szva- ran Szingh külügyminiszter a parlament ülésén kijelen­tette: India „készen áll” a pakisztáni kihívás visszave- réssére. Ilyen kihívásnak te­kinti ugyanis India azt, hogy Jahja Khan kijelentette: to­tális háborút indítana India ellen, ha a szomszéd ország j fokozná „beavatkozását” a : kcftci pakisztáni polgárhábo­rúba. Képűnkön- Szmgh kői­ül*mrr «nworter. MUNKA VÉDELMI KONFERENCIA Megkezdődött szerdán a II. országos mezőgazdasági, élel­miszeripari és fagazdasági munkavédelmi konferencia Gödöllőn, az Agrártudomá­nyi Egyetemen. Több mint 400 gazdaság vezetője vitatja meg a háromnapos tanács­kozáson azokat a teendőket, amelyekkel biztonságosabbá teszik a munkafolyamatokat és az eddigieknél is jobban -védik a dolgozók testi épsé­gét. Átadta MEGBÍZÓLEVELÉT Kisházi Ödön, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke szerdán fo­gadta Belleteu Gabre Tzadik rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Etióp Csá­szárság új magyarországi nagykövetét, aki átadta meg­bízólevelét. VÉDÖŐRIZETBEN . A Wisconsin állambeli Sbeybogamban ötös gyilkos­ság történt; kedden megtalál­ták két özvegyasszony és egyikük három fiának holt­testét. A gyilkosságokat két' különböző házban követték 1 el, de nem túlságosan mesz- sze egymástól. „Védőőrizetbe” vették az egyik áldozat 19 eves fiát, aki egyelőre csak mint tanú szerepel az ügy­ben. SZERENCSÉTLENS ÉG AZ NSZK-BAN Szerdán a kora délutáni órákban eddig ismeretlen körülmények között kisiklott a turistákkal zsúfolt „Sváje- press, a nyugat-németorszá­gi Rheinweiler vasútállomá­sa közelében, mintegy 20 kilométernyire a svájci ha­tártól. Az első jelentések szerint a szerencsétlenség­nek legkevesebb 20 halálos áldozata van. A sebesültek száma meghaladja az öt- venet. Több mint egy esztendő telt el azóta, hogy megjelen: a nők helyzetének javítását napirendre tűző párthatáro­zat, majd a konkrét felada­tokat összegező 1013-as kor­mányhatározat. Az állásfog­lalások alapján Borsod me­gye szakszervezeti mozgal­mának vezető testületé, s szervei is elkészítették intéz­kedés! terveiket. A vállala­tok többségénél is hasonló módon összegezték a legsür­Emil Zátopek, az egykori világhírű csehszlovák atléta a Rudé Právo keddi számában cáfolta az angol Daily Mail híreszteléseit azzal kapcso­latban, hogy ő személy sze­rint állítólag a sértett ás az elégedetlen emberek közé tartozik Csehszlovákiában. A volt többszörös olimpiai bajnok és világrekorder nj’i- latkozatában megírja, kellemetlen érzés számá­ra. hogy azok közé sodró­dott, akik olajat öntöttek a tűzre, mert ez a tűz komolyan fenyegette a szocialista világot. A „Kétezer szó” címen is­mert kiáltvány aláírásáról annyit mondott, hogy az alá­írás pillanatában nem volt bizonyos benne, hogy helye­sen cselekedett. — Most, egy bizonyos idő elmúltával — írja — el tu­dom képzelni, hogy ha ez az irányzat felülkerekedik, ak­kor ez katasztrófával vég­ződhetett volna, a szocializ­mus, a szocialista társadalmi Akad jó néhány J1"JU — elsősorban amerikai — újság; amely könnyedén le­írta az elmúlt napokban: „radikális fordulat történt Kína és az USA viszonyá­ban”. Már fogadásokat is kötnek arra vonatkozólag: mit is jelent a Pekingben és Washingtonban egyszerre közölt bejelentés, amely sze­rint „Nixon elnök, Csou En- laj miniszterelnök meghívá­sát elfogadva 1972 májusa előtt látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban”. A kér­dések lényege Így foglalha­tó össze: mikor utazik Ni­xon Pekingbe; milyen té­mákról tárgyal majd Csou En-lajjal (és egészen bizo­nyosan Miao Ce-tunggal is); milyen mélységű megállapo­dást kötött a további kapcso­latokra vonatkozóan rejtel­mes pekingi repülőútján, Kí­na mai vezetőivel Henry Kissinger, Nixon elsőszámú külpolitikai tanácsadója? A feltett kérdésekre akkor könnyebb a válaszadás, ha kellő figyelemmel vizsgáljuk Nixon rendkívüli tv-nyilat- kozatának egyik részletéi. „Amint az elmúlt három év­ben többször hangsúlyoztam, nem lehet tartós és szilárd béke a világban a Kínai Népköztársaságnak és 750 milliós népének részvétele nélkül. Ezért tettem több kezdeményező lépést, hogy megnyissuk a kapukat or­szágaink normálisabb kap­csolatai előtt” — mondta Ni­xon. Az elnöki megjegyzé­sek természetesen nemcsal; arra a különleges engedély­getőbb intézkedésre váró tennivalókat. Egy év után most minden fórumon számvetésre került sor: érdemben foglalkoznak a nők gazdasági, politikai és •szociális helyzetével, megvi­tatják az eddigi intézkedé­sek eredményeit, s a követ­kező időszak feladatait, 's összegyűjtik, rangsorolják. Amint azt tegnao megtar­tott ülésükön a S ikszerve- zetek Megyei Tanácsa nőbi­rendszer csődjét jelentette volna. A Daily Mailnek arra a koholmányára, hogy majd­nem börtönbe került, Záto­pek megjegyezte: „Nem volt olyan érzése, hogy bárki is fenyegette volna személyes szabadságát. Visszautasítja a Daily Mailnek azt az ál.’í- : fását is, hogy állítólag meg- i fosztották katonai rangjától j és nyugdíjától. Kijelenti, hogy továbbra is tartalékos ezredes, s a tényleges szolgálat befejezése után meglehetősen magas nyugdíjat állapítottak ; meg neki. Jelenleg geológiával foglalko­zik és ez a munka tökélete­sen kielégíti. Feleségével Da­na Zatopkával, a szintén jól ismert csehszlovák spor­tolónővel családi házat épít. Zátopek végezetül elhatá­rolta magát a Pachmann-fé- j le személyektől, és szemére j veti a Daily Mailnek, hogy nem tartotta be a tisztessé- i ges játékszabályokat. re vonatkoznak, amelynek alapján, sok év után először, amerikai és kínai asztalite­niszezők labdái pattoghattak egy kínai pingpongasztal fö­lött. A kereskedőknek és új­ságíróknak adott amerikai utazási engedélyek, számos kereskedelmi korlátozás, embargó-rendelkezés meg­semmisítése előzte meg a re­publikánus elnök nemzetbiz­tonsági tanácsadója repülő­gépének pakisztáni startját és kínai földre szállását. Sőt: a Nixon-féle „nyitást” hosszú esztendők politikai előkészítő munkája előzte meg, egyáltalán nemcsak a republikánus párt politiku­sainak oldaláról. Most, hogy Nixon belpolitikai ellenlába­sai, a demokraták, szinte egyöntetűen üdvözlik az el­nök elhatározását, érdemes visszapillantani az USA Kí­na-politikájának néhány esz­tendejére. Volt persze az amerikai— kínai viszonyban igen sok látványos szitkozódás, átok- özön, fenyegetőző^ is. Ha Pekingből körülbelül ötszáz „utolsó és legutolsó figyel­meztetést” küldtek Washing­tonnak amerikai légi, vagy tengeri határsértései miatt, amerikai politikusok és sa.i- tóemberek sem voltak restek nyugtalanítóan fenyegető hangú nyilatkozatok sorában „skrupulus nélküli agresszor- nak”, véreskezű terrorista bandafőnök gyülekezetének" titulálni a pekingi vezetési, kormány politikai személye­ket. Nemcsak Kínában ismerték jól Mao Ce-tung híres kis vörös könyvét, a zottságának tagjai kifejtet­ték: aránylag rövid idő alatt sokat javult, va' ozo'1 r üor­sód ban élő, rrfintegy 127 ezer dolgozó nő sorsa. Hogy mennyire időszerű és helyes volt a párthatározat, s a nyomában eddig születeti számos intézkedés, azt szám­iakul példával lehetne il­lusztrálni. Amint azt a nőbi­zottság elé terjesztett jelen­tésében Na°v Sándorné a bi- /.ottsáCT vezetője megfogal­mazta: „Lépten-nyomon ta­pasztalhatjuk, hoffy heb'es volt az a döntés, hogy a nők gondjaival Ott lehet, és olt kell érdemben foglalkozni, ahol' dolgoznak. A jelentés számot adóit, arról, hogyan ismertették a nők körében a KB határoza­tát, hogyan foglalkoztak az abból adódó nőmozgalmi fel­adatok tudatosításával, konk­rét megfogalmazásával. Szó esett a gazdasági célkitűzé­sek megvalósításáról, a mun­kakörülmények javításáról, a nők szociális helyzetéről is. Részletesen foglalkozott tegnap az SZMT nőbizottsá­ga a gyermekgondozási se­gély igénybevételéről, a gyermekintézmények fejlesz­téséről, s a szolgáltatásokról is — hiszen e sok kérdés mind-mind összetevője a nők munkájának, s a máso­dik műszak megkönnyítésé­nek. Anélkül, ho“" most érdem­ben foglalkoznánk e rend­kívül sokrétű témával, már most el kell mondanunk: az eddigi tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a nők érde­kében ott születtek igazán hathatós intézkedések, ahol a nőbizottságok megbízatá­sukkal jól sáfárkodtak. „Mao-bibliát” — ennek ha­todik fejezetében található az a kínai csoportok által oly sokszor hangosan felol­vasott idézet: „Az amerikai imperializmus mindenütt ga­rázdálkodik, ezáltal önmagát teszi a világ népeinek ellen­ségévé, és egyre jobban el­szigetelődik ... A világ né­peinek az amerikai agresszo- rok ellen zúduló haragos tengerárja feltartóztathatat­lan ..Most azonban Pe­kingben már készülnek az „elszigetelt” Egyesült Álla­mok elnökének fogadására és teljességgel valószínűtlen, hogy Nixont „a harag ten­gerárja”, sokkal inkább a kí­nai udvariassággal korsze­rűen párosuló diplomáciai etikett várja majd. A Kissinger—Csou En-la.i beszélgetés ugyanis csak pont volt az „i” betűn: be­fejezése a régóta folyó kí­nai—amerikai megbeszélé­seknek. A két ország, amely között 1949, a Kínai Nép- köztársaság megalakulása óta sohasem volt nemcsak dip­lomáciai, de tulajdonképpen semmiféle szabályos állam­közi kapcsolat sem, régóta készül erre a magas szintű találkozóra. De térjünk csak vissza egy kicsit az előzményekre. 1945. szeptember 2-án Japán ka­pitulál és az addig Japán megszállás alatt levő Ta.i- van-,szigetet ismét Kínához csatolják. 1945-től 1949-ig a kommunisták vezette népi demokratikus mozgalom for­radalmi polgárháborúban megdönti a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang-klikk uralmát és 1949. október el­sején kikiáltják a Kínai Tragikus, de való, hogy a Jordán folyó nyugati part­ján tartózkodó izraeliek vé­gignézhetik, amint Husszein király katonái a part menti bokrokban és cserjékben rej­tőzködő palesztin gerillákat kifüstölik és legyilkolják. Népköztársaságot. Csang Kaj-sek, fegyveres erőinek maradványaival Tajvan-szi- getére menekül, ahol az amerikaiak segítségével báb­kormányt alakit, s ezzel megakadályozza, hogy a Kí­nai Népköztársaság elfoglal­ja helyét az ENSZ-ben. 1950 júniusában Trumann ameri­kai elnök, hogy megaka­dályozza Tajvan felsza­badítását, elrendeli a szi­get amerikai megszállását. Ezekben az években semmi­féle kapcsolat nem volt a két ország között. Az Egye­sült Államok — kissé le­egyszerűsítve a dolgot — egyszerűen nem akart tudo­mást venni a Kínai Népköz­társaság létezéséről. Lassan azonban változni kezdett a helyzet. 4 teljessé“ szén a kínai—amerikai kap­csolatok teljes története könyvtárnyi anyag! — érde­kes most 1 felvillantani né­hány epizódot a kínai— amerikai kapcsolatok előké­születi tevékenységéből. Az első, nem ritkán figyelmen kívül hagyott tény Csou En- laj 1955-ös kijelentése. A bandungi konferencián mondta: „A kínai kormány hajlandó az Egyesült Álla­mok kormányával leülni és tárgyalásokat kezdeni, hogv a Távol-Keleten mutatkozó feszültségek enyhítésének kérdését és különösen a Taj­van területén tapasztalható feszültség enyhítésének kér­déseit megvitassa.” Ez a mondat 1955. április 23-án hangzott el: a diplomácia titkos archívumaiban őrzött papirosok tudnának csak fe­lelni arra, hogy a válasz­mondatot ki és mikor mon­dotta ki — a lényeg azon­ban az, hogy 1955. augusz­tus 1-én Svájcban, Genfben a két ország köveli-nagykü- veti szinten tárgyalásokat kezdett. Három esztendőn át a semleges országban, a Lé- man-tó partjának csöndjé­ben tárgyaltak a kínai és az amerikai diplomaták. 1953 óta egy szocialista főváros, Ami a jordániai rendszert, illeti, elszigeteltsége notion nő. Kedden az arab csúcsta­lálkozót sürgető líbiai felhí­váshoz csatlakozott Egyip­tom is, az arab országok „ha­tékony akcióját” sürgetve a jordániai események követ­kezményeinek elhárítására. helye. Igaz, voltak hosszabb rövidebb (néha egy évig tar­tó) szünetek — de a Pe­king—Washington párbeszéd lényegében tizenhat éve tart. De hát miről tárgyaltak? Hivatalosan soha nem mon­dották meg egyik fővárosban sem, csak (nagyon is szán­dékos!) amerikai elszólások­ból tudjuk, ml is zajlott előbb Genfben, aztán a len­gyel királyok egykori va­dászkastélyában, a Mysli- wieezki-palotában. Még mi­előtt a részleteket próbál­nánk összeállítani, hallgas­sunk meg két olyan ameri­kait, aki nyilván egészen pontos értesülésekkel rendel­kezik, vagy rendelkezett a kínai—amerikai tárgyalások hangulatáról, tárgyáról, kilá­tásairól. Az első Dean Rusk — kijelentése pillanatában az Egyesült Államok kül­ügyminisztere 19(i5. augusz­tus 23-án egy sajtóértekezle­ten ezzel a mondattal ké- peszlette el hallgatóit: „Azt hiszem, hogy az utóbbi tíz esztendőben Pek^nggel több vitát folytattunk, fontosabb problémákról vitáztunk, mint minden más kormány, amely Pekinget elismeri . A másik, nyilvánvalóan igen jól értesült férfiú, John Gronouski volt. varsói ame­rikai nagykövei, aki jó né­hányszor ült a varsói tár­gyalóasztalnál, szemben kí­nai kollégájával. „Ezek a varsói beszélgetések lehető­vé teszik, hogy a két ország a problémák egész sorát vi­tassa meg, különösen a dél­kelet-ázsiai helyzetre vonat­kozólag. A délkelet-ázsiai helyzet komolysága ezeket az összejöveteleket még fon­tosabbá teszi” — mondta Gronouski, 1966-ban, az amerikaiak vietnami agres­sziója kiterjesztésének egyik kritikus szakaszában. Egy harmadik tanú azonban még ennél is többet tud ... Gártlos Miklós folytatjuk.>-j-——————————————— Zátopek cáfol Gy. K. A Nixon—Mao kézszorítás előtt Ä „piros könyvecske" a tengerárról Genf és Varsó: a kézszorítás előzményei i. Varsó a megbeszélések szín­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents